Karácsonyhoz közeledve:
BETLEHEM, MI LESZ VELED? MIÉNK A KINCSED, AZ ÉLET KENYERE
TESTVÉRI ÜZENET A KDNP-HEZ ÉS A KDNP PM TAGJAIHOZ
Olvasom a külföldi sajtót. Dávid városának, az Úr Jézus Krisztus születési helyének, Betlehemnek, ami magyarul ennyit tesz, a kenyér háza, keresztyén-palesztin lakosai szólnak a közelgő karácsonyról. – Az már sohasem lesz olyan, mint azelőtt. Talán elmegyünk a születés templomába, de kevesen vagyunk. Keresztyén turisták, az ünnepi hangulat mind elmarad. Behúzódunk otthonainkba, ott imádkozunk. És félünk. - Kinek ne jutnának eszébe ennek hallatán az evangélium Igéi: amikor a Betlehem körüli mezőkön tanyázó pásztorokat körülragyogta az Úr dicsősége és megjelent nekik az Úr angyala, nagy félelem vett erőt rajtuk (Lukács 2,9). Isten gondoskodására a nagy jó hír is felhangzott rögvest: „Ne féljetek, mert íme, nagy örömet hirdetek néktek, amely az egész népnek öröme lesz: Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában” (Luk 2,10-11). Félelem-öröm. Ma is ráereszkedik ez a különös kettősség nem csak a születés városára, hanem csaknem az egész világra. Az öröm ma sem teljes, ott lopakodik körülötte és bennünk a fóbia, a félelem. Ez nem csak a bibliás hit reális látását mutatja, hanem azt is, hogy a bűn ténylegesen működik a világban. Egykoron és ma. A theatrum mundi (a világ színpada - Kálvin) szereplői változnak, de a „díszlet” marad. A színpad olykor kínpad, máskor tragikomikumok, olcsó látványosságok színtere. Augusztus császár, a világi hatalom, Heródes, a gyermekgyilkos helytartó, Pontius Pilátus közöttünk van, csak más néven. És a szemükre-szívükre, tudományukra támaszkodó keleti bölcsek is, akik tudásukkal és a Csillag, a Jupiter és a Szaturnusz királyi együttállása rendkívülit ígérő felfedezésével elindulnak és eljutnak Betlehembe, hogy imádják a fejedelmi városban megszületett Fejedelmet (Máté 2,2-6). A pásztorok hódolása a maguk egyszerűségében is része annak az isteni felrangosításnak, amit a mennyben zengedező angyalsereg láthatatlan glóriázó hódolása („Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat” – Lukács 2,14) hangol össze, simít egybe a földi mozgások célirányosságával. Mi maradt ebből mára? Az Isten dicsőítéséből, a békességből, a jóakaratból?
Az egykori betlehemi istálló kőbölcsője üres. Ki tudja, hova lett? Betlehem, a kenyér háza is meglehetősen mostoha kenyeret adott a Fejedelemnek, az Úr Krisztusnak és családjának. Hiszen nemsokára menekülniük kellett a gyermekgyilkolás elől. Ami viszont ennél sokkal fontosabb: ott és akkor, s azóta is minden ünnepen és minden személyes istentalálkozásban, Őhozzá fordulásban, nagy lelki tisztulást ajándékozó hódolásban Őelőtte, aki az élet kenyere (Én vagyok az élet kenyere - János 6,35), az eredeti betlehemi szent esemény ismétlődik meg valamiképpen. Újraélhetjük a Szentlélek vitalizáló, éltető erejéből (M. Welker) annak a szent éjszakának mindeneket megmozgató titkát, hatalmas spirituális energiáját. Valami újra a miénk lesz a glóriázó örömből, a nyugalma nincs, de békessége van (Reményik) igazi csodájából, és a gyűlölet világában a jóakarat éledezéséből. Ha ebből az újra ajándékozott betlehemi szent ősélményből valami átfut a szívünkön, akkor megsejthetjük a születés éjszakájának teljességét. Amikor mindent, ami addig egyoldalú volt, csak emberi, csak hatalmi, csak tudományos tény és esemény, bele tudunk helyezni az idő teljességének (Galata 4,4) evangéliumi dimenziójába. S a teljesség mennyei-földi dimenziójában, a Fiúban helyükre kerülnek a dolgok. Bennünk a megújult, tisztuló látás arról, hogy nem csak az van, amit szemeinkkel látunk, hanem az is, amit szívünkkel hiszünk. Nem csak az van, amit az emberi történelem formálói, akár a politika világában tesznek, jót, rosszat, jól-rosszul, hanem az is, amit Isten tesz, s ez mindig jól és javunkra szolgál. Így beleszőve az üdvtörténet beteljesítő folyamatait a világtörténelem tökéletlen folyamataiba.
A protestáns keresztyéndemokrácia legnagyobb gondolkodója, Adenauer kancellár utódjelöltje, Hermann Ehlers jogász, teológus, a német ébredés egyik vezéregyénisége 1950-1954 között tartott beszédeiben, írásaiban hasonlókról tett bizonyságot. Földi viszonyok mennyei látószög nélkül abszolutizálódhatnak, zsarnoki erőt vehetnek az embereken, társadalmakon. De ahol működik a nagy Ige: „Inkább Istennek kell engedelmeskednünk, mint embereknek” (ApCSel 5,29), ott megvalósulhat valami a betlehemi ősélményből, az Isten tiszteletéből és az emberek iránti jóakaratból. Ehlers: „Ez a szemlélet a modern keresztyén politika igazi erkölcsi és hitbeli fix pontja!”. Vagy a fél életét gurulószékben töltő Wolfgang Schäuble kortárs kereszténydemokrata politikus soha nem keseredett bele élete mozgáskorlátozottságába, mert életének tengelye az a Jézus lett, akinek Igéje mindennapi eledele és itala. Őbelőle élve, a spirituális Betlehemben, ami mindig vele „gurult”, derűsen fogalmazta meg: „A hit nem csak lelki aktus, hanem az egész emberi sors, létezés, politika új irányvétele, új Daseinsorientierung”. János apostol, aki Pathmosz szigetén kialvó látásával is többet látott az evangélium igazságából, és a földi viszonyokból mennyei perspektívába emelve ezeket, mint sok látó társa, a fentieket summázva hagyta ránk, lelki előrelátással Credóját: Akié a Fiú, azé az élet (1János 5,12). A betlehemi Gyermek, aki az Atya Fiaként meghalt és feltámadott érettünk, élet (dzóé, vita). Belőle meríthetünk erőt, kegyelmet kegyelemre, hogy 2024-ben is elvégezzük nem csak az előttünk állókat, terveinket, hanem mindazt, amit mennyei Atyánk bíz ránk. Ő beleszövi a mindennapi események olykor váratlan fordulataiba is az üdvtörténeti kapaszkodót! Csak figyeljünk Igéjére: „Ne féljetek, én legyőztem a világot” (János 16,33). Protestáns kereszténydemokrata politikai konfessziónk, hitvallásunk erősödjék meg a szent ünnepek titkainak csodálása közben is. Tegye boldoggá szemeinket, szívünket e titkok belső csodálása közben Gábriel angyal üzenete a Gyermeket szíve alatt viselő Máriához: „Istennek semmi sem lehetetlen” (Lukács 2,37).
Őneki, Szentháromságos Urunknak üdvtervében, mennyei világpolitikájában (W. Künneth) tervei vannak a KDNP-vel, a KDNP PM-mel. Népünkkel, egyházainkkal. Jó dolog úgy válaszolni terveire, ahogyan Mária tette: „Történjék velem a te beszéded szerint” (Lukács 1,38). Áldásunkra váló, reményt támasztó karácsonyi szent ünnepet, igazi találkozást Betlehem Gyermekével, aki a történelem Királya, az Úr Jézus Krisztussal!