„Hazának füstje is kedvesebb mint idegen országnak tüze.
– Patriae fumus igni alieno luculentior.”

Különös pillanatok kísérik a Tisztelt Házban a „mezítlábas kérdések” műfaját. A tévé általában már nem közvetíti. Az újságírók is elmennek. Üresek a széksorok.  A képviselők zöme a büfében, a folyosón, vagy egyéb szükséges dolgukat végzik. Mégis fontos szereplésnek számít, midőn a teremben maradtak kérdéseket címeznek a kormány jeleseihez. Szólásaik majd mindig költőiek má  a címűkben hordozzák az  állásfoglalást. A válaszok sem piskóták: félreérthetetlenül visszautasítják a vádaskodást, sötét múltra emlékeztetnek, szebb jelenről, s még szebb jövő reményével bíztatnak. Szolidan stilizálva – udvariasan mellőzve a zajokat, közbekiabálásokat – tallóztuk legutóbbi szónoklataikat.

Mi a helyzet a gyermekvédelmi lakásalappal?

VARGA LÁSZLÓ (MSZP): – Államtitkár úr! Jelenleg a gyermekvédelmi törvényben szabályozott otthonteremtési támogatás az a működő támogatási forma, amely az átmeneti, illetve tartósan neveltként nagykorúvá vált fiatal felnőtteket segíti a lakhatási nehézségeik megoldásában. Az Emberi Erőforrások Minisztériumának egy tavalyi törvénymódosítási javaslatában az szerepel, hogy indokolt egy úgynevezett gyermekvédelmi lakásalap létrehozása. Az előterjesztés szerint egy olyan nagy volumenű lakáskontingens kialakítása szükséges, mely lakáshoz juttatással hosszú távon kezelni tudja a gyermekvédelmi gondoskodásból kikerülő fiatalok önálló életkezdésének támogatását. A koncepció lényege, hogy legfeljebb tízéves időtartamra a 30. életévének eléréséig lakhatást biztosít a fiatal felnőtt számára olyan környezetben, ahol a munkavállalási lehetőségek adottak.

– Államtitkár úr! A minisztérium által kidolgozott koncepció szerint mintegy 4 ezer, egy-másfél szobás állami kézben maradó lakás gyökeres megoldást jelenthet a gondoskodásból kikerülő fiatalok számára. A konstrukcióban bérleti díj nélkül kapná meg a fiatal a lakást, az ingatlan fenntartásának költségei, a rezsiköltségek és a karbantartás költségei a volt gondozott fiatal felnőttet terhelnék. Ebből azonban egyelőre nem valósult meg semmi. Mindez azért érdekes, mert a költségvetési törvényben már tavaly is szerepelt ilyen néven egy előirányzat, igaz, ott otthonteremtési támogatás néven szerepelt. És egy tavalyi EMMI-rendelet szerint már létre kellett volna hozni ezt a gyermekvédelmi lakásalapot. Ehhez képest a gyermekvédelmi törvény módosítása elmaradt, így most már második évben szerepel a költségvetésben egy olyan sor, aminek nincs jogszabályi alapja. Ezt a szemfényvesztést a 2012. évi zárszámadásról szóló fejezeti kötet ügyesen kikerüli, hiszen az alap felhasználásának indokolásában a régebbi támogatási formáról ír csupán. A tavalyi évre itt 1 milliárd 745 millió forintról van szó, az idei évre pedig 1 milliárd 705 millió forintról.

Kérdezem:

• Mi lett az állami gondozottak lakhatásának támogatására elképzelt bérlakásprogrammal?
• Mikor és milyen módon kívánják létrehozni a gyermekvédelmi lakásalapot?
• Miért csökkennek a nagykorúvá vált gondozottak lakhatására szánt források?

+

KLINGHAMMER ISTVÁN, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: – Képviselő úr! A 2010-es kormányváltást követően bevezetésre került az örökbefogadói gyes, kiterjesztettük a speciális gyermekotthonoknak járó pótlékot a speciális lakásotthonokra és a gyermekotthonok speciális csoportjaira, valamint a javítóintézetekben a gyermekekkel közvetlenül foglalkozó szakemberekre. 2014. január 1-jétől a gyermekvédelmi gyámi jogintézmény bevezetése alapjaiban újítja meg a gyermekvédelmet. Ez azt jelenti - és ezt hangsúlyozom -, hogy mintegy 5500 nevelőszülőnek jelent magasabb bért és a nyugdíjjogosultság biztosításával nagyobb biztonságot, ez pedig körülbelül 12 900 gyermeket, fiatal felnőttet jelent. 2014. január 1-jétől gyermekvédelmi gyámok látják majd el a szakellátásban lévő gyerekek törvényes képviseletét.

– Képviselő úr! Felhívom figyelmét a 2013. október 27-étől hatályos kormányrendelet-módosításra, amely azt mondja, hogy bármilyen okból szociálisan rászoruló család, személy benyújthatja igényét szociális bérlakásra a Nemzeti Eszközkezelőhöz. Ami pedig a konkrét kérdést illeti: a gyermekvédelmi törvényben szabályozott otthonteremtési támogatás célja, hogy minden olyan családi háttérrel nem rendelkező fiatalt támogasson, aki legalább három évet eltöltött intézményes ellátásban és nem rendelkezik vagyonnal. A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint 2012-ben 1433 fiatal részesült otthonteremtési támogatásban, melyet a gyermekvédelmi lakásalap fejezeti sor biztosított. A támogatás maximális összege 1 millió 710 ezer forint lehetett, és a tervezett összeg az elmúlt évben és a következő években is teljes mértékben biztosítottan fedezni fogja a megállapított támogatások kifizetését.

Katasztrofális helyzet a katasztrófavédelemben?

EGYED ZSOLT (Jobbik): – Államtitkár úr! Abban bizonyára mindenki egyetért, hogy a legfontosabb dolog az emberi élet; az emberi élet, amely bizonyos esetekben rendkívül sérülékeny, és vannak olyan krízishelyzetek, amikor bizony percek is számítanak a segítség megérkezéséig. Magyarországon számos civil szervezet működik, amely speciális mentéssel foglalkozik, és páratlan eredményeket értek el ezen a területen. Sajnos, az is jellemző ezekre a szervezetekre, hogy a profizmus és az áldozatos munka ellenére a működési fedezet nem megoldott, az adó 1 százalékok kivételével semmilyen forrásra nem számíthatnak. Számos ilyen csoport menti meg évente emberek százainak életét, otthon vannak az alpintechnikai feladatokban, a búvárkeresésben, és speciálisan kiképzett kutyákkal keresik meg a bajbajutottakat. A teljesség igénye nélkül meg kell említeni – s mint miskolci, kötelességemnek tartom, hogy megemlítsem –, hogy külföldi természeti katasztrófáknál végzett mentés kapcsán volt olyan magyar csoport és volt olyan magyar kutya, amely világhírnévre tett szert. Az említettek ellenére sajnos ők is küzdenek a puszta fennmaradásért, és ezt a nemes feladatot a saját pénzükön, a szabadidejüket feláldozva végzik, adott esetben évtizedek óta.

– Államtitkár Úr! A félreértések elkerülése végett szeretném leszögezni: ezek a szervezetek nem az országos katasztrófavédelem kenyerét kívánják elvenni, hanem vele közösen kívánják szolgálni a közösség érdekét. Köztudott, hogy sok olyan képességgel, eszközzel rendelkeznek, amely egyedülálló, és ami adott esetben életeket ment, mint például egy speciálisan kiképzett mentőkutya, amelynek a kiképzése évekig tart, és folyamatos tréningelést igényel. Véleményünk szerint azok a szervezetek, amelyek már bizonyítottak, megérdemelnék, hogy állami finanszírozásban részesüljenek. Szakmai véleményünk szerint megyénként öt-hat emberrel tökéletesen megoldható lenne a rendszer, és a megmentett emberi életekben lenne mérhető a hatékonyság. Ez azért is lenne indokolt, mivel speciális esetben a katasztrófavédelem is ezekhez a szervezetekhez fordul segítségért.

Ezért is kérdezem:

• Tervezi-e a kormány, hogy megoldja a speciális mentéssel foglalkozó egyesületek finanszírozását, és ezáltal pontot tesz-e egy több mint húsz éve megoldásra váró ügy végére?

+

TÁLLAI ANDRÁS (belügyminisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! A kormányzat is úgy gondolja, hogy a civil önkéntes szervezeteknek a katasztrófavédelembe való bevonása fontos állami érdek, állami feladat. Azonban ezeknek a szervezeteknek meg kell felelni egy minősítési rendszernek, ezért hozta létre az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság a nemzeti minősítő rendszert, amelyben folyamatosan próbálja minősíteni az önkéntes mentőszervezeteket, amelyeknek egy minimális elvárásnak meg kell tudni felelni. Egy ilyen csoportnak sikerült ENSZ-szakértők előtt is már vizsgát tenni, tehát nemzetközi szinten az Európai Unió égisze alatt is tudnak majd ilyen munkát végezni.

– Képviselő úr! Nagyon fontos a részt vevők erkölcsi elismerése, ezért az OKF minden évben központi ünnepi rendezvényen kitüntet ötven olyan önkéntest, aki az adott évben részt vett ilyen feladatban. Természetesen anyagilag is támogatja az OKF ezeket a civil szervezeteket. Legutóbb például 63 millió forint értékben volt kiírva pályázat, ezen belül 444 darab eszközhöz jutottak az önkéntes mentőszervezetek, ruházathoz, védőfelszereléshez, szállítóládához, nagy értékű szerszámokhoz 5 millió forint értékben. A 2012. november 30-án kiírt pályázatban negyven szervezet jutott anyagi támogatáshoz, de támogatta a kormányzat a nemzetközi mentőkutyás szervezet által szervezett világbajnokságot is, amely Hollandiában volt. Azt tudom mondani: az önkéntes mentőszervezeteket, a kormány a lehetőségeihez mérten támogatja.

Miért nem tartják be a felsőoktatási intézményeknek tett ígéreteket, miért akadozik az egyetemmentés?

SCHIFFER ANDRÁS (LMP): – Államtitkár úr! A felsőoktatás költségvetési támogatásai 2008 óta a válságra való hivatkozással, a megszorító csomagok miatt folyamatosan csökkennek. A nemzeti cinizmus kormánya folytatja a Gyurcsány-Bajnai-kormányok megszorító politikáját. 2010 óta a költségvetési támogatások további harmadát vonták el az intézményektől. A felsőoktatás költségvetési finanszírozása néhány év alatt majdnem 200 milliárd forintról 120 milliárd forint közelébe zuhant. A megszorító politika eredménye, hogy az egyetemek, főiskolák jelentős része a működésképtelenség határára jutott

– Államtitkár úr! Friss hír: a Nyugat-magyarországi Egyetem csődbe juthat heteken belül.

A súlyos helyzetet látva az LMP elsőként már az év elején javasolta a főiskolamentő alap felállítását. A kormány végül vonakodva elindította ugyan az egyetemmentést, de sajnos újra és újra bebizonyosodik, hogy ez alig jelent valós segítséget. Ezt bizonyítja a Magyar Képzőművészeti Egyetem vagy a Nyugat-magyarországi Egyetem példája is. Pluszforrásokért cserébe egyébként szakok bezárását, oktatók elbocsátását várják. De már ott tartunk, hogy a pluszforrásokra tett ígéreteiket sem tartják be, ahogy az a Szolnoki Főiskola esetében is történt. Ráadásul a vidéki főiskolák megszűnése azt jelenti, hogy ma már megyeszékhelyekről menekülnek el a fiatalok, unokák nélküli városok jönnek létre, ahol egész egyszerűen generációk fognak hiányozni. Mindeközben azt látjuk, hogy a jövő évi költségvetési tervezet alapján a kormány továbbra is mostohán fog bánni az intézményekkel, a korábbi elvonásokat nem pótolják vissza. A felsőoktatás GDP-arányos finanszírozása újabb mélypontra, a GDP másfél százaléka alá zuhant. Ezért is kérdezem: 

• Miért nem tartják be az intézményeknek tett ígéreteket, miért akadozik az egyetemmentés?
• Hogyan lesz Magyarországon minőségi felsőoktatás, amire állandóan hivatkoznak, ha nem biztosítanak az intézmények működéséhez megfelelő finanszírozást?
• Megmentik-e a Nyugat-Magyarországi Egyetemet, vagy hagyják csődbe jutni?

+

KLINGHAMMER ISTVÁN, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: – Képviselő úr! Igen szigorúan fogalmazott. Az európai uniós pályázati források felhasználáshoz a kormány határozatában biztosított önerőt, összesen 3,91 milliárd forintot.  A felsőoktatási struktúra-átalakítási alap első lépésben 2 milliárd forinttal támogatta május végén a legnehezebb helyzetben lévő intézményeket, majd újabb 3 milliárd forintot a hallgatói előirányzatok biztosítására fizetett ki a kormány. A közelmúltban, a költségvetés módosítását követően, további 11 milliárd forint többletforrás felosztásáról született döntés.

– Képviselő úr! Nyugat-Magyarországi Egyetem október 20-án írta alá nálam, a kabinetben a 1,5 milliárd forint támogatást, amit kapott. De hozzátesszük, hogy 500 millió forint támogatást arra, hogy a dolgozók bérét és a hallgatók ösztöndíját fizessék ki, 1 milliárd forintot pedig arra, hogy bizonyos elszámolással, nyilatkozattal, intézkedési tervvel adjon számot arról, hogy az 1 milliárd forint mire szükséges. Erről ennyit. És még hozzáteszem: a felsőoktatás nemcsak állami támogatásból gazdálkodik. Az idén 495 milliárd forint állt a rendelkezésére. De tény, hogy az egyetemek tehetségük, színvonaluk, hallgatói létszámuk és egyebek alapján maguk gazdálkodnak. Ezt ne felejtsük el! Az egyetemi autonómiáért ezért küzdöttek és joggal a rektor urak, de most ilyenkor is szembe kell nézni azzal, hogy mit jelent az autonómia, és milyen problémákat hozott..De megnyugtatom képviselő urat, hogy a minőségért és a hallgatók színvonalas oktatásáért mindent megteszünk.

Mikor kerül sor a Debrecen-Nagyvárad közötti vasútvonal felújítására?

MÁRTON ATTILA (Fidesz): – Államtitkár úr! Napjaink egyik fontos és kedvelt közlekedési eszköze a vasút, amelynek segítségével az utazás számos előnnyel jár. Környezetkímélő, kevésbé károsítjuk utazásunkkal környezetet, mint ha autók tucatjaival közlekednénk. Fontos szerep hárul rá a nagyvárosok tömegközlekedésében is, például az elővárosi forgalomban, de nagyon meghatározó a kisebb falvak, települések életében is, mint azt láthattuk a szárnyvonalakkal kapcsolatos döntések esetében is.

– Államtitkár Úr! Jelenleg csak kerülő úton, átszállással, még a leggyorsabb intercity-járattal is csak nagyon lassan, közel 3 óra alatt érhető el vasúton a Hajdú-Bihar megyei megyeszékhelytől, Debrecentől a mindössze csak 70 kilométerre lévő Nagyvárad. Természetes, hogy mindkét városban cél a közvetlen összeköttetés. Debrecen és Nagyvárad között a XX. század első felében is járt a vonat, ami biztosította a két város, a két térség közötti gazdasági kapcsolatot is. A mára felszámolt, de hosszú évtizedekig működő vasúti összeköttetés uniós pályázati támogatással valósulhatna meg, éledhetne újjá, melyet a két város közösen nyerhetne el. A támogatás feltétele, hogy a vasút képes legyen a 100 km/órás sebességű közlekedésre. Az új vasútvonal számos kisebb települést is érintene, többek között Mikepércset, Sárándot, Derecskét, Tépét, Esztárt, Pocsajt és Nagykerekit is.

– Államtitkár úr – Debrecen és Nagyvárad érdekeltsége, hogy létrejöjjön az összekötő vasútvonal, hiszen ez nagy lehetőséget biztosítana arra, hogy ne csak tömött autóbuszok és óriási, kígyózó autósorok araszoljanak a két település, valamint Debrecen és az országhatár között. A kisebb falvakban élők számára is fontos lenne, hogy úti céljukat a lehető legrövidebb úton és legkényelmesebb közlekedési eszközzel érjék el, és ismét bekapcsolódhassanak a két nagyváros közötti gazdasági vérkeringésbe is. Ezért kérdezem:

• Mikor kerül sor a Debrecen-Nagyvárad közötti vasútvonal felújítására?

+

FÓNAGY JÁNOS, nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! A Debrecen-Nagyvárad közötti vasúti kapcsolat helyreállítására több tanulmányterv is készült, amelynek megvalósítása elsősorban egy új nemzetközi határátkelőhely létesítése miatt bonyolult, összetett és hosszú feladat. Ezért a tervkészítés során a kapcsolatot a Püspökladány-Biharkeresztes-országhatár vasútvonalba történő határon belüli bekötéssel kívánták megoldani. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a tényt sem, hogy uniós támogatást csak az európai jelentőségű közlekedési folyosók kapnak. Ez a vonal nem minősül annak, így erre EU-támogatás a jelenlegi szabályok szerint nem igényelhető. Ezzel együtt pozitív fejlemény, hogy a most készülő stratégiai dokumentumokban szerepel. A kérdés tehát már nem egy regionális szintű, hanem egy országos fejlesztéspolitikai tervezés során is figyelembe van véve, elsősorban az ön által is említett, egy legalább 100 kilométeres sebességű vonal beállításával.

Újabb munkahelyeket szüntet meg a Fidesz?

PÁL TIBOR (MSZP): – Államtitkár úr! A Fidesz igencsak furcsán értelmezi a munkahelyteremtést. Leginkább az íróasztalok mögül a statisztikákban jeleskedik, vagy valljuk be őszintén, a sehová sem vezető közmunkarendszerben tud munkahelyeket létrehozni. Most, hogy legalább papíron dolgozhatnak néhányan, úgy gondolják, itt az ideje a még működő piaci munkahelyek száma csökkentésének is. Most éppen a taxisok vannak soron. A szeptemberben hatályba lépő budapesti taxirendelet nyomán csak a fuvarközvetítők fele, hozzávetőleg 10-12 cég lehet képes az előírt követelmények teljesítésére. Korábban 21 fuvarszervező cég működött a városban. Budapesti taxisok kerülnek most az utcára, ha az ő cégük nem kap megfelelő megrendelést.

– Államtitkár úr! Jelenleg körülbelül 6 ezer taxis dolgozik Budapesten, az új, hatályba lépő rendelkezések nyomán, sajnálatos módon, az ő számuk is a felére csökken. Tehát 3 ezer munkaképes ember veszti el munkahelyét, és kerül veszélybe az ő és családjuk megélhetése. Mi lesz velük, hiszen az állásukat elvesztők nem tudják majd igénybe venni a családi és egyéb adókedvezményeket. Akik jövőre 50 évesnél fiatalabbak, de már nem pályakezdők vagy nők, semmilyen kiemelt állami támogatásra nem számíthatnak. Ugyanis a kormányzat most szándékozik 45 évről 50 évre emelni azt a korhatárt, ami felett hajlandó lesz valódi segítséget nyújtani a dolgozni akarók számára. A kormány 9 hónapról 3 hónapra csökkentette az állást keresők támogatásának idejét, miközben a KSH adatai alapján azt tudjuk, hogy a munkakereséssel eltöltött átlagos idő több mint másfél év. A munkájukat most elvesztők helyzete szinte kilátástalan, és nem változik majd az elkövetkező időszakban sem.

Kérdezem:

• Miért szüntetnek meg újabb munkahelyeket a piacon, és miért veszélyeztetik több mint 3 ezer család mindennapi megélhetését?
• Mi lesz velük, mire számíthatnak a közeljövőben?

+

CSÉFALVAY ZOLTÁN, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Attól, hogy 21 fuvarszervező társaságból 11 lesz, attól a taxis szolgáltatás iránti kereslet nem csökken. Nem értem, hogy min izgul. Ezt a munkát most kevesebb taxitársaság fogja elvégezni, de a munkára, a sofőrre, aki végzi a munkát, arra szükség van. Tehát felesleges ilyennel riogatni.

– Képviselő Úr! Állítja még, hogy sehova se vezet a közmunka. Nos, például, amit a MÁV szervez 1416 fő számára, abból 580-an szakmát fognak tanulni a télen. A foglalkoztatás számainál pedig csak hadd idézzem: az önök idején nem dolgozott 3 millió 980 ezer ember. A számok pedig azt mutatják, hogy most már ekkora szinten tart jelen pillanatban a foglalkoztatás. Csak hozzátennék még egy adatot: míg az önök idején a 7 százalékról felment 2010-re 11 százalékra a munkanélküliségi ráta, most 9,9 százalékra csökkent, ami az európai uniós átlag alatt van.