Kedvelt műfaj a Tisztelt Házban az interpelláció. Az ellenzék bőszen ostorozza a kormányt, a kabinet, s pártjaik jelesei pedig egyfolytában a múlt sötét árnyaira emlékeztetnek, a jelen reménykeltő lépéseivel, és az egyre fényesebb távoli jövővel kecsegtetnek. Madárnyelven szólva szabad megítélés kérdése, hogy ki a varjú és ki a fülemüle. Egy viszont biztos: énekes madár mindkettő. A legutóbbi asszóikból szolidan és „stilizálva" tallózunk.

A megszorítás vajon mi?

NEMÉNY ANDRÁS (MSZP): – Orbán Viktor miniszterelnök az érdemi egyeztetések helyett létrehozott Nemzeti Gazdasági és Társadalmi Tanács ülésén – a magyar választók nagy örömére – definiálta a megszorítások fogalmát. Ezek szerint a megszorítások lényege, hogy pénzt vesznek ki a gazdaságból, anélkül, hogy közben a gazdaság szerkezetét úgy alakítanák át, hogy a jövőben ne legyen szükség újabb és újabb megszorításokra.

– Államtitkár úr! Az orbáni megszorítás értelmezése alapján az egykulcsos adó bevezetése megszorítás volt. Ugyanis a lakosság kétharmada számára elvonásként jelentkezett, a gazdagabbaknál hagyott pénz pedig - az előzetes elvárásokkal ellentétben - nem jelent meg a gazdaságban, nem növelte a fogyasztást. Ugyanakkor a költségvetés hiánya növekedett, azaz újabb intézkedések újabb megszorításokat tettek szükségessé. De a nem megszorításnak tartott áfa-emelés miatt is nőni fog az infláció, drágulni fog a megélhetés. Kérem, államtitkár úr, válaszoljon arra, hogy a Fidesz kormányzati kiskátéban:

• Mit neveznek önök reformnak, elvonásnak, adóemelésnek és kiadáscsökkentésnek?
• Valójában ez mitől is nem megszorítás?
• Ettől a lépéstől hogyan is fog javulni a gazdaság szerkezete?
• Miért okoz ez olyan strukturális változásokat, amelyek miatt nem kell újabb és újabb megszorításokat alkalmazni?

+

CSÉFALVAY ZOLTÁN, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Ha még emlékeznek: reform vagy bukás 2006. október 23-ára és az utána következő időszakra, amikor egy, az erkölcsi alapját teljesen elvesztett kormány egy dologgal próbálta menteni magát: azzal próbálta megmenteni magát, hogy csakis ők, csakis és kizárólag ők képesek ebben az országban reformot végrehajtani, senki más. Egyébként köztünk szólva ez egy roppant antidemokratikus megoldás. Ha még emlékeznek: Reform vagy bukás önöknek és miniszterelnöküknek a jelszava. Tudjuk, hogy a reformból nem lett semmi, a bukást pedig láttuk 2010 tavaszán.

– Képviselő úr! A nemzeti együttműködés kormánya stabilizálta az államháztartást, és jelentősen csökkentette az államadósságot. A stabilitás biztosításához az alkotmányos garanciákat is megteremtette. A lakosság devizakitettségének csökkentése érdekében a különböző adóscsoportok problémáira válaszoló eszközöket léptetett életbe: árverési kvóta, eszközkezelő, szociális családiház-építés, árfolyamgát, végtörlesztés. Önfenntartó kasszák alakulnak ki az államháztartáson belül. A gazdasági versenyképesség erősítése érdekében elindult az adórendszer reformja: csökkentettük a társasági adót, bevezettük a 16 százalékos, egykulcsos adót, az arányos és családbarát személyi jövedelemadó többletteljesítményre ösztönöz és fehéríti a gazdaságot. Átszerveztük a közfoglalkoztatást. Megkezdődött a közoktatás és a felsőoktatás átalakítása. A duális szakképzési rendszer a munkaerőpiac igényeihez igazodik. Nyugdíjreform, közigazgatási reform, önkormányzati reform, - nem kívánom tovább sorolni, hisz ön is láthatja, hogy ezek mindegyike úgy alakítja át a gazdaság szerkezetét, hogy a jövőben ne legyen szükség újabb és újabb megszorításokra, és szakítsunk azzal, amit a közgazdászok stop and go megoldásnak neveznek.

– Képviselő úr! Én megértem, hogy önök mindenhol mindig megszorítást keresnek, hiszen az elmúlt nyolc évben csak arra voltak képesek, hogy előbb felelőtlenül és fedezet nélkül osztogassanak. Ezt hívták jóléti rendszerváltásnak. Teljesítmény híján, a reformot hitelek felvételével, államháztartási hiánnyal, privatizációval, vagyis végső soron az ország és a polgárok eladósításával pótolták. Majd amikor már nem volt mit eladni, már Ferihegyet is eladták, és nem volt lehetőség több hitelt felvenni, akkor megszorításokkal fizettették az osztogatás árát.  

– Képviselő úr! Hadd idézzem végül Margaret Thatchert: a szocialistákkal az a gond, hogy előbb-utóbb kifogynak más emberek pénzéből. Képviselő Úr! Ha picit visszagondol, ezért dőlt meg 1990-ben a Kádár-rendszer, és ezért bukott el az önök nyolc éve is!

+

NEMÉNY ANDRÁS: – Államtitkár úr! Ön ugyan nem túl magas színvonalon, de megpróbálta megmagyarázni a megmagyarázhatatlant. Ez nem sikerült, nem is sikerülhetett. Az önök gazdaságpolitikája eleve kudarcra ítélt. Olyan, mint egy süllyedő gyorsnaszád, vagy még inkább: egy gyorsan süllyedő naszád, amelyben a léket söralátétekkel szeretnék betömni!

A baj csak az, hogy miután önök el fognak süllyedni, az örvény magával fogja rántani Magyarországot is.

(A képviselő úr nem, az Országgyűlés az államtitkári választ 206 igen szavazattal, 94 nem ellenében, tartózkodás nélkül elfogadta.)

Van-e védelem az online kereskedelemben?

SPALLER ENDRE (KDNP): – Miniszter úr! Az elektronikus kereskedelmi tevékenység, az online vásárlás és ügyintézés mára sokaknak hétköznapi tevékenységgé vált. Itt a válság nem recessziót jelent, csupán a növekedés mérséklődését. A GKIeNET felmérése szerint a klasszikus webüzletek 2010. évi forgalma 130 milliárd forint, az aukciós piacé körülbelül 30 milliárd forint, a szolgáltatási ágazaté körülbelül 250 milliárd forint. Az innovatív ötletek, az új kereskedelmi megoldások, például a közösségi vagy kuponos vásárlások térhódítása is azt bizonyítja, hogy a 2011. évben az előző évekhez képest mintegy 20 százalékos növekedés lesz az elektronikus kereskedelemben.

– Az online térben azonban nemcsak a kereskedelmi megoldások innovatívak, hanem a csalások is. A felkészületlenséget és figyelmetlenséget kihasználó ügyeskedők is igen nagy számban vannak jelen. A Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság jelentései igen beszédesek. Az elektronikus kereskedelemben a jogszabálysértéssel való fertőzöttség mértékét jelző kifogásolási arány fölöttébb magas: 2010-ben 89 százalék volt. Ez azt jelenti, hogy 10 ellenőrzött weboldalból 9 esetben kellett felhívniuk a figyelmet valamilyen hiányosságra.

– A jogsértések között a legnagyobb számban a tájékoztatási kötelezettség hiányosságai jelennek meg. Ez ritkán tekinthető adminisztratív, vagyis véletlen hibának. Például az indokolás nélküli elállás lehetőségéről, a költségvetés szabályairól, a szállítási feltételek részleteiről hézagosan tájékoztatnak, vagy ami még ennél is rosszabb, teljesen félrevezető a tájékoztatás.

– A piac folyamatosan bővül: egyre többen vásárolnak interneten. És azok is, egyre többen vannak, akik a tájékozatlanságot, tapasztalatlanságot akarják kihasználni. A figyelmetlenségükre építik például a reklámozási módszereket azok, akik olyan kvízjátékokat tesznek közzé, amelyek során egy gondolkodást nem igénylő kérdésre való helyes választ követően a nyereményért csupán egy telefonszámot kell megadni. Az apró betűs szövegből derül ki, hogy ennek során már szerződést is kötött. Kérdezem:

• Mit tesz a szaktárca annak érdekében, hogy az interneten vásárlók félrevezetésének gátat vessen, és biztosítsa a hatékony fellépés lehetőségét a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatot folytatókkal, a csalókkal szemben?

+

CSÉFALVAY ZOLTÁN, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Magyarországon viszonylag kevés figyelmet kapott az európai uniós elnökség egyik sikertörténete, nevezetesen a fogyasztók szerződési jogairól szóló keretirányelv. Ezt a Magyar Elnökség idején egy trialógus keretében – a Tanács, az Európai Parlament és a Bizottság – tárgyaltuk végig, a június 22-ei, 23-ai plenáris ülésén pedig az Európai Parlament meg is szavazta, kivételes, rendkívüli többséggel. A tagállamoknak két évük van arra, hogy a nemzeti jogrendszerbe átültessék. A keretirányelv kiemelten foglalkozik az online kereskedés kérdésével. Néhány fontos elemét kiemelnék: tilos az értékesítés során rejtett költségeket beiktatni, és kötelező feltüntetni a vásárlás teljes költségét. Digitális tartalmak esetén, például zenei felvételeknél a vásárlásnál nyilvánvalóvá kell tenni, hogy ezeknek ára van, a vásárlástól pedig a vevő az utolsó gomb megnyomásáig még visszaléphet. Tilos alkalmazni az úgynevezett előre beikszelt boxokat, amelyeknél az ügyfél az általa nem kívánt más szolgáltatásokat is megvásárolja az eredeti termékkel. Nagyon fontos, hogy a jövőben a mai 7 nap helyett a fogyasztó számára 14 naptári nap áll majd rendelkezésre ahhoz, hogy elálljon a vásárlástól, ha úgy gondolja, és ez vonatkozik az online aukciókra is. Még egy fontos pontot említenék: hitelkártyával való fizetés esetén az online értékesítésnél sem lehet magasabb díjat elszámolni, mint amennyit a hitelkártya kibocsátója felszámol. Amint látja, tisztelt képviselő úr, nagyon sok és jelentős változás előtt áll az európai szabályozás is az online kereskedés területén.

– Nos, ami a hazai helyzetet illeti, a képviselő úr által említett adatok kicsit pontosításra szorulnak: a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság beszámolója alapján 2010-ben 298 vizsgált webáruház közül a felügyelők 266 esetben tártak fel valamilyen szabálytalanságot, amely valóban 89 százalékos kifogásolási arányt jelent. Ugyanakkor, ha picit részletesebben nézzük, akkor látható, hogy a fogyasztókat közvetlenül érintő szabálytalanságok aránya viszonylag alacsony: 4 százalékban nem volt feltüntetve az elérhetőség, 6 százalékuknál a cégnév és 16 százalékuknál a pontos cím. Ez sem jó, de azért szeretnék utalni arra, hogy ez a 90 százalékos arány nem jelenti azt, hogy 10 online webshopból 9 tisztességtelenül működik, a ténylegesen a fogyasztók életét megkeserítő szabálytalanságok ennél jóval kevesebb.

– Képviselő úr! A tárca tisztában van azzal, hogy az online értékesítés egy új kereskedelmi forma, így fokozott ellenőrzést, átgondolt szabályozást igényel. Ezért a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság 2011-ben 320-ra növelte a webáruházaknál folytatott ellenőrzések számát. A következetes jogalkotás, jogalkalmazás érdekében pedig a nemzetgazdasági tárca kidolgozta a 2011 és 2014 közötti időszakra vonatkozó fogyasztóvédelmi stratégiát, amelyben kiemelt szerep jut az elektronikus kereskedelemmel összefüggő feladatoknak.

+

SPALLER ENDRE: – Az európai uniós magyar elnökség idején elfogadott keretirányelv a fogyasztók szerződési jogairól valóban siker. Szerintem nekünk nem kell két évet arra várni, hogy itt Magyarországon törvényben szerepeljen és hatályba lépjen. Addig is marad a fokozott ellenőrzés, kérem, a jövőben is folytassák. A választ köszönöm és elfogadom.

Mit kíván tenni a kormány az üzemanyag árának csökkentése érdekében?

ZAGYVA GYÖRGY GYULA (Jobbik): – Államtitkár úr! Hamarosan tartósan 400 forint fölött lesz a benzin és a gázolaj literenkénti átlagára. A környező országokban mindenhol olcsóbb. A kormány által emelt jövedéki adó ezt a helyzetet csak súlyosbítja. Pedig önök tudják, hogy mi lenne a megoldás, ugyanis ellenzékben ezt nagyon jól elmondták, de kormányon már elfelejtették. Erre szeretném most emlékeztetni önöket.

– Varga Mihály és László Tamás, illetve a KDNP-s Soltész Miklós jövedékiadó-csökkentő törvényjavaslatot adott be. Tettüket így indokolták: „Az üzemanyagárak féken tartása azért különösen fontos, mert a benzin és a gázolaj árának emelkedése miatt más termékek is drágulnak, az infláció pedig tovább növekszik.” Szijjártó Péter pedig ekként fogalmazott: „Az emberek helyzete egyre nehezedik a kormány adóemelései miatt, hiszen az áfa és a jövedéki adó növelése következtében emelkednek az árak, így a családoknak egyre kevesebb pénz marad a zsebében.” Szatmáry Kristóf a következőket mondta a parlamentben: „A jövedéki adó emelésénél első számú szempont, ami leginkább a hazai vállalkozásokat érinti, ez a benzin árának várható drasztikus emelése. Hamarosan eljön a 400 forintos benzinár, ami jelentős versenyhátrányt jelent, jelentősen rontja a hazai vállalkozások versenypozícióit.” Révész Máriusz is megszólalt: „Mindenkinek azt tudom javasolni, hogy amikor beáll tankolni, és kicsit felbosszantja a 300 forintos benzinár, akkor jusson eszébe, hogy ezt Gyurcsány Ferenc gazdaságpolitikájának és nagyszerű nyilatkozatainak köszönheti.”

– Államtitkár úr! Az ellenzéki javaslat aktualitását akkor az adta, hogy rekordot döntött az üzemanyagok ára: meghaladta a 300 forintot. Önök másfél éve vannak kormányon, amivel ellenzékben jogosan vádolták a szocialista kormányt, az most önökre ugyanúgy érvényes. Semmit nem tettek az üzemanyag árának csökkentése érdekében. Sőt, a jelenlegi kormány nem csökkenti, hanem ellenkezőleg, emeli a jövedéki adót. Mindenkinek azt tudom tehát javasolni, hogy amikor beáll tankolni és felbosszantja a 400 forintos benzinár, akkor jusson eszébe: ezt az Orbán-kormány gazdaságpolitikájának és nagyszerű nyilatkozatainak köszönheti! 

• Mit kíván tenni a kormány az üzemanyag árának csökkentése érdekében?

+

CSÉFALVAY ZOLTÁN, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Az üzemanyagárak alakulását alapvetően négy tényező, a Brent típusú kőolaj világpiaci jegyzésára, a forint-dollár árfolyam, az infláció, valamint az adótartalom határozza meg. Az ön által említett jövedéki adó Magyarországon az üzemanyagárak közel 30 százalékát teszi ki. Itt azonban figyelembe kell venni azt a tényt is, hogy létezik egy európai uniós irányelv, amely meghatározza azt a jövedékiadó-minimumot, amelynél alacsonyabb nem lehet: Ez a gázolajnál jelenleg 330 euró 1000 literenként. Jelenleg - vagyis a 2011. november 1-jén életbe lépő, literenként 13 forintos adóemelés után - 12 tagállamban, köztük Ausztriában, Csehországban és Szlovéniában is, magasabb a jövedékiadó-teher, mint nálunk. Magyarán: a változás során a gázolaj hazai jövedékiadó-terhelése az európai középmezőnyhöz igazodik.

– Képviselő úr! A gázolaj jövedéki adójának november 1-jétől történő emelését egyrészt a költségvetési egyensúly fenntartásának szempontja mozgatta, másrészt a benzin és a gázolaj jövedékiadó-mértéke közötti, mintegy 20 százalékos eltérés megszüntetése indokolta.Bevezetésre került ugyanakkor a kereskedelmi gázolaj intézménye, amely szerint a legalább a 7,5 tonna súlyú járművel rendelkező közúti árufuvarozók tankolásaik után visszaigényelhetik a gázolaj adómértékéből az uniós adóminimum feletti részt, vagyis literenként 6,5 forintot. Ezzel párhuzamosan 2011. november 1-jétől bővül a mezőgazdasági termelők adó-visszatérítésének mértéke is, 80-ról 82 százalékra.

– Képviselő úr arra buzdít - hadd idézzem -, hogy aki beáll tankolni és bosszantja a magas benzinár, jusson eszébe a kormány gazdaságpolitikája. Én is ezt mondom, és arra kérem, hogy jusson eszébe önnek is, hogy a benzin jövedékiadó-terhelése Magyarországon nem változik. A gázolajé változik. Továbbá arra is kérem: jusson eszébe az is, hogy az Európai Unióban 20 országban – köztük Ausztriában, Csehországban és Szlovákiában – magasabb a benzin jövedékiadó-terhelése, mint Magyarországon.

+

ZAGYVA GYÖRGY GYULA: – Államtitkár úr! Az átlagfogyasztót, az átlagpolgárt abszolút nem érdekli, hogy önök erről mit mondanak, a benzin és a gázolaj közötti különbségről, miként az sem, hogy mihez viszonyítják a jövedéki adót európai szinten, őket az érdekli, hogy mennyit kell fizetniük a kutaknál. De ha már a gázolajat említette: Oroszországban például 185 forint a gázolaj, Ukrajnában pedig 240 forint a gázolaj. Szerintem egyetlenegy ember sem tudja elfogadni Magyarországon a 400 forintos árat, így én sem.

(A képviselő úr nem, az Országgyűlés az államtitkári választ 192 igen szavazattal, 79 nem szavazat ellenében, tartózkodás nélkül elfogadta.)

A vörösiszap letudva?

SZILÁGYI LÁSZLÓ (LMP): – Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Miniszter úr! Az ön minisztertársa néhány héttel ezelőtt Devecserben a nagy ünnepségen azt mondta, hogy a kormány teljesítette az ígéretét, újjáépítették a katasztrófa sújtotta területeket és a környezetet.

Ezzel szemben, mindannyian tudjuk, a környezetet nem nagyon lehet újjáépíteni. Segíteni lehet ezt a folyamatot, de hosszú évtizedekig várni kell, amíg öngyógyító folyamatai elvégzik az utómunkálatokat. Hamis tehát az a nagy ünnepséggel, parkavatással kísért helyzetérzékelés, amely szerint minden meg van oldva, le lehet vonulni a katasztrófa sújtotta területről. Egyáltalán nincs itt az idő, hogy a térséget és az ott élőket magukra hagyják. Rengeteg panasz érkezik a helyi lakosoktól, azóta is, a megoldatlan problémák listája hosszú. Csapadékos időben továbbra is nagy a sár, a vörös sár. Száraz, szeles napokon viszont száll a levegőben a por, és nagyon sok az asztmatikus megbetegedés. Változatlanul magas, a határértékeket jóval meghaladó, az alumínimum-koncentráció a Torna-patakban. Mindez azt jelzi, hogy a további mentesítési teendőkre lesz még szükség, a szennyezőanyagok jelenlétével pedig hosszú éveken keresztül együtt kell majd élni.

– Miniszter úr!  Önök arra biztatják mindenféle kiadványokban a helyieket, hogy műveljék a földjeiket. Mi könyörgünk, hogy ezt ne tegyék. Nagyon hosszú ideig kell még mérni azt, hogy milyen szennyeződések maradtak a talajban. Egyáltalán nem látjuk, hogy a hatósági kontrollt megerősítették volna, sőt, leépítik. A lúgos zagy jogi besorolása a változatlan, és továbbra is hiányzik a környezeti szempontból veszélyes létesítmények és tevékenységek kötelező felelősségbiztosítása. Nem látunk semmi erőfeszítést az elvándorlás megakadályozására. Nem látjuk az átfogó térségi rehabilitációs koncepciót, amely a mezőgazdaság újraélesztésével, a tájbarát gazdálkodási formák támogatásával, az ökoturizmussal, gyepgazdálkodással és legeltetéssel foglalkozna. Ilyen körülmények között merészség azt mondani, amit az évfordulós kormányünnepségen kijelentettek, hogy a kolontári balesethez hasonló katasztrófa többet nem történhet meg. Kérdezem:

• Miniszter úr, hogy hogyan tovább?
• Ugye, nem gondolják azt komolyan, hogy magára lehet hagyni ezt a térséget, és hogy a vörösiszap-ügyet le lehet zárni?
• Mikor mutat be a kormány középtávú tervet a terület hosszú távú rehabilitációjára?
• Mikor lesz transzparens ez az egész folyamat?

+

FAZEKAS SÁNDOR, vidékfejlesztési miniszter: – Képviselő úr! A politikai nyerészkedés gyanúját idézi az ön felelőtlen felszólalása. Aki csak az ön által elmondottakra hagyatkozik, azt hihetné, hogy semmi nem történt a tragikus vörösiszap-katasztrófa óta ebben a bizony nagyon nehéz helyzetű térségben. Talán érdemes lenne elmennie oda, egy kicsit tájékozódni a helyszínen, hogy lássa, „azért” történt egy s más a térségben. 

– Hősies küzdelem volt a védekezés. Az egész ország megmozdult azért, hogy a károkat kisebbítsük, hogy helyreállítsuk a térséget. Egészségügyi szűrőközpont, újjáépítési koordinációs központ működött. Nincs térdig érő vörösiszap sem Kolontáron, sem Devecserben. Több százezer köbmétert hordtunk vissza a tárolóba. Tehát nem igaz az az állítás sem, hogy eső esetén a lakosság térdig jár a vörösiszapban. Kártalanítottuk a vállalkozókat. Takarmányt adtunk az állattartóknak, ebben az egyébként sem könnyű helyzetben lévő térségben nem csökkent az állatállomány. A gazdák tudják művelni a földjeiket. Ne akarja őket senki lebeszélni arról, hogy gazdálkodjanak! Képviselő úr felrótta az elvándorlást is. Erre szerintem nagyon konkrét választ adott a kormány: 109 új ház , két új lakónegyed épült. Érdemes lenne saját szemével is megtekintenie. Mindenkit elhelyeztünk, senki sem kényszerült az utcára, a szabad ég alá. Képviselő úr felrótta az elvándorlást is. Erre szerintem nagyon konkrét választ adott a kormány: 109 új ház, két új lakónegyed épült. Érdemes lenne saját szemével is megtekintenie. Mindenkit elhelyeztünk, senki sem kényszerült az utcára, a szabad ég alá.

– Képviselő úr! Biztos vagyok abban, hogy az egész földgolyón a környezetvédelmileg leginkább frekventált és ellenőrzött hely ma Magyarországon található, és ez pontosan Devecser, Kolontár és Ajka térsége. A katasztrófa óta folyamatos a hatósági kontroll.

A műszeres jelzőrendszer üzemel. A MAL Zrt. pedig áttért egy száraz technológiára, amely kizárja, hogy megismétlődjön a korábbi tragédia.

– Képviselő úr! Önnel ellentétben, kül- és belföldön egyaránt mintaszerűnek tartják az újraépítést. Abban egyébként önnek igaza van, hogy van még munka bőven. Igen, van, de ez már nem szükségállapoti rendszer keretei között kell végezni. Ez most már a térségfejlesztés, a vidékfejlesztés és természetesen valamennyi tárca közös feladata, az érintettekkel együtt.

+

SZILÁGYI LÁSZLÓ: – Miniszter úr! Arra vagyunk kíváncsiak, és az én kérdéseim is arra vonatkoztak, hogy mi lesz ezután, hogyan fogják a lelki és mentális sebeket begyógyítani, hogyan fogják a közösségeket helyreállítani, mikor fogják végre az egészségvédelemben a hosszú távú monitoring-terveket bemutatni. Erről kellene beszélni! Az önök ünnepségnek az volt az üzenete, hogy önök győztek, elvonulnak, és magára hagyják az egész térséget. Ez elfogadhatatlan, nagyon kérem, hogy ne tegyék!

(A képviselő úr nem, az Országgyűlés a miniszteri választ 202 igen szavazattal, 92 nem ellenében, tartózkodás nélkül elfogadta.)

Az egészségügyi ellátások határ menti problémái az Európai Unión belül

MOLNÁR ATTILA (Fidesz): – Tisztelt Miniszter úr!  Az európai uniós tagországok határ menti egészségügyi ellátásában vannak nem tisztázott kérdések. Íme, saját városom, Komárom példája. Észak- és Dél-Komárom a Duna két partján fekszik, a két városrész között rendszeresen közlekedő lakosok száma jelentős: bevásárló-turizmus, munkahelyi bejárás, oktatás, sportturizmus, s a többi. Gyakran előfordul, hogy egészségügyi ellátásra van szüksége az egyik ország állampolgárának, ellátója viszont a híd túloldalán van. Természetesen az EU-kártyával az abszolút sürgős eseteket ellátják az uniós országokban, de például az adott állam mentőszolgálata nem szállíthat a másik ország egészségügyi intézményébe beteget. Előfordult már olyan eset is, hogy az OMSZ mentőautója tanácstalanul várakozott a beteggel a híd szlovákiai hídfőjénél, és a szlovákiai mentőszolgálat csak hosszas könyörgés után vette át a beteget.

– Miniszter úr! A komáromi ipari parkban több ezerre tehető azon nem magyar állampolgárok száma, akik munkaerő-közvetítő cégek révén dolgoznak nálunk. Többször előfordul, hogy a munkaerő-közvetítő cég nem rendezi a munkavállaló egészségbiztosítási jogviszonyát, és erről sajnos csak akkor értesül a dolgozó, amikor egészségügyi ellátásra lenne szüksége, biztosítása azonban Magyarországon nem rendezett. Szigorúbb állami szabályozásra és ellenőrzésre lenne szükség. Megfontolandó olyan egészségügyi ellátások biztosítása, amelyeket határon belüli, illetve határon túli lakosok is igénybe vehetnek. A reumatológiai ellátáshoz például Komáromban ehhez kiváló gyógyvíz áll rendelkezésünkre – melyhez sajnos az infrastruktúra még hiányzik.

– Miniszter úr! A katasztrófahelyzetek kialakulása a határok mentén is, mint bárhol máshol, előre nem kiszámítható. Épp ezért célszerűnek tartom egy határ menti egészségügyi együttműködési terv elkészítését. Ehhez a szomszédos országok között kormányközi megállapodások szükségesek, a részletes megvalósítást pedig az érintett településekre bíznám.

Kérem, vizsgálja meg annak lehetőségét, hogy milyen feltételekkel lenne megvalósítható, hogy az egészségügyi szolgáltatások terén együttműködés jöhessen létre egy olyan városban, amely jelenleg két ország területén fekszik!

+

RÉTHELYI MIKLÓS, nemzeti erőforrás miniszter: – Képviselő úr! Az Európai Parlament és a Tanács irányelve a határon átnyúló egészségügyi ellátásra vonatkozó betegjogok érvényesítéséről 2011. április 24-én lépett hatályba. Megvalósításának időszaka 2013. október 25-éig tarthat. Az irányelv átültetése érdekében a Nemzeti Erőforrás Minisztérium egészségügyi államtitkárságán belül külön munkacsoport került felállításra. Ez év májusában megkezdte munkáját. A cél az uniós betegellátási szabályok alkalmazása, a két országot érintő, határon átnyúló együttműködésekben alkalmazható egyedi megoldások technikai, jogi feltételeinek azonosítása.

– A határon átívelő együttműködést szolgáló magyar-szlovák kormányközi vegyes bizottság keretében már folynak egyeztetések. A magyar fél kezdeményezésére a 2010. novemberi ülésen megállapítást nyert, miszerint a határ menti együttműködések keretében a mentési, betegszállítási együttműködések kiemelt jelentőséggel bírnak. A kezdeményezést elfogadva a bizottság kinyilvánította, hogy a kérdés rendezése érdekében szakértői csoport felállítása indokolt. Létrehozásának időpontját indokoltnak tartjuk a 2011 őszén esedékes sarkalatos törvények tárgyalására nyitva álló jogalkotási időszak utánra halasztani, ugyanis az új jogszabályok jelentős módosításokat vezethetnek be a hazai egészségügyi ellátórendszer működése, valamint a határon túli biztosítókkal való együttműködés és a térítésköteles egészségügyi szolgáltatásra jelentkező betegek ellátása tekintetében. A vegyes bizottság soron következő ülésére 2011. november 9-én Szlovákiában kerül sor.

– Kiemelt feladatként jelentkezik most a kormányzat számára az önkormányzati fenntartásban, tulajdonban lévő egészségügyi intézmények állami tulajdonba vételének és konszolidációjának rendezése is. A határon átnyúló egészségügyi együttműködések továbbfejlesztésekor gondoskodni fogunk arról, hogy a létrejövő új szabályok koherens rendszert alkossanak.

+

MOLNÁR ATTILA: – Tisztelt Miniszter úr! Önkormányzatunk közel 300 millió forinttal támogatja éves szinten komáromi Selye János Kórházat, hogy a térség egyik legkiválóbb egészségügyi intézményéről beszélhessünk. Köszönöm, hogy megmaradásáért minden erőfeszítésünket a kormány támogatta. Teszem ezt a köszönetnyilvánítást azért is, mert kórházunkban nagyon sok felvidéki magyar is igénybe veszi a szolgáltatásokat. Köszönöm még egyszer, és a választ természetesen elfogadom.

Padlógázzal a szakadékba!

JÓZSA ISTVÁN (MSZP): –Államtitkár Úr! Önök padlógázzal, szakadékba mennek! Igen, magunkról beszélek, ugyanis mi akkor adtunk padlógázt, amikor el kellett kanyarodni a szakadéktól. Önök meg olyankor adnak, amikor bekötik a szemüket! Úgyhogy jó lenne, ha levennék a szemükről a kendőt, azt a piros kendőt, és látnák, hogy merre van a szakadék. Ugyanis most a padlógázzal nagyon rossz irányba mennek. A kormány szerint a 2012 költségvetés az elrugaszkodás költségvetése lesz. A magatartásukból ítélve önök valóban nagyon elrugaszkodottak, de jobb lenne, hogyha leszállnának a földre, és megnéznék, hogy mit hozott az önök másfél éves kormányzása, mit hozott ez a másfél éves gazdaságpolitika.

– Államtitkár úr! Nézze már meg, hogy miben tartunk előbbre! A kormányváltáskor az ország-kockázati felár 176 pont volt, most 500 fölött van. Ez olyan nagy eredmény? Az elmúlt másfél évben azt tervezték, hogy 4-5 százalékos növekedést fogunk elérni. Ebből sikerült 2011 első negyedévére másfél százalékot realizálni. Azóta stagnál a gazdaság, nincs fejlesztés. A 2012-es költségvetés még csak lehetőséget sem kínál erre, az uniós pénzeknek a saját részét nem tudja a költségvetés biztosítani, ami egy kis élénkítést hozhatna a gazdaságba.

– Államtitkár úr! Az önök nevével fémjelzett gazdaságpolitika egy zsolozsmamalom: államadósság, államadósság, államadósság, ebből nem lesz gazdaságfejlesztés, nem lesz növekedés, nem lesz kilábalás. Rontja Magyarország helyzetét, és nagyon sajnálom, hogy a miniszterelnök úr, amikor az uniós csúcsról számolt be, semmi használható gazdaságpolitikai javaslatot nem mondott Magyarország számára. Kérdezem:

• Miből gondolják, hogy 2012-ben javulni fog az ország gazdasági helyzete?
• Miből gondolják, azon kívül, hogy saját magukon már segítettek az egykulcsos adórendszerrel, a szerényebb jövedelmű csoportoknak is segíteni tudnak?
• Nem gondolja-e úgy, államtitkár úr, hogy itt lenne az ideje végre egy olyan komplex gazdaságpolitikát folytatni, amire mi javaslatot tettünk, ami a gazdaság élénkítésére is koncentrál, és nem csak arra, hogy az elmúlt húsz év legnagyobb megszorítását hajtsák végre 2012-ben?

+

CSÉFALVAY ZOLTÁN, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Nem tagadhatom, van abban valami bűbáj, ha a tisztelt képviselő úr attól félti az országot, hogy visszazuhan abba a szakadékba, amibe önök már egyszer beletaszították. Nézzünk néhány számot, képviselő úr: 1998 és 2002 között az egy főre jutó GDP-t nézve – és az európai uniós átlagot száznak véve – Magyarország 58 százalékról 62 százalékra közelítette meg az Európai Uniót, – ez 7 százalékpontos javulás. 2002 és 2010 között az egy főre jutó GDP-ben Magyarország 62 százalékról 64 százalékra emelkedett. Vagyis önök nyolc év alatt 2 százalékot tudtak lefaragni az európai uniós lemaradásunkból; mi pedig négy év alatt 7 százalékot. Ezek tények.

– Ha már szakadékról beszélünk: az államadósság 2002-től 54 százalékról 2010-re 81 százalékra emelkedett. Az egy főre jutó államadósság, csecsemőtől aggastyánig, 1 millió 103 ezerről 2 millió 147 ezerre növekedett. Vagyis önök minden egyes magyar ember vállára további egymillió forintnyi adósságot raktak. Ennyit arról, hogy ki, hova, milyen szakadékba vezeti az országot.

– Ami 2012-t illeti, a költségvetés világos célokat tűz ki. Befejezzük a nyugdíjrendszer átalakítását. Megkezdjük az egészségügyi alap saját lábra állítását, vagyis a befizetések és kifizetések egyensúlyát itt is helyreállítjuk. Befejezzük a munkát támogató adórendszer kiépítését. Általánossá tesszük az arányos adózást. Az adózásban lévő kiskapukat pedig bezárjuk. Mindezt úgy, hogy a változtatások miatt senkit nem érhet veszteség! Megindítjuk az emberek visszasegítését a segélyek világából a munka világába. Több mint 200 ezerrel szeretnénk csökkenteni a jövedelempótló támogatásból élők számát. És mindent megteszünk azért, hogy az euróválság negatív hatásait az ország ki tudja védeni. Ehhez egy nagyon masszív, 300 milliárdos országvédelmi alap van a költségvetésben.

– Képviselő úr! Néhány számot hadd mondjak még! 2002-ben a versenyszférában foglalkoztatottak száma Magyarországon 1 millió 880 ezer volt. 2010 júniusára ez a szám 70 ezerrel csökkent, 1 millió 810 ezerre. Ezzel szemben 2010 júniusa és 2011 júniusa között a versenyszférában foglalkoztatottak száma 1 millió 810  ezerről 1 millió 842 ezerre nőtt. 2011-ben - részben az önök által sokat bírált 16 százalékos egykulcsos arányos és családbarát személyi jövedelemadónak köszönhetően - a reálbérek 4 százalékkal növekedtek, 9 százalékkal nőttek a kétgyermekesek és 17 százalékkal a háromgyermekesek reálbérei. Ez is azt mutatja, hogy a jelentős átalakítások közben a kormány sosem téveszti szem elől a polgárok mindennapi gondjait.

+

JÓZSA ISTVÁN: – Államtitkár úr! Azért egy számot hadd mondjak én is: 2008 első félévének gazdasági teljesítményéhez képest 2011 első félévének gazdasági teljesítménye 6 százalékkal volt gyengébb. Hogy mitől lesz itt növekedés 2012-ben: már a tudatalattim is azt mondja, hogy elrontották. Noha a megszorítást törölték a szótárukból, azt pedig, hogy senkinek sem lesz rosszabb én azt hiszem, ezt úgy kell lefordítani, hogy mindenkinek rosszabb lesz. Mi viszont azt várjuk, hogy jobb legyen ennek az országnak, és ne csak magyarázkodjanak!

(A képviselő úr nem, az Országgyűlés az államtitkári választ 197 igen szavazattal, 90 nem ellenében, tartózkodás nélkül elfogadta.)