Különös pillanatok kísérik a Tisztelt Házban a „mezítlábas kérdések” műfaját.  A tévé általában már nem közvetíti. Az újságírók is elmennek. Üresek a széksorok.  A képviselők zöme a büfében, a folyosón, vagy egyéb szükséges dolgukat végzik. Mégis fontos szereplésnek számít, midőn a teremben maradtak kérdéseket címeznek a kormány jeleseihez. Szólásaik majd mindig költőiek, a címűkben hordozzák a reményt vagy az elmarasztalást. A válaszok sem piskóták. Szolidan stilizálva tallóztuk legutóbbi szónoklataikat.

Mi lesz veled, babakötvény?

SIMON GÁBOR (MSZP): – Sajtóértesülések szerint a kormány átvenné a bankoktól az életkezdési támogatás, az úgynevezett babakötvény számlavezetését. Ez volt az az intézkedés, amely 2005-ben a szocialista kormányzat és a parlament döntése alapján lehetővé tette, hogy a szülők eseti és rendszeres befizetésekkel hozzájáruljanak ahhoz, hogy a gyermekeik a felnőttkor elérésekor egy nagyobb összeggel rendelkezzenek. A módja egy Start-számla megnyitása volt vagy az Államkincstárnál, vagy egy banknál, amelyre a szülők is és az állam is befizetést tett a gyermekek érdekében. A számlán meglévő megtakarítás a 18. életév után lett elérhető a gyermekek számára. Ez egy olyan megtakarítás volt, amely egyébként mind az államnak, mind a családoknak előnyét szolgálta, hiszen befektetést ösztönzött, megtakarítást ösztönzött, és az öngondoskodás erősítését szolgálta, amely egyébként a gyerekeknek és a szülőknek is a felelősségvállalását erősítette. Nagyon sok gyermek számára ez jelentheti a tervezhető jövő alapját. Magam azért vagyok ebben egyébként érintett, mert apaként, szülőként saját magam is a gyermekem számára ilyen módon a jövője szempontjából szeretnék támogató segítséget nyújtani.

– Államtitkár úr! Legutóbb volt magánnyugdíjpénztár-védelmi biztos, aztán nem lett magánnyugdíj-pénztárban felhalmozott egyéni vagyon. Most az az információnk, hogy a kormányzat ezen befektetési lehetőséget hasonló módon, mint a magánnyugdíj-pénztárakat, államosítani kívánja. Ezért kérem államtitkár urat: nyugtasson meg bennünket, hogy nem lesz babakötvény-védelmi biztos! Kérdezem:

• Mi történik a babakötvénnyel?
• Nem történik-e ugyanaz, ami Esztergomban, ahol a rosszul gazdálkodó önkormányzat a babakötvényben, illetve az ottani gyermekkötvényben használt pénzt fordította a hiány kiegyenlítésére?

+

CZOMBA SÁNDOR, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! A Start-értékpapírszámla egyszerűbbé kívánja tenni a számlanyitás feltételeit, eltörölni szándékozik az éves befizetési korlátot, lehetőséget kíván teremteni a számlanyitásra jogosultak és a számlatulajdonosok körének bővítésére. Ezekkel az intézkedésekkel az a nem titkolt célunk, hogy a babakötvények, illetve a Start-értékpapírszámlák biztonságos, ugyanakkor magas hozamot garantáló megtakarítási formát jelentsenek minél több leendő fiatal felnőtt számára.

A Start-értékpapírszámla Magyar Államkincstárnál történő kizárólagos vezetésére vonatkozó javaslat a lakosság állampapír-állományának növelését célozza, ami egyértelmű nemzetgazdasági érdek, hiszen hozzájárulhat az ország sérülékenységének, az adósságfinanszírozási és likviditási kockázatok mérsékléséhez. Az állampapír egyébként köztudottan a legbiztonságosabb befektetési forma, ráadásul a Start-értékpapírszámla számlavezetése a Kincstárnál ingyenes.

– Képviselő úr! 2011 végéig közel 570 ezer gyermek részére nyitott a Kincstár letéti Start-számlát, azaz babakötvényt. A 2006. évi 40 ezer forintos, illetve 2007. évtől 42 500 forintos életkezdési támogatásra fordított támogatások együttes összege meghaladja a 30 milliárd forintot. Ebből az összegből hozzávetőleg 23 milliárd forintot a Magyar Államkincstár kezel. Az életkezdési támogatás induló összegének megemelésére a költségvetési lehetőségek függvényében kerülhet sor.

Számít-e a helyi lakosok véleménye a kórház-átalakítással kapcsolatban az államosítás után?

VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik): – Május 1-je után a törvény értelmében a többi kórházzal együtt a komáromi Selye János Kórház is állami fenntartásúvá válik. A jelenlegi állás szerint az úgynevezett kistérségi mintakórházzá alakítás, vagyis az osztályok bezárása, a fekvőbeteg-ellátást nyújtó sebészet és a szülészet megszüntetése 2013. január 1-jére befejeződik. Szomorú tény, hogy a szülészettel kapcsolatban valószínűleg nem is kell központi beavatkozás, ugyanis a hírek következtében a szülészorvosok folyamatosan hagyják el az intézményt.

– Államtitkár asszony! A városban és a környéken élőknek egyértelmű akarata, hogy a kórház a jelenlegi formában működjön tovább. Ezt alátámasztja a megye és a térségi egészségügyi ellátó intézmények kapacitása és színvonala is. A tervezett átalakítás után sérülni fog a megyében élő állampolgárok hozzáférési esélyegyenlőséggel és az ellátás színvonalának megválasztásával kapcsolatos joga.

– Államtitkár asszony! Megértem, hogy a jelenlegi gazdasági helyzetben, amelyet egyébként nagyrészt az önök elhibázott gazdaságpolitikája okozott, strukturális és egyéb magyarázatok címén tulajdonképpen költségmegtakarítást céloz. Mivel határ menti városról van szó, számtalan lehetőség lenne arra, hogy akár a jelenlegi formájában, akár határon átívelő társulások fenntartásában megmaradhasson a kórház, de én a megoldási törekvéseket sem tapasztalom az illetékesek részéről. Konkrét válaszokat várnék:

• Melyik osztályokat érinti az átalakítás?
• Mit zárnak be, mi marad meg január 1-je után?
• Végleges-e ez a döntés?
• Ezt a döntést befolyásolja-e az, hogy röpke két hét alatt több mint 6000 állampolgár írta alá a kérdőívet a kórház jelenlegi megtartásával kapcsolatban?

+

HOFFMANN RÓZSA, nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Az új egészségügyi struktúra kialakítása a Semmelweis-tervben megfogalmazott alapelvek mentén történik. Olyan rendszert hozunk létre, amely hatékony, biztonságos betegellátást nyújt, és felszámolja a területi egyenlőtlenségeket. A struktúraváltás két fontos eleme a kórházak állami tulajdonba, fenntartásba vétele és az ellátórendszer kapacitásainak, területi ellátási kötelezettségének a meghatározása. Mindezekről az érintett intézményekkel és azok fenntartóival folyamatosak az egyeztetések. Ugyanez vonatkozik a képviselő úr által is említett komáromi Selye János Kórházra is. Az előkészítő munka során minden intézményre vonatkozóan mélyre ható elemzések készültek, ezután kértük meg a szakmai kollégium tagozatainak állásfoglalását az egyes progresszivitási szintekről és tevékenységekről. Kértük azt is, hogy jelöljék ki azokat a minimális esetszámokat, amelyek fölött az intézmény kellő tapasztalattal és költséghatékonyan tudja az adott beavatkozást elvégezni. A vélemények birtokában egyeztetések történtek, ahol a kórházaknak lehetőségük nyílt arra, hogy a tényleges tevékenységeket és a térségi szempontokat figyelembe véve kialakított javaslatokra reagáljanak, és tegyék meg saját javaslataikat.

– Képviselő úr! A legtöbb esetben minden fél számára megfelelő konszenzus alakult ki. A komáromi kórház vezetésével és a fenntartó önkormányzattal is konstruktív, eredményes egyeztetéseket tudtunk folytatni. A Selye János Kórház esetében leszögezhető: az intézmény továbbra is működni fog, struktúrája a valós tevékenységének megfelelően racionálisan alakul a térségben betöltendő szerepe szerint. Amint a végső döntések megszületnek, azok minden intézményre vonatkozóan nyilvánossá válnak.

Miért mennek neki baltával/fejszével a Corvinus Egyetemnek is?

KARÁCSONY GERGELY (LMP): – Már tavaly ilyenkor lehetett hallani, hogy a kormány fel akarja számolni a felsőoktatási intézmények felét. Terítékre került a Budapesti Corvinus Egyetem bezárása is, amitől akkor, talán éppen a hangos tiltakozások miatt, visszatáncolt a minisztérium. A friss hírek arról szólnak, hogy a legjobb egyetemek közé tartozó Közgázt ismét szét akarják szedni. A kiszivárgott minisztériumi koncepció szerint most éppen azon gondolkodnak a Nefmiben, hogy tizenkét vagy tizenhárom fejlesztési pólust hoznak létre. A Corvinus Egyetem karait három ilyen pólushoz csapnák hozzá, ami gyakorlatilag a most még független intézmény jelenlegi működésének a végét jelentené. De hallottunk ennél vadabb elképzelésekről is, amelyek szerint a Corvinus diákjait és tanárait egyszerűen szétosztogatnák a többi egyetem között.

– Államtitkár asszony! A koncepció a párhuzamos és felesleges kapacitások leépítéséről beszél, de az eddigi oktatáspolitika alapján nyilvánvaló, a kabinet célja a kapacitások általános csökkentése. Ezt egyértelműen mutatja, hogy a felsőoktatásra szánt költségvetési források GDP-arányos ráfordítása Hoffmann Rózsa hivatalba lépése óta 17 százalékkal csökkent. Az egész oktatási rendszert totális bizonytalanságban tartják, példa erre a legújabb tervezet is. De a pontos részletek ismerete nélkül azt már most kijelenthetjük, hogy a Corvinus Egyetem lenne az átalakítások egyértelmű áldozata. Úgy látszik, nem volt elég az állami férőhelyek drasztikus csökkentése, a tandíjak kiterjesztése és megemelése. Nem volt elég, hogy a megszorítások következményeként ötödével csökkent a felsőoktatásba jelentkezők száma. Kérdezem:

• Miért folytatják a felsőoktatás feldúlását?
• Miért kerül célkeresztbe ismét a Corvinus Egyetem?
• Miért akarják darabokban látni az ország egyik legrégebbi és legszínvonalasabb képzést nyújtó egyetemét?
• Azért, mert túlságosan ortodox szellemben oktatja a diákokat?

+

HOFFMANN RÓZSA, nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Bocsásson meg, de komolyan nem lehet kérdést alapozni mendemondákra, azt mondjákokra, azt hallanira, azt hírlikre és vad állításokra, amelyek közül úgyszólván egyik sem igaz. Az ön kérdésében számos ilyen félreértés volt. Például amikor azt állította, hogy Hoffmann Rózsa államtitkársága ideje alatt a felsőoktatás GDP-arányos ráfordítása 17 százalékkal csökkent. Hát sosem volt ennyi, jelen pillanatban 1,5 százalék, míg az Európai Unióban ez 1,1 százalék. Ha mindaz igaz volna, amit ön a felsőoktatás szétveréséről, szétbaltázásáról állít, akkor már rég nem működne a felsőoktatás, nem fektetnének be komoly beruházásokat vezető cégek, és nem jelentkezett volna 110 ezer fiatal a felsőoktatásba.

– Képviselő úr! Ön is tudja, hogy tavaly a Rektori Konferencia és a felsőoktatás minden szereplője összeállította azt a problématérképet, amely feltárta a felsőoktatás nehézségeit és megoldandó gondjait. Ebben minden szereplő egyetértett. Végre eljutottunk arra a pontra, hogy a problémákat látva közösen keressük a megoldást. Ha ön olvasta volna azt a középtávú fejlesztési stratégiát, amely egyelőre munkaanyag, és nem szolgál mást, mint hogy rávegye az egyetemeket, hogy közösen keressük a megoldást a közösen megtalált problémákra, akkor nem tett volna fel a kérdésében olyan félig-meddig állításokat, amelyek nem felelnek meg a valóságnak.

– Képviselő úr! Megnyugtatom, a múlt héten személyesen én magam is tárgyaltam a Corvinus rektorával, szó sincs a szétbaltázásáról, szó sincs a szétdarabolásáról, de ott is meg kell keresnünk azt a megoldást, amely orvosolja a tíz évre visszavezethető problémát. Nyugalomra, nyugodt tervezésre van szükség! A Felsőoktatási Tervezési Tanács segíti ezt a munkát, ebben pedig nem baltával kellene fenyegetni, hanem közös gondolkodással segíteni!

Milyen teendői vannak a magyar kormánynak az emberi jogok területén az elkövetkező két évben?

ÉKES ILONA (Fidesz): – Először is engedjék meg, hogy elismerésemet fejezzem ki Balog Zoltán társadalmi felzárkóztatásért felelős államtitkárnak és csapatának, amiért az ENSZ emberi jogi tanácsa Genfben egyhangúlag elfogadta az emberi jogok helyzetéről szóló magyar jelentést. A tanács nyitott ellenőrző eljárás keretében négyévente minden országot átvilágít, a vizsgálat célja pedig az emberi jogok különféle területeinek áttekintése az adott államban. Az elismerés azért is kiváltképp indokolt, mert bizony vannak hazánkban erős nemzetközi kapcsolatokkal felvértezett jogvédő szervezetek, amelyek különböző árnyékjelentéseikkel 2011-ben, a magyar kezdeményezésre elfogadott európai romastratégia évében is  óriási aggodalommal fordultak az Egyesült Nemzetek Szervezetéhez. Szeretném megköszönni minden civil szervezet munkáját is, hiszen nekünk valóban nem a jogtipró szocialista kormány kell, hogy mércét jelentsen, és ez különösen igaz az emberi jogok területén.

– Államtitkár úr! Az ENSZ-eljárás első fordulójában tavaly ismertették a magyar jelentést, amelyhez 148 ajánlás érkezett. Ezeket megvizsgálva Magyarország úgy döntött, hogy 122-t elfogad, míg a vitatottak megtárgyalására a második fordulóban került sor, majd a tagállamok szavaztak a beszámolóról, és egyhangulag elfogadták. Értesüléseim szerint a hozzászólók különösen méltányolták a civil szervezetekkel való együttműködést a jelentés elkészítése során. Az államtitkárság tájékoztatása szerint a kormányzat továbbra is bevonja az ajánlások átültetésébe az adott kérdésekben érintett csoportokat és szervezeteket. Kérésem az államtitkár úrhoz, hogy röviden foglalja össze azon eljárások tartalmát, amelyekkel kapcsolatban Magyarország úgy döntött, hogy elfogadja azokat. Továbbá kérdezem:

• A magyar kormánynak, esetlegesen a törvényhozásnak milyen feladatai lesznek az elkövetkező két évben az elfogadott ajánlási pontok átültetéséből következően?

+

RÉTVÁRI BENCE, közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: – Tisztelt Képviselő asszony! Valóban komoly elismerést jelent hazánk számára, és Balog államtitkár úr munkáját is dicséri, hogy az ENSZ emberi jogi tanács illetékes munkacsoportja 2011 őszén egyhangúlag fogadta el a magyarországi emberi jogok helyzetéről készült végleges jelentést. A jelentéshez a tagállamok az alábbi témakörökben fogalmaztak meg ajánlásokat: nemzetközi emberi jogi egyezményekhez való magyar csatlakozás, nemzeti emberi jogi intézmény felállítása, nemek közötti egyenlőség, a nők, a hátrányos helyzetű csoportok és a fogyatékkal élők helyzetének javítása, a családon belüli erőszak és a házastárs általi nemi erőszak megelőzése, a rasszizmus és a gyűlölet bűncselekmények elleni küzdelem, az emberkereskedelem elleni fellépés és ezen bűncselekmények áldozatainak a védelme, a roma kisebbség helyzetének javítása, a gyermekek jogainak védelme, a fogva tartottak elhelyezési körülményei és a migránsok, a menekültek helyzete. Az ajánlások a diszkrimináció, az egyenlőtlenség, a faji indíttatású, a nőkkel, gyermekekkel szembeni erőszak megelőzésére, leküzdésére és szankcionálására vonatkozó intézkedések meghozatalára, illetve megerősítésére is irányultak.

– Tisztelt Képviselő asszony! A következő négyéves beszámolási időszakban Magyarországnak kötelezettsége áll fenn arra, hogy az elfogadott ajánlásokat végrehajtsa. Ez elsősorban az ajánlásokban megfogalmazott intézkedések megtételét kívánja majd meg, ami többek között magában foglalja a jogszabályok, ezen belül törvények megalkotásának a szükségességét is, hiszen például vállaltuk azt, hogy csatlakozni fogunk számos nemzetközi egyezményhez, és ezeket az egyezményeket törvénnyel kell majd itt a parlamentben kihirdetni. A civil szervezetek bevonásával kapcsolatban jelzem: a kormány 2012 első negyedévében javaslattevő, véleményező és tanácsadói tevékenységet végző testületként létrehozta az emberi jogi munkacsoportot, amelynek elnöke a társadalmi felzárkózásért felelős államtitkár. A munkacsoport emberi jogi kerekasztalt fog működtetni, amelynek célja, hogy konzultációt folytasson az emberi jogok magyarországi érvényesülését vizsgáló civil szervezetekkel, érdek-képviseleti és szakmai szervezetekkel, tovább ajánlásokat fogalmazzon meg a munkacsoport tevékenységével, feladataival összefüggésben.

Mikor terjeszti ki a kormány a társaságiadó-kedvezmény lehetőségét más tradicionális magyar sikersportágak részére is?

PÁL BÉLA (MSZP): – Tavaly lépett életbe az a törvény, amelynek értelmében a cégek társasági és osztalékadójuk egy részét az öt kiemelt sportág, a labdarúgás, a kézilabda, a kosárlabda, a vízilabda és a jégkorong támogatására fordíthatják. Ez a lehetőség óriási pénzbőséget, soha nem látott pénzbőséget okozott az öt kiemelt látvány-csapatsportágnál, különösen a miniszterelnök úr által kedvelt labdarúgás területén is, amely a tavalyi évben 22 milliárd forint ilyen támogatásban részesült. Fennáll a veszélye azonban annak, hogy más hagyományos magyar sikersportágaknál aránytalanságok alakulhatnak ki, hiszen ők nem részesülhetnek ebben a kedvezményben.

– Államtitkár úr! Félreértés ne essék, nem az öt látvány-csapatsportágtól sajnáljuk a támogatást, hiszen a sportnak szüksége van erre. Azért azonban aggódunk, hogy olyan aránytalanságok alakulhatnak ki a magyar sport területén, más sikersportágakkal szemben is, amelyet aztán nagyon hosszú idő után lehet majd helyrehozni, vagy esetleg egyáltalán nem. Különösen aktuális most ez a londoni olimpia évében, hiszen ez a támogatási rendszer hosszú távra is befolyásolhatja a magyar sport fejlődését. Éppen ezért kérdezem:

• Mikor terjeszti ki a kormány a társaságiadó-kedvezmény lehetőségét más hagyományos magyar sikersportágak részére is?

+

CZENE ATTILA, nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Abban azért megegyezhetünk, hogy a rendszerváltás óta nem sikerült még kormányzatnak olyan jelentős előrelépést tenni a sportfinanszírozás területén, mint a nemzeti együttműködés kormányának. Hiszen az öt látvány-csapatsportág támogatását biztosító jogszabályok elfogadásával az államháztartás alrendszerein belül alternatív források bevonásának lehetősége nyílt meg ezen a területen. A statisztikák szerint korábban Magyarországon működő cégek 7,5 és 11 milliárd forint közötti összeget költöttek sportcélú támogatásokra, míg ennek az intézkedésnek a keretében a 2011-es adóévben mintegy 24 milliárd forint tőke áramlott be az öt látvány-csapatsportághoz és azok kapcsolódó szervezeteihez, alapítványokhoz, sportiskolákhoz és azok gazdálkodásába.

– Képviselő úr! A kérdéséből, felszólalásaiból kiderül számomra, hogy ön is sikeresnek tartja a sportnak biztosított adókedvezmény-rendszert, hiszen további sportágaknak az adókedvezmény-rendszerbe történő bevonását szeretné elérni. Ebben a célkitűzésben egyébként egyet tudunk érteni.

– Képviselő úr! Arra kérném: legyen türelmes ebben az ügyben! Először várjuk meg az elmúlt egyéves támogatási ciklus lezárásának eredményeit, valamint a jövő évi költségvetés tervezésekor a számukra biztosított mozgásteret, és akkor térjünk vissza erre a kérdésre.

Ki vagy mi dönti el, hogy mennyi vizet engednek le a Balatonból?

ZAKÓ LÁSZLÓ (Jobbik): – Évekig azon aggódtunk, mikor áll helyre a Balaton vízszintje. Mindenkinek fontos volt nagy tavunk sorsa, ezért minél alacsonyabb volt a vízállás, annál merészebb ötletek láttak napvilágot a víz pótlására. Volt, aki a Rábától csatornát épített volna a Balatonig. Nagy volt a rettegés: félt a turizmus-vendéglátás szakma, az üdülőtulajdonos, a horgász, a hajós, mindenki, néhány csapadékos évszak azonban mindent a helyére tett. A vízszintet a mederbe, a terveket a polcokra. A Sió-csatorna zsilipjének nyitásáról és zárásáról is csak a rádió rövidhíreiből szereztünk tudomást.

– Államtitkár úr! A magas vízállástól azok rettegnek, akik vagy törvénytelenül, vagy felelőtlenül töltötték fel vízparti telkeiket, szabálytalanul építkeztek, illetve elhanyagolták a partvédelmi berendezéseket, építményeket. 2010-ben pánikszerűen engedték a vizet a téli magas szint miatt, de azt a halak ívási időszakában sem állították le, ezzel a természetes szaporulat jelentős részét elpusztították. Ez a valódi oka a jelenlegi alacsony vízállásnak. Jelenleg is teljesen figyelmen kívül hagyják az előírásokat, gyakorlatilag nincs tervszerűség. Kérdéseim:

• Miért nem korszerűsítik a siófoki zsilipet?
• Miért nem hozzák rendbe a Sió-csatorna műszaki berendezéseit, támfalait?
• Miért nem tervezik a hajószállításokat, és tartalékolnak rá vizet a Balatonban?
• Miért nem egyeztetik az érdekeket és a vízgazdálkodást?
• Mi az akadálya annak, hogy a zsilipet csak akkor és annyi ideig nyissák meg, amikor és ameddig a feltétlenül indokolt?
• Ki a felelős azért, hogy ismét kampányt kell folytatni a vendégek magyar tengerre csábításának érdekében?
• Milyen lobbi-érdeknek hajtott ismét fejet a kormány?

+

TÁLLAI ANDRÁS, belügyminisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Megpróbálok gyorsan mindre válaszolni.

– Kérdezi: miért nem korszerűsítik a siófoki zsilipet, miért nem hozzák rendbe a Sió-csatorna műszaki berendezéseit, támfalait? 2011-ben a siófoki hajózsilip táblamozgató hidraulikai rendszerének korszerűsítése megtörtént, bekerülési költsége 31 millió forint volt. A Sió-csatorna mederrendezése című európai uniós projektjavaslat pedig a 2014. évi programban szerepel.

– Kérdezi: miért nem tervezik a hajószállításokat és tartalékoknak rá vizet a Balatonban? Hát azért, mert a Balatonban most olyan alacsony a vízállás, 83 centiméter, a normál pedig 70-től 110-ig lenne. Utoljára a zsilipek 2011. május 2-án voltak kinyitva, akkor elzárták. Tehát nem lehet szabályozni a hajózás miatt a Balatont, mert egyszerűen nincs víz, sajnos.

– Mi az akadálya annak, hogy a zsilipet csak akkor és annyi ideig nyissák meg, amikor és ameddig feltétlenül indokolt? Ezt az üzemeltetési szabályzat mondja ki. és aszerint járnak el, az ezért felelősök. Még egyszer mondom: 70 és 110 centiméter között optimális a Balaton vízszintje, illetve 110 az optimális, és ezt csak akkor kell működtetni, amikor fölötte van.

– Kérdezi: miért nem egyeztetik az érdekeket és a vízgazdálkodást? Egyeztetik a környező és érintett önkormányzatokkal, társadalmi szervezetekkel.

– Kérdezi: ki a felelős azért, hogy lassan hazai és nemzetközi kampányt kell folytatni a vendégek magyar tengerre csábítása érdekében? Propaganda azért, hogy a Balatonra jöjjenek turisták, eddig is volt, meg ezután is lesz.

– Azt is kérdezi: milyen lobbi-érdekeknek hajtott fejet a kormány ismét, utalva arra, hogy ezért alacsony a Balaton vízszintje. Miért kellett volna fejet hajtani, azért, mert 600 milliméter eső helyett 2011-ben csak 300 milliméter esett? Arra viszont, hogy miért csak ennyi, nem tudok válaszolni önnek, ne haragudjon!