A Mindszenty József egykori esztergomi érsekről, hercegprímásról elnevezett elismeréseket Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke, a Mindszenty Társaság ügyvezető elnöke adta át az Országház Vadásztermében.

Lezsák Sándor köszöntőjében felidézte: 61 évvel ezelőtt ezekben a napokban az utcákon már rend volt, az emberek arra készültek, hogy hétfőn munkába mennek. Ugyanakkor hatalmas feszültség volt mindenkiben, hiszen nem tudhatták, hogy jó vagy rossz irányba fordul nemzet sorsa. Ebben a feszült csendben hangzott el Mindszenty József rádióbeszéde, és „ez a szózat akkor erőt adott és tisztességes utat jelölt a magyar nemzet számára” – fogalmazott.

Bíró László tábori püspök több évtizedes papi, főpásztori és papnevelő szolgálatáért, a magyar családokért és ifjúságért végzett fáradhatatlan, áldozatos munkájáért kapta meg az elismerést.

Lezsák Sándor a díjazottat méltatva ismertette: Bíró László 1950-ben született Szekszárdon, középiskolai tanulmányait a győri Czuczor Gergely Bencés Gimnáziumban végezte, ezt követően a Győri Hittudományi Főiskolán tanult. 1974. június 23-án szentelték pappá Szekszárdon. Ezután a pécsi egyházmegyében volt több helyen káplán, majd a pécsi székesegyház plébánosa lett. II. János Pál pápa 1994-ben nevezte ki Castra Galbae-i címzetes püspökké és kalocsa-kecskeméti segédpüspökké.

Bíró László 1994-től teológiai tanár és a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) Családügyi Bizottságának elnöke, 1)96-tól az MKPK családreferense. XVI. Benedek pápa 2008-ban Magyarország katonai ordináriusává nevezte ki. A tábori püspök sajátos evangelizációs közegként tekint a katonaságra és a családjukból kiszakított honvédekre – tette hozzá.

A püspök vallja, hogy nincs individualista kereszténység, „ha komoly munkát akarunk végezni az egyházban, együtt kell munkálkodni Istennel, az emberekkel, a paptestvérekkel és a laikusokkal is” – fogalmazott az Országgyűlés alelnöke.

A Regnum Marianum közösséget több mint százéves, magas színvonalú ifjúságnevelő, közösségteremtő tevékenységért, a kereszténységet megtartó és megőrző lelkiségéért, nemzetünk összetartozását segítő szolgálatáért tüntették ki.

A közösséget méltató Soós Viktor Attila, a Mindszenty Társaság tagja felidézte: a Regnum Marianumot a 19. század végén Budapest külvárosában alapították olyan papok, akik felismerték, hogy a nehéz sorsú gyerekeknek közösségre van szükségük, ahol nevelőik nemcsak hittanra tanítják őket, hanem egész étere szóló mintát is adnak nekik.

A mozgalom vezetői szerzetesi élethez hasonló, fogadalom nélküli közösségben éltek, és igyekeztek a nagyvárosi körülményekhez igazítva megújítani a papi szolgálatot.

A kommunizmus idején a regnumi papok többszöri fenyegetésre sem voltak hajlandók feloszlatni a közösséget. Házukat 1951-ben elvették, az itt élő papokat plébániákra helyezték, de a közösség élete titkokban lakásokon, erdőkben folytatódott – mondta Soós Viktor Attila.

Hozzátette: a kitüntetés nem a múltról, hanem a jövőről szól, a közösség ugyanis ma is virul és működik.

A Pannonia Sacra Katolikus Általános Iskola a több mint 25 éve tartó ifjúságnevelő és közösségteremtő tevékenységével, továbbá a Mindszenty Józsefről elnevezett kerékpáros zarándoklat megszerezésével érdemelte ki az elismerést.

Dabóczi Kálmán, a Budapesti Közlekedési Központ (BKK) vezérigazgatója, a Mindszenty Társaság tagja az iskolát méltatva felidézte: a Pannonia Sacra iskolában 1991 szeptemberében kezdődött a tanítás három évfolyamon, öt osztályban, összesen 94 diákkal. Jelenleg 8 évfolyamon 19 osztályban 419 gyereket tanítanak és nevelnek keresztény hitre, keresztény világnézetre és tudásra.

Kiemelte: az iskolában a nevelő munka három alappillére a liturgia (a hitre nevelés érdekében), a művészetek (a diákok fogékonnyá tétele érdekében) és a néphagyomány (a hazaszeretetre nevelés érdekében).

A díjat adományozó Mindszenty Társaság 2004-ben alakult, célja Mindszenty József emlékének ápolása, a volt főpap történelmi életművének megismertetése a közvéleménnyel, a bíboros teljes életútjának feltárása, továbbá boldoggá avatásának szorgalmazása.

Mindszenty József 1892-ben született, eredeti neve Pehm József. Zala megyei plébános volt, majd 1944-ben nevezte ki XII. Pius pápa veszprémi püspökké, röviddel ezután a nyilas kormány bebörtönözte.

Esztergomi érsek és Magyarország prímása 1945-ben lett, bíborosi rangot 1946-ban kapott. Koholt vádak alapján 1948 karácsonyán bebörtönözték, 1949-ben életfogytiglani börtönre ítélték.

Az 1956-os forradalom alatt kiszabadították, a szabadságharc leverése után az Egyesült Államok budapesti nagykövetségére menekült. A követségen tartózkodott 1971-ig, amikor elhagyhatta az országot és Bécsbe költözött. Ott halt meg 1975-ben. Végakarata szerint az ausztriai Mariazellben temették el. A rendszerváltáskor, 1990-ben rehabilitálták, 1991-ben pedig ünnepélyes keretek között helyezték örök nyugalomra az esztergomi bazilikában.