A bajorok többet fordítanak a migrációval összefüggő kiadásokra, mint az egészségügyre, a környezetvédelemre és a gazdaságfejlesztésre együttvéve — idéz egy megdöbbentő adatot a Magyar Nemzetnek adott interjúban a az Emberi Erőforrások Minisztériumának parlamenti államtitkára.
Rétvári Bence (KDNP, az Emberi Erőforrások Minisztériumának parlamenti államtitkára
Rétvári Bence — aki szerint a tömeges bevándorlás kezelését kudarcok sorozata jellemzi szerte Nyugat-Európában — ezzel kapcsolatban azt mondja, minden országnak el kell döntenie, hogy a migrációt vagy saját polgárait és családjaikat támogatja-e inkább.
Hatalmas üzlet volt a tankönyv piac a Gyurcsány-kormány idején - erről már az ECHO TV Napi aktuális című műsorában beszélt az EMMI államtitkára annak kapcsán, hogy az ellenzéki pártok és a magán tankönyvkiadó cégek kritikával illetik a 2020-as tanévtől elinduló ingyenes tankönyvrendszert.
Pár napja Dimitrisz Avramopulosz, az Európai Bizottság bevándorlásügyi biztosa bejelentette, hogy véget ért a migrációs válság. Mikor kezdik bontani a kerítést a déli határon?
Ezt én is hallottam, csak nem értem, Avramopulosz úr miért nem nyújtotta be rögtön a lemondását is, hiszen ha igaz, amit állít, akkor a továbbiakban nincs szükség migrációs kérdésekkel foglalkozó biztosra. A bejelentésének pont annyi köze van a valósághoz, mint Kunhalmi Ágnes és más ellenzéki képviselők állításainak volt 2015-ben, amikor azt bizonygatták: a migráció csak álprobléma, amit a Fidesz kreált. A tömeges bevándorlás Nyugat-Európába évtizedek óta tart, az elmúlt négy évben pedig drámai méreteket öltött, hogy aztán hatvan nappal az európai parlamenti választások előtt egy csapásra megszűnjön. Mennyire hihető ez? A magyar kormánynak semennyire, de azoknak az embereknek sem, akik Nyugat-Európa bármelyik nagyvárosában kimennek az utcára, és körbenéznek. Antwerpenben például már kisebbségben vannak az európaiak. Ez a valóság.
És mi a helyzet a Venezuelából érkezettekkel, akiket most fogadott be a magyar kormány, vagy a koptokkal és az itt dolgozó vendégmunkásokkal? Sokan úgy vélik, hogy ők is csak migránsok.
Minden magyar, legyen a világ bármely pontján, ha bajba kerül, számíthat az anyaországra. Azok migránsozzák le a magyar felmenőkkel rendelkező venezuelaiakat, akik korábban évtizedeken át lerománozták az erdélyi magyarokat. A kormány álláspontja a migráció kérdését illetően a kezdetektől fogva egyértelmű. Mi mindig azt mondtuk, hogy különbséget kell tenni az üldözöttek és az illegális bevándorlók között. Aki valóban segítségre szorul, annak Magyarország minden tőle telhető támogatást megad, de mindenekelőtt helyben szeretnénk segíteni, a helyben maradás feltételeinek megteremtéséhez szeretnénk hozzájárulni. Ezért indítottuk el a Hungary Helps programot is. Természetesen kiemelt figyelmet fordítunk a keresztényekre, mivel közösek a gyökereink, és a világ legüldözöttebb vallásának követői; a magyarokra pedig azért, mert magyarok.
Rengeteg szó esik arról, hogy be kell-e fogadnunk az európaitól eltérő kulturális közegből érkező tömegeket vagy nem. Ugyanakkor alig hallani azokról a milliókról, akik már itt vannak. Hogy áll az ő integrációjuk?
Vannak olyan vezető német politikusok, akik komolyan azzal számolnak, hogy Németországnak 2030-ra muszlim kancellárja lehet, ami elég ijesztő gondolat. Nem mellesleg arról árulkodik, hogy az integráció kapcsán őszintén valójában csak a kudarcokról és a veszélyekről lehet beszélni. Ezeket viszont a bevándorláspártiak jobban szeretnék elhallgatni. De nem lehet következmények nélkül a szőnyeg alá söpörni azokat a problémákat, amelyeket a tömeges bevándorlás az egészségügyi, a szociális és az oktatási területen okoz. A migráció a jóléti társadalmak alapjait repeszti meg.
Konkrétan mire gondol, mondjuk az egészségügy terén? Mert a betegségeket terjesztő migránst leginkább szélsőjobboldali toposznak szokták tartani.
Ehhez képest az Egészségügyi Világszervezet szerint a kanyarós esetek száma a 2015-ös bevándorlási hullám óta megháromszorozódott Európában, Franciaország és Olaszország pedig a legfertőzöttebb öt állam közé tartozik. Az Eurostat egyik jelentéséből az derül ki, hogy a bevándorlással érintett országokban szinte járványszerűen terjednek az egyes parazitákkal összefüggő megbetegedések. Máltán egy év leforgása alatt 140 százalékkal nőtt a regisztrált esetek száma, de Olasz- és Németországban is sokat romlott a helyzet. Az elfogultsággal ugyancsak nem vádolható német járványügyi központ, a Robert Koch Intézet pedig arról számolt be, hogy 2015 óta a hepatitis B és a kanyaró okozta megbetegedések száma 300 százalékkal, a szifilisz, a malária és a tuberkulózis előfordulása pedig duplájára nőtt. A hepatitiszről még annyit, hogy egy svájci szaklap szerint a migránsok körében hatszor magasabb az előfordulási aránya, mint az európai népességben. Ha megvalósult volna Brüsszel és Soros álma, a kötelező kvóták szerinti elosztás, ezek a problémák Magyarországon is jelentkeztek volna.
Ugyanakkor a másik oldal mindig arra hivatkozik, hogy a bevándorlás haszna magasabb a költségigényénél. Csak munkába kell állítani őket, és hamarosan visszahozzák az „árukat”.
Az az állítás, miszerint képzett munkaerő érkezik Ázsiából és Afrikából az unióba, már 2015-ben megdőlt. A migránsok jelentős része nemhogy nem képzett, de sokuk írni-olvasni sem tud. Európában egy százalék alatt van az analfabéták aránya, míg a migránsok különböző csoportjaiban a felmérések szerint 21–70 százalék. Ráadásul a bevándorló szülők gyermekei az átlagosnál legalább kétszer nagyobb valószínűséggel lesznek korai iskolaelhagyók, magyarul végzettség nélkül fejezik be a tanulmányaikat. A kulturális és mentalitásbéli különbségek jól láthatóan szétfeszítik a nyugati államok iskolarendszerét. Vegyük például Németország esetét: húsz éve az ötödik legjobb eredményt érték el a nemzetközi PIRLS-felmérésen. Mára viszont a 14. helyre csúsztak vissza. Ausztria, Svédország, de még a finnek sem tudnak mit kezdeni azzal, hogy adatokkal igazoltan óriási különbség van az európai és a migráns tanulók között az alapszintű természettudományos, matematikai és szövegértési képességek terén.
Ezért szokták azt mondani, hogy befogadó, támogató légkört kell teremteni az iskolákban.
Ausztriában azzal számolnak, hogy 2040-re az ország egyes régióiban minden második tanuló migránshátterű lesz, vagyis a század közepére a nem osztrák diákok alkotják a többséget. Innentől ez a történet már nem arról szól, hogyan integráljunk egy-két gyereket egy 20-30 fős osztályba.
A jóléti társadalmak harmadik pillére a szociális rendszer. Ezen a területen egyelőre nem látszanak a repedések. Olyan erős gazdaságok, mint a német vagy a francia, meg tudnak birkózni a kihívással, nem?
A bevándorlók szegénységi rátája mindenhol magasabb, mint a helyieké. Ez megterheli a költségvetéseket. A bajorok például többet fordítanak a migrációval összefüggő kiadásokra, mint az egészségügyre, a környezetvédelemre és a gazdaságfejlesztésre együttvéve. Németország 2022-ig 21 milliárd euróra taksálja a migránsokra fordított szociális kiadásokat, és további 5,2 milliárdra a regisztrálás, elhelyezés költségeit. Ez azt jelenti, hogy Németország naponta 17 milliárd forintot fordít a migránsokra a következő négy évben. Naponta! Minden ország eldöntheti, hogy ezt az összeget az illegális bevándorlók lakhatására és eltartására akarja fordítani, vagy inkább segít a családoknak abban, hogy ha akarnak, több gyereket vállalhassanak. A magyar kormány ez utóbbit választotta.
