Miközben a nyilas hatalomátvétel évfordulójához kapcsolódóan lerójuk kegyeletünket az áldozatok előtt és kimondjuk a korabeli magyar állam felelősségét, emlékezzünk meg az embermentő hősökről is – szólított fel a Miniszterelnökség kiemelt társadalmi ügyekért felelős helyettes államtitkára a budapesti Holokauszt Emlékközpontban tartott pénteki megemlékezésen, amely után emléktáblát avatott az áldozatok tiszteletére.

Latorcai Csaba - akinek a beszédét a Miniszterelnökség juttatta el az MTI-hez - emlékeztetett: 1944. október 15-e úgy vonult be a magyar történelembe, mint Horthy Miklós kormányzó sikertelen kiugrási kísérlete, ennek következményeként "köszöntött" hazánkra a német megszálló hatalom által kierőszakolt nyilas hatalomátvétel. A korabeli magyar állam iszonyatos bűnöket követett el több százezer, elsősorban zsidó származású állampolgárával szemben: ezreket lőttek a Dunába, ezrek haltak meg a halálmenetek során, és a nyilas hatalomátvételt követően létrehozott pesti nagy gettóban szintén ezrek vesztették életüket. Kiemelte: méltó, hogy a koncentrációs táborba hurcolt és elpusztított embertársaink mellett az embermentőkre is emlékezzünk, hiszen szerte az országban számosan tettek tanúságot páratlan bátorságról azzal, ahogyan a számkivetett, üldözött embertársaikat mentették.

Latorcai Csaba felidézte Görgey Guido magyar királyi tüzérfőhadnagy és Thassy Jenő alakját, akik amellett, hogy a német megszállók ellen szabotázsakciókat hajtottak végre, számos zsidót bújtattak és mentettek meg Budapesten. A sors kegyetlen iróniája, hogy Görgey Guido a háború után számos zsidómentő és náciellenes társával együtt a recski fogolytáborban raboskodott, ami önmagában is ékesen bizonyítja, lényegét tekintve milyen mélységesen azonos volt a náci és a kommunista önkényuralom. A helyettes államtitkár kitért arra: beszámolókból azt is lehet tudni, hogy a jezsuiták fővárosi, Mária utcai rendházában is többen menedéket találtak, és a szerzetesek - Jánosi József, Raile Jakab, Ruppert Mayer és Vid József - vélhetően vesztegetéssel elérték, hogy a náluk bújtatott zsidókat ne hurcolják el.

Miközben lerójuk kegyeletünket az áldozatok előtt, és kimondjuk a korabeli magyar állam felelősségét, emlékezzünk mindazokra, akik a történelemnek ebben a sötét pillanatában a lelkiismeret szavának engedelmeskedve tették azt, amit legjobb tudásuk és lehetőségeik szerint megtehettek, embermentők voltak az embertelenségben.