Magyarországon 162 évvel ezelőtt volt olyan hatalmas igény a sajtó megújítására, mint ma van. 1848 márciusában nem voltunk függetlenek, osztrák politikai elnyomás alatt éltünk, a gazdaság jelentős hányada egy szűk, császárhű idegen réteg kezében volt, a fejlődést a polgári átalakulás elé gördített akadályok hátráltatták. A sajtót kíméletlenül cenzúrázták. Most kísértetiesen hasonló helyzetben van az ország.
Az embereket egy szavatosságát vesztett, romlott politika fojtogatja. Művelői felelőtlen ígéretekkel, csalárd módon, hazugságokkal jutottak hatalomra és a demokratikus kereteket átlépve erőszakosan, önkényesen és diktatórikusan nyomás alatt tartják a polgárokat. Akadályozzák a társadalom fejlődését, saját javukra fordítják az ország közös forrásait. A gazdaságot ma is egy szűk elit szipolyozza ki, a tőkéscsoportok semmibe veszik a magyar érdekeket és kiszivattyúzzák a pénzt az országból. Ebben a helyzetben a média felelőssége sem megkerülhető.
A Magyar Sajtó napja előtt 500 újságíró jellemezte szakmája színvonalát. A válaszadók 43 százaléka elégtelenre, vagy elégségesre osztályozta a hazai média nívóját, jelest egyetlen válaszadó sem adott. Még tragikusabban látják a tényfeltáró újságírás helyzetét: a megkérdezettek 69 százaléka értékelte elégtelenre vagy elégségesre a magyar média teljesítményét, ráadásul a sajtó az újságírók szerint korrupcióval erősen fertőzött.
A magyar sajtó tehát nem végzi jól a dolgát. A közmédia nem tájékoztatta kellően, sok esetben kifejezetten félretájékoztatta első számú tulajdonosait, az embereket, az ország közvéleményét, ezzel megakadályozta az igazság felderítését vagy a közügyek megismerését. Az üzleti média témaválasztása pedig kizárólag saját marketing-érdekeinek rendelte alá műsorait.
A magazinpiac individuális tematikája kevéssé erősíti az egészséges családi és társas kapcsolatokat. A világhálón folytatott álarcos közösségi élet névtelen bátrai pedig emberhez méltatlanul alacsony színvonalra viszi le a párbeszédnek mímelt kommunikációt. Mindezért az újságírók 72 százaléka a kiadókat és média-tulajdonosokat teszi felelőssé, kétharmaduk pedig a piac felsővezetőit. Változásra, változtatásra van hát szükség.
1848 márciusában a pesti polgárok szabadságot akartak. Független országot, önálló magyar gazdaságot és szárnyaló eszméket. A polgári forradalom tudta, hogy céljait a sajtón keresztül érheti el. A 48-as vezetők azzal is tisztában voltak, hogy politikai törekvéseik híre csak úgy jut el mindenkihez, ha azt a lapok is közvetítik. Ehhez el kellett törölni a cenzúrát és le kellett foglalni Landerer úr nyomdagépét. 1848-ben felszabadult és megújult a magyar sajtó.
A korabeli sajtó izgalmasan tudósított a folyamatokról, és nem kerülte meg a politikusok vitáit sem, tette a dolgát. Hazafias volt, lelkesített, de volt önálló véleménye, kritikai magatartást tanúsított. A korabeli sajtó munkatársai tudták, mi a szabadság.
162 évvel ezelőtt volt utoljára olyan hatalmas igény a sajtó megújítására, mint most. Ez számunkra - a jövő médiapolitikájának kialakításakor – felelősséget jelent. A médiarendszer új alapokra helyezését törvényes és tárgyalásos úton kívánjuk megvalósítani. Ezért a választási eredményektől függetlenül olyan változást és változtatást kezdeményezünk a médiában, amely a szakma képviselőinek bevonásával készül. Nem az érintettek feje fölött kívánjuk intézni a dolgot.
A tárgyaláshoz a következő kiinduló pontokat ajánljuk megfontolásra:
- olyan közmédiára van szükség, amely a mai 60 milliárdos nagyságrendű költségvetésből hatékonyabban, színvonalasabb és hiteles műsorokat készít tulajdonosainak, a nézőknek
- olyan közmédiára van szükség, amely normatív szabályozás alapján, kötelező erővel, hangsúlyosabban számol be az ország előtt álló egyes átfogó, konkrét átalakulási programokról, a magyar érdekekről, a világ teljes magyarságának életéről
- olyan közmédiára van szükség, amely a mai Nemzeti Digitális Közműre építve egyenlő esélyt és hozzáférést biztosít alapvető tartalmakhoz és tudáshoz minden magyar állampolgár számára
Az üzleti média sokszínűségét más folyamatoktól várjuk. A helyi, közösségi kis médiumok megerősítése lehet az egyik eszköz. Másfelől: érzékeltetni kívánjuk, hogy a közvetített tartalom minősége és az állami frekvenciák használatának koncessziós díja akkor állnak méltányos arányban egymással, ha a műsorszolgáltatók értékesebb programokat kínálnak.
Új médiakörnyezet, új sajtófeladatok jönnek. A piaci rendetlenség, a káosz világa letűnik. A helyére lépő közeg szabad lesz és rendes, mert az emberek túlnyomó többsége ezt akarja. A magunk részéről olyan sajtót akarunk, amely azt is tudatosítja, amit 48-as elődei jól tudtak: az igazi szabadság abban rejlik, hogy az ember képes rendíthetetlenül kiállni saját és nemzeti közössége értékei mellett. A sajtó függősége akkor szűnik meg, ha nem politikai és üzleti, hanem erkölcsi és patrióta értékek mellett kötelezi el magát. 2010 márciusának idusán ezt a szabad magyar médiát ünnepeljük!
