A XX. század ordas eszméire alapított nemzetiszocialista és kommunista diktatúra uralma alatt elkövetett emberiesség elleni, embertelen és az emberi méltóságot is sértő bűnök, mély és fájdalmas sebeket ejtettek honfitársainkon, ezért e két totális diktatúra szimbólumai Hazánkban még ma is irritálóak nem csak az áldozatok és hozzátartozóik, hanem minden jóérzésű ember számára is!
Engedjék meg, hogy John Fritzgerald Kennedy gondolataival kezdjem vezérszónoki felszólalásomat:
„1956. október 23. az a nap, amely örökre beírta magát a szabad emberek és nemzetek krónikájába. Ez a nap a bátorság, az öntudat és a győzelem napja volt. Nem volt egyetlen olyan nap a világtörténelem kezdete óta, amely világosabban bizonyította volna, hogy az ember szent küldetése az, hogy szabad legyen, akármennyi akadályt is kell legyőznie hozzá, akármennyi áldozatot is kell hoznia érte”.
A XX. század ordas eszméire alapított nemzetiszocialista és kommunista diktatúra uralma alatt elkövetett emberiesség elleni, embertelen és az emberi méltóságot is sértő bűnök, mély és fájdalmas sebeket ejtettek honfitársainkon, ezért e két totális diktatúra szimbólumai Hazánkban még ma is irritálóak nem csak az áldozatok és hozzátartozóik, hanem minden jóérzésű ember számára is!
A fentiek okán a totális diktatúrák jelképei tiltásának feloldása Magyarországon mindaddig nem időszerű, amíg Hazánkban akár egy olyan ember is él, akit az ilyen diktatúrák jelképeit viselők kínoztak meg.
Historia est magistra vitae! A történelem az élet tanítómestere, másképp fogalmazva a történelem arról szól, hogy mit tudunk tanulni belőle. Ezért a XX. század legborzasztóbb időszakai nem veszhetnek a feledés homályába!
Mindezek felismerése okán Magyarországon 2000-ben, az első Orbán kormány idején – vagyis alig 10 évvel a rendszerváltoztatást követően – már bevezetésre került mindkét totális diktatúra áldozatainak az emléknapja!
Fenti tények ismeretében kérdésként merül fel, hogy vajon mi a magyarázata annak, hogy a már több mint fél évszázada szabad Nyugat-Európában, csak bennünket követően került sor emléknap állítására, és akkor is csak részlegesen, ugyanis a nemzetiszocializmus áldozatainak emléknapját bennünket követően bevezették, de a nemzetközi-szocializmus, vagyis a kommunizmus áldozatainak emléknapját még mind a mai napig nem ismerik el, ezért nem vezették be!
Márai fogalmazott úgy, miszerint Hitler soha nem léphetett volna fel a világszínpadára, ha nem előzi meg őt Lenin és Sztálin.
Ha a két emberellenes totális diktatúrát összehasonlítjuk megállapíthatjuk, hogy mindkettő sárba tiporta az emberi méltóságot, az egyik faji alapon üldözött, a másik pedig osztály alapon rekesztett ki embereket a közösségből!
Mindkettő totális diktatúra a kollektív felelősség elve alapján állt és nem az európai normák szerinti egyéni felelősségen!
Ideológiailag tehát mindkét diktatúrának közös célja volt lerombolni a régi rendszert Európában, ezért nem csoda, hogy a második világháborút a két totális diktatúra együtt robbantotta ki. Lengyelország közös lerohanása mögött a Német Birodalmi Kormány és a Szocialista Szovjet Köztársaságok Szövetségének Kormánya közötti, 1939. augusztus 23-án aláírt és titkos záradékkal is ellátott ún. Molotov-Ribbentrop paktum állt, melyben többek között Lengyelország és a balti államok felosztásában is megállapodtak. Ezt követően alig egy hét telt el és Lengyelország lerohanásával kitört a II. világháború!
A Nyugat-Európának tehát az illúziók és a hallgatás egész rendszerével kellene szembenéznie, ami a mai napig még nem történt meg, sőt az ez irányú magyar törekvések inkább irritálják őket!
Az EU és a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága nem akarja az önkényuralmi jelképek egy részét a történelem szemétdombjára küldeni, mert a nyugat nem szenvedte meg a kommunista diktatúrát és a kommunista megszállást!
Tisztelt Hölgyeim és Uraim, a fentiek után kérdezem én:
- Hol marad az emberi jogok iránti elkötelezettség?
- Hol marad a szolidaritás a szenvedőkkel?
- Hol marad az együttérzés az áldozatokkal és hozzátartozóikkal?
Az Alkotmánybíróság 4/2013. (II. 21.) AB határozata rendelkező részében 2013. április 30-i hatállyal megsemmisítette a még hatályos régi Büntető Törvénykönyv (1978. évi IV. törvény) önkényuralmi jelképek használatát tiltó 269/B. §-át.
Az Alkotmánybíróság határozatának indokolásában rögzítette továbbá azt is, miszerint az alkotmánybírósági határozat megállapításai kiterjednek a 2012. évi C. törvényre, vagyis a hatályba még nem lépett új Büntető Törvénykönyv 335. §-ára is.
Az Alkotmánybíróság ugyanakkor a véleménynyilvánítás szabadsága korlátozásának a legitim céljaként ismerte el a diktatórikus rendszerekkel való azonosulást kifejező nézetek nyilvános megfogalmazását, terjesztését vagy hasonló célzatos magatartások büntetendővé nyilvánítását, mert a XX. század szélsőséges politikai diktatúráihoz kötődő szimbólumaival összefüggő magatartások egyrészt érzékenyen érinthetik, illetve sérthetik az emberi méltóságot, másrészt ellentétesek az Alaptörvényből levezethető alkotmányos értékrenddel.
A Törvényjavaslat az Alkotmánybíróság határozatára és az Emberi Jogok Európai Bíróságának joggyakorlatára figyelemmel határozza meg újra mind a régi, mind az új Büntető Törvénykönyvben az Alkotmánybíróság által megsemmisített tényállás helyébe lépő új törvényi tényállást.
A T/10592. számú törvényjavaslat az Alkotmánybíróság határozatára figyelemmel, az önkényuralmi jelképek használatát tiltó rendelkezést úgy módosítja, hogy az általános jellegű tiltás helyett az önkényuralmi jelképeknek a köznyugalom megzavarására alkalmas módon való terjesztését, nagy nyilvánosság előtti használatát, illetve közszemlére tételét tiltja meg, azaz a korábbiakhoz képest szűkebb körben állapítja meg a büntetendő elkövetési magatartások körét.
A Kereszténydemokrata Néppárt támogatja az önkényuralmi jelképek használatának büntetőjogi szankcionálásáról szóló T/10592. számú törvényjavaslatot, kérem támogassák Önök is!
(Vezérszónoklat, elhangzott: a Magyar Országgyűlésben 2013. március 26-án.)
