Olyat, amely a nagy világégések után megtisztulást is szokott hozni. Remélek továbbá több igazságot és jóval kevesebb hamisságot! Több szeretetet és kevesebb irigységet, gyűlöletet! Több szolidaritást és kevesebb szegénységet! Újra megtalált, mind tekintélyesebb magyar hazát!
A miniszter (Hiller István,) vagy államtitkára (Arató Gergely), ha meghallja a hangját, megtörli a homlokát, s védekezésként előbbi általában mellébeszél, utóbbi pedig fölöttébb arrogánsan reagál. Pedig csendesen, folyamatosan – nem is olvasva – mondja Hoffmann Rózsa a mondandóját. 365 közös, 57 egyéni indítvány és 131 felszólalás fémjelezte e parlamenti ciklusban az útját. Nagy álma, példaképe Klebelsberg Kunó. Születésének 131. évfordulóján is ő emlékezett, emlékeztetett a Tisztelt Házban a legendás kultuszminiszterre. Meglepve azokat, akik még sosem hallottak róla, s még inkább azokat, akik igen.
| – Közállapotaink súlyos volta a tisztelgő emlékezés mellett kiáltóan aktuálissá tette, s teszi a hajdani kultuszminiszterről való elmélkedést, aki egyebek mellett így vallott magáról: „Ha van valami érdemem a nemzeti ügy körül, akkor ez az, hogy a nagyvonalú takarékosság szükségessége idején áttörhetetlen gátat tudtam emelni az ellen, hogy a kicsinyes takarékosság be ne törjön a magyar művelődés kertjébe, hogy épp a legkényesebb virágokat tarolta volna le." Akkor, napjainkhoz hasonlatosan, átmeneti állapotban, a gazdasági, pénzügyi, fizikai, erkölcsi romlás mélypontján volt, és a lelki apátia könnyen halálossá válható betegségében szenvedett az ország. Nem uralkodott, szolgált. Tudta: olyan lesz a jövő társadalma, amilyen az oktatás színvonala! És cselekedett! Előttünk a jó példa: iskolákat kell építeni, és nem összevonással lerombolni. Mi és ki akadályozhat meg bennünket abban, hogy kövessük? Hiller István oktatási és kulturális miniszter reagált a kereszténydemokrata asszony főhajtására, utalva arra, hogy „gróf Klebelsberg Kunónak azért könnyebb volt, hiszen a trianoni békeszerződés értelmében Magyarország ténylegesen honvédelmi költségekre nem vagy alig juttathatott. Ennek ellenére a kormány most is megkülönböztetett figyelmet fordít az oktatásra, kultúrára." – Ám nem csak Hoffmann Rózsa, pártbéli társai is tudták, tudják: a jelen kormányából még a lába nyomába se léphet sem Hiller, sem Arató, sem más. |
Mögöttünk a múlt, előttünk a jövő. Egyszerű kérdéseink a kereszténydemokraták szakpolitikus asszonyához:
- Miként látta, érezte, tapasztalta a 2009-es évet?
- Mit tekint (akár személyes) kudarcnak, s mit sikernek?
- Mit remél az új esztendőben?
– Attól kezdve, hogy a szocialista-szabaddemokrata érdekszövetség 2002 nyarán átvette az ország irányítását, gyorsuló ütemben süllyedünk. A mind nagyobb hitelösszegek ellenére növekvő államadósság, a fejlődést ösztönző gazdaságpolitika és nemzetstratégia hiánya, valamint az uralkodó politikai körökben divattá lett pénzeltüntetések, sikkasztások és korrupció olyan mélyre taszította Magyarországot, hogy a tavaly kirobbant nemzetközi pénzügyi válság 2009-re már katasztrofális helyzetet teremtett. Botránynak tartom, hogy nem mondott le a kormány és nem adta át a helyét egy tisztességes választáson győzni tudó, a társadalom többségének valódi bizalmát élvező politikai erőnek. Az év első felében lezajlott kormányváltás egy tragikomikus bohózat kelléktárát vonultatta fel és nemzetközi körökben köznevetség tárgyává tette hazánkat. Tekintélyvesztésünk kitapinthatóvá vált azokon a nemzetközi fórumokon, amelyeket megfordultam. Nagyon fel kellett készülni és jól szerepelni, hogy némiképp javíthassuk a Magyarországról a nemzetközi politikai porondon kialakulóban levő negatív képet. Az új kormány persze nem volt képes beindítani a lejtőről való felkapaszkodás motorjait, amiről a nov. 30-án elfogadott költségvetés tanúskodik. Ez a nehéz feladat már ránk vár, akik a jövő év tavaszától minden bizonnyal kormányozni fogunk.
– Mit tekintek kudarcnak, s mit sikernek? Az év során közel 80 fórumon, konferencián, és változatos rendezvények sokaságán vettem részt és tartottam előadást, zömmel oktatáspolitikai témában. Gondolataimat mind nagyobb egyetértéssel és tetszéssel fogadta a sokszor érzékelhetően vegyes hovatartozású és eltérő indíttatású közönség. Ami azt bizonyítja, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt oktatáspolitikája jó úton halad: jól mértük fel a helyzetet, a szükségleteket, az igényeket, és azt, hogy mit kell tennünk, ha a választások után lehetőséget kapunk. Ezt a tapasztalatot valódi sikerként éltem meg. A számtalan szakmapolitikai eszmecsere hozzásegített ahhoz, hogy szakértői csoportunkkal megalkossuk a KDNP oktatáspolitikai programjának téziseit. Ezeket Iskola, erkölcs, tudás címmel ki is adtuk (olvasható a KDNP honlapján) és november 7-én közel 500 résztvevő előtt a hasonló című konferencián bemutattuk. A helyszínen elhangzott 30 és közel ugyanennyi utólagos írásos hozzászólás (zömük ugyancsak olvasható a KDNP honlapján) ismét csak arról győzött meg, hogy a programunkat igen nagy egyetértéssel fogadja a szakma jó része. Ennél nagyobb sikert aligha könyvelhet el ellenzéki szakpolitikus. Másik jelentős sikeremet nemzetközi téren értem el: a frankofon parlamenti kapcsolatok aktivizálásáért a Francia Köztársaság elnöke becsületrenddel ki is tüntetett.
– Mindazonáltal hetente átéltem a kudarc keserűségét is. A hétfői parlamenti plenáris üléseken vagy az Oktatási és Tudományos Bizottság ülésein a kormánypárti képviselők rendre leszavaztak minden ellenzéki kezdeményezést és javaslatot. Gőgös, kioktató, az övön aluli ütéseket sem nélkülöző személyeskedő hangnemük az év vége felé sem szelídült, amikor pedig már az arcukon látszott, hogy tudják: vége a pünkösdi királyságuknak. S közben azt kellett látnom, hogy úgyszólván hétről hétre megy tönkre minden országunkban. Ez bizony fájdalmas kudarc. Nemcsak az enyém, hanem mindannyiunké!
– Mit remélek? A Fidesz–KDNP pártszövetség jelentős mértékű választási győzelmét várom. Majd azt követően egy valódi államférfiakból, és nem önérdekű percemberkékből álló új nemzeti kormány színre lépését, amely hitelességénél, tisztességénél fogva képes lesz újra elhitetni az emberek többségével, hogy Magyarország a mi kincsünk. Olyan, amelyért érdemes dolgozni és áldozatokat hozni. Az új kormányt övező bizalom eredményeképpen reményeim szerint érezhetően csökkenni fog az az erkölcsi válság, amely ma még bemocskolja mindennapjainkat, emberi méltóságunkat. Az erkölcsi rend helyreállítása a pénzügyi-gazdasági csődből való kivezető út kezdő szakasza is lesz egyben. Magam a kultúra, s ezen belül az oktatás területén kívánom folytatni az újjáépítés munkáját.
– Igen, újjáépítést várok! Olyat, amely a nagy világégések után megtisztulást is szokott hozni! Remélek továbbá több igazságot és jóval kevesebb hamisságot! Több szeretetet és kevesebb irigységet, gyűlöletet! Több szolidaritást és kevesebb szegénységet! Újra megtalált, mind tekintélyesebb magyar hazát!
