– Bár a kormány minden jogi eszközt igénybe vesz, hogy megakadályozza az úgynevezett kvótahatározat ránk erőltetését, mégis, mit jelentene a magyar ellátórendszernek, ha hirtelen ezres nagyságrendben kellene bevándorlókat befogadnia?

– Nyugat-Európában megdőlni látszik az az illúzió, hogy a migránsok friss, képzett munkaerőt jelentenek, pedig cégvezetők nyomán egyes állami vezetők is hajlamosak voltak ilyesmiben gondolkodni. Négy-öt év után a bevándorlók döntő többsége továbbra is munkanélküli, miközben komoly társadalmi problémák jelentkeznek, például érzékelhetően romlik a közbiztonság. Mégis, a Soros-terv szerint immár állandó betelepítési mechanizmusra törekszik az unió, külön ügynökséggel, éves kvótákkal. Ha ez megvalósulna, az a hazai ellátórendszereket rendkívüli módon megterhelné. Az egészségügyben kórházépítési költségekkel kellene számolni, ami százmilliárd forintos nagyságrendet jelentene, de a családegyesítési tervek nyomán a családi és szociális rendszerekre is óriási terhet róna a kvótarendszer. Miközben, mivel legális munkahelyük nincsen, a bevándorlók a közteherviselésben nem vesznek részt. A kormány azonban sosem fog hozzájárulni, hogy Magyarországot bevándorlóországgá változtassák.

– Az üldözött keresztényekre azonban nem sajnálja a forrásokat a magyar kormány, bár az érintett helyettes államtitkárság élén csere várható. Hol tart ez a kezdeményezés?

– A Hungary Helps programmal hazánk az okos segítséget választotta, ami azt jelenti, hogy helyben segítünk. A bevándorlókra fordított támogatás akár a négy-ötszörösét is jelentheti helyben, mint itt, Európában. Mivel az érintett országokban az állam gyengélkedik, az egyházi szervezetekkel működünk együtt. Iskolaépítéshez, kórházi gyógyszerellátáshoz, egy egész település újjáépítéséhez Irakban, Libanonban és Jordániában pedig humanitárius és munkahelyteremtési programokhoz nyújtottunk segítséget, a helyi vezetőkkel egyeztetve. Mindez a reményt adhatja vissza, az újrakezdés esélyét ezeknek az embereknek.

– Mi lesz a folytatás?

– Várhatóan kiterjesztjük a programot Afrikára, nemrég itt járt Oliver Dasche nigé­riai püspök, aki beszámolt a Boko Haram nevű terrorszervezet pusztításáról. A külügyminisztériummal közösen, a Pázmány Péter Katolikus Egyetemmel közreműködve libanoni egyházi épületeket készülünk újraépíteni, mintegy félmilliárd forintos keretből. Fontos, hogy a támogatást közvetlenül a helyi közösségeknek, s nem nagy nemzetközi szervezeteknek adjuk.

– A programnak immár utazó nagykövete is van. Neki pontosan mi lesz a dolga?

– Heltai Péternek leginkább azt kell bemutatnia, hogy téves az a hazánkról alkotott kép, amely szerint szívtelenek lennénk. Arról van szó, hogy Magyarország egyszerre védi az országot, amikor lezárja a határait az illegális bevándorlók előtt, ugyanakkor a szülőföldjükön segíti az érintetteket, annak ellenére, hogy gyarmatbirodalmunk nem volt, és a cégeink sem tettek szert extraprofitra az érintett régiók­ban. Egyébként más országokban is gondolkoznak az egyházi részről is üdvözölt Hungary Helpshez hasonló programokban.

– Elképzelhető, hogy V4 Helps lesz a végén belőle?

– Októberben Budapesten rendezünk egy nemzetközi konzultációt a témában, amire Nyugat-Európából és a Közel-Keletről is várunk vendégeket. Külön panelt szentelünk a visegrádi szövetség lehetőségeinek.

– Orbán Viktor a héten a WHO konferenciáján is beszélt arról, hogy a magyar kormány nem a bevándorlás, hanem a családpolitika révén kezelné a demográfiai krízist. Ezen a téren mi várható a közeljövőben?

– Évről évre nőnek a családokat érintő támogatások 2010 óta, a fejlett országokhoz képest is magas, négy és fél százalékos az erre a területre szánt források aránya a GDP-hez viszonyítva. Valóban, belső, s nem külső erőforrásokra építenénk az ország jövőjét. Legutóbbi bejelentésünk szerint a harmadik gyermek fölött egy-egy millió forintot vállal át az állam a jelzáloghitelekből, három gyermek után elengedjük a diákhitel-tartozást, de számos más intézkedéssel is bővül jövőre ezen támogatások köre, miközben fejlesztjük a napközbeni gyermekellátás lehetőségeit is.

– Botka László MSZP-s miniszterelnök-jelölt legújabb ígérete szerint megduplázná az oktatás költségvetését. Versenyeznek ezzel a felvetéssel?

– A szocialisták kormányon a munkanélküliséget kétszerezték meg, az államadósságot pedig a másfélszeresére növelték. Sőt, Botka akkoriban maga is megszavazta azokat a törvényeket, amelyek évi tíz százalékkal csökkentették az oktatás állami forrásait, illetve valamennyi tanártól egyhavi fizetést vettek el. Ezzel szemben a jelenlegi kormány már 2013-ban ötvenszázalékos béremelési programot indított a pedagógusoknak, az oktatás büdzséje pedig 2010-hez képest ötszázötvenkétmilliárd forinttal emelkedett, amiből jövőre száztizenhétmilliárdos lesz a növekmény.

– Ez utóbbi összegben a minap bejelentett iskolafelújítási program is benne van?

– Nem. A nyolcvanegymilliárdos kezdeményezéssel a klebelsbergi idők óta az egyik legnagyobb iskolafelújítás valósul meg, több mint négyszáz településen több mint ötszáz iskola bővül, illetve újul meg, ami összességében kétszázezer diákot érint. Fontos megjegyezni, hogy ezeket az előrelépéseket a beinduló gazdasági növekedés teszi lehetővé. Mindezt kiegészíti, hogy a nyár folyamán valamennyi tankerületben voltak korszerűsítések, felújítások, iskolabútor-cserék, sőt, közben zajlik a tornatermek és tanuszodák létesítését is magába foglaló program. Az pedig, hogy a pedagógusképzésre 2010-ben hatezer-négyszázhetvenen, tavaly pedig már tízezer-százhetvenen nyertek felvételt, jelzi, hogy megnőtt a bizalom a pálya iránt. A szakmai és anyagi előrelépésre is lehetőséget biztosító minősítési eljárásban csaknem ötvenezren vettek részt, ami a gyermekek számára az oktatás minőségének növelésére jelent biztosítékot.

– Mi a véleménye arról, hogy több szervezet is bojkottálja a hamarosan ismét összeülő köznevelési kerekasztalt?

– Az egyeztetés ajtaját már korábban a lehető legszélesebbre tártuk, mégis, néhány szervezet, köztük a Pedagógusok Szakszervezete és a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete is távol maradt, mondván, a tárgyalási folyamatnak nincsenek jogszabályi keretei. Most már vannak jogszabályi keretek, ezért újabb kifogásokat kellett kitalálniuk, ami bizonyítja: nem szakmai, hanem politikai megfontolások vezérlik őket. Kilóg a lóláb, szándékosan akarják fenntartani a szembenállást. Mindez annak tükrében különösen is visszatetsző, hogy a pedagóguskar, a szülők és a diákok képviselői, a Magyar Tudományos Akadémia, de még a nagynevű nemzetközi szervezet, az OECD is részt vesz az egyeztetésekben, amelyeknek komoly eredményei is vannak.

– Mikor kezdik építeni az új budapesti szuperkórházat?

– Fontos, hogy pontosan felmérjük a dél-budai és környékbeli betegigényeket, azért, hogy az oda tervezett kapacitások valóban minden kritériumnak megfeleljenek. A cél az, hogy a betegeknek minden szóba jöhető vizsgálatot és ellátást helyben lehessen biztosítani. Ezt takarja a szuperkórház kifejezés. A beruházáshoz szükséges telket egyébként már megvette az állam, most a szakmai előkészítés zajlik. Úgy jön létre egy európai színvonalú intézmény, hogy közben a társkórházi fejlesztések is megvalósulnak.