A magyar nép 1956-ban a szabadságba vetett hittől vezérelve és a szabadság népeinek szolidaritásában reménykedve világraszóló példáját adta a bátorságnak és a szabadság szeretetének – mondta Gulyás Gergely (Fidesz) parlamenti alelnök hétfőn Budapesten, a Veritas Történetkutató Intézet és az Országgyűlés Hivatala által megrendezett konferencián.

Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc és a melbourne-i olimpia című tanácskozáson a politikus hangsúlyozta: mindez más irányba terelte a történelem menetét. Megmutatta: a szovjet birodalom nem legyőzhetetlen, fel lehet ellene lázadni, és „a nyugati világ számára is egyértelművé tette, hogy Kelet-Közép-Európa népei nem mondtak le természetes helyükről a nyugati civilizációban".

Az 1956-os forradalom és szabadságharc a magyarokban két fontos élményt is örökre rögzített: a bátorság és a hősiesség, valamint az elhagyatottság és az árulás élményét - jelentette ki Gulyás Gergely. A pesti srácok a kor legfélelmetesebb elnyomó rendszerével szemben vívták ki, ha csak napokra is, a szabadságot, de a szabad világ végül nem sietett a segítségükre, így „a magyar forradalom győzött ugyan, de a szabadságharc elbukott" – fogalmazott.

Azt mondta, a szuezi válság és a status quo fenntartása miatt feláldozták a magyar szabadság ügyét. Hozzátette: tudjuk és értjük a világpolitika formálóinak racionális döntését és a hátterét, de soha nem felejthetjük el Babits Mihály sorát: vétkesek közt cinkos, aki néma.

A nagyhatalmak szavakban támogató, tettekben közönyös magatartását szemlélve lehet csak igazán nagyra értékelni minden kiállást, segítséget és támogatást. Hollandiának, Spanyolországnak és Svájcnak „akkor is volt bátorsága kiállni a magyar szabadság mellett és tanúbizonyságát adni a magyar nép iránti barátságuknak, amikor a nyugati világ vezetői közül csak nagyon keveseknek" – emelte ki.

Gulyás Gergely hangsúlyozta: a magyarok ösztönös szabadságvágyból fogtak fegyvert, nem érdekelte őket a második világháború győztes hatalmainak jaltai megállapodása, az, hogy a szovjet hadsereg tartós jelenlétére alapozva építették ki a „minden ízében romlott, elnyomó, hazug és gyilkos diktatúrát".

Az Országgyűlés alelnöke a házelnök emlékplakettjét nyújtotta át Spanyolország és Svájc budapesti nagykövetsége képviselőinek, az eseményen magát nem képviseltető Hollandia nagykövetségének pedig később juttatják el az elismerést.