Hegyesiné Orsós Éva, a kormány mellett működő Idősügyi Tanács tagja, a Nyugdíjas Klubok és Idősek „Életet az Éveknek” Országos Szövetségének elnöke nyilatkozata szerint elfogadhatónak tartja a kormány nyugdíjasokat érintő döntéseit. Markos András szociológus a Kereszténydemokrata Néppárthoz eljuttatott nyílt levelében szégyennek nevezte, hogy az Idősügyi Tanács tagjai között akad olyan, aki a nyugdíjasok életszínvonalát csökkentő kormányzati intézkedéseket támogatja.
Markos András a Kereszténydemokrata Néppárthoz eljuttatott nyílt levelében azt alábbiakat írja:
Tisztelt Idősügyi Tanács!
Szégyen, hogy „nemzeti gazdaság megmentése” ürügyén az Idősügyi Tanácsból egyesek elfogadják azt a kormányintézkedést, amely közvetve és közvetlenül is a nyugdíjasok életszínvonalát csökkenti. (Amennyiben a fenti hírek nem igazak, akkor természetesen megkövetem Önöket.)
Ezzel a felfogással így elsősorban Önök azokat mentik meg, akik a privatizációs és egyéb ügyeskedések következtében lettek milliárdosokká. A bankokat és pénzintézeteket az elmúlt évek során többször is konszolidálták. Miközben azok szolgáltatásainak díja meredeken emelkedett. Miközben évekig hangoztatta a bankszféra, hogy önállósága érinthetetlen, sőt külön törvényben szabályozták jogaikat, most mégis állami beavatkozást várnak. Miközben egyes feltőkésített bankok csődbe mentek. Ezeket az összegeket a teljes magyar társadalom fizette!
Arra hivatkozni, hogy ezt a válságot nem lehetett előre látni, igen álságos dolog. Hol voltak, hol vannak az ellenőrző szervek, és a felügyeletek. Meggyőződésem, hogy tudatos elhallgatás történt. Nem beszélve arról, hogy a kormány közeli „szakemberek”, közgazdászok egy része is csak a hitelfelvételben és kommunikációs „beetetésben”, valamint ködösítésben tud csak szakmai eredményeket produkálni.
Akkor sem tiltakozott jóformán senki Önök közül, amikor többek között a mai felső vezetés tudtával és kormányutasításra, a korábbi társadalombiztosítási önkormányzatok a Postabankért kezességet vállaltak. Ez a kezesség több tízmilliárdjába került a társadalombiztosítási alapoknak, s ez az összeg a mai napig sem térült meg, vagyis hiányzik. Miközben az akkori „éceszgéberek” bizonyíthatóan, ma is kormányzati posztokon ücsörögnek.
De sorolhatnám azokat a tranzakciókat is, amikor pl. korábban, a társadalombiztosításnak jutatott vagyonokat kötelezően, nyomott áron azonnal tovább kellett adni a bankoknak, mint mondjuk az energiarészvényeket.
Most ismét a bankokon kell segíteni és cserébe tovább szorongatni a bérből és fizetésből élőket és a nyugdíjasokat. Ehhez most Önök támogatást nyújtanak.
A magyar történelemben már 1950 óta politikailag vezérszó egyes politikusok szájából az a szlogen, hogy az „aranytojást tojó tyúkot” nem szabad levágni. Mindig a boldog jövő képét vetítik az adott hitvány jelenben a nemzet elé. Most 1950-et, vagy 2008-at írunk?
Megszólalt-e valaki is Önök közül nyilvánosan, azért, hogy akik ebbe a helyzetbe juttatták az országot, legalább a vagyonukkal feleljenek?
Milyen erkölcsi alapon adnak Önök tanácsokat, és kiket képviselnek az idősöket érintő kérdésekben, azon kívül, hogy törvényileg de facto léteznek?
Egy olyan országban, ami szegényedik nem illik másoknak sem érdemtelenül gazdagodni. A tényekről elég, ha az állampolgár kinyitja tv-t a rádiót, vagy elolvassa a napilapokat, akár jobb, akár baloldalról. A többit adat meg megtalálható a KSH és egyéb szervezetek adatközléseiben, a bérekről, jövedelmekről, fogyasztói kosárról, stb.)
