Nagyszabású nemzetközi konzervatív konferenciát tartanak február 3-án és 4-én Rómában, felszólal mások mellett Orbán Viktor, Matteo Salvini volt olasz belügyminiszter, a Liga elnöke, valamint az Olasz Testvérek (FdI) pártot vezető Giorgia Meloni is. A konferenciáról Francesco Giubilei olasz történészt, a társszervező Nazione Futura (Jövő Nemzete) elnökét kérdeztük.

– Kiknek a kezdeményezésére találkoznak Rómában az európai konzervatív erők? v – A nemzetközi konferencia elsősorban az Edmund Burke Foundation amerikai alapítvány jóvoltából kerül megrendezésre, tavaly júliusban Washingtonban már sor került egy hasonló konferen­ciára Nemzetközi Konzervativizmus címmel. Ezúttal azért választották Rómát, és kértek fel minket együttműködésre, mert úgy vélik, fontos konzervatív és szuverenista „laboratórium” színhelye lehet az olasz főváros. Országunkban egyre nagyobb teret kapnak a jobbközép politikai csoportok, a Liga, és az FdI is. A kezdeményezés célja, hogy Európában is átfogó, termékeny vitát folytassunk a konzervativizmusról és a nemzetekről, létrejöjjön egy mozgalom a hagyományos konzervatív értékek, az identitás megőrzéséért.

– Olaszország konzervatív országnak számít? Mit jelent ma egyáltalán a konzervatív identitás?

– Egy híres olasz konzervatív író, kritikus és könyvkiadó, Leo Longanesi, aki 1957-ben hunyt el, ezekkel a szavakkal fogalmazta meg a konzervativizmus lényegét: „Konzervatív gondolkodó vagyok egy olyan országban, ahol nincs mit megőrizni.” Valójában poénnak szánta. Olaszországban azonban pontosan ez történik. Az Egyesült Királyságban például létezik Konzervatív Párt, amely tovább viszi a konzervativizmus történetét, értékeit. Ezzel szemben Olaszországban a konzervatív kifejezésnek máig negatív kicsengése van. Gyakran hallani: mit kell még megóvnunk, Olaszország rengeteg problémával küzd, amelyekre megoldást kell találni. A konzervativizmust a reakciós politikával keverik össze, azt hiszik, hogy célunk a múltba való visszatérés. A konzervatív politika nem utasítja vissza az újdonságokat, elfogadja az innovációt, amennyiben az olasz és az európai polgárok életkörülményeit javítja, azzal a feltétellel, hogy a fejlődés nem vonhatja kétségbe azokat a permanens értékeket, amelyek a konzervativizmust jellemzik. Ezek a maradandó értékek az identitás, a nemzet fogalmai, a keresztény gyökerek, Olaszország esetében a katolicizmus megőrzése.

– A politikai korrektségtől áthatott olasz valóságban ellenállásba ütközik a konzervatív gondolkodásmód?

– Igen, több okból is. Televíziós vitaműsorokban gyakran vetik fel, hogy a harmincadik életévét még be sem töltött fiatalként hogyan vallhatom magam konzervatívnak. Hamis előítéletek alakultak ki még a politikai életben is. Ez egyrészt tudatlanságból fakad, de gyakran tapasztalható, hogy nincs hajlandóság a konzervatív eszmék megismerésére, sőt előfordul a konzervatív üzenet tudatos leegyszerűsítése, elferdítése, nem csupán Olaszországban, hanem más európai államban is. A konzervatívokat idegengyűlölőknek, fasisztáknak, haladásellenesnek titulálják. Megdöbbentő azt olvasni, hogy az Egyesült Államokban a liberális média fasisztának állítja be Donald Trump elnököt. Olaszország esetében még érthető lenne, hiszen átéltük a fasizmus tragédiáját, de az Egyesült Államokban soha nem került hatalomra a fasizmus. Ebből is látszik, hogy a baloldal megpróbálja beskatulyázni azokat a jobboldali gondolkodókat, akik eltávolodnak a politikai korrekt hazugságától. Az európai konzervativizmus története című könyvemben, amely hamarosan magyar fordításban is megjelenik ezekre is részletesen kitérek.

– Milyen megoldást javasol?

– Időre van szükség. Magyarország tökéletesen ráérzett a legmegfelelőbb megoldásra, Olaszországban még csak kapisgálják. Nem aktuálpolitikai programok felállítása a cél, hiszen napjaink „cseppfolyós” közegében akár pár év alatt minden könnyen összedőlhet. Jó példa erre Olaszországban az Öt Csillag Mozgalom haldoklása, több millió szavazatot veszítettek el pár hónap alatt. Hatásosnak bizonyul, ha a konzervatív program egy kulturális terv részét képezi, egyetemek, könyvkiadók, alapítványok, agytrösztök, illetve a média bevonásával. Ilyen lesz a jövő héten megrendezésre kerülő konferencia is, amely lehetővé teszi, hogy a konzervatív, szuverenista politika olyan kulturális háttérre találjon, melynek segítségével időtálló lehet.

– A Nyugat-Európát uraló politikai korrekt ideológiának egyre nyilvánvalóbbak az észszerűtlen, ambivalens vonásai. A konzervativizmus kiutat jelenthet Európa számára a politikai korrektség zsákutcájából?

– Ez lenne a legmegfelelőbb kiút. Azok a baloldali gondolkodók, akiket nem vakít el teljesen az ideo­lógiájuk, szintén belátják, hogy az Európai Unió jelenlegi politikája működésképtelen. Új megközelítésben kell szemlélni a kontinens helyzetét és ez nem lehet másként, mint konzervatív irányból.

– Mi lehet Olaszország szerepe ebben a krízishelyzetben?

– Az olasz lehet az a nemzet, amely európai szinten egy alternatívával ellensúlyozni tudja azokat a kezdeményezéseket, amelyeket eddig Franciaország és Németország szorgalmazott. Nem a francia és német polgárokra gondolok, akikre úgy tekintünk, mint barátainkra, hanem a globalista nézeteket valló Macron- és Merkel-kormányokra, akik megpróbálják megtörni a népek identitását, és megtagadni az európai történelmet és kultúrát. Olaszország Magyarországgal és a visegrádi országokkal szövetségben jelentős alternatív frontot képezhet. Olaszországnak geopolitikai szempontból vezető szerepe lehet egy új konzervatív front létrehozásában.

– Mi Magyarország és Orbán Viktor szerepe az alternatív szövetségen belül?

– Ma az olaszországi és európai konzervatív körök úgy tekintenek Orbán Viktorra, mint arra az államférfira, aki a konzervatív értékvilágot hűen tükröző politikai irányvonalat valósított meg hazájában. A nemzeti identitás védelmében, a családpolitikában, a határvédelemben tett intézkedésekre gondolok. A magyar miniszterelnököt elismerés övezi azért is, mert konkrét és hosszútávú tervei vannak nem csupán saját országára vonatkozóan, hanem Európa jövőjét illetően is.

– Salvini, Meloni, Orbán egy közös konferencián. Ez a találkozó egy új európai konzervatív politikai mozgalom alapjainak letétele is lehet?

–Az olasz és európai konzervatív, szuverenista erők óriási hibája, hogy nem tudnak szisztematikusan együttműködni. Az Európai Parlamenten belül is szétszóródva, különböző pártcsaládokban vannak. Ennek következménye pél­dául, hogy egy olyan nagy párt, mint például a Liga, amely a legtöbb szavazattal jutott be az EP-be, majdnem teljesen jelentéktelen maradt. Hatékony lenne, ha sikerülne egy olyan frontot létrehozni, amely a Salvini, Orbán, Meloni mellett más konzervatív erőket, politikai csoportokat egyesítene, eltekintve a pártok közötti különbözőségektől. Szükség lenne egy európai szintű összehangolódásra, amely lehetővé tenné, hogy a következő választásokkor a konzervatív, szuverenista erők többségben lehessenek. Célunk, hogy egyetlen pártcsalád gyűjtse össze a konzervatív, szuverenista és jobboldali erőket, mert még akkor is, ha esetleg kisebbségben lesznek, közösen hatékonyabban érvényesíthetik érdekeiket.