Azt valljuk, hogy senki sem tehető felelőssé elődei bűneiért. De azt is gondoljuk, nem lehet úgy tenni, mintha a másokat megnyomorító, az egész országot romba döntő cselekedetek nem is léteznének, főleg, ha azok előnyeit az utódok szerénytelenül élvezik. Különösen ma, az 1956-os forradalom leverésének gyásznapján nem tehetünk így – olvashatjuk Azbej Tristan kereszténydemokrata államtitkárnak a Vasarnap.hu-n megjelent cikkében.
Azbej Tristan (KDNP), a Miniszterelnökség üldözött keresztények megsegítéséért és a Hungary Helps Program megvalósításáért felelős államtitkára
Szimbolikus módon testet ölt mindez a történelmi igazságtalanság abban, ahogyan Gyurcsányné a férjével közösen élvezi azokat az örökölt javakat, amelyeket annak idején erőszakkal szereztek a kommunista diktatúra működtetői nagyapja, Apró Antal számára.
Ráadásként az átmentett vagyonukat és képmutató státuszukat most trendi köntösbe bújtatva próbálják legitimálni a fiatalok körében.
Ennek ékes példája rózsadombi villájuk. Erre persze mondhatnánk, hogy ezt kemény munkával bárki elérhetné. Igen ám, csakhogy a rezidencia – ahonnan Gyurcsányék behízelegve igyekeznek az új szövetségeseiken keresztül megragadni a „momentumot” és az új generációt magukhoz édesgetni – egy zsidó honfitársam elkobzásra kijelölt vagyona volt, végül pedig a kommunisták lakóhelyéül jelölte ki a pártállami hatalom. Most Klára asszonyék rezidenciája. A kör bezárult. Onnan kiáltanak a fiatalok megmentőiként szemrebbenés nélkül diktatúrát és antiszemitizmust, ahonnan a kommunista diktatúra egy zsidó embertől rabolta el lakhelyét, végső soron az ő kezükbe átjátszva.
Szóval van annak pikantériája, amikor az a Dobrev Klára beszél 1956-ról, aki sosem határolódott el nagyapjától, Apró Antaltól, aki tevékenyen asszisztált a diktatúra kiszolgálójaként családok ezreinek tönkretételéhez, kommunista pártfunkcionáriusként „fasiszta csőcseléknek” nevezve a forradalomban résztvevőket.
Ez már önmagában súlyos kérdéseket vet fel, különösen annak ismeretében, hogy az MSZMP politikai hatalmának pénztőkére történő átmentésében az Apró-Dobrev-Gyurcsány klán érintettsége szemlátomást nyilvánvaló.
És arról sem feledkezhetünk meg, ahogyan a forradalom és szabadságharc 50. évfordulóját ünneplő magyarokat véresre verték sí-maszkos és azonosítószám nélküli, szemeket gumilövedékekkel kilövő rendőr-terrorosztagok, akiket Gyurcsányék ezután még ki is tüntettek, és ma is így tennének.
Félreértés ne essék. Nekünk az az érdekünk, hogy az ország gyarapodjon, a családok erősödjenek, a jövő épüljön Magyarországon.
De igaz a mondás, miszerint a múltad nélkül nem lehet jövőd; vagyis kell az is, hogy a fiatalok ismerjék a közelmúlt történéseit is, hogy ne vezethessék félre őket.
Amit most látunk a DK részéről, egy sötét történet az újraéledő múltról. Gyurcsányéknál egy restaurációs törekvés zajlik. A 2006-os szemkilövetések mögött álló egykori szocialista pártvezér – ma a balliberális szivárvány-koalíció vezéreként – megpróbálná még azokat is megtéveszteni, akik emlékeznek rá, mit tett az országgal, és rászedné azokat a fiatalokat, akik saját élményként már nem emlékezhetnek politikai ámokfutására.
Ebbe a sorba illik bele az is, ahogy Dobrev Klára 1956 kapcsán már-már megindító sorokkal indítja aktuálpolitikai üzenetét: „1956 tisztelete arra is megtanít bennünket, hogy szabadság nélkül nem lehet teljes az életünk. És ha egyszer ki is vívtuk szabadságunkat, véssük eszünkbe, hogy mindig jöhet egy gazember, aki el akarja venni tőlünk. A szabadságért minden nap meg kell küzdeni…”
Ez így szépen hangzik, egyet is lehetne érteni vele. Csakhogy ezek a szavak éppen arra a korra vonatkoznak, amelyben felmenői a kommunista diktatúrában, vagy éppen férje 2004-től hatalmon volt. Képmutatás és hiteltelenség ez a javából, de még inkább borzolhatja a kedélyeket, hogy a jobboldalisággal aligha vádolható Index is publikálta a New York Egyetem és a Világbank kutatását: Gyurcsány Ferenc bekerült a világ legrosszabb vezetői közé, kormányzása alatt átlagosan nagyjából 1-1,5 százalékkal rontotta a gazdasági növekedést évente.
A helyzet tehát az, hogy Dobrev Klára szavai valójában nem a mai politikai vezetésre vonatkoznak, amit sugallni próbál írása. Csupán ön-jellemrajz. Freudi elszólás. Ez a valódi arcuk. Ilyenek ők, és ez vár ránk, ha ők jönnek. Kardlap, gumilövedék, terror, az ország tönkretétele, egyszóval: a magyarok szabadságának, a fiatalok jövőjének elvétele.
Dobrev Klára provokál. Ha nem így lenne, akkor az ’56-os sorai előtt először nyilvánosan el kellene határolódnia saját nagyapjától, férjétől… de mindenekelőtt önmagától.
Azbej Tristan
