A málenkij robot (szovjet kényszermunka-táborok) áldozatainak emlékét őrizni és ápolni kell, a megemlékezés egyúttal figyelmezetés, hogy békében csak a keresztény értékek megőrzésével lehet élni – mondta Soltész Miklós az Emmi államtitkára, a KDNP alelnöke szombaton Gyulán, a németajkúak málenkij robotra hurcolásának 72. évfordulója alkalmából rendezett megemlékezésen.
Csonka Mihály túlélő (b) emléklapot vesz át Soltész Miklóstól az egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkártól, a KDNP alelnökétől a német ajkúak málenkij robotra (szovjet kényszermunka-táborok) hurcolásának 72. évfordulója alkalmából rendezett megemlékezésen Gyulán, a németvárosi Szent József-templomban 2017. január 7-én. MTI Fotó: Rosta Tibor
Soltész Miklós, az Emberi Erőforrások Minisztériumának egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkára elmondta: Magyarországról körülbelül 800 ezer embert hurcoltak el, mintegy húszezren sosem tértek vissza. Az elhurcoltak közül 60-65 ezer volt a magyarországi német, Gyuláról 550 embert vittek táborokba.
Soltész Miklós emlékeztetett arra, hogy a XX. századi történelem volt az emberiség legtragikusabb időszaka. Az 1945 nyarán, Potsdamban tartott békekonferencián „három gazember", Joszif Sztálin szovjet diktátor, Harry Truman amerikai elnök és Clement Attlee brit miniszterelnök kimondta a németek kollektív bűnösségét, és utólag áldásukat adták a szovjet hadsereg pusztításához és a málenkij robot elindításához – fogalmazott.
Az elhurcoltak osztályrészéül jutó megalázó, gyötrő munka, az éhség és a kemény fagy, a szétszakított családok „a mai napig nem szűnő fájdalmat, emléket" jelentenek – emelte ki az államtitkár.
Kónya István (Fidesz-KDNP), Gyula alpolgármestere beszédében felidézte, hogy a város történetében 1944 karácsonya volt „az egyik legkeményebb", ekkor kötelezték ugyanis a német származásúakat arra, hogy jelenjenek meg a Huszár-laktanyában. Január 2-án ennek a gyulai németek eleget is tettek, január 10-én pedig elindult velük az 53 vagonból álló szerelvény a málenkij robotra.
Kiss-Rigó László szeged-csanádi megyés püspök szentmisét mutat be a német ajkúak málenkij robotra (szovjet kényszermunka-táborok) hurcolásának 72. évfordulója alkalmából Gyulán, a németvárosi Szent József-templomban 2017. január 7-én. (MTI Fotó: Rosta Tibor)
A később hazatérő németek a gyulai Szent József-templomban gyűltek össze, ahol a szombati megemlékezést is tartották. A templom mellett két éve állítottak fel emlékművet, amelyet most megkoszorúztak. Kónya István úgy fogalmazott: az emlékmű bányalámpája a templomra mutat, ahová az egykori deportáltak hazatértek.
A megemlékezés végén tíz, még ma is élő túlélőnek adtak át emléklapot. Ketten közülük a lágerban születtek.
A málenkij robotra elhurcoltak emléke előtt tisztelegve Kiss-Rigó László szeged-csanádi megyés püspök mutatott be szentmisét. Arról beszélt, hogy „az értelmetlenül, gyűlöletből elhurcolt ártatlanok" áldozata nem volt hiábavaló, szenvedésük erkölcsi erőforrást jelenthet a ma élőknek.
1944 végétől a Vörös Hadsereg parancsára gyűjtötték össze és hurcolták el „romeltakarító kis munkára" (málenkij robot) az elsősorban német nevű férfiakat és nőket. Az elhurcoltak a Donyec-medencében végeztek kényszermunkát vasútépítéseken, bányákban, a mezőgazdaságban, de sokan kerültek az Ural vidékére. 1947 előtt csak azokat engedték el, akik súlyos betegek lettek, a többség 1948 és 1950 között szabadult. Az elhurcoltak körülbelül egyharmada nem élte túl a megfeszített munkát és az embertelen körülményeket.
