A baloldali médiában változatlanul folyik a diskurzus a 2014-ben várható Fidesz-vereség utáni teendőkről. Ám most megszólalt egy új hang, amely azt a nehéz kérdést veti fel, hogy mit lehetne tenni a Fidesz legyőzésének érdekében? Kőszeg Ferenc, a kérdés felvetője a liberálisok legkorábbi gárdájához tartozik, már a ’70-es évek elején szembefordult a pártállami berendezkedéssel és aktív ellenzéki lett. De ugyanígy a legkorábban vonult ki az MSZP-vel együttműködő SZDSZ-esek táborából is a jogvédők világába.
Jó párszor kíméletlenül kritizálta az SZDSZ politikáját, elsősorban Magyar Bálintot téve felelőssé az SZDSZ csődjéért.
Most az Élet és Irodalom augusztus 12-i számában két teljes oldalon át boncolja az eddigi „kormányváltó ötletek”-et, lényegében járhatatlan úttá nyilvánítva azokat.
Felidézi a történelmi előzményeket, vagyis az 1989-ben és azóta történteket és részletesen elemzi a Fidesz jelenlegi politikáját, amely szerinte egyre nagyobb tömegeket fordít szembe a jelenlegi kormánnyal. Úgy véli: „A kormány minden intézkedése újabb tíz- és százezreket fordít maga ellen. A munkaszolgálat jellegű közmunka a cigányok százezreit… ellensége a rendszernek a rendőr is”… akinek felügyelnie kell a cigányokat. „Ellensége a szakszervezeti vezető… a beteg, aki nem jut hozzá a kezeléshez… de az orvos is, aki elhitte, hogy a nemzeti kormány tisztességes fizetéshez juttatja… az a devizahiteles, akit kilakoltatás fenyeget,… a gyerek, akinek tankötelezettsége megszűnt…” de szakmát nem tanult, ellensége lesz a család, mert a gyereknek majd egyházi iskolába kell járni, a szülő, akit nem véd a gyerek három éves kora előtti kirúgás ellen a törvény. Orbán, hatalmi politikájával „maga gyűjti fejére a parazsat, amely majd végez vele”.
Szép ez az álom a kormányból kiábrándult társadalomról, csakhogy kérdés, a felsoroltak egyáltalán beleábrándultak-e valaha a Fidesz politikájába. A szavazók táborát aligha a cigányok százezrei, a nyugdíjas rendőrtisztek és a fizetésképtelen devizaadósok, az iskolából kimaradt szakma- és munkanélküliek képezték, hanem az a két és félmillió szavazó, akiknek nagy többsége a társadalom építő, dolgozó, tanuló, gondolkozó – sajnos – kisebbségéhez tartozik, de ahhoz elég, hogy talpra állítsa az országot, benne azokat is, akik ezért a kisujjukat sem mozdítják.
Kőszeg végül mégis oda jut el, ahová a többiek nem, hogy valamit tenni kellene a kormányra visszakerülés érdekében. A mindent tagadás, megkontrázás helyett konstruktív javaslatokra lenne szüksége a baloldalnak, amelyekkel mozgósítani tudna. Az, hogy „pozitív üzenetekre lenne szükség”, önmagában semmitmondás – írja. –Ki kellene találni az üzenetek tartalmát…” amelyek tényleges szükségleteket fogalmaznak meg.
„Mit lehet tenni a munkanélküliség ellen” Amely évtizedek alatt jött létre és valójában szocialista örökség és „Záródott az elmaradott régiók gettóvilága.” Olyan „állami közmunkákra” lenne szükség, amelyek felszívják a munkanélküli tömeget. Aztán az egykulcsos adó helyett valami jobbat kellene kitalálni. Például bevezetni a föld- és ház- illetve ingatlanadót. Tenni kellene az ellen, hogy a cigányok és magyarok ellenségeskedjenek. Tenni azért, hogy a diákok megtanuljanak értően olvasni. Tenni a „diszfunkcionális oktatás ellen” Folytatni kellene az egészségügy átszervezését. Új rendőrségi törvény kellene, „vita arról, hogy lehet-e más a rendőrség, lehet-e más a választási rendszer?”
Ha pedig majd megkezdődik a 2004-es választási kampány, „az ellenzék nem elégedhetik meg a Fidesz ostorozásával, azt a közönség már unja. Mondani kell valami meggyőzőt arról is, hogy mi a teendő. Mert különben a választó otthon marad és „az alacsony részvétel a Fidesznek kedvez.”
„A dramaturgia szabályai szerint ilyenkor kell megérkezni Lohengrinnek… Még körülbelül másfél éve van, hogy megérkezzék”. A megmentő hattyúlovag helyett inkább „képzeljünk el… józan, higgadt politikust, aki tömegekhez is tud meggyőzően beszélni… Majdani híveinek okos ötletek, és meggyőző programok sokaságával kellene várniuk, hogy mondania is legyen mit, ha megjön. Már ha megjön. Mert ha nem, akkor Isten se irgalmaz…”
A jelek szerint Kőszeg nem olvas jobboldali újságot, nem néz, nem hallgat jobboldali híreket. Így aztán nem veszi észre, hogy a baloldalinak javasolt megváltó programpontjait a Fidesz olyan mértékben kisajátította, hogy megvalósításuk már folyamatban vant. Nyilván így járna a többi, még feltáratlan ötletével is.
Ami pedig Lohengrint, a Fideszt és Orbánt legyőző hattyúlovagot illeti, egyelőre, nagy távolságban és homályosan csak egy ilyen látszik. Annak csónakját azonban nem hattyú, hanem egy falka liba húzza az ellenzék zavaros pocsolyáin át, a parton pedig önakasztott emberek lógnak a fákon és földönfutóvá lett gazdálkodók futnának a megdolgozott, és eltüntetett járandóságuk után.
Megjegyzés: Isten neve 54 alatt először szerepel nagy „I” kezdőbetűvel szedve az ÉS-ben, méghozzá az antiklerikális Kőszeg írásában. Változnak az idők? Mit szólnak ehhez az egyházi iskolába kényszerült szerencsétlen kiskrapekok szülei? A helyesírási szabályzat szerint „isten” kisbetűvel írandó!!!
