Kedvelt műfaj a Tisztelt Házban az interpelláció. Az ellenzék bőszen ostorozza a kormányt, a kabinet, s pártjaik jelesei pedig egyfolytában a múlt sötét árnyaira emlékeztetnek, a jelen reménykeltő lépéseivel, és az egyre fényesebb távoli jövővel kecsegtetnek. Madárnyelven szólva szabad megítélés kérdése, hogy ki a varjú és ki a fülemüle. Egy viszont biztos: énekes madár mindkettő. A legutóbbi asszóikból szolidan és „stilizálva" tallózunk.

A föld még mindig nem lehet azé, aki megműveli?

VARGA GÉZA (Jobbik): – Miniszter úr! Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis gazdacsoport Nyékládházán. Miután a korábbi uralkodót 1990-ben elzavarta a népakarat, gazdáink apró földecskéket kaptak, 20 éves használatra, az uradalmi birodalomból. Józan paraszti ésszel felismerték, hogy csak úgy tudják eltartani családjukat, ha valami kézimunka-igényesebb termékben gondolkodnak. Így hát gyümölcsöst telepítettek. Igen ám, de hőseink okosak is voltak, nemcsak szorgalmasak, rájöttek, ha szövetkeznek, még sikeresebbek lehetnek, ahogyan az más mesékben, a nemzeti vidékstratégia és a Darányi-terv címűben is meg vagyon írva. Így hát 118-an megalakították a Hejőfruct szövetkezetet.

– Teltek, múltak az évek, a piros almák mosolyogtak, a körték kellették formás idomaikat, a gazdák békében eltartották családjaikat, és még taníttatni is tudták gyermekeiket. De mikor már vagy tizenötödször leesett a hó a kis közös gyümölcsösre, örökre beborult az ég, és jöttek a farkasok is! Az új birodalom helytartói pénzre, még több pénzre vágytak. Kitől is remélhették a legtöbb pénzt? Hát persze, hogy a külföldi ordasoktól. Ezért úgy döntöttek, hogy szakítanak a Szent Korona ősi törvényével, és akár nekik is eladják a földet, amelyen a kis magyar gazdák gyümölcsöst telepítettek, gazdálkodtak. A helytartók jól elrendezték, hogy kreált törvényeik szerint jogszerűnek tűnjék a folyamat. Az ősi igazságok persze nem számítottak semmit.

– Kellett egy stróman és egy budapesti ügyvéd, ez utóbbi 1,6 milliárd forintot mindjárt kölcsönadott a strómannak, és a jelzálogot be is jegyeztette a földdarabra. És lássunk csodát: a jelzálogot az ügyvéd hamarosan engedményezte egy osztrák vállalkozásnak. De mindezekhez kellett egy egész gépezet is, hivatalnokok, jogászok, politikusok és hasonlók, hogy ez az osztrák farkas végül hamm, bekapja valamennyi magyar gazdát szövetkezetestől, gyümölcsöstől, az ősi igazságaikkal együtt.

– Miniszter úr! Öntől várjuk, hogy e mesének boldog vége legyen. Azt kérik a gazdák, hogy ez év március 1-jén lejáró szerződésüket legalább öt évvel, csak öt évvel kitolhassák. Az ön beavatkozására van ahhoz szükség, hogy a jog árnyékában turkáló valamennyi stróman és ügyvéd vagyonosodási vizsgálatával végre érvényt szerezzen az igazságnak, ne csak a jognak, – mert a haza nem eladó! A nevükben is kérdezem:

• A föld még mindig nem lehet azé, aki megműveli?

+

FAZEKAS SÁNDOR, vidékfejlesztési miniszter: – Képviselő úr! A valóságban ez az eset nem pontosan úgy történt, ahogy ön édesbús meseszerűen föltálalta. Nem történt más, mint hogy a rendszerváltás körüli zavaros időkben egy állami gazdaság bizonytalan jövőt látó vezetői az állami tulajdonú földet felhasználva, valóban bevonva néhány dolgozót is, telepítettek maguknak egy ültetvényt. Most már ne firtassuk, talán nem is lehetne már megtudni, hogy a telepítés tényleges költségeit ki viselte, milyen arányban oszlott meg a résztvevők és az állami gazdaság között. A ’90-es években elfogadott gyakorlat volt, hogy egy ültetvény esetében a föld tulajdonjoga elvált az ültetvény tulajdonjogától. Később bírósági ítéletek is születtek e jogi helyzet lehetetlenségéről. Ezt felismerve és azt is, hogy lehetőség van földtulajdon szerzésére egy kis ügyeskedéssel, próbálták az ültetvény művelői megvásárolni a területet. Jellemező módon az elképzelés már 2000-ben megszületett, külön felhívom a figyelmét mindenkinek a dátumokra, mert csak 2006-ban sikerült az elképzelést megvalósítani.

– Sajnos, egy kis hiba csúszott a számításba: váratlanul az érintett bérlőkön kívül egy másik vevő is jelentkezett, aki az 500 ezer forintos hektáronkénti vételár helyett több mint 1 millió forintot ajánlott a nyilvános pályázaton, így ő nyerte el a föld tulajdonjogát. A földhasználók 33 millió forintos ajánlatával szemben a vevő több mint 70 millió forintért vitte el a kérdéses földterületet. Az egész dolog 2006-ban történt. A vevő annak tudatában került birtokba, hogy a területen bérlők vannak, akiknek a bérleti szerződés időtartamát joguk van kitölteni. A terület értékesítésétől kezdve magánszemélyek jogviszonya áll fenn, abba az államnak, a Nemzeti Földalapnak beleszólása nincs. Az értékesítés körülményeit vizsgálta az elszámoltatási kormánybiztos, a földügyi miniszteri biztos és a Nemzeti Földalap is, de a panaszosok érveit jogilag megalapozatlannak találták. Ez az ügy, tisztelt képviselő úr, magánemberek ügye. Önnek is azt tudom mondani, hogy sem a miniszterelnöknek, sem a vidékfejlesztési miniszternek nincs arra lehetősége, hogy két magánszemély között kikényszerítse a bérleti szerződés meghosszabbítását.

+

VARGA GÉZA: – Miniszter úr! Ha visszahallgatja, amit most elmondott, rá fog jönni arra, hogy ön is azok mellé a helytartók mellé állt, akik gyakorlatilag a strómanoknak és a budapesti ügyvédeknek segít, hogy zsebszerződéssel kijátsszák a földtörvényeket. A kormány nem ezt ígérte! A kormány azt ígérte, hogy a zsebszerződésektől meg fogja védeni a magyar földet, a magyar gazdákat. Ön jogszerűnek említi azt az 1 millió forintot, amit hektáronként adott az a második pályázó, egy budapesti lakos, akit meg kellene kérdezni, hogy honnan volt 70 millió forintja, hogy a fél hektárral rendelkező gazdákat kijátssza. Ön a fél hektár tulajdonú gazdákat próbálja úgy beállítani, mintha ők a rendszerváltás zöldbárói lennének. Hát, enyhén szólva ez nevetséges megközelítés!

 (A képviselő úr nem, az Országgyűlés 209 igen szavazattal, 79 nem ellenében, 1 tartózkodás mellett a választ elfogadta.)

Egyszer volt nyugdíjasok egyszer volt kedvezménye!

TÓTH CSABA (MSZP): – Több százezer ember jogosultságait nyirbálták meg azzal, hogy elvették a nyugdíjas státusát. A napokban megjelent hírek is azt bizonyítják, hogy nagy a baj. Csak Budapesten mintegy 47 ezer ember veszíti el jogosultságát március 31-étől arra, hogy nyugdíjas-bérletet vehessen a BKV-nál. Az Asztmás és Allergiás Betegek Országos Szövetsége szerint mindez azt jelenti, hogy „mostantól a rokkant csak ne utazgasson, gyalog is mehet.” Közleményük szerint háromszoros áron fognak utazni, vásárolni, orvoshoz menni, hivatalos ügyeket rendezni, azok, akik napi ügyeiket csak tömegközlekedéssel tudják intézni. A Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége is többféle jogi lépést kíván tenni.

– Eddig ahhoz, hogy valaki utazási kedvezményt vehessen igénybe, nyugdíjas-igazolványt kellett felmutatnia, vagy a kedvezményre jogosító utazási szelvényt kellett használnia. Úgy gondolom, jó lenne tiszta vizet önteni a pohárba, mindezekre való tekintettel kérdezem:

• Milyen kedvezményeik maradnak meg a volt nyugdíjasoknak?
• Milyen kedvezményeik lesznek azoknak, akiknek megszűnt valamilyen okból a nyugdíjas státusa?
• Mi lesz azokkal, akik korábban jogosultak voltak utazási, kulturális kedvezmények igénybevételére, akik kiegészítő vállalkozói tevékenységet folytattak?
• Mekkora kiadáscsökkenést várnak a kedvezmények megvonását jelentő megszorításoktól?

+

HALÁSZ JÁNOS, nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Először is le kell szögeznem: a nyugdíjasoknak minden kedvezménye megmarad, akik most és ezután mennek nyugdíjba, azok is megkapják a nyugdíjasoknak járó kedvezményeket!

– Képviselő úr! Tudja, mikor lennék a legnyugodtabb? Ha azt tudnám most önnek válaszolni felelősségteljesen és határozottan, hogy minden magyar nyugdíjas az elmúlt évtizedekben elvégzett munkája arányában tudna méltó és megfelelő nyugdíjat kapni. Sajnos, ezt ma Magyarországon egyetlen felelősen gondolkodó kormányzati politikus sem teheti meg. És hogy miért? Azt önök, szocialisták tudják a legjobban, mert szétlopták és eladósították az országot. Azért változik például Budapesten a tömegközlekedéssel kapcsolatban sok minden, mert a BKV-t a Demszky-Hagyó-féle vezetés szétrabolta, százmilliókat osztogattak az önök szocialista párttársainak, az önök szocialista és liberális elvtársainak.

– Képviselő úr! Ön most a rokkantnyugdíjasokért aggódik, ellenben 2002 és 2010 között

egyetlenegyszer sem aggódott, amikor az ön frakciójában ülő Gyurcsány Ferenc kijelentette – idézem –:„Ha van botrány, akkor az, hogy ma minden harmadik nyugdíjas rokkantnyugdíjas, és ez utóbbiak közül minden második még aktív korban van, akár dolgozhatna is, akár a munka adhatna értelmet életének.” Nem aggódott akkor sem, amikor Veres János pénzügyminiszterként a témával kapcsolatban 2008 márciusában szintén itt, az Országgyűlés előtt mondta – idézem –: „Nem kerülhetők meg ezek a bizonyos strukturális átalakítások, azaz hozzá kell nyúlni a rokkantnyugdíjrendszerhez is. Meg vagyok győződve arról, hogy a következő időszakban, amikor ilyen döntésekre sor fog kerülni Magyarországon, akkor bizonyosan mindazok, akik immáron belátják, hogy az elmúlt időszak elhalasztott döntései károsak az országnak, támogatni fogják ezeket a javaslatokat.” Tisztelt Képviselő úr! Ön akkor miért aggódott?

– Fontos megjegyezni, hogy a nyugdíjrendszer átalakítására, így a megváltozott munkaképességű személyek ellátórendszerének egységesítésére az államadósság csökkentése érdekében volt szükség. Az államkasszát 2011-ben 1101 milliárd forintos kamatkiadás terhelte, amely csak 35 milliárddal marad el a 2010-es összegtől, a 2012-es költségvetésbe pedig 1064 milliárd forintos kiadást tervezett be a kormány. A nyugdíjrendszer átalakításának egyik kiemelt célja, képviselő úr, a megváltozott munkaképességű személyek rehabilitációjának és azt követően az érintettek munkavállalásának elősegítése. Ezért az egyes ellátásokhoz korábban kapcsolt kedvezmények, így az utazási kedvezmény átalakításánál is ez fontos szempont. Ugyanakkor e kedvezményezeti kör meghatározásánál fontos a legrászorultabbak érdekeinek figyelembevétele. Legyen nyugodt, képviselő úr, odafigyelünk erre!

+

TÓTH CSABA: – Államtitkár úr! Az volt az interpelláció címe, hogy egyszer volt nyugdíjasok egyszer volt kedvezménye. Ön a válaszát kezdhette volna úgy, hogy hol volt, hol nem volt, mint egy mese, mert ezzel szemben a valóság az, hogy az a 47 ezer ember, akiről beszéltünk, elveszti a BKV-nál azt a kedvezményes lehetőséget, hogy kedvezményes árú bérletet vásárolhasson. Megveheti ugyan a jegyet, vagy ugyanazt a bérletet 3750 forint helyett most majd 9800 forintért, de nem fogja megvenni, mert nem tudja megvenni. Arról sem kéne megfeledkezni, hogy a BKV-nál, ami egyébként is már fél térdre van kényszerítve, milliárdos nagyságú bevételkiesést fog eredményezni. Ez az, államtitkár úr, amivel senki nem fog jól járni!

 (A képviselő úr nem, az Országgyűlés 221 igen szavazattal, 80 nem ellenében, tartózkodás nélkül a választ elfogadta.)

Milyen előnyei származnak Magyarországnak és a Magyar Honvédségnek a Gripen bérleti szerződés módosításából?

KOCSIS MÁTÉ (Fidesz): – Miniszter úr! Néhány hete annak, hogy hazánk meghosszabbította a magyar légtér védelmét is biztosító Gripen vadászrepülőgépek bérleti szerződését. 2001 óta, amikor a vadászgépek lízingelésére irányuló első szerződés megköttetett a magyar és a svéd kormány között, számtalan mendemonda látott napvilágot, vélhetően annak következtében, hogy a megállapodás teljes anyaga minősített információkat tartalmaz, így az a közvélemény számára nem hozzáférhető.

– Az elmúlt években megtanultuk, hogy a Gripenekről vagy józanul, vagy sehogy. Tegyünk egyszer és mindenkorra pontot a vádaskodások végére! Most a svéd fél előzetes engedélye alapján végre betekinthettünk a szerződésbe és annak módosításába, amit a szocialista kormányok korábban még kifejezett kérés ellenére sem teljesítettek.

Ezért kérem miniszter urat, hogy az eddigi és a későbbi rosszindulatú pletykák eloszlatása érdekében a parlamenti ülés és az ország nyilvánossága előtt is tájékoztassa a közvéleményt, természetesen a titkosítás adta keretek között:

• Milyen előnyei származnak Magyarországnak és a Magyar Honvédségnek a Gripen bérleti szerződés módosításából?

+

HENDE CSABA, honvédelmi miniszter: – Vitán felül kell hogy álljon a T. Házban ülő valamennyi képviselő között, hogy hazánknak légterének védelméhez és szuverenitásának biztosításához feltétlenül és elengedhetetlenül szüksége van korszerű vadászgépekre. 2001-ben tehát ezért döntött az akkori polgári kormány a gépek beszerzéséről. Az is ismert, hogy 2003-ban egy olyan értelmű módosítása történt meg ennek a szerződésnek, amely kétszeresére növelte a szerződés terheit, mégpedig olyan aránytalan módon terhelve meg éppen a 2012 és ’16 közötti időszakot, amely immár elviselhetetlen anyagi terhet jelentett az ország és azon belül a honvédelmi költségvetés számára. Ebben a kialakult helyzetben az anyagi kényszer és katonai képességeink növelése és fenntartása egyaránt indokolta, hogy módosítsuk a bérleti szerződést.

– A Gripenek kiváló repülési tulajdonságú, olyan nagy tűzerejű és az egész NATO-n belül az egyik legkorszerűbbnek számító fegyverrendszer, amely legutóbb a líbiai szövetségi műveletben is kitűnőre vizsgázott. Ennél többet mond, hogy a líbiai műveletet követően Svájc tavaly decemberben 22 darab Gripen repülőgép beszerzéséről döntött. És ugyanilyen fontos jelzés, hogy Csehország is megkezdte a tárgyalásokat a svéd féllel a Gripen-szerződés meghosszabbításáról. Ezek a legmodernebb vadászgépek tehát 2016 helyett 2026-ig fogják biztosítani hazánk légterének védelmét.

– A módosított szerződéssel, anyagilag sokkal jobban jár az ország, mert ugyanannyi bérleti díjat fizetünk 2026-ig, mint amennyit 2016-ig fizettünk volna, és a bérleti díj már kiképzési költséget is tartalmaz. A 2012 és ’16 közötti időszakban lényegesen csökkennek a terheink, így tehát nemcsak a jelenlegi, de a következő kormány pénzügyi helyzete is megkönnyebbedik. 2016-ig nem kell drága raktárkészleteket fenntartanunk, mert az új megállapodás a logisztikai támogatást is biztosítja.

– Összességében: az összköltség 45 százalékos növekedéséhez 95 százalékos teljesítmény- és szolgáltatásnövekedés járul, úgyhogy elmondhatjuk, hogy rendkívül jó megállapodást kötöttünk, amely nagyon előnyös hazánk számára.

+

KOCSIS MÁTÉ: – Miniszter úr! Köszönöm a válaszát! Fontos a józan hang Gripen-ügyben. És őszintén remélem, hogy az imént hallott tények nem pusztán a magyar Országgyűlést, illetve az ágazat civil kontrollját ellátó honvédelmi és rendészeti bizottságot, hanem mind a hazai, mind a nemzetközi közvéleményt megnyugtatja afelől, hogy Magyarország a nemzetközi piacgazdaság egyik meghatározó szereplőjével, a Gripen-gyártó céggel egy jó megállapodást kötött. Válaszát elfogadom.

Mikor fog végre Orbán Viktor kormánya munkahelyeket teremteni a munkahelyek szisztematikus, részben szándékosságból, részben dilettantizmusból fakadó megszüntetése helyett?

SCHEIRING GÁBOR (LMP): – Államtitkár úr! Tudja ön, hogy mi folyik az országban? A versenyszférában tömegesek a létszámleépítések, az ötszáz fő fölötti cégek 40 százaléka tervez elbocsátásokat. A fizetésképtelenné váló cégek száma nő, cégek bedőlnek, és aki talpon marad, sorra küldi el a dolgozóit. Nokia 2300 fő, Malév legalább kétezer, General Electric 752, pécsi Elcoteq több ezer, Flextronics ezer, és most hallottam, hogy ma is bejelentettek egy nagyobb arányú elbocsátást. A pusztítást az állam nem mérsékli, hanem éppen folytatja: több ezer ember a közszférából, 6000 pedagógus, 1600 tűzoltó és katasztrófavédelmis, honvédség ezer, NAV ötszáz - nagyon hosszú a sor. A bankok fiókokat zárnak be, és több száz embert küldenek el. Mindezt azért, mert önök egy hibás elképzelést rosszul hajtanak végre. Az önök politikája a képzetlen munkaerő olcsóságára, az adóversenyre épít, de nem látják, hogy ott képtelenség Ázsiával felvennünk a versenyt. Ennek ellenére az alacsony jövedelműek esetében éppen növelték a bérköltséget, és emelték a járulékokat. Önök nem sokra tartják a magyar embereket. Továbbra is az összeszerelő üzemek kiszolgáltatott munkásaként képzelik el a jövőjüket, akinek egyetlen értéke az olcsósága.

– Az LMP válasza kész. Nem növelnénk, hanem célzottan csökkentenénk a járulékokat az alacsony képzettségűek körében és a leghátrányosabb helyzetű kistérségekben. Viszont, növelnénk az oktatásra fordított összegeket, hogy ne a magyar legyen a fejlett világ egyik legigazságtalanabb iskolarendszere, amely jelenleg a születéskori társadalmi hátrányokat nem csökkenti, hanem felerősíti. A progresszív jövedelemadózás azonnali visszaállítása fedezetet biztosítana az oktatásra, az egészségügyre, a közszolgáltatásban dolgozók méltányos bérére és szükséges létszámára. De mindenekelőtt mi a képzett munkaerő magas hozzáadott értékében, a munkavállalói jogokban, a versenyképes hazai beszállítókban, a regionális és helyi piacokra termelő, a helyi adottságoknak megfelelő vállalkozásokban hiszünk, a zöldmunkahely-teremtésben, az energiahatékonysági beruházásokban, a munkahelyteremtő képességekben  a helyi piacra termelő szociális szövetkezetekben. Kérdezzük:

• Mikor fogják belátni, hogy kivéreztetik az országot?
• Mikor kezdik meg az intézendőknek legalább csak a töredékét megvalósítani?

+

CZOMBA SÁNDOR, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Ha a tényektől eltekintünk, akkor azt mondhatnám, hogy ez egy egészen frappáns interpellációnak tűnik. Ha viszont újságot is olvas, akkor szeretném jelezni, hogy meglehetősen szelektíven olvas, mert ugyanazokra a hírekre, amire hivatkozik, egészen más pozitív hírek is megjelentek a foglalkoztatással kapcsolatosan. De lássuk a tényeket, távirati stílusban!

– A kormány azonnali gazdaságélénkítő intézkedéseit követően az addig romló foglalkoztatási helyzet javulni kezdett. 2011 negyedik negyedévében 46 ezerrel dolgoztak többen, mint a korábbi időszakban. A foglalkoztatás szerkezetében is alapos változás ment végbe: a versenyszférában növekedett a foglalkoztatottai létszám, 1,5 százalékkal, és 3,1 százalékkal nőtt a nonprofit szervezetekben. A 15-64 éves népesség aktivitási rátája 62,7 százalékra emelkedett, ami csak a rendszerváltás első éveiben volt hasonlóan magas. Ezek a makacs tények! A nyilvántartott álláskeresők száma csökkent, 2011-ben közfoglalkoztatásban mindösszesen 305 ezren vettek részt. És ami nagyon fontos: a munkahelyteremtés, a munkahelymegőrzés és a foglalkoztatáspolitika valamennyi eszközét be kell vetni ahhoz, hogy olyan időszakban, mint amilyen a 2012. év is, amikor sok esetben a munkahelyek megőrzésére is energiát kell fordítani, a teljes keretmetszet rendelkezésre álljon, ezért a szaktárca munkahelymegőrző és munkahelyteremtő támogatás címén is pályázatot írt ki.

– Képviselő úr! Azt, hogy hogyan lehet jól meg rosszul kezelni a pályázatokat, a korábbi évek egyértelműen mutatják  Nézze meg a 2010-es adatokat: 2 milliárd forint állt rendelkezésre munkahelyteremtésre, és kétszer kellett kiírni a pályázatot, mert nem sikerült első körben elfogyasztani. Tavaly 5 milliárd állt rendelkezésre, ebből több mint 3 ezer ember új munkahelye valósult meg, az idén meg 10 milliárd áll rendelkezésre – talán hallja a számok közötti lényegi különbséget –, ezzel mintegy 5300-5500 új munkahelyet szeretnénk teremteni.

– Képviselő úr! Hadd hívjam fel a figyelmét a Start-programokra, nem a közmunkával kapcsolatban, hanem a kártyák esetében szeretném jelezni, nézzenek utána, hogy a rehabilitációs kártya intézménye mit jelent, és hogy a Start Bónusz kártyának, amit január 1-jétől vezettünk be, milyen sikere van a munkaügyi központokon keresztül, eddig már hány ember vette igénybe és fogja igénybe venni. Tehát én azt gondolom, hogy nehéz lenne a mai magyar kormányt azzal bírálni, hogy semmit nem tett, és ölbe tett kézzel figyeli a foglalkoztatáspolitikában azokat az eseményeket, amelyek – tény és való – számos esetben nagyon komoly erőfeszítéseket igényelnek ahhoz, hogy a munkaerőpiacon azokat a pozíciókat is képesek legyünk egyes ágazatokban megtartani, amelyeket eddig sikerült elérnünk. De én azt kérem önöktől, hogy a zöldmunkahelyek mellett más munkahely-élénkítő vagy más foglalkoztatás-bővítő tevékenységben is legyenek partnereink!

+

SCHEIRING GÁBOR: – Államtitkár úr! Önök egymillió új munkahelyet ígértek – időarányosan, több mint 80 ezres elmaradásban vannak. Az ön által hivatkozott 40 ezer új álláshelynek, majdnem a fele a közfoglalkoztatottakhoz kapcsolódik, ami csupán meglehetősen álságos statisztikai javulásnak mondható. De ami talán a legfájóbb: az Európai Globalizációs Alap az utcára került embereknek segítene elhelyezkedni, az átképzéshez pénzt adna, de önök nem hajlandóak igénybe venni ezt a forrást. Ez szerintünk felháborító, mert minden fillérért le kell hajolni, amikor az emberek utcára kerülnek és éheznek! 

(A képviselő úr nem, az Országgyűlés 195 igen szavazattal, 85 nem ellenében, tartózkodás nélkül, a választ elfogadta.)