Az alábbiakban Vejkey Imre, a KDNP frakcióvezető-helyettese beszédét olvashatják.

T. Ház, T. Képviselőtársaim!

Ahhoz, hogy megértsük jelenünket és jövőnkre vonatkozóan is jó válaszokat tudjunk adni, ahhoz emlékeznünk kell történelmünkre, emlékeznünk kell hőseinkre, hogy példaként lássuk küzdelmeiket és áldozataikat!

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Minden nemzedéknek megvan a maga keresztje és felelőssége.

Az, hogy kiből lesz hős és ki marad gyáva, azt az dönti el, hogy ki veszi a vállára a keresztet és ki nem.

Őseink felvették a keresztet és hősök lettek. Olyanok, akik példaként állnak a rákövetkező nemzedékek előtt!

Ezért dicsőség és tisztelet a magyar hősöknek!

Drága Hőseink!

Tőletek azt tanultuk, hogy a Haza mindenekelőtt!

Azt tanultuk, hogy az ember számára nincs reménytelen helyzet, csak bátor és hős emberek vannak, akik leküzdik a nehézségeket!

Azt tanultuk, hogy nem másokon múlik Hunnia jövője, hanem kizárólag rajtunk!

Azt tanultuk, hogy a hazaszeretetből becsület, a becsületből önfeláldozás, az áldozatból hit, a hitből pedig Magyarország feltámadása és újjászületése fakad!

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Hőseink példái is azt bizonyítják, amit az Írás mond:

„ha a búzaszem nem hull a földbe, és nem hal el, akkor egymaga marad, de ha elhal, sok termést hoz.” (Jn 12, 24).

Hőseink meghaltak, de kiontott vérük ezerszeres termést hozott, melynek eredménye, hogy Hazánk oly sok megpróbáltatás ellenére, egy ezredév után is létezik!

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

De nem kerülgethetjük a forró kását, ki kell mondanunk, hogy bár elődeink hősies áldozatukkal megvédték a Hazát, de a nagyhatalmak mesterkedése és a kommunisták ármánykodása miatt, a csaknem száz éve ránk kényszerített békediktátum okán, Szent István országának 2/3-át, és honfitársaink 1/3-át mégis elveszítettük!

De tudjuk, hogy keresztrefeszítés nélkül, nincs feltámadás!

Az, hogy mi itt vagyunk, az azt jelenti, hogy Magyarország újra erős és újra figyel a múltjára, hogy értse jelenét és birtokba vehesse jövőjét!

Azt a jövőt, melyre Hőseink predesztinálnak bennünket!

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Tudniuk kell, hogy Európában az első ország Hazánk volt, ahol az 1917. évi VIII. törvénycikkel törvénybe iktattuk a háborús hősökről való megemlékezést. A kommunista hatalom ezt eltörölte, mert azt hitte, hogy bolsevik rémuralma által mindent, ami szent és mindent, ami nemzeti, azt végképp el lehet törölni!

De mégsem tudtak győzni, mert a legnagyobb fegyverünket, a hitünket, minden igyekezetük ellenére sem tudták kiirtani a lelkünkből még akkor sem, ha vérpaddal fizettünk érte!

A mártírok vére az elhalt búzaszem, mely földbehullt és kikelt, hogy ezerszeres termést hozzon! Olyan termést hozott, hogy évtizedek után újra visszafoglaltuk Magyarországot, visszaállítva nemzeti-keresztény kultúránkat és a hősök tiszteletét!

És mivel visszaállítottuk a hősök tiszteletét, bár ők meghaltak, de lelkünkben mégis élnek! Ezért hőseink vitézsége és glóriája, ma Magyarország égboltozatján újra fénylik, mert ők adnak példát számunkra, ők fejezik ki nemzeti-keresztény törekvéseinket!

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Rendkívüli történelmi pillanathoz érkeztünk, mikor az Országgyűlés határozati felhatalmazásával megépítettük és 2017. június 10-én felavatjuk a magyar haditengerészek emlékművét, a mai Horvátország, Pola városának, Osztrák-magyar Monarchia által alapított haditengerészeti temetőjében!

A szív és a lélek azt követeli, hogy bár csaknem egy évszázados késedelemmel, de végre egy emlékműben is manifesztálódva, kifejezzük tiszteletünket, a tengeri csatákban a magyar nemzetért hősi halált halt honfitársaink, továbbá mindazon tengerészek előtt, akik a magyar szabadságért küzdöttek, megtették mindazt, amit akkor és ott, kellett és lehetett!

Ne feledjék! A magyar haditengerészek hősök voltak, s olyan erővel bírtak, hogy velük, a világ legnagyobb tengeri hatalmainak is számolniuk kellett!

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Legyünk büszkék hőseinkre, valamint emlékezzünk meg róluk, méltatva önzetlen és hűséges szolgálatukat, melyet a szárazföldön és a tengeren, valamint az égi hadak útján értünk, utódaikért vívtak!