Grezsa István a község görögkatolikus templomában megtartott ünnepségen azt mondta, így lehet nevelni sikeres fiatalokat a jövőnek azért, hogy továbbra is legyenek erős magyar közösségei a Felvidéknek és Kárpátaljának, valamint minden magyar külhoni nemzetrész valamennyi településének.

A kormánybiztos arról beszélt, hogy a Kárpát-medencében a külhoni magyar iskoláknak meghatározó szerepük van, itt formálódik a következő nemzedék öntudata, világképe, itt élhetik meg fokozottabban a nemzethez tartozás élményét és itt erősödhet fel a szülőföld szeretete, az anyanyelv átadása. Dobó István és az egri várvédők példáját felhozva azt mondta, győzelmük kulcsa az elszántság és a „mustármagnyi” hit volt, valamint az a tudat, hogy „győzni kell és győzni tud a magyar”.

Ez a vár most az ország, ezek az iskolák ma a közös haza és a jövő – rögzítette Grezsa István, hozzátéve, anyanyelvüket a magyaroknak saját maguknak kell megvédeniük, a kultúrát pedig át kell adni az utódoknak és a nem magyar közösségeknek egyaránt.

Ezzel a közös tanévnyitóval a gyakorlati nemzetegyesítés szép példája látható, a történelem által kettévágott Nagyszelmenc, a félbemetszett székelykapu, ha fizikailag nem is, a magyar lélekben egyre közelebb kerül egymáshoz – fogalmazott a kormánybiztos.

Maruzsa Zoltán, az Emberi Erőforrások Minisztériumának köznevelésért felelős helyettes államtitkára az eseményen közölte, a tervek szerint az Oktatási Hivatalban létrehoznak egy, a külhoni magyar szakmai közösséget támogató pedagógiai oktatási központot, valamint a diaszpórákban új, magyar fenntartású köznevelési intézményeket létesítenek.
A helyettes államtitkár az ünnepségen felolvasta Balog Zoltán emberierőforrás-miniszter üdvözletét a tanévnyitó résztvevőinek.

A szlovák-ukrán határ mellett fekvő község ökumenikus istentisztelettel egybekötött tanévnyitóján részt vettek a szlovákiai és kárpátaljai magyarság politikai és pedagógus szervezeteinek képviselői, valamint a szlovák kormány képviselői.
Jókai Tibor, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöke beszédében felidézte, az addig egységes, 1938 és 1944 között Magyarországhoz tartozó Nagyszelmencet 1946-ben kettévágta a szovjet-csehszlovák határ. A község nagyobbik része Csehszlovákiánál maradt, kisebbik részét – ez Kisszelmenc – pedig a Szovjetunióhoz csatolták.

A település két részét előbb deszkafal, majd egészen 2005-ig szögesdrót választotta el. Még ebben az évben átadták a két elszakított településrész közötti határátkelőt, amelyet egy félbevágott székelykapu is jelez: egyik fele Kis-, míg másik fele Nagyszelmenc oldalán áll.

Orosz Ildikó, a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség elnöke beszédében hangsúlyozta, a politika Nagyszelmencen a legdrasztikusabb módon húzott falat ember és ember közé, a második világháború után a nagyhatalmak játékszerévé vált a környék és a régió népe.

Indokolatlanul, ötletszerűen húzták meg a határt jelző piros vonalat a falu közepén, mely határ a legszilárdabb fallal vetekedett – mondta Orosz Ildikó arra kérve a jelenlévőket, hogy a mintegy hatvan évnyi megosztás után próbáljanak meg kapcsolatokat keresni, illetve fedezzék fel és tartsák meg az értékeket a határ mindkét oldalán.