Bár a szószólók az országgyűlési képviselőkhöz képest szűkebb jogosítványokkal rendelkeznek a parlamentben, a nemzetiségeket képviselő bizottság hatáskörei folytán mégis jelentős szerepet kaphatnak a törvényalkotási folyamatban – állapította meg az Alapjogokért Központ legújabb elemzésében.

A központ honlapján közzétett dokumentumban felidézik, hogy a 2011 végén elfogadott választójogi törvény megteremtette a magyarországi nemzetiségek parlamenti képviseletének lehetőségét az Országgyűlésben. Bár a választásokon egy nemzetiségnek sem sikerült elérni a kedvezményes mandátum megszerzéséhez szükséges szavazatszámot, a tizenhárom elismert magyarországi nemzetiség mindegyike nemzetiségi szószólót küldhet az új Országgyűlésbe.

A plenáris ülésen a Házbizottság megítélése szerint a nemzetiségek érdekeit, jogait érintő napirend tárgyalásakor köteles részt venni, és felszólalásra is csak ezekben az ügyekben van lehetősége. Rendkívüli ügyben a szószóló azonban az ülésnap napirendi pontjainak tárgyalása után is felszólalhat.

A nemzetiségeket képviselő bizottság hatáskörei folytán jelentős szerepet kaphatnak a törvényalkotási folyamatban, a nemzetiségeket érintő ügyekben ugyanis a bizottság ugyanúgy kezdeményezhet törvényjavaslatot, mint bármely más országgyűlési bizottság.

Kitértek arra is: főszabály szerint az Országgyűlés és az országgyűlési bizottság tanácskozási nyelve a magyar, a törvény értelmében azonban bármely képviselő és szószóló anyanyelvén is felszólalhat és nyújthat be irományt.