"168 évvel ezelőtt Szeged élen járt a haza és haladás ügyének képviseletében. És ezt nemcsak valamiféle érthető, de túlzó lokálpatrióta elfogultság mondatja velünk" - fogalmazott a szeged-móravárosi templomban tartott ünnepi beszédében vasárnap Haág Zalán, a KDNP szegedi elnöke.

"Ahogyan Fodor István ügyvéd fogalmazott 1848 májusában, 'Szeged népe régóta megérti a kor szavát, de azt igévé tenni csak most lehetett', vagyis a forradalom megtermékenyítő napjaiban. Hiszen amikor március 17-én a nemzeti színű zászlóval fellobogózott Pannónia gőzös utasai a Tiszán Szegedre érkeztek a forradalmi események hírével, a 12 ponttal és a Nemzeti dallal, a mai Széchenyi téren, a templomok előtt és a vendéglőkben is a lelkesedés, az igaz hazafiságból fakadó tenniakarás vágya dobogtatta meg a szegedi szíveket. Egy hónap leforgása alatt már mintegy 6400 nemzetőr jelentkezett a hon védelmében – jóval több, mint ami a város méretéből következett volna. És a szám még tovább nőtt. Nem csoda hát, ha a Szegedre látogató Kossuth Lajos 1848. október 6-án így köszönt el a szegediektől: 'A legszívesebb hálával veszek búcsút e lelkes Várostól, melynek ezereit esküdni hallám, hogy megmenti a hazát minden gondtól" - emlékeztetett a kereszténydemokraták szegedi közgyűlési frakcióvezetője.

"Az 1848-49-es időszakban – a harcokban vagy amikor Magyarországnak új fővárosra volt szüksége – Szeged és népe, Kossuth nemzetének büszkesége készen állt, hogy áldozatot hozzon a hazaért, haladásért és szabadságért. Az események sodrában, ha kellett, életét kockáztatva, és a megtorlások során sem tagadva meg mindazt, amiben hittek, amiért küzdöttek, amiért az utókor sosem lehet elég hálás nekik. Valamennyiüket a hazaszeretet, a nép szabadsága, az ország és városuk fölemelése motiválta, amiért komoly személyes áldozatot is képesek voltak meghozni. A közösségért, a városért, a nemzetért végzett önfeláldozó tevékenységük minden mást megelőzött, pedig tudjuk jól, hogy az akkori átlagos polgárnak sem volt kevesebb egészségügyi vagy szociális problémája, és nagyobb jóléte sem, mint korunk emberének. Hiszem, hisszük, sőt tudjuk, hogy ez a város ma is több, mint az ingyenleves, a díszburkolat, az üres ígéretek és a szemfényvesztés. A mai szegediek is tenni akarnak, és ha lehetőségük adódik és engedik nekik, ma, a mindennapjaik során tesznek is szerette városunkért, a jövőjükért, a hazánkért" - fogalmazott. Beszédének végén ismét Kossuth szavait vette kölcsön: "Szeged polgárainak haza iránti elszántsága korábban is közismert volt. Ezt Kossuth is megtapasztalhatta, amit így foglalt össze: 'Miután Szegedet s népének ezreit a haza szerelmétől lelkesülve láttam, kőszirtté szilárdult keblemben a hit, hogy e haza, lépjen bár a pokollal szövetségre ellene az ármány, mentve lesz'. Hiszen, mint mondotta, 'bízom a magyarok Istenében, bízom Szeged népének lelkesedésében". Haág Zalán bizakodását fejezte ki, hogy a 48-as hagyományok és szegedi polgári tradíciók jelenlegi ápolóinak száma csak gyarapodni fog a következő időszakban.

A templomi ünnepséget követően a résztvevők koszorút helyeztek el a Kálvária-dombnál elhelyezett egyik kopjafánál. Ezen a helyen állt 1968-ig a Kálvária-kápolna, melyet a kommunista hatalom robbantott fel.

Fotó: szegedma.hu