Könnyek a hóhérokért

Azt hihetnénk, hogy legalább az olyan szörnyű és egyértelmű emberi tragédiák kapcsán, mint a legutóbbi, franciaországi és bécsi iszlamista merényletek (Párizs, Nizza, Bécs), azok is képesek emberségesen megnyilvánulni, akiktől ezt nem szokhattuk meg. A merce.hu szerzője nem így tett. Így legalább újra tudatosodhat mindenkiben: a Soros-világ ennyire embertelen – írja Azbej Tristan a Vasárnap.hu-n.

Azbej Tristan (KDNP), az üldözött keresztények megsegítéséért és a Hungary Helps Program megvalósításáért felelős államtitkár

A Mérce minden mércét alulmúlva, terjedelmes cikkében a franciaországi terrortámadásokból képes volt azt a következtetést leszűrni, hogy az elkövetők „franciák voltak”, és amúgy is, a legfőbb probléma, hogy ezután az „iszlamofóbia erősödni fog”, és hogy egy „szegény kisebbség érzékenységéről van szó, amelyet a diszkrimináció rengeteg fajtája sújt a mindennapokban”…

Nem, még véletlenül sem a keresztényekre utal az utóbbi részlet, hanem a többségi társadalmat „gyaur kutyának” tartó, saríában, az iszlám jogrendszerben gondolkodó, iszlamista közösség – gyakran az Iszlám Állam kötelékét is megjárt – tagjaira.

Igaz, ez az elképesztően abszurd, álságos és ellentmondásos gondolatmenet valójában nem új jelenség.

Beleilleszkedik abba a valóságot tagadó, politikai korrektség betegségében szenvedő, nemzet-, és keresztényellenes narratívába, ami kifinomult módon, de kíméletlen kegyetlenséggel támadja mindazon értékeket, amik a szó szerint ezer sebből vérző Európa gyökereit és fennmaradásának, jövőjének zálogait jelenthetné.

A balliberális és bevándorláspárti tábor az áldozat és a hóhér relációjában megint a hóhérért ejt könnyeket.

Amíg a francia merényletekről szóló, Soros-ihlette cikk „iszlamofób ámokfutás” (!) miatt aggódik, addig egy árva szót nem ejt a mindennapi életükben veszélyeztetett és fenyegetett keresztényekért. Nem az az ámokfutás inkább, hogy lefejeztek egy templomban imádkozó keresztény asszonyt? Oda jutottunk, hogy a keresztényüldözés tényét és a keresztényellenes támadás vallási indíttatását nemcsak bagatellizálják, hanem egyenesen elhallgatják, cenzúrázzák, tagadják.

Az „iszlamofóbia” vizionálása tekintetében beszédes az is, hogy Samuel Paty, francia tanár lefejezését megelőzően, a tanított osztály egyik muszlim diákjának apja, a helyiek által rettegett család feje, Brahim Chnina „iszlamofób klíma” miatt háborgott a közösségi médiában…

A merce.hu Soros György magyar hangján elefántkönnyeket hullatva az „iszlám elleni támadás”-ról beszél és arról, hogy a laicitás arról szól, „hogy mindenki szabadon megélheti a hitét, nem arról, hogy valakiket de facto magakadályozunk ebben” – eközben aljas módon „megfeledkezik” arról a tényről, hogy Franciaországban a keresztények szabad vallásgyakorlását akadályozták és akadályozzák meg folyamatosan. Konkrétan késekkel és fegyverekkel.

Igaz, ez sem új jelenség: az azóta boldoggá avatott Jacques Hamel atyát 2016. július 26-án misézés közben fejezték le Franciaországban. A szelektív szolidaritás és tolerancia bajnokai arról is hallgatnak, hogy a francia belügyminisztérium 2019-es jelentése 1052 keresztényellenes atrocitásról számol be, ami azt jelenti, hogy

2016 óta számítva naponta közel 3 keresztényellenes támadás történik Franciaországban.

Valamiért az is szájzár alá kerül, hogy a keresztények mellett a zsidó közösség tagjai sem érezhetik biztonságban magukat Nyugaton, őket is egyre több támadás éri. Franciaországban 2019-ben az antiszemita cselekmények száma 50 százalékkal emelkedett 2017-hez képest. A félelem pedig sokakat arra késztet, hogy szülőföldjüket hátrahagyva Izraelben keressenek menedéket. Az is véka alá kerül, hogy Franciaországban több mint 750 „érzékeny városi övezetet” listázott a kormány, ismertebb nevén no-go zonát.

Nem számháború ez, hiszen minden élet szent, de a helyzet mégis csak az, hogy több mint hétszer annyi keresztényellenes támadást könyvelhettek el tavaly Franciaországban, mint amennyi a muszlim közösség tagjait érte. A Mércét és a hazai „objektív” médiát ez mégsem zavarja.

Akinek nem lenne világos: nem az iszlamofóbia veszélye fenyeget Franciaországban, hanem az a migráció nyomán megnövekedett keresztényellenesség és antiszemitizmus,

aminek következtében keresztényeket gyilkolnak le és zsidókat űznek el hitük miatt saját országukban!

Képmutató és aljas mosdatás és sajnáltatás zajlik, az emberiség elleni bűntények judikálása és magyarázása. Ez ma a fősodor Brüsszelben, és ez az Európa-ellenes „elit” nem elítéli azokat, akik hidegvérrel vallási alapon gyilkoltak, hanem azokat állítja pellengérre, akik felemelik a szavukat az ártatlanok védelmében és a politikai fundamentalista iszlám ellen; az ellen, melynek tanítása szerint egy nem muszlim soha sem lehet egyenlő egy muszlimmal.

De azt is tudjuk, miért teszik ezt. Azért megy a mosdatás, a cenzúra, a bagatellizálás (vagyis egyszóval a PC), mert a bevándorlók vagy az integrálódásra képtelen és nem is szándékozó közeli leszármazottaik által elkövetett rémtettek lerántják a leplet a migráció és a nyílt társadalmak ideológiájának öngyilkos veszélyéről, és lassan felnyitják a nyugat-európaiak szemét is.

Egy dologban igaza van a Mérce szerzőjének: „egyszerűen az európai társadalmak a bevándorlással megváltoztak: nem működhetnek tovább olyan írott és íratlan szabályok szerint, melyek egy teljesen más társadalomban számítottak természetesnek.”

Mi, magyarok pont ezt nem akarjuk. Magyarország ezért nem hajlandó ehhez asszisztálni, sem kvótákkal, sem a határok feladásával, sem a migráció menedzselésével, sem a keresztény önazonosság feladásával, akármilyen politikai és gazdasági zsarolással és fenyegetéssel is próbálnak minket sarokba szorítani.

Innen fúj ugyanis a szél, a brüsszeli bürokraták és a hazai, népfrontos alkalmazottaik részéről egyaránt.

Magyarország Kormánya éppen ezért állítja határozottan és megalkuvás nélkül: a migrációt nem menedzselni kell, hanem megállítani! Mert aki a migrációt támogatja, az terrort, keresztény-, és zsidóellenességet és mindennapos fenyegetettséget hoz az európaiak fejére. Hány ártatlan áldozat kell még ennek felismerésére?