A politika iránt érdeklődő jobboldali olvasó talán hajlandó lenne komolytalannak vélni azt a vitát, amely hónapok óta zajlik, hogy mit is tegyen majd a baloldali többség az alaptörvénnyel 2014-ben választási győzelme után – akkor, ha nem sikerülne kétharmadot elérnie és így csípőből eltörölnie az új alkotmányt. Mivel most – nyilván csak átmenetileg – a vita befejeződni látszik, el kell gondolkoznunk azon az eredményen, amit a vita hozott, Majtényi László és Miklósi Zoltán zárócikkéből ítélve. Ez az eredmény meglehetősen soványka.
A szerzők még egyszer összefoglalják azt, amit előttük már mások is összefoglaltak. Nem látják szerencsésnek az alapötletet, vagyis hogy alkotmánysértő népszavazással töröljék el az Alaptörvényt és így állítsák helyébe vissza az 1989-es módosított szovjet alkotmányt.
Na persze, ha jól meggondoljuk – amit visszasírnak, az – SZDSZ által kicsikart liberális charta volt és azzal, hogy a Fidesznek sikerült elérnie egy kétharmados, egypárti választási győzelmet, önnön dugába dőlt. A kétharmados követelmény végül ellenük fordult.
De Majtényiék vitazáró cikkének legnagyobb része azzal az ötlettel vitatkozik, hogy érdemes lenne-e egy mégsem kétharmados, csak szimpla baloldali többséggel végződő választás után Alaptörvény-ügyben kompromisszumot kötni az ellenzékbe szorult jobboldallal?
A megegyezéses megoldás kiötlői szerint – cserébe a lényeges pontok gyökeres megváltoztatásáért – a baloldal engedhetne a preambulum ügyében, meghagyva a kereszténységről és a nemzeti múltról, sőt, horribile dictu, még a Szent Koronáról szóló részt is, játékszerül a jobboldalnak, ha már annyira fontos a bugrisoknak.
Az ötlet felvetői azzal érveltek, hogy lám, Portugália alkotmányában az foglaltatik, hogy az ország a szocializmust építi, de ki beszél ma már Portugáliában szocializmusról? Régen jobbközép kormányok regnálnak és senki sem veszi komolyan az alkotmánynak ezt az alapelvét. Így hát Magyarország is elélhetne a jelenlegi preambulum mellett még egy darabka ideig, ha egyébként demokrácia lesz. Mert most nincs, de ez az ár megérné, hogy újra demokrácia legyen.
De hát ez mégsem lehetséges! „A javasolt gyógymód sikerességét a magyar közelmúlt történései sem támasztják alá”.
Bauer Tamás fontos észrevétele, hogy az egyoldalú baloldali önkorlátozás húsz éve tart. A világias, republikánus baloldal által preferált Kossuth-címer és március 15-e helyett a koronás címer és augusztus 20-a lett a magyar állam fő jelképe, illetve hivatalos állami ünnepe…” És óh, borzalom, hogy Orbánék még a Szent Koronát is bevitték az Országházba! Ezt már nem lehet tovább tűrni! Az ilyen javaslat tevői valójában idealizálják a jobboldalt, ha azt képzelik, hogy annak lesz annyi belátása, miszerint megelégszik ennyi engedménnyel! A jobboldal nem ilyen?
Nem kizárt, hogy a jobboldal valaha is alkuba bocsátkozik saját identitásának alapját képező szimbólumokról? Ez mégsem egészen lehetetlen. A jobboldal sem egységes, nagy tömbökből áll és több közvéleménykutatás is azt mutatja, hogy alig negyven százalékuk ragaszkodik a tradíciókhoz, de még az Alkotmánybíróság korlátozását sem támogatják nagyobb arányban.
Vagyis nem szükséges effajta, ideológiai kompromisszumokra törekedni baloldali győzelem esetén. Csak ki kell várni.
Igaz…„Attól a jobboldaltól, amely szemernyi szimbolikus engedményre nem hajlandó, a kormányzóképesség biztosításához szükséges engedmények sem remélhetők.” De a magyar társadalom nagy világnézeti csoportjai közötti engedmények elképzelhetők, egy nagy kompromisszumnak nem lesznek akadályai. „A kérdés az, hogy ugyanerre a politikai vezetők a két oldalon készen állnak-e majd.”
Vagyis Majtényiék arra számítanak, hogy maga a közvélemény nyomása majd csak kikényszerít a baloldal győzelme esetén valamiféle kompromisszumot, csak ki kell várni.
Efféle tisztán elméleti konstrukciókba azonban minduntalan beleszól az élet. A fővárosban a II. kerületben, a híres rózsadombi káderdűlő környékén – úgy látszik – országgyűlési képviselőválasztás várható. És máris megindult a vita arról, hogyan lehetne elhódítani a Fidesztől ezt a választókerületet. Egy esetleges baloldali győzelem még a jelenlegi, kétharmados többséget is megingathatná, hiszen hajszálon függ. Egy-két időközi választás elég a kétharmad elvesztéséhez.
Ha azonban a baloldali pártok külön indulnak, egyiküknek sincs esélye győzelemre.
Csakis az összefogás segíthet, véli a Népszabadság cikkírója. Ám hangvételéből az is kiérződik, itt most nem reméli, hogy a jobboldaltól szavazatok nyerhetők. A baloldaliakat kell meggyőzni, hogy fogjanak össze. Méghozzá nem bármiféle pártjelölt mögött, hanem egy pártok felett álló, nagyon elismert, nagyon tiszteletreméltó, nagyon demokratikus jelöltet kellene indítani a Fidesz-KDNP majdani jelöltjével szemben.
A cikkíró a maga részéről három ilyen abszolút pártatlan, köztiszteletben álló, kiváló személyiséget is tud elképzelni:
Haraszti Miklóst, Halmai Gábort, Majtényi Lászlót.
Lám, milyen jó, hogy eltűnt az SZDSZ! Így most a baloldal bővelkedik pártok felett, és köztiszteletben álló, elfogulatlan, víz-, sav,- és tűzállóan demokratikus személyiségekben!
Az országot minden létező külföldi fórumon és médiában állandóan lejárató és rágalmazó Haraszti Miklósban; az Országos Választási Bizottságban a jobboldali kifogásokat elgáncsoló Halmai Gáborban, és a közelgő baloldali győzelmet vizionáló sajtóvitában jeleskedő Majtényi Lászlóban.
„Beata Ungheria!” – Boldog Magyarország! – kiáltotta egykor Dante Alighieri, a nagy itáliai költő. Mert hogy mi bővelkedünk nemcsak földi javakban, de bölcs államférfiakban is. A baloldalon.
