A lengyel-magyar barátság példa lehet az európai országok számára, de különösen a kelet- és közép-európai országoknak – mondta az Országgyűlés elnöke a Kossuth Rádió Vasárnapi Újság című műsorában.

Kövér László hozzátette, a közelmúlt történelmére visszatekintve emlékezni kell arra, hogy Magyarország nem mindenkivel van olyan jó viszonyban, mint ami a lengyel-magyar barátságot jellemzi, és a lengyeleknek is vannak konfliktusai.

„Színes etnikai térkép az, amit országhatárok szabdalnak a Baltikumtól a Balkánig, és a megértéshez, a kölcsönös tisztelethez, a méltóság kölcsönös elismeréséhez hosszú út vezet" – fogalmazott a lengyel-magyar barátság éve kapcsán a házelnök.

Hozzátette, a lengyelekkel most megint egy oldalon, egy szövetségi rendszerben van Magyarország, csak most a szövetségeseinkkel vannak problémáink például a migránsválság kapcsán. Magyarországot és Lengyelországot ez a kihívás is összeköti – jelezte Kövér László.

Az Országgyűlés elnöke úgy látja, hogy a visegrádi országokat (V4) összeköti egy alapvető érték- és érdekazonosság. Mint mondta, vannak olyan összekötő elemek a jelenben, amelyek arra inspirálják mind a négy ország kormányát, hogy próbáljanak meg pragmatikus együttműködésben a közös érdekekért fellépni, mert „mindannyian megértettük, hogy az Európai Unió (...) az érdekharcoknak a színtere". „Ha itt összefogunk, akkor olyan súlyt képezhetünk együtt", amit már számításba kell venni a régebbi nyugat-európai tagállamoknak is – mutatott rá Kövér László.

A V4-ek együttműködéséről szólva azt mondta, „igazán akkor leszünk erősek és függetlenek, ha egymással olyan tartós és szoros kapcsolatra lépünk, amelynek lehetőségét kihasználva össze tudjuk adni azt az erőt, amit ez a négy ország jelent".

A lengyel-magyar viszony még a V4-eken belül is különleges, de ennek nem szabad, hogy jelentősége legyen – értékelte Kövér László, hozzátéve: a V4-ek története nem egyenletes, egyirányú fejlődés, hanem „hullámvölgyek által tarkított elmúlt negyedszázad volt".

Ugyanakkor – mondta a politikus – most már legalább azt elérték, hogy félre tudják tenni azokat a kérdéseket, amelyekben „bizonyosan nem tudnak közös nevezőre kerülni", és előtérbe tudják állítani azokat, amelyekben közösek az érdekek.