Teljes szereptévesztésben, a szabadság egyedüli letéteményesének gondolják magukat azok a baloldali felszólalók, akik ma a közös ellenzéki kampányrendezvényükön mondtak beszédet. Tették mindezt úgy, hogy a legtöbben a 2006-os őszi szemkilövetéses rendőrattak idején hatalmon, vagy a hatalom közelében voltak, s büszkén feszítettek a sokakat megnyomorító karhatalmi brutalitás után is.
Ők nevezik most magukat demokratáknak és európaiaknak? Mindenki számára egyértelmű lehet, hogy a Gyurcsány-Bajnai-Mesterházy összefogásra való voksolás nem hozhat mást, mint kormányozni képtelen erőt, a nokiás dobozok világát és az IMF-fel megspékelt megszorítások végeláthatatlan sorát. Tegyük hozzá: azért van abban valami pikáns, amikor a kommunista diktatúra utódpártjának, az MSZP-nek az első embere nevezi bolseviknak a mostani jobbközép kormányzatot.
Ha a 2010 előtti korszakra gondolunk, az összes „jelentősebb” figura ott állt ma a baloldal színpadán és az elherdált nyolc esztendőjük után újabb lehetőséget kértek, hogy a magyar családok és a magyar gazdaság ellehetetlenítését folytathassák. Senki nem említette Simon Gábor eltitkolt ausztriai közel negyedmilliárdját (és még ki tudja mennyi titkos vagyonát), valamint Zuschlag állítólagos sokmilliós lelépőpénzét. Előbb ezekkel a piszkos ügyekkel számoljon el a megújulásra képtelen baloldal, mielőtt újabb felhatalmazást kér a választóktól.
