II. Rákóczi Ferenc második Nemzeti Emléknapja alkalmából Dr. Vejkey Imre beszédet mondott Kassán, 2016. március 23-án. Az alábbiakban a beszéd szerkesztett változatát közöljük.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Mindenekelőtt tisztelettel és szeretettel köszöntöm Önöket nemzeti zarándokhelyünkön, II. Rákóczi Ferenc közelgő Emléknapja alkalmából, itt Kassa városában, ahol a vezérlőfejedelmet, az Árpád-házi Szent Erzsébet-főszékesegyház altemplomában, éppen 110 esztendeje helyezték örök nyugalomba.

Engedjék meg, hogy a Magyar Országgyűlés Kereszténydemokrata Frakciójának, és Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes úrnak a szívélyes üdvözletét átadjam, s ezáltal annak a magyar Parlamentnek és Kormánynak az üdvözletét, mely 4/2015. számú OGY határozatával II. Rákóczi Ferenc születésének napját, március 27-ét emléknappá nyilvánította.

Tudniuk kell, hogy Rákóczi nevét 1711 után kifejezetten tiltotta a hatalom. Annyira féltek a Rákóczi kultusztól, melyet táplált a Kárpát-medencei népek által 1703-1711 között megélt történelem, hogy az 1715. évi 49. törvénycikkel a Rendi Országgyűlés a Vezérlőfejedelmet és kuruc bujdosótársait egyenesen a szabadság megrontójának nyilvánította.

A Rákóczi kultusz azonban a törvényen kívüliségben is csak tovább fokozódott, mint ahogyan a sötétség sem tudja legyőzni a világosságot, így van Rákóczinak évszázadokat átívelően elemi ereje, hitelessége és a határokat is átívelő összefogó ereje!

Mi kereszténydemokraták ma is hittel követjük vezérlő nagyfejedelmünk 300 évet átívelő vezérmondatát, mely így hangzik:

„Cum Deo pro patria et libertate” vagyis „Istennel a hazáért és a szabadságért”!

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Mindez azt jelenti, hogy legendás jelmondatával II. Rákóczi Ferenc nagyfejedelmünk nem az akkori kor bármely bálványa előtt tett hódolatot, hanem kifejezetten Isten ezelőtt, Őt tekintve origónak és igazi Napnak, mely szívünket is megvilágítja, melynek sugarai az életet adják!

Nagy tanulság ez nekünk, akik elé már nem az Aranyborjút, hanem az Aranydisznót dugják, hogy feledkezzünk meg a bennünk szunnyadó lélekről és helyette csak a materializált emberi ész uralmát imádjuk!
Ha azonban lelkünkbe tekintünk beláthatjuk, hogy az ész világossága nem elegendő arra, hogy bevilágítsa jövőnket, hisz csak apró felvillanásai vannak.

Legyünk büszkék hát Rákóczi világosságára, szabadság és emberi méltóság eszményére!

Gondoljunk bele, hogy azóta, egészen napjainkig, hányan és hányan tűzték zászlajukra a szabadság és emberi méltóság ideálját, de akár életük árán is kik voltak azok akik ténylegesen képviselték, és kik voltak azok akik sárba tiporták!

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
II. Rákóczi Ferenc, Istenben való hitben úgy hirdette meg a szabadságot, hogy az ne csak a magyarság, hanem a történelmi Magyarország minden nemzetiségi honpolgárára is kiterjedjen, függetlenül vagyoni helyzetüktől!
Rákóczi neve tehát közös értékeket fejezett ki a magyaron kívül a szlovák, a ruszin és a román néphagyományban is.
Ezen nemzetek tagjai Rákóczit még halála után is látni vélték, mert úgy gondolták, hogy az igaz fejedelem nem halhatott meg, mert még nem szabadította fel őket, ezért őrizték rejtett kincseit és várták, hogy hazatérjen.
A hatalom bár kifejezetten tiltotta Rákóczira való emlékezést, de kultusza mégis egyedülállóan erősödött nem csak Közép-Európában, hanem a világ szabadságot szerető népeiben is!

A történelem fintora, hogy a nagyhatalmak ármánykodásával a Közép-európai nemzeteket egy abroncsba összefogó Rákóczi kultusz helyébe az oszd meg őket és uralkodj elve érvényesült!
A Kárpát-medencében és Közép-Európában, a Visegrádi négyek vezetésével talán évszázadok után most bontakozik ki újra egy olyan történelmi lehetőség, mely csak kegyelmi pillanatokban adatik.
Éljünk vele, Rákóczi útját járva, a Mindenható dicsőségére!

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Ne feledjék, sikeres jövőnk azon is áll vagy bukik, hogy az értékes múltunkat és az azt jelképező dicső személyeket megfelelően tiszteljük-e, vagyis vannak-e emléknapjaik, mikor tetteire emlékezünk és hálát adunk azért, hogy történelmünket méltón formálták.

II. Rákóczi Ferenc emléknap történelmi jelentőségű, ugyanis szabadságharcos elődünkre való emlékezés megerősít bennünket abban, hogy legjobb hagyományainkat tovább éltessük, tovább képviseljük.
Megerősít bennünket abban, hogy megcselekedjük mindazt, amit a legreménytelenebbnek tűnő helyzetben is meg kell cselekednünk, dicső ősök örököseiként, a történelem színpadán, „Istennel a hazáért és a szabadságért”, „Cum Deo pro patria et libertate”!

Kassa, 2016. március 23.

Dr. Vejkey Imre