Nacsa Lőrinc, a KDNP frakció szóvivője napirend utáni felszólalásában Boldog Sándor István szalézi vértanú testvért a magyar fiatalok és az egész társadalom elé példaként állította. A szerzetes életútjának megismerése segíthet minket abban, hogy feldolgozzuk a kommunista rezsim alatti egyházüldözés traumáját. A napirend utáni felszólalás aktualitását az adta, hogy a közelmúltban sikerült a Rákospalotai Új köztemető 301-es parcellájának egyik jeltelen sírjából exhumálni, majd DNS vizsgálattal azonosítani a kivégezett szerzetes földi maradványait.
Egy egyszerű munkás –szerzetes a fiatalok és a szalézi társaság szolgálatában
Sándor István Szolnokon született, 1914. október 26-án; édesapja MÁV segédmunkás volt. 1931-ben a fémipari szakiskola elvégzése után vasesztergályosként helyezkedett el. 1936-ban belépett a szalézi rendbe, majd 1946-ban örökfogadalmat tett mint szerzetes testvér. 1940-49-ig nyomdászként dolgozott a rákospalotai szalézi nyomdában. Közben 1941-45 között kisebb megszakításokkal híradós katonaként szolgált a hadseregben. 1942-ben szalézi kisegítő testvérként sorozták be a hadseregbe, híradósként és távírászként vett részt a világháborús harcokban Délvidéken, Erdélyben. Flvidéken, sőt a Don-kanyarban is szolgált. Bátor magatartásáért kitüntették. A doni vereséget követően csapattestét fokozatosan nyugatra vonták, így végül Németországban érte a háború vége, ahol 1944-ben amerikai fogságba került.
1946-tól munkásfiatalokat vezetett a Katolikus Ifjúmunkás Szervezetben. Sándor István lakhelye és működésének fő színhelye a Clarisseum volt Újpesten. Az Ybl Miklós által tervezett épület az Újpestet Rákospalotával összekötő közúti felüljáró mellett áll. Ebben az épületben volt 1950 tavaszáig a szalézi rendház és a legszegényebb családok iskolás gyermekeit befogadó fiúnevelő intézet, amelyhez annak idején egy nagy park, egy cserkészotthonnak szolgáló ház, egy nyomda meg több más épület is tartozott. 1949-ben Sándor István sekrestyés lett. Szoros kapcsolatot tartott fenn a kék ávósokhoz katonai szolgálatra behívott munkásfiatalokkal – korábbi hittanosaival. Csoportjával levél útján a katonaidő alatt is élénk kapcsolatot tartott.
1950-ben a többi renddel együtt a szalézi rend működését is betiltották. 1951 februárjának végén a hatóság tudomására jutott Sándor István – szerintük – illegális tevékenységének egy része. Hogy letartóztatását elkerülje, Kiss István álnéven a Persil gyár dolgozója lett, s bejelentés nélkül lakott rendtársa, Dániel Tibor lakásában. Kapcsolatait is részben rajta keresztül tartotta fenn. Ez időben kirándulásokat, magánházakban összejöveteleket szervezett és hittant tanított, valamint közösséget épített olyan fiataloknak is, akiket akkor kényszerrel behívtak és besoroztak az ÁVH kötelékébe.
1952 júliusában letartóztatták. A Budapesti Hadbíróság 1952. október 28-án tárgyalta az ügyet. 1952. október 30-án tartott tanácskozása elvetette a kötél általi halálra ítéltek kegyelmi kérvényét. A börtönben többször összeverték, de nem tudták beismerő vallomásra kényszeríteni. A hetekig tartó kihallgatásokat követően 15 társával együtt (kilenc ÁVH-s pártkatona, öt katolikus pap, illetve két civil, köztük egy 15 éves gimnazista lány) a Kovács Béla vezette hadbíróság elé állították. A Budapesti Hadbíróság 1952. október 28-30. között tartott titkos, zárt tárgyaláson hozta meg az ítéletet: A gimnazista lány nyolc évet kapott; négy főt, köztük Sándor Istvánt, kötél általi halálra ítéltek, a többieket 5-15 (összesen 125 év) börtönbüntetéssel sújtottak.
A feddhetetlen jellemű, talpig becsületes Sándor István testvér 1953. június 8-án bitófán fejezte be tartalmas életét. Az egyházmegyei bíróság már 1990 után indította el a boldoggá avatási eljárást, majd 2013 október 13-án avatták boldoggá a budapesti Szent István téren.
Sikeres azonosítás
Március 27-én a Don Bosco Szaléziak beszámoltak arról, hogy hosszas előkészület és kutatómunka eredményeképpen sikeresen exhumálták és azonosították a koncepciós perben elítélt, majd 1953-ban kivégzett és jeltelen sírba temetett vértanú szalézi szerzetes ereklyéit és földi maradványait. Érdemes megemlíteni a kutatásban résztvevő szervezeteket, a szalézi renden és Szalézi ifjúsági Mozgalmon túl a miniszterelnök-helyettesi kabinetet, a Nemzeti Örökségvédelmi Intézetet, a Nemzeti Emlékezet Bizottságát, Nemzeti Szakértői és Kutató Központ, Bűnügyi Igazságügyi Szakértői Igazgatóság, Genetikai Szakértői Intézetet és a teljesség igénye nélkül a kutatás sikeréhez nagyban hozzájárulók közül Csány Mártont, Bertáné Varga Judit történészt, Susa Éva főtanácsadót, a kutatás vezetőjét, és Dudás Eszter igazságügyi antropológus, genetikus szakértőt.
Levéltári kutatások, korabeli dokumentumok alapján logikai következtetés mutatott arra, hogy a Rákoskeresztúri Új köztemető 301-es parcellája 2. sorának 37-es számú sírjában kell keresni Sándor István földi maradványait. Meg is találtak 6 személyt a sír feltárása során 2018. novemberében. A felkért szakértők egy 63 éves levélbélyegről nyert DNS mintából azonosították be a csontokat, és a fiútestvére DNS mintájából a mindent kétséget kizáró azonosítást is elvégezték..
Fontos az egyház, a szalézi társaság és az egész magyar társadalom életében, hogy a magyar fiatalok egyik védőszentjének ereklyéit, földi maradványait megtalálták, hogy ezzel tovább erősödjön Sándor István tisztelete Magyarországon.
