Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulóján beszédet mond az ottawai Magyar Házban tartott megemlékezésen 2016. október 23-án. (MTI Fotó: KKM/Szabó Árpád)

Szijjártó Péter, a magyar diplomácia irányítója Kanadában – 1956-ra emlékezve – arra hívta fel a figyelmet, hogy a kanadai magyarok hozzájárultak új hazájuk sikereihez, s nem párhuzamos társadalmat építettek.

A külgazdasági és külügyminiszter kétnapos látogatáson tartózkodik Kanadában, s ezalatt több '56-os megemlékezésen vesz részt, valamint hétfőn több kétoldalú, magas szintű tárgyalást folytat.

Vasárnap a montreali Magyarok Nagyasszonya plébánia megemlékezésén vett részt, és – tapssal többször megszakított – beszédet mondott.

Történelmi visszatekintésében hangsúlyozta: ha valaki végignézi történelmünket, akkor kétsége sem lehet, hogy a magyar nemzet „nemcsak a szabadságszerető emberek nemzete, hanem a szabadságharcosok nemzete is". Leszögezte: a magyaroktól még a legdurvább túlerő is csak időlegesen vehette el a szuverenitást és a szabadságot! „Ha valaki ezen a földgolyón tisztában van azzal, hogy mit jelent a szabadság, akkor mi, magyarok ilyenek vagyunk" – fogalmazott Szijjártó Péter.

Kifejtette: éppen 1956 mutatta meg világosan, hogy a diktatúra nem képes gyökeret verni Magyarországon. „Hatvan évvel ezelőtt, 1956-ban, azokban a napokban a Budapest utcáin harcoló férfiak és nők, fiúk és lányok világossá tették, hogy mi még az extrém túlerővel szemben is hajlandóak és bátrak vagyunk fellépni, s világossá tették azt is, hogy ha a magyar nép szabadsága vagy szuverenitása kicsit is sérülni látszik, akkor hajlandóak személyesen is szembeszállni a túlerővel" – mondta. Majd utalt arra, hogy a magyarok történelmük során többször is megküzdöttek a szabadságukért: például az oszmánokkal vagy a Habsburgokkal szemben vívott küzdelmeikben, vagy – az elmúlt évszázadban – akár a nácik, akár a kommunista diktatúra ellen is mindig a szabadságáért kellett harcolniuk.

Szijjártó Péter emlékeztetett rá: „1956-ban a magyar nép kívülről nagyon sok bíztatást kapott, de csak bíztatást, hiába várták az akkori szabadságharcosok a segítséget, az különböző okok miatt nem érkezett meg. A magyarok, mint oly' sokszor a történelmük során, magukra maradtak". Majd hozzátette: nem a segítség érkezett, hanem a szovjet tankok jöttek, szétlőtték Budapest és a vidéki városok utcáit, és jött a szovjet hadsereg is, amelynek pusztításai nyomán több ezer honfitársunk halt meg. „S bár a világ számára világos volt, hogy mi zajlik Magyarországon, a nemzetközi közösség mégis csöndben maradt, nem lépett fel. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa is elmulasztotta a segítségnyújtást Magyarországnak" – emlékeztetett a külügyminiszter. De hangsúlyozta azt is: annak ellenére, hogy '56-ban forradalmunkat leverték, „a hőseink iránti tisztelet, hőseink emléke és emlékezete elég erőt adott a magyar nemzetnek ahhoz, hogy kibírjuk a kommunista diktatúrát, és végül 1990-ben visszanyerjük a szabadságunkat".

A miniszter elmondta: a magyar emberek nagyon sok mindent elveszítettek: az önkényuralommal eltelt 34 évet és számos olyan lehetőséget, amelyben részük lett volna, ha Magyarország szabad ország lett volna. „S persze sok tízezer, talán sok százezer magyar ember is elveszítette a jövőbe vetett hitét és reményét" – tette hozzá.

Szijjártó Péter megvonta '56 máig érvényes fontos tanulságait is. „Nekünk, a ma élőknek – akik a magyar emberek felhatalmazása alapján az ország vezetésében szerepet vállalunk – először is azt a fontos tanulságot kell levonnunk, hogy mindig ellen kell állni olyan külső nyomásnak, amely el akarja venni a szabadságunkat vagy a szolidaritásunkat, 1956 azt is világosan mutatja, hogy ellen kell állni minden olyan kísérletnek, amely a legapróbb módon is a szuverenitásunkat vagy a szabadságunkat akarja kockára tenni" – fogalmazott. Majd hangsúlyozta: „Ki kell tartanunk amellett, hogy Magyarország sorsáról, jövőjéről kizárólag a magyar embereknek van joguk döntést hozni. Mi, magyarok, mindig tiszteletben tartottunk mindenkit, de ugyanezt várjuk el másoktól is velünk kapcsolatban".

Szólt a miniszter arról: Montrealban is sok magyar kényszerült új hazára találni, s bár mindvégig magyar hazafiakként viselkedtek, beilleszkedtek új hazájukba, és hozzájárultak Kanada sikerességéhez. Szijjártó Péter ezzel kapcsolatban kiemelte: „itt vissza kell utasítanunk azt a modernkori történelemhamisításra vonatkozó kísérletet, amely azt kéri számon a magyarokon, hogy amikor 1956-ban az elmenekülők menedékre találtak, akkor vajon most Magyarország miért olyan álláspontot képvisel a modernkori népvándorlással kapcsolatban, amilyent. Ezt határozottan ki kell kérni magunknak, hiszen akik 1956-ban arra kényszerültek, hogy elhagyják Magyarországot, hosszú időn keresztül türelmesen várakoztak a szomszédos Ausztriában, hogy befogadják őket, tisztelték és tisztelik új hazájuk törvényeit, nem építettek párhuzamos társadalmakat, és hozzájárultak új hazájuk sikerességéhez".

A miniszter leszögezte: Magyarország büszke arra a mintegy 38 ezer magyarra, aki hozzájárult ahhoz, hogy Kanada ma nagyszerű ország legyen. Egyúttal kifejezte Magyarország háláját, hogy befogadták a magyarokat 1956-ban.

Beszéde végén a magyar diplomácia irányítója azt fejtegette, hogy – mivel a világ minden jelentős pontján élnek és erősödnek magyar közösségek, s ezekben a napokban mindenütt megünneplik a hatvanadik évfordulót – „mára Magyarország világnemzet lett".

„Mi, mai magyarok úgy szeretjük a mai Magyarországot, ahogyan van. Soha, senkinek nem fogjuk megengedni, hogy a mi akaratunk ellenére akarja átformálni Magyarországot. Az 1956-os hősök iránti tisztelet mindig elég erőt ad ahhoz, hogy ezt az ígéretünket teljesíteni tudjuk" – zárta beszédét Montrealban Szijjártó Péter.