„Hazának füstje is kedvesebb, mint idegen országnak tüze. – Patriae fumus igni alieno luculentior. ”

Kedvelt műfaj a Tisztelt Házban az interpelláció. Az ellenzék bőszen ostorozza a kormányt, a kabinet, s pártjaik jelesei pedig egyfolytában a múlt sötét árnyaira emlékeztetnek, a jelen reménykeltő lépéseivel, és az egyre fényesebb távoli jövővel kecsegtetnek. Madárnyelven szólva szabad megítélés kérdése, hogy ki a varjú és ki a fülemüle. Az viszont biztos: énekes madár mindkettő. Legutóbbi szónoklataikból szolidan stilizálva,  - egy alkalommal  a hangzavarokat, bekiabálásokat is udvariasan jelezve  - tallózunk.

Rémhírterjesztés-e a nők 40 éves munkaviszony utáni nyugdíjba vonulási lehetőségének megszüntetése?

LANCZENDORFER ERZSÉBET (KDNP): – Államtitkár úr! Az elmúlt két évben közel 100 ezer nő élhetett a teljes jogú öregségi nyugdíjba vonulási lehetőséggel, 40 évi munkában és gyermeknevelésben töltött idő után. A második Orbán-kormány nemcsak ígérte, de meg is valósította sok ezer nő álmát, mert díjazta, hogy három fronton is helytálltak: a munkában, a közéletben és a családban. Ezek után az ellenzék itt a padsorokban már a törvényjavaslat parlamenti vitájában fanyalgott, és féltette a nyugdíjkasszát. Tették egyszerűen azért, mert egy olyan jó törvényjavaslatunk került a Ház elé, amelyet nehéz volt szakmailag kikezdeni. Lehetőséget biztosít a 40 év utáni szolgálatból nyugdíjba vonuló anyáknak arra, hogy nyugdíjasként odaadóbban és nagyon is bensőséges körülmények között foglalkozzanak unokáikkal. Nagyon nehéz megérteni, miért is támadnak a szocialisták minden olyan intézkedést, amely több tízezer embert és családját segíti. (Zaj. – Az elnök a csengőt kocogtatja.)

– Sok mindenről árulkodik az ellenzék gondolkodása ebben a kérdésben is. Gondoljunk csak arra, hogy az emberek életminőségét javító egy-egy kedvező döntés milyen hatást vált ki a padsoraikban. Az ellenzék célja szakkifejezéssel élve az, hogy devalváljanak minden kormányzati intézkedést. Sőt, komolyabb céljuk az, hogy egy demokratikusan megválasztott parlamenti többség és kormány tekintélyét folyamatosan aláaknázzák. (Nagy zaj. - Az elnök csenget.)

– Ne feledjük el, hogy 2010 és 2013 között a nyugdíjak reálértékének megőrzése, a folyamatos év eleji és évközi nyugdíjemelések mennyit segítettek a nyugdíjas-társadalomnak. A statisztika szerint 2012. január 1-jén közel 63 ezer nő élhetett azzal a lehetőséggel, hogy 40 évi munkaviszony után teljes öregségi nyugdíjat kapjon, az átlagnyugdíjuk pedig megközelítette a 107 ezer forintot. (Zaj. - Közbeszólások az MSZP soraiból: Csak az igazat!)

– Az ellenzéki képviselőtársaim elszámították magukat, mert ez az ellátási forma nemcsak adminisztratív intézkedéseket eredményezett, hanem társadalmi elégedettséget is, amely nem sunyító uszítás eredménye, hanem pozitív üzenet egy nagyon jelentős társadalmi rétegnek. A nyugdíjas-társadalom helyzete s ezen belül a gyermekeket nevelő édesanyák nyugdíjelvárásai jelentek meg ebben a döntésben. Nem értem miért kell folyamatosan a jót is rossznak beállítani, a sikerest is sikertelennek tartani, a hasznost pedig valami egész jelentéktelen dolognak. (Zaj. – Az elnök a csengőt kocogtatja.) A kérdésem éppen ezért:

• A kormány tervezi-e a szóban forgó öregségi nyugellátások megszüntetését, avagy átalakítását?

+

SOLTÉSZ MIKLÓS, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: – Tisztelt Képviselő asszony! Nézve a volt LMP-, SZDSZ-frakciónak az arcait, akik gúnyosan mosolyogtak az ön felvetésén, azt gondolom, semmi jóra nem számíthatnak akkor az idős emberek, a nyugdíjas emberek, ha ők kormányra kerülnének. (Zaj. – Derültség a kormánypártok soraiban. Közbeszólások az MSZP soraiból, többek között: Még így is minket szidsz? Hihetetlen! – Álszent! – Az elnök csenget.)

– Semmi jóra nem számíthatnak, hiszen meg sem értik, föl sem fogják, hogy milyen jelentősége van annak a döntésnek, amit a kormány hozott, miszerint mindazok az asszonyok, mindazok a hölgyek, akik 40 évet dolgoztak, és plusz az édesanyaság szerepét is vállalták, ezért kapnak egy olyan lehetőséget, hogy korábban menjenek nyugdíjba. (Zaj. – Közbeszólások az MSZP soraiból. – Az elnök csenget.)

– Schiffer képviselő úr most is gúnyosan mosolyog ezen, és nincs kétségem afelől, hogy a baloldalon kiabáló és óbégató szocialisták ugyanezt a lépést megtennék, azaz eltörölnék a nők 40 év utáni nyugdíjaztatásának a lehetőségét. (Zaj. – Közbeszólás az MSZP soraiból: Ne hazudj!– Az elnök a csengőt kocogtatja.)

– Tisztelt Képviselő asszony! A következőt tudom válaszolni a kérdésére. Teljesen természetes, hogy a kormány nem fogja megszüntetni azokat a lépéseket, amelyeket megtett az elmúlt időszakban, mint például a nyugdíjak megőrzése, a nyugdíjak megtartása, adott esetben emelése, vagy pedig egy új rendszernek a bevezetése, mint a nők 40 év utáni nyugdíjazásának a lehetősége. Muszáj volt meghozni az elmúlt évben azt a döntést, hogy megszüntessük a szocialistáknak azt a döntését, hogy 2013-tól a nyugdíjak megadóztatásra kerüljenek. Ők erről 1997-ben döntöttek, mi tavaly ezt a lépést eltöröltük. Kíváncsi vagyok – és jó lenne feltenni feléjük is egy kérdést –, hogy visszahoznák-e ezt a döntésüket avagy sem? (Nagy zaj. – Az elnök csenget.)

– Mindenképp fontos volt az a lépés, amikor megszüntettük a kötelező magán-nyugdíjpénztárakat. Több vita volt már erről, de azt hiszem, a mostani időszak, a ciprusi bankválság és sok más bankválság jelzi, hogy ha megtartottuk volna a kötelező magán-nyugdíjpénztári rendszert, akkor bizony bajba, veszélybe kerültek volna azok a pénzek, amelyeket egyébként kötelezően vontak el egy bizonyos korosztálytól a szocialisták. (Zaj. – Az elnök a csengőt kocogtatja.)

– Mi nem csak megígértük, hogy reálértéken megtartjuk a nyugdíjaknak a vásárlóértékét, hanem be is tartottuk az elmúlt években. Örömmel mondhatom: az idei évben az 5,2 százalékos emelés nemcsak a megtartást jelenti, hanem egy évek óta meg nem történt reálérték-emelést is. (Zaj. – Közbeszólások az MSZP padsoraiból.)

– Tisztelt Képviselő asszony! Ugyanígy fontos az a volt a negyedik lépés is, amit ön felvetett: a 40 évet munkával vagy gyermekneveléssel töltő nők nyugdíjazásának lehetősége. Való igaz, a tavalyi év végén 87 ezer asszony részére állapították meg ezt a nyugdíjat. Lassan eléri a százezret ez a szám, ami mindenképp fontos mindazoknak, akik tettek valamit az életükben, nem a segélyre rendezkedtek be, nem másoktól várták a boldogulásukat, hanem fiatalkoruk óta, adott esetben 17-18 éves koruk óta kőkeményen dolgoztak. Szeretném nekik megköszönni ezen az úton is! (Zaj. –  Közbeszólások az MSZP soraiból.  Az elnök a csengőt kocogtatja.)

– Teljesen természetes az, hogy mi továbbra is fenntartjuk ezt a támogatási rendszert, és bármennyire is kiabálnak ott a bal oldalon lévő szocialisták, igenis meg fogjuk tartani ezt a támogatást! (Taps a kormánypártok soraiban.)

+

LANCZENDORFER ERZSÉBET: – Az emberközpontú politikát, tisztelt képviselőtársaim, arról lehet megismerni, hogy az embert nem eszköznek, hanem célnak tekinti. (Zaj.– Közbeszólások az MSZP soraiból.)

– Ez a kormányzati intézkedés ilyen emberközpontú kormányzati intézkedés volt. (Zaj. – Közbeszólás az MSZP soraiból: Hallgasd meg, mit mondanak rólad! - Az elnök csenget.)

– Én szívből kívánom, hogy az embereket szolgáló kormányzati intézkedéseknek ne csak az érintettek, ne csak a kormány, ne csak a kormánypárti képviselők, hanem önök, ellenzéki képviselők, szocialisták is tudjanak örülni, és tudják azt mondani, hogy ezt az államtitkári választ az igazság okán el kell fogadni, miként én teszem. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Meggondolatlanság és kényszer a közoktatásban?

HILLER ISTVÁN (MSZP): – Államtitkár asszony! Mérges szülők, értetlenkedő iskolaigazgatók és karukat széttáró hivatalnokok a legjobb példái annak, hogy milyen végiggondolatlan és megfontolatlan döntéseket hoztak a közoktatásban, és hogy milyen rendszert alakítottak ki az elmúlt években. Ezekben a hetekben folyik a beiratkozás a következő, 2013-2014-es tanévre. Döntéseik eredményeként, gyakorlatilag megszűnt az a mérlegelési lehetőség, hogy a szülők és óvópedagógusok együtt dönthessenek arról, hogy a 6 éves gyermek érett-e az iskolára, vagy akkor jár jobban, és az segíti a fejlődését, ha egy évvel később kezdi meg iskolai tanulmányait.

– Államtitkár asszony! Megváltoztatták a határidőket, de a következményekkel szokás szerint nem számoltak. Így most számos városunkban és településünkön, elsősorban a budapesti kerületekben, a főváros környékén, az agglomerációban és több nagyvárosunkban lehetetlen állapotok alakultak ki a beiskolázás terén. Rendelkezéseik ugyanis a gyakorlatban azt hozták, hogy ténylegesen két évfolyam egyszerre kerül az iskolapadba, így a mostani jelentkezések, a módosított határidejű kötelező beiskolázás közel 10 ezer gyermekkel többet jelent, mint amire az épp önök által meghozott, köznevelésinek nevezett törvény és az iskolakörzetek, illetve tankerületek felkészültek.

– Államtitkár asszony! Levelek és e-mailek tucatjait idézhetném, hogy milyen gondot és immár károkat okoz a köznevelési törvény. Sajnos nem arról van szó, hogy országunkban több a gyermek, sőt az adott egy évfolyamot nézve a gyermeklétszám tovább csökken, de épp az önök meggondolatlan, átgondolatlan döntései eredményezték, hogy több tízezer felnőtt és közel tízezer gyermek, kislány és kisfiú nem tud elhelyezkedni szabályszerűen az iskolában. Azt szeretném kérdezni:

• Mit fog ön tenni, hogy javítsa saját meggondolatlanságának és az ön által jegyzett törvény okozta kényszer létrehozta gondokat a magyar közoktatásban?
• Mit tud mondani annak a 15 ezer magyar szülőnek, akik valóban mérgelődve, mérgesen és értetlenül állnak, hogy gyermeküket nem tudják beíratni az iskolákba?
• Mit mond a jogaiktól és lehetőségeiktől megfosztott igazgatóknak?
• Hogyan alakul nagyvárosainkban és Budapest környékén az idei beiratkozás?

+

HOFFMANN RÓZSA, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: – Képviselő úr! Ön az interpellációjában nem pont ugyanazt olvasta fel, mint amit előzetesen ideadott, de nincs semmi gond, hiszen hetek, hónapok óta ugyanazt fújják. Bármilyen változtatást is ír elő a köznevelési törvény, önök hetekkel, hónapokkal korábban megkongatják a vészharangot, és olyan problémákat, káoszt és gondokat vizionálnak, ami aztán a legnagyobb sajnálatukra nem következik be! 

– Képviselő úr! Először is nem ezekben a hetekben zajlik a beiratkozás, hanem a múlt héten két nap alatt lezajlott, és április 30-ig kell a szülőket kiértesíteni. A másik ilyen tévedése vagy csúsztatása, amit megfogalmazott az interpellációjában kérdésének álcázott kijelentésben: azt állítja, hogy ténylegesen két évfolyam egyszerre kerül az oktatásba, majd néhány sorral odébb azt, hogy 10 ezerrel több gyerek. Akkor most mi az igazság: két évfolyam vagy 10 ezerrel több gyerek?

– De még tovább megyek! Azt mondja, hogy erőszakos döntéseket hozunk, és iskolaéretlen gyerekeket kényszerítünk az iskolába. Egy képviselőnek illene ismernie azt a törvényt, amelyet nagy többséggel tavalyelőtt decemberben fogadott el a parlament, és amely úgy szól, hogy az iskolaérettség kérdésében ugyanazok a szakértői testületek tudnak és mondhatnak most is véleményt, a szülőkkel egyetértésben. Ugyanazok a szakemberek, akik korábban, ezért tehát nem igaz, hogy a hivatal dönt, nem igaz, hogy bekényszerítünk az iskolába iskolaéretlen gyerekeket.

– Képviselő úr! Folytathatnám a sort a téves interpretációi tekintetében, de inkább a következő adatokkal szeretném önt és azokat a hallgatókat megnyugtatni, akik esetleg még mindig abban a tudatállapotban vannak, hogy hitelt adnak az önök állandó megalapozatlan pánikkeltésének, riogatásának. Ebben az évben összesen 109 398 férőhely vár 96 881 első osztályos gyerekre. Ezért tehát nem arról van szó, hogy 10 ezernél több nem tud hova beiratkozni, hanem 10 ezernél több hely van, mint ahányan be akarnak iratkozni. Kétségtelen, hogy a budapesti agglomerációban és néhány budapesti kerületben főleg a divatos, felkapott iskolákba többen jelentkeznek, mint ahány hely van, ezeknek a gyerekeknek a sorsáról azonban egyenként gondoskodni fognak.

– Képviselő úr! Itt van nálam az a táblázat, amit a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ állított össze négy olyan térségről - Budapest XIV. kerületéről, XVIII. kerületéről, Dunakesziről és Gödről -, ahol többen jelentkeztek az első osztályba, mint ahány hely van. Megnyugtatom: mind a négy területen, mind a négy térségben van megoldás. Ezért nem értem, hogy miért kell ijesztgetni a szülőket, miért kell olyan kijelentéseket tenni, hogy dühöngő szülők írnak leveleket. Persze, a magyar ember elég indulatos, de kérem a szülőket, kérem az iskolavezetőket, akik hallják ezt a választ, hogy higgyék el, minden egyes gyerek sorsáról gondoskodunk.

– Képviselő úr! Hullámzás mindig volt a jelentkezők számában. Az osztálylétszám-emelésről pedig csak annyit: önök idejében generális szabály volt, hogy 20 százalékkal meg lehet emelni az osztálylétszámot. Mi ettől visszaléptünk, viszont érzékelve a feszültséget, nagyon indokolt esetben, ahol nem látunk más megoldást, ott fog csak a fenntartó élni ezzel az eszközzel, de nem ez lesz a generális szabály. A helyzet tehát lényegesen jobb, mint volt.

+

HILLER ISTVÁN: – Államtitkár asszony! Mindenekelőtt elnézést kérek, hogy részben fejből mertem mondani a gondolataimat, és ezáltal is az ön által kívánt színvonalat megsértettem. Másodsorban: se engem, de főleg a szülőket nem nyugtatta meg, akiknek a gyermekei a legkülönbözőbb budapesti kerületekben, a Budapest környéki agglomerációban és Budapesttől távolabbi városokban is nem tudták beíratni a gyermekeiket, és most sem rendezett a sorsuk. Hiába ígér nekik innen a parlamentből, mert a valóság a hétköznapokban más.

– Államtitkár asszony! Nagyon köszönöm, hogy a Klebelsberg intézet készített egy olyan jelentést, amit aztán itt a parlamentben idéz, de tessék elmenni egy kerületbe, jöjjön ki hozzánk Pesterzsébetre, szívesen elviszem olyan szülők körébe, akik nem tudták beíratni a gyermekeiket, ott aztán mutogathatja a táblázataikat, merthogy a saját gyermekük érdekli őket.

A képviselő nem, az Országgyűlés viszont 196 igen szavazattal, 62 nem ellenében, 1 tartózkodás mellett a választ elfogadta.

Törvénytelen titkosszolgálati módszerek a nemzeti szervezetek ellen?

ZAGYVA GYÖRGY GYULA (Jobbik): – Államtitkár úr!  Úgy látszik, hogy a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom egyaránt elpusztítandó szálka a Gyurcsány-rezsim és a jelenlegi kormányzat számára is. Csakhogy sem az MSZP, sem a Fidesz vezette hatalom nem alkalmazhat súlyosan törvénytelen és alkotmányellenes eszközöket egyetlen civil szervezet ellen sem. A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom több mint egy évtizede törvényesen bejegyzett egyesület, amely ellen éppen a véres 2006-os ősz idején indított - nyilvánvalóan politikai nyomásra - törvényességi vizsgálatot az ügyészség és a bíróság. Nemrégiben maga az ügyészség állapította meg, hogy nem a mozgalom, hanem a bíróság járt el jogellenesen, amikor évekig nem volt hajlandó a mozgalom közgyűléseinek határozatait bejegyezni.

– Államtitkár úr! A törvényesen működő Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom ellen a Rákosi-korszakot és a legsötétebb kommunista diktatúrát idéző törvénytelen titkosszolgálati eszközöket vet be a jelenlegi kormányzat is. 2011 júniusában már egyszer tüntettünk az Alkotmányvédelmi Hivatal előtt, mert a mozgalom egy tagját zsarolással és fenyegetéssel akarta beszervezni a titkosszolgálat. Azóta egy újabb tagunkat a munkahelyén zaklatták a titkosszolgálat ügynökei, rólam pedig a választásokat követő időszakban törvénytelen adatgyűjtést, úgynevezett környezettanulmányt végzett a titkosszolgálat azon az egri lakótelepen, ahol élek. Az ott lakó szomszédaimat is zaklatták, erkölcsi károkat okozva. Nem beszélve arról, hogy tekintettel az országgyűlési képviselői státusomra, ez súlyosan törvénytelen is…

– Elnök úr! Vadai Ágnes képviselő kolléganőt rendre utasítaná? Mert hiába ért a titkosszolgálati módszerekhez, azért hagyhatná hogy végig mondjam a mondókámat. Nos, minden eddigi jogtipráson túltesz, ami néhány hete történt egy fiatalkorú, még 18. életévét be nem töltött tagjelöltünkkel. Iskolája előtt várták az először rendőrként bemutatkozó titkosszolgálati emberek, akik egy kávézóba kísérték, ahol ugyancsak fenyegetéssel és zsarolással be akarták szervezni, miközben a mozgalom törvényes vezetői ellen próbáltak uszítani, azok személyét rágalmazva, mocskolva. Mindezek után egy beszervezési nyilatkozatot akartak aláíratni vele, amelyen ráadásul közokirat-hamisítást akartak elkövetni az ügynökök, a fiatalkorú tagjelöltünk születési dátumát ugyanis megváltoztatták, hogy már nagykorúnak tűnjön. Ő azonban visszautasította a beszervezési kísérletet és hozzánk fordult.

– Államtitkár úr! Felmerül a gyanú, hogy a beszervezésekkel újabb koncepciós pereket készítenek elő. Információink szerint nemcsak a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom ellen használ ilyen törvénytelen titkosszolgálati eszközöket az Alkotmányvédelmi Hivatal, hanem valamennyi komolyabb nemzeti szervezet ellen is. Ezekről szintén konkrét információink vannak. Követeljük, hogy az illetékes kormányzati szerv azonnal indítson vizsgálatot a törvénytelen titkosszolgálati akciók miatt. Joggal kérdezem tehát:

• Meddig folytatja ez a kormány is a Rákosi-korszakot idéző törvénytelen gyakorlatát a nemzeti szervezetek ellen?
• Mi a célja ezzel a kormányzatnak?

+

KONTRÁT KÁROLY, belügyminisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Magyarország állami intézményei, így a rendvédelmi szervek is a demokratikus jogállamiság teljes mértékű tiszteletben tartása mellett működnek. Feladatuk a hatályos jogszabályok és a demokratikus jogállami értékek védelme, illetve az ezeket biztosító jogszabályok betartatása. Tájékoztatom arról hogy 2013. március 22-én a korábbi antiszemita provokáció következtében zárt kapuk mögé kényszerült válogatott labdarúgó-mérkőzés biztonságos lebonyolítása érdekében hajtott végre a rendőrség megelőző intézkedéseket. A rendőri fellépés célja a sportesemény idejére bejelentett fővárosi szurkolói rendezvények biztonsági helyzetének előzetes felmérése, valamint az esetleges erőszakos cselekmények megelőzése volt. Így több olyan személyt is megkerestek a rendőrség munkatársai, akik segíthettek a korábbi botrányos szurkolói cselekmények megakadályozásában. Ezek alkalmával a többségben lévő békés szurkolók jogainak és biztonságának védelme, illetve a Magyarország jó hírét tovább romboló jogellenes cselekmények megelőzése volt a cél.

– Képviselő úr! Azt pedig, hogy a rendvédelmi szervek működését a Rákosi-korszakot idéző törvénytelen gyakorlathoz hasonlítja, a leghatározottabban visszautasítom, és ezúton is kérem, hogy tartózkodjék az állami intézményrendszer, illetve azon keresztül Magyarország politikai haszonszerzést célzó további lejáratásától, rossz hírének keltésétől!

+

ZAGYVA GYÖRGY GYULA: – Államtitkár úr!  Hadd kérdezzem meg, hogy miért kellene tartózkodnom a Rákosi-korszakot idéző kifejezés használatától, amikor ön is elismerte, hogy több embert megkerestek mostanában rendőrök. Milyen felhatalmazással? Magyarországon melyik törvény írja elő vagy melyik törvény engedi meg, hogy illegális eszközöket és titkosszolgálati eszközöket használjanak akár szurkolók ellen is.

– Államtitkár úr! Az előző két esetre nem is válaszolt. 2011-ben milyen jogon zsaroltak meg egy F. Márk nevű úriembert Magyarországon? Ő vállalta a nevét is, az Alkotmányvédelmi Hivatal előtt elmondta, milyen szinten próbálták beszervezni, mivel fenyegették. Ezt a fiatal srácot is megfenyegették. Egyébként, ha úgy gondolja, hogy nem követtek el törvénysértést a titkosszolgálati emberek, akkor adnék egy telefonszámot: 30 736 11 00 és kérdezze meg tőlük!

A képviselő nem, az Országgyűlés viszont 192 igen szavazattal, 34 nem ellenében, 9 tartózkodás mellett a választ elfogadta.

16 évvel a Tüskecsarnok építésének szocialista-liberális felfüggesztése után van-e remény arra, hogy végre befejeződik ennek a budapesti tornacsarnoknak az építése?

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): – Államtitkár úr! Budapesten hatalmas adósságot és több szégyenfoltot hagyott maga után a szocialista-szabad demokrata kormányzat és városvezetés, gondolhatunk a tömegközlekedés buszainak, villamosainak állapotára vagy a 4-es metró megépítésének kálváriájára, amely a liberális budapesti városvezetés húszéves tehetetlenségének szimbólumává vált. Számos olyan beruházást is lehetne említeni, ami látképével ejtett sebet a fővároson, vagy egyszerűen csak a polgárok adóforintjai elpocsékolásának jelképeivé váltak. Az egyik ilyen a lágymányosi Tüskecsarnok története is, amely 16 éve befejezetlenül és kihasználatlanul áll a XI. kerület egyik legmarkánsabban fejlődő részén. A történet a ’90-es évek elejére nyúlik vissza, amikor az 1996-os világkiállítás rendezési jogát Magyarország Ausztriával közösen nyerte el. Van, aki már alig emlékszik erre. Ennek egyik helyszínéül az Antall-kormány a lágymányosi egyetemi fejlesztésekre szánt területet jelölte ki. 1994-ben ki is adták az építési engedélyt a Tüskecsarnokra, és a szándék az volt, hogy ezt először világkiállítási pavilonként, majd utána a három egyetem sportcentrumként működteti.

– Államtitkár úr! A világkiállítás megrendezését a szocialista-liberális kormány lemondta. A sportcsarnok építése megkezdődött, sőt a kiadott építési engedély 1995 októberében kiegészült az edzőtermek alatti mélygarázs és a szabadtéri sportpályák terveivel, majd 1997-ben, miután a csarnok félig elkészült, és már jó sok pénzt befektettek, a költségvetési forrásokat elvonták, és a kivitelezési munkálatokat felfüggesztették. Azóta ott áll ez a torzó Budapest egyik leggyorsabban fejlődő területén.

– Államtitkár úr! Az Orbán-kormány soha nem látott összegeket biztosított sportlétesítmények, tornacsarnokok fejlesztésére, ezért indokolt ebben az esetben is feltenni a kérdést:

• 16 évvel az építkezés felfüggesztése után mi a kormány szándéka a XI. kerületben félbehagyott sportcsarnokkal?
• Ha tovább építik, akkor mikor fejeződik be végre a Tüskecsarnok építése, és az egyetemisták, sportolók mikor vehetik végre birtokba?
• Ebben a ciklusban csak Budapesten hány nagyobb sportlétesítményt fog elkészíteni kormányzati támogatással az önkormányzat, illetve a kormány?

+

SIMICSKÓ ISTVÁN, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: – Képviselő úr! Pontosan és jól érzékeltette, amikor torzónak nevezte a Tüskecsarnok-beruházást. Úgy képzeljék el, hogy 50 méteres uszoda is készült volna a helyszínen, öt méter mély gödör található a helyén, 16 éve egy kapavágás nem történt 16 éves fák és bokrok vannak a medence helyén. A kormányváltást követően, 2010-ben azonban egyfajta értékrend- és szemléletmód-változás is történt. Minden fejlesztés a jövőnkről szól, minden sportberuházás gyermekeink, unokáink méltó körülmények között történő sportolási lehetőségéről szól, a kormány értékrendjében ez messzemenőkig tetten érhető. A sport kiemelt ágazatnak tekinthető, és ennek szellemében számos döntést hozott az elmúlt időszakban.

– Tehát jó hírem van: a hosszú kényszerszünetet követően, a kormányzat kiemelt beruházásnak tekintve befejezi a Tüskecsarnok-beruházást. Erre 5,9 milliárd forintot szán. Multifunkcionális csarnok épül, két ütemben, kulturális és sportrendezvényeknek fog  méltó helyszínt adni, négyezer fős nagyteremmel és ezerfős lelátóval rendelkező uszodával. A torzó helyett egyfajta fellegvára lesz nemcsak Újbudának, nemcsak a XI. kerületnek, hanem az egész budapesti térségnek. Az összes teremben űzhető sportág versenyeinek,  a falmászástól egészen a kosárlabdáig és a jeges sportágaknak  is otthont ad majd. Hiánypótló létesítményt hozunk létre a versenysport és a szabadidő-sportélet új budapesti fellegváraként. 2014 első félévében lesz kész a Tüskecsarnok-beruházás, a második félévben pedig az uszodaberuházás is elkészül a terveink szerint.

– Képviselő úr! Arra a kérdésére, hogy milyen fejlesztések, sportberuházások történtek, történnek elmondhatom: igyekszünk megvalósítani az istvánmezei beruházás olimpiai központtá való továbbfejlesztését, rekonstrukcióját. Az Albert Stadion megépítését és az uszodák felújítását is említhetném. Alapelvünk, hogy minél korábban el kell kezdenünk a sportolás szeretetét kialakítani a gyermekeinkben, ennek érdekében 24 óvodai sportpályát építettünk az elmúlt időszakban, és több mint száz műfüves focipályát hoztunk létre az MLSZ-szel karöltve. Tehát komoly fejlesztések történtek, és úgy érzem, hogy ez fontos előrelépés az elmúlt időszakhoz képest.

+

RÉVÉSZ MÁRIUSZ: – Államtitkár úr! Köszönöm, a válaszát elfogadom. Megállapíthatjuk: Budapest akkor fejlődik, ha a Fidesz-KDNP-koalíció áll a város és az ország élén. Örömmel hallgattam, hogy tizenhat év után végre befejeződik a Tüskecsarnok építése az uszodával együtt. Végre mozgási, sportolási lehetőséget biztosít a kormány a diákoknak, egyetemistáknak, sportolóknak, még akkor is, ha ez a szocialistáknak éppen most fáj. Külön öröm, hogy állami támogatással szinte minden kerületben jelentős sportlétesítmények épülnek, nálunk például fedett jégpálya, tizenkét műfüves ovi-focipálya, és most épp egy iskolai sportcsarnok építése kezdődött meg. Köszönöm államtitkár úr szavait, és biztos vagyok benne, hogy a budapesti lakosok is érzékelni fogják, hogy mi a különbség a szabad demokrata és a fideszes városvezetés között.