Tisztelt Amerikai Népszava!

Kedves anonimitásba burkolózó Szerző!

A minap hajnalban, az amerikai népszava honlapját olvasva, egy anonim szerző tollából „A KDNP zsidózott” c. mű hidegzuhanyként ért, melynek okán már korán reggel szükségét éreztem egy jó forró kávénak, melyet a Fehérház (Országgyűlési Képviselői Irodaház) szomszédságában levő „Dunapark”-ban kértem ki magamnak – mint jelen levelemben az Önök honlapján megjelent cikkben foglaltakat – végül is egy másik csésze kávé társaságával, ugyanis a Mindenható kegyelméből, váratlanul egy régi barátom is a Kávéházban tartózkodott.

A váratlan találkozás örömével beszélgettünk, de azután rétértem az Önök cikkére, mely végül is odavezérelt…
A diskurzus eredménye az lett, hogy megerősített abbéli szándékomban, miszerint nem hagyhatom szó nélkül a fenti cikk fikcióit, sugallatait és következtetéseit, mindehhez lelki táplálékul barátomtól egy Herman Wouk könyvet is kaptam…

Nem hagyhatom szó nélkül a cikkben foglaltakat, mert a fasizmus és a nácizmus ártatlan áldozatainak emléke ennél többet érdemel, továbbá személy szerint  olyan színben tűntetett fel engem és frakciómat a Kereszténydemokrata Néppártot, továbbá szövetségesünket a FIDESZ-t, mintha együttesen és külön-külön is fasiszták lennénk. Mindezt pedig kategorikusan vissza kell utasítanom, mert az Ön által célkeresztbe vett alanyok felfogása szerint, a keresztények és a zsidók közös szellemi öröksége oly nagy, hogy mindenkinek csak ajánlani tudjuk a kölcsönös megismerést és nagyrabecsülést!

Nyilván sok tekintetben különbözőek vagyunk, de az ősi mágnes, maga a Törvény, mely erkölcsi hatalommal bír, összetartja a részeket, ugyanis Ószövetség nélkül nincs Újszövetség!

Ezt a Pápai Biblikus Bizottság úgy fogalmazta meg híres dokumentumában, miszerint:
„Az Újszövetség az Ószövetség nélkül olyan könyv lenne, amelynek értelme kibogozhatatlan, vagy olyan, mint egy gyökér nélküli növény, melyet kiszáradásra ítéltek”. Mindez azt jelenti, hogy a Biblia népeinek össze kell fogniuk, mert nem a vér szerinti rokonság dönti el az összetartozás kérdését, hanem a hit!

A hit, mely által bárki tagja lehet az Ősi Háznak, aki Ábrahám Istenét imádja és Mózes Kőtábláira vésett Törvényeket elfogadja.
Közös hitünk Alapító Okirata tehát a Kőtábla! A Kőtábla, mely közös céljainkat és faladatainkat is definiálja, melyek közül a legfontosabb a Törvény megtartása!

A Törvény megtartása Mózes második könyve szerint a kiválasztottság alapja:
„ha megtartjátok szövetségemet, akkor ti lesztek az én tulajdonom valamennyi nép közül, bár enyém az egész Föld”.
Jézus pedig a választott közösséghez tartozást kiterjesztette azokra, akik elfogadják Őt és követik a tanítást! Ezért a keresztény egyház „Új Izraelnek” nevezi magát, mely a „Régi Izraellel” közösen őrzi Isten ismeretét és a szeretet lángját!

Sok energiát, de úgy látszik még mindig nem eleget, vagy nem jól mozgósítottunk annak érdekében, hogy világossá tegyük: a zsidóság és a kereszténység nem áll ellentétben egymással!
Szembeállításuk csak egy ravasz trükk, amit le kell leplezni annak érdekében, hogy őszintén és jó lelkiismerettel kiállhassunk a zsidó-keresztény kultúrkör és értékek mellett.

A szélsőségesség mindig veszélyforrást jelent, azonban a magyar politikai valóságban éppen a FIDESZ-KDNP Szövetség sikere ad garanciát arra, hogy a radikális oldal komoly befolyást ne érjen el.

Tisztelt Amerikai Népszava!

Tekintettel arra, hogy elkötelezett kereszténydemokrata vagyok, ezért a magyar kereszténydemokrácia kortörténetéről néhány tényszerű mondattal hozzá kívánok járulni ahhoz, hogy a rólunk – nagynyilvánosság előtt – Önök által eszközölt téves véleményformálás reparáltassék.

A mai Kereszténydemokrata Néppárt jogelődje a Demokrata Néppárt (DNP) volt, annak a jogelődje pedig ugyancsak a KDNP nevet viselte, mely 1944. november 30-án alakult meg – az egyik szervező – Varga László saját lakásán, Budapesten a Galamb utcában, a náci megszállás alatt, illegálisan.

Az illegális KDNP szervezőit a GESTAPO kiemelten üldözte, közülünk többet Dachauba deportáltak, de sokan voltak olyanok is, akiket a nyilas karhatalom börtöneibe vetettek!

A párt 1945 elején Barankovics István hírlapírót választotta főtitkárává, aki a háború befejeztével nyomban minden fórumon az új hatóságoktól megpróbált működési engedélyt szerezni a pártnak, azonban ez csak nagyon lassan vezetett eredményre.
1945. május 8-án, az intézőbizottság ülésén a KDNP-n belül a republikánus keresztényszocialista vonal vette át a vezető szerepet, ezáltal Barankovics lett a DNP-re átkeresztelt párt elnöke. Barankovics a programját, XIII. Leo Pápa szociális enciklikájára, a „Rerum Novarum”-ra alapította, ily módon kívánta kereszténydemokrata párttá formálni a DNP-t. Varga László kitartó munkájának eredményeképp a DNP 1945 végén hivatalosan is engedélyt kapott a megalakulásra, így illegalitása időlegesen véget ért, azonban az 1945. évi választásokon a hátralevő idő rövidsége miatt már nem indulhatott. Azonban pártunk az FKgP segítségével az 1945. október 7-i fővárosi törvényhatósági választások eredményeképp mégis 2 tagot – Eckhardt Sándort és Varga Lászlót – juttatott a törvényhatóságba, az 1945. november 4-i nemzetgyűlési választáson pedig két FKGP színeiben indult képviselőt – Bálint Sándor és Eckhardt Sándor – juttatott a magyar parlamentbe.

A II. világháború utáni első szabad választásokon pártunk már a legerősebb ellenzéki pártként jutott a parlamentbe, hivatalosan a szavazatok 16,64%-át elnyerve. A választás kihirdetett győztese a „kékcédulás” visszaélések okán az MKP lett (papíron a szavazatok 22,3%-át kapták), a valódi győztes azonban pártunk a DNP volt. Pártunk választási eredményei a kommunistákat rendkívül meglepték, így nem véletlen, hogy 1948 második felétől kezdve megkezdődött a DNP „szétszalámizása”, továbbá egyes néppárti képviselőink zaklatása és megfosztása mandátumaiktól.

1949. január 25-én Rákosi Mátyás az ország diktátora tárgyalásra invitálta Barankovicsot, hogy pártjával legitimálja a már fogságban lévő Mindszenty József bíboros ellen indítandó koncepciós pert. Rákosi a tárgyaláson Barankovicsot megfenyegette azzal, hogy amennyiben a DNP nem támogatja a kommunistákat a hamarosan lezajló Mindszenty-perben, erkölcsileg elítélve a bíborost, majd ezután „önkéntesen” fel nem oszlik, antidemokratikusnak és népellenesnek bélyegezve magát, úgy nem kezeskedik a DNP vezérkarának biztonságáért, ellenkező esetben viszont semmi bántódásuk nem esik. Barankovics az „ajánlatot”, majd Rákosi ezt követő újabb fenyegetéseit is határozottan visszautasította, ezt követően pedig – egyéb lehetősége nem lévén – próbálta menteni pártunk tagjait az üldözéstől, bejelentve a párt feloszlatását. Így folytatódott pártunk korábbi emigrációs korszaka egészen a rendszerváltoztatásig.

A fentiek alapján nyilvánvaló az a sziklaszilárd történelmi alap, melynek okán joggal utasítom vissza az Önök honlapján nagynyilvánosság előtt rólunk alkotott igencsak sértő vélekedéseket!

Tisztelt Amerikai Népszava!

Az emberi munkával kapcsolatos igazságossággal és az állam szerepével kapcsolatban pedig kénytelen vagyok tájékoztatni Önöket arról, hogy XIII. Leo pápa „Rerum Novarum” c. enciklikája, évszázadokat átívelően -  szociális szempontból - napjainkra vonatkozóan is előremutatóan foglalta össze mindazt, hogy mi a feladata: a munkásnak (pontos, becsületes munka stb), a tőkésnek (tekintse embernek a munkást; biztosítsa a vasárnapi ünnepnapot; adjon igazságos, megfelelő munkabért, a minimális megélhetésen túl tartalékképzésre is legyen lehetősége a munkásnak; ha a tőkés ezeket a követeléseket nem teljesíti, akkor az egyház szerint a tőkés bűnt követ el), az államnak (a munkások jogainak védelme, elismerni az állam beavatkozásának szükségességét, szemben a liberális ideológiával).

Az enciklika kapcsán a liberalizmus hívei is elismerték az állami befolyásolás szükségességét, majd a XIX. sz. végére a tőkés nemzetállamok szintúgy elismerték, hogy a munkások követelései jogosak és ezek a társadalom biztonságát szolgálják. Az enciklikának óriási jelentősége volt abban, hogy az egyes nemzetállamok szakítottak az addigi marginális szociális tevékenységükkel, intézményi választ dolgozva ki a szociális problémák kezelésére. Így került kidolgozásra egy kollektív illetve közösségi védőrendszer, maga a Társadalombiztosítás!


Tisztelt Amerikai Népszava!

A tengeren innen is köztudomású, hogy Önök nagy kritikusunk, amihez természetesen joguk van, de csak addig míg jóhírnevünket nem sértik.

Az ellenünk kihegyezett kritikájuk, intellektuális ujjgyakorlatuk hamisnak bizonyult, azt mással kell helyettesíteniük!

Ha cikk nem sértette volna becsületünket, akkor logikai eszmefuttatásukat egy szürreális kísérletnek minősítettem volna, így azonban kénytelen vagyok az abban foglaltakat kategorikusan visszautasítani!

Ne feledjék, Mózes keze által lehozott Törvények porrá zúzták az egykor centrumnak számító Egyiptomot, Mezopotámiát, az ókori Hellászt, az ókori Római Birodalmat és ezen birodalmak isteneit. A törvények máig fennmaradtak és élnek, noha ellenzőik erőszakosabbak, mint valaha!

Budapest, 2016. április 15.

Tisztelettel:

Dr. Vejkey Imre
KDNP Frakcióvezető-helyettes