Különös pillanatok kísérik a Tisztelt Házban az egyszerű, „mezítlábas kérdések” műfaját.  Üresek a széksorok.  A képviselők zöme a büfében, a folyosón, vagy egyéb szükséges dolgukat végzik. Mégis fontos szereplésnek számít, midőn a teremben maradtak kérdéseket címeznek a kormány jeleseihez. Az ellenzékiek harsányabban, a kormánypártiak szolidabban. Szólásaik majd mindig költőiek, már a címűkben hordozzák ítéletüket. Persze a válaszok sem piskóták. Szolidan stilizálva tallózzuk legutóbbi szónoklataikat.

Az elmúlt hónapokban hogyan vizsgázott az új formában és szerkezetben működő szakmai kollégium?

JÁNOSINÉ BENE ILDIKÓ (Fidesz): – „Fordulópont a magyar egészségügyben”, – így fogalmazott Réthelyi miniszter úr azon az ünnepségen, ahol a szakmai kollégium 60 specifikus tagozatának tisztségviselőjét kinevezték. A miniszter úr azt is hangsúlyozta, hogy a vezetők kinevezésével végre kiteljesedhet a szakmai kollégiumok rendszere. Hatalmas jelentőségű eseményről van szó, hiszen olyan tanácsadó testületet kap a minisztérium, amilyen eddig nem volt. Rendkívüli fontosságúnak tartjuk ezeket a szavakat és azt, hogy a szakmai kollégium úgy képviselje a szakmákat, hogy azok közt a jó kapcsolat megmaradjon, ahol ezzel gondok voltak, ott végre megfelelő együttműködés és érdemi konzultáció kezdődjön, és a magyar egészségügy összehangolva működhessen.

– Államtitkár úr! Az elmúlt hónapokban sok feladatot kapott a testület, és az egészségügy átalakításának folyamatában égető szükség van a szigorúan szakmai alapon, szubjektív döntésektől és érzelmektől mentes, precíz és egységes döntéshozó grémiumra. Akik az egészségügyben nap mint nap dolgoznak, tudják, milyen fontos az egységes szakmai protokollok alkalmazása, azt is várjuk, hogy a szakmacsoportok, szakmakódok rendszere is letisztuljon. Szükséges, hogy végre a különböző progresszivitási szintek a jelenleg rendelkezésre álló adatok alapján, egységesen kerüljenek meghatározásra. Rendkívüli fontosságú a szükségletalapú tervezés és az, hogy a rendszerben tapasztalható egyenetlenségek végre korrigálásra kerüljenek és világossá váljanak. Ezt kívánja a betegek és a gyógyítók érdeke is. Kérdezem:

• Milyen tapasztalatok gyűltek össze az új szakmai kollégium működésével kapcsolatban?
• Az új szakmai protokollok kidolgozása és gyakorlati megvalósíthatósága érdekében az egyes szakterületek közötti egyeztetés hogyan valósul meg?

+

HALÁSZ JÁNOS, nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár: – Tisztelt Képviselő asszony! Ebben az esztendőben minden eddiginél rugalmasabb, átláthatóbb, hatékonyabb és kisebb létszámú egészségügyi szakmai kollégium jött létre. A kétszintű szakmai kollégium tagozatokból és tanácsokból áll. A tagozatok tagjai operatív és koordináló szerepük mellett véleményt nyilvánítanak az egészségügy finanszírozási rendszeréről, a stratégiai fejlesztési kérdésekről, a kapacitáselosztásokról és a progresszív ellátási szintekről, de az egészségügyi szakképzéssel kapcsolatos kérdésekről is. A tanácsok fő feladata a szakmai társaságok tagságának bevonásával a tudományos bizonyítékokon alapuló szakmai irányelvek, szakmai protokollok és módszertani levelek összeállítása. A szakmai kollégium tisztségviselői és az egészségügyi kormányzat folyamatos együttműködésben alakítják ki a jogszabályokkal kapcsolatos véleményeket, kereteket. A többszörösen automatikusan meghosszabbított szakmai irányelvek többsége lejár az év végén. Szeretnénk olyan irányelveket kiadni, amelyek szerkezetükben és tartalmi elemeikben megfelelnek a nemzetközi elvárásoknak. Ennek a folyamatnak az első lépése az irányelvek részletes szakértői munkacsoport által történő értékelése volt.

– Tisztelt Képviselő asszony! Az új ellátási struktúra kialakítása érdekében folyamatos a kormányzat napi kapcsolattartása a szakmai kollégiummal, illetve annak illetékes tagozataival. Konzultációk folynak a szakmai szabályok kialakítása témakörében az országos centrumok kijelölésében. Felkértük a szakmai kollégiumokat, hogy az adott szakmához tartozó tevékenységeket progresszivitási szintekhez rendeljék, szükség esetén a hozzá tartozó minimumkövetelmények meghatározásával. Ezzel párhuzamosan elemeztük a területek ellátási adatait, majd a szakmai és teljesítményadatokat összevetve meghatároztuk az intézmények egyes osztályainak progresszivitási szintjeit. Ebben a munkában a szakmai kollégium tagozatai a messzemenőkig együttműködtek és folyamatosan részt vettek a konzultációkban. Az új szakmai kollégiummal az egészségügyi ellátórendszer struktúrája megbízhatóbban működik, az orvosi kar és az egészségügyi kormányzat támogatását egyaránt élvező kollégium munkájával hozzájárul a magasabb színvonalú ellátás megvalósulásához.

Bűnpártoló főügyész?

HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP): – Legfőbb Ügyész úr! Az utóbbi időben nem először fordul elő, hogy vezető pozíciót betöltő ügyészek kerülnek a média kereszttüzébe. A legutóbbi és egyben legnagyobb horderejű ügy Keresztes Imréhez, a Központi Nyomozó Főügyészség vezetőjéhez kapcsolódik. Mint ismeretes, a főügyész egy biztosításicsalás-ügybe keveredett. Egy biztosító munkatársnője ellen ügyfeleinek panasza miatt különösen jelentős kárt okozó csalás bűntette miatt indult nyomozás Pest megyében. A gyanúba keveredett hölgy a feljelentés szerint Keresztes Imre élettársa. A főügyész szóvivője útján cáfolta az élettársi kapcsolatot, és jelezte: amikor a hölgyismerősét érintő ügyről tudomására jutottak adatok, azokat haladéktalanul jelentette hivatali elöljáróinak, egyebekben ő maga is az ügy károsultjának tekinthető.

– Legfőbb Ügyész úr! A nyilvánosságra került jegyzőkönyvi tanúvallomás szerint az említett hölgyismerős tartozásai miatt a sértettek Keresztestől is többször kértek segítséget, hogy beszéljen a hölggyel, adja vissza a pénzt. Ezzel Keresztes Imre védhetetlen helyzetbe került. A főként politikai természetű ügyekben eljáró főügyész elmulaszthatta a feljelentést e tudomására jutott súlyos bűnügyben, legalábbis ez derül ki az ügyészségi közleményből és a nyilvánosságra került nyomozati iratokból. Ugyanis, ha a hölgy valóban a főügyész élettársa, Keresztes nem köteles terhelő vallomást tenni, viszont ha igaznak fogadjuk el a közleményt, és Keresztes valóban kárvallottja a hölgyismerőse ügyének, törvényi kötelessége lett volna a súlyos csalás miatt feljelentést tenni, amit azonban eddig a rendelkezésünkre álló információk szerint elmulasztott. Legfőbb Ügyész Úr!

• Ön mint Keresztes Imre felettese kíván-e bármilyen intézkedést tenni az ügyben?
• Kíván-e vizsgálatot, fegyelmi eljárást indítani?
• Valóban jelentette-e a főügyész úr a feletteseinek a gyanús ügyletet?
• Ha igen, miért nem indult eljárás az ügyben?
• Keresztes Imre 2011. március 15-én a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje polgári tagozata kitüntetésben részesült. Ön szerint meddig maradhat még tagja az ügyészi szervezetnek egy ilyen súlyos bűncselekmény gyanújába keveredett, vezető beosztású ügyész?
• Ön szerint Keresztes Imre nem vált-e méltatlanná a pozíciójához és a kitüntetéséhez?

+

POLT PÉTER, legfőbb ügyész: – Képviselő úr! Először is szeretném nyomatékosan felhívni a figyelmét arra, hogy az ügyészségen nincsenek se politikai, se politikai természetű ügyek. Ügyek vannak, amelyeket különbségtétel nélkül a törvény alapján bírál el az ügyészség.

– Képviselő úr! A főügyész úr 2011. június 27-én jelentette írásban, hogy ismerőse ellen büntetőeljárás indult. Ez a büntetőeljárás egyébként május 23-án indult, és június 27-én jutott a főügyész úr tudomására ez a tény. Figyelemmel a főügyész úr beosztására, vizsgálatot rendeltem el. A vizsgálóbizottság tagjai az ügyészség vezető beosztású tisztségviselői voltak. A vizsgálatot lefolytatták, erről jegyzőkönyvet vettek fel, majd írásbeli jelentést készítettek.

– Képviselő úr! A jelentés alapján vissza kell utasítanom azt az állítást, hogy a főügyész úr bármilyen biztosítási csalásba keveredett volna. A vizsgálat megállapította: személyének, tevékenységének semmi köze nincs az adott ügyhöz. Semmilyen kapcsolat az ügy és a főügyész úr személye vagy tevékenysége között nem állapítható meg. Minderre figyelemmel a jelentést megkapva és annak indítványát figyelembe véve semmilyen további intézkedés megtételét nem tartottam szükségesnek.

Mennyit ér a nemzetnek 150 ezer megszületendő magyar gyermek?

ENDRÉSIK ZSOLT (Jobbik): – Szűkebb pátriámban, a kétszáz lakosú Sajógalgócon 95 százalékos állapotban áll egy világszínvonalú szérumgyártó üzem. Fő profilja a Gynevac nevű készítmény előállítása lenne, amit a magyar vakcinagyártás atyja, dr. Ujhelyi Károly talált fel. Alapvetően egy lactobacilus-készítmény, szuszpenziós injekció formájában. Felhasználási területe a baktériumok által okozott nőgyógyászati gyulladások kezelése, amely a felnőtt nőlakosság harmadát érinti. A meddőség egyik fő okozója ezen gyulladásos folyamatok megléte.

– Államtitkár úr! A nőgyógyászati gyulladások gyógyulásával csökkenne a felhasznált antibiotikumok és felesleges műtétek mennyisége. Hazánk 300 ezer meddő párjának kezelésével a kutatások eredményeinek tükrében legalább 150 ezer várt gyermek lenne biztosítható. Megfeleződne a spontán vetélések száma, évente 3-4 ezer koraszüléssel lenne kevesebb. E változásokkal az OEP-kasszában jóval több pénz maradhatna, amit más, preventív célokra lehetne fordítani.

– Államtitkár úr! Magyar találmány, magyar vállalkozás. Magyarország hírnevét erősítő beruházás, sajnos egyetlen fillér állami támogatás és kormányzati segítség nélkül. A készítményen semmilyen OEP-támogatás sincs!  Kérem: ne történjen meg az, mint a legtöbb magyar találmánynál, hogy elveszítjük, és külföldön valósul majd meg. Kérdezem:

• Hogyan tudná a kormány segíteni ennek a fél világot ellátni képes üzemnek a beindítását és a vakcina támogatását?

+

HALÁSZ JÁNOS, nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! A gyakorló nőgyógyászok régóta ismerik a képviselő úr által említett készítményt, amelyet kollégáink közül sokan alkalmaznak is. Mivel az Országos Egészségbiztosítási Pénztár ezt a készítményt nem finanszírozza, ezért ezt a páciensek teljes áron vásárolhatják meg a gyógyszertárakban. A képviselő úr által megjegyzett, a koraszülések csökkentésére, a meddőségek és a nőgyógyászati gyulladások számának a redukálására vonatkozó állítások – ahogy itt mondta – nagyon hatásosak, hatásosan hangzanak, ugyanakkor ön is jól tudja, hogy a tudomány által állított tények csak akkor nevezhetők bizonyítottnak, ha ezt számos szakmailag ellenőrzött vizsgálat igazolja. A jelzett készítménnyel kapcsolatban sajnos nem áll rendelkezésre ilyen szintű klinikai alapossággal és nagy esetszámmal rendelkező, tehát bizonyító erejű vizsgálat. A szakmai kollégium szülészet-nőgyógyászati tagozata a tudományos megalapozottság hiányára hivatkozva nem javasolja a készítmény OEP-kasszába történő befogadását.

– Képviselő úr! Messzemenőkig egyetértünk azzal, hogy egy magyar találmányt maximálisan támogatni kell, viszont ismételten hangsúlyozom: nem térhetünk le a tudományosság útjáról. Ezért azt javasoljuk, hogy az említett vakcinával történjenek meg azok a vizsgálatok, amelyek bizonyító erejűvé válhatnak a hatásosság szempontjából. Amennyiben ezen eredmények meggyőzően mutatják be a készítmény különböző indikációs területeken való eredményességét, örömmel állunk rendelkezésre, segítő támogatást nyújtva a készítmény OEP-kasszába történő befogadásának szakmai támogatására.

Mit tesz a kormány a kombinált fuvarozás életben tartásáért?

JÁVOR BENEDEK (LMP): – Államtitkár úr! Az Országgyűlés előtt lévő adótörvény-javaslat olyan rendelkezéseket tartalmaz, amelyek elfogadása esetén külföldi kamionok további tízezrei zúdulnak majd az útjainkra, és egyúttal összeomlik a ROLA, vagyis a kombinált fuvarozásnak az a válfaja, amely a kamionok vasúton történő szállítására épül. A törvényjavaslat eltörölné a külföldi – nem EU-s – tehergépkocsik gépjárműadóját, holott 2010-ben például csak a törökországi fuvarozók körülbelül 15 ezer adóköteles engedélyt használtak fel, ami több mint egymilliárd forint államháztartási bevételt eredményezett. Ráadásul az adókötelezettség egyértelműen a ROLA felé terelte a forgalmat, mivel a vasúon áthaladó kamionok mentesültek az adófizetés alól.

– Államtitkár úr! A törvényjavaslat elfogadása esetén nagymértékben megnövekszik a környezetszennyezés. Gyorsabban mennek tönkre az útjaink, nagyobb lesz a balesetveszély és több a dugó, továbbra megszűnik a ROLA-szállítás hazánkban. Évi több milliárd forinttal csökkennek az államháztartás bevételei, a hazai közúti fuvarozók is hátrányt szenvednek a külföldi versenytársaikkal szemben. Az eddig benyújtott módosítók nem vonatkoznak a ROLA-forgalomnak biztosított adókedvezményre, tehát kérjük a kormányzatot, hogy támogassák az általunk e tárgyban rövidesen benyújtásra kerülő indítványokat. Tartsák fenn a ROLA-nak biztosított, valójában a költségvetésnek terhet nem jelentő, a szerelvények pályahasználati díjából finanszírozható támogatást, legalább a használatarányos útdíjak bevezetéséig. Kérdezem:

• Számíthatunk-e a kormány együttműködésére ebben a fontos kérdésben?
• Kész-e ennek érdekében szembefordulni a főként ukrán, török és orosz fuvarozó vállalatokkal, és hajlandó-e megőrizni a tranzitforgalom gépjárműadóját, támogatva az erre vonatkozó, benyújtásra került módosító indítványokat?

+

CSÉFALVAY ZOLTÁN, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Előre is biztosítanám: a kormány célja az, hogy a magyar vállalkozásokat és a fuvarozásból élőket kedvezőbb helyzetbe hozza. Ehhez új szabályozásra és új adótörvényi szabályozásokra van szükség.

– Képviselő úr! A kombinált fuvarozási módot tipikusan az Európai Unión kívülről érkező teherfuvarozók veszik igénybe, akik nem rendelkeznek fuvarozási engedéllyel. Ezek száma, viszonylag alacsony és csekély. Az ön által említett ROLA és más kombinált szállítási típusoknál célszerű figyelembe venni, hogy ezeket akkor veszik igénybe, ha több árut egyszerűbben, olcsóbban, gyorsabban lehet célhoz juttatni. Ugyanakkor azt is figyelembe kell venni, hogy ezt a kombinált fuvarozást nem igazából a segély vagy a támogatás oldaláról célszerű elősegíteni, sokkal inkább egy arányos, igazságos adózással és szabályozással. Úgy gondolom, hogy a használatarányos úthasználati díjfizetés lesz az igazi megoldás, amely a Széll Kálmán-terv szerint 2013. január 1-jétől működik majd Magyarországon.

Mi lesz, ha a rezidensek beváltják ígéretüket?

TUKACS ISTVÁN (MSZP): – Államtitkár úr! Mintegy kétezer azoknak a szakorvosjelölteknek a száma, akik felmondásukat ügyvédi letétbe helyezve azt a fenyegetést helyezik kilátásba, hogy elhagyják a munkahelyüket és egyben elhagyják hazánkat is. Amikor önök bagatellizálják ezt a problémát, vagyis valamiféle jó kis happeningnek állítják be a szakorvosjelöltek kezdeményezését, nem veszik figyelembe azt, hogy ez rövid idő után nyomasztó valósággá is válhat. Nyomasztó valósággá abban a formában, amikor az intézményekben nincs elég szakorvosjelölt – jelzem, most már orvos sem igazán -, amikor szakdolgozók hagyják el tömegesen a kórházakat és egyéb egészségügyi intézményeket, és amikor valóságos a veszélye annak, hogy ezeknek az intézményeknek éppen az ő távollétük miatt a működése kerül veszélybe. Ezért kérdezem:  

• Milyen ajánlatot tesznek a rezidenseknek a probléma megoldására.
• Hogyan lépnek fel az elvándorlás ellen?
• Hogyan akadályozzák meg, hogy ne legyen orvos- és nővérhiány hazánkban?
• És milyen lesz a jövő évi költségvetés az egészségügy szempontjából?

+

HALÁSZ JÁNOS, nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Egyetértünk abban, hogy a magyar egészségügy igen rossz helyzetben van. Hogy miért? Azért, mert önök tönkretették a felelőtlen, a betegek érdekeit egyáltalán nem képviselő politikájukkal. Azért kell nekünk most az egész rendszert újragondolnunk, mert tudjuk, ez így nem mehet tovább, még akkor is, ha vannak szocialista bekiabálók, akik még mindig ragaszkodnának a tönkretételhez.

– Képviselő úr! Hazánkban csak a GDP 4 százalékát fordítjuk az egészségügyre. Nem mi, hanem önök, szocialisták csökkentették az egészségügyi közkiadásokat drasztikusan a nemzeti össztermékünk 5,5 százalékáról erre a szintre. Emlékeztetnék arra, hogy amikor átvettük a kormányzást önöktől, az egészségügy a fenntarthatóság peremére sodródott, folyamatos volt az elvándorlás, kórházakat zártak be, és olyan adósságállomány gyűlt össze, mint előtte sosem. Az a közel 250 milliárd forint, amit önök kivontak az egészségügyi kasszából, most is nagyon hiányzik. Mindezek ellenére a kormány megkezdte a rendszer átalakítását, tavaly eltakarítottuk a romokat, amit ránk hagytak, az idei esztendő pedig már a fenntartható működés kialakítását szolgálta.

– Képviselő úr! Fiatal orvosaink jelentik az egészségügyi ellátórendszer jövőjének motorját, ezért folyamatosan és kiemelten kezeljük a rezidensek ügyét. Mit is tettünk eddig? Eltöröltük a rezidensek röghöz kötését előíró rendelkezést, az önök rendelkezését, és folyamatossá tettük a szakorvosképzésbe történő belépést. Közel hatszázan jelezték belépési szándékukat. A szakorvosképzésbe tavaly belépett hallgatók most először lettek jogosultak úgynevezett hiányszakmára tekintettel járó állami támogatásra. Ez havonta a diplomás-minimálbér 50 százalékának megfelelő összeg. A rezidensek a képzésük dologi költségeinek megtérítésére 2012-ben évi 100 ezer forint támogatásra is jogosultak lesznek.

Elismerve a magyar történelemben kiemelt fontosságú Árpád-korból származó emlékek jelentőségét, visszaállítják-e az I-028-as jelű jelzőtáblát eredeti, az Árpád-kori emlékeket jelző állapotába?

FERENCZI GÁBOR (Jobbik): – Államtitkár úr! Az útügyi műszaki előírás 1998-as kiadásában az I-028 jelű, Árpád-kori emlékek megnevezésű idegenforgalmi jelzőtábla található. Ugyanezen előírás 2006-os kiadásában ugyanazon a számon zsinagóga megnevezéssel már új jelzőtábla szerepel. Az Árpád-kori emlékek jelzésrendszerét a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal kezdeményezésére megszüntették, I-034-S jelű vár-várrom jelzéssel látták el, kiegészítve az Árpád-kori emlék felirattal. Az MSZP-kormány által megszüntetett közlekedési jelzőtábla egy keretbe foglalt Árpád-pajzsot ábrázolt. Véleményünk szerint ez is a magyar történelem degradálásának egy kicsinyes eszköze, ami azonban a sok-sok nemzetromboló lépés közül csupán egyetlen egyetlen példa.

– Államtitkár úr! A Parlament üléstermének falán is látható Árpád-pajzsot a Fidesz-KDNP-kormány is minden erejével tiltja, saját történelmének megtagadására kényszerítve a magyarokat. Úgy vélem, Árpád-kori emlékhelyeinket méltatlan pusztán vár-várrom megjelöléssel illetni. Államtitkár Úr! Az a furcsa, hogy az 1998-as előírás I-045-ig tartalmazott jelzőtáblákat, 2006-ban I-046-tól I-056-ig 11 darab új jelzőtábla épült be az előírásba, új, folytatólagos számozással. Két darab jelzőtábla szűnt meg és kapott a régi szám ma új jelzésképet és értelmet, az Árpád-kori emlékek helyett lett a zsinagóga, a római kori emlékek helyett pedig a védett épületegyüttes. Mivel tehát 11 új táblával bővítették a közúti jelzőtáblák rendszerét, teljesen indokolatlan, hogy köztük a számunkra fontos két közúti jelzőtáblát törölték. Kérdezem:

• Elismerve a magyar történelemben kiemelt fontosságú Árpád-korból származó emlékek jelentőségét, visszaállítják-e az I-028-as jelű jelzőtáblát eredeti, az Árpád-kori emlékeket jelző állapotába?

+

FÓNAGY JÁNOS, nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Sajnálattal, de vissza kell utasítanom azt a hangnemet, amit a kérdésében megütött. Azt értem, hogy képviselő úrtól ezt várja el a pártja, de azért kérem, hogy a Magyar Köztársaság Országgyűlését szélsőséges internetes fórumokkal ne tévessze össze.

– Képviselő úr! A kérdésével kapcsolatban tájékoztatom: az elmúlt másfél évben szakmailag felülvizsgáltuk a közúti jelzőtáblák útügyi műszaki előírásait, az áttekintés során azonban az idegenforgalmi jelzőtáblákkal foglalkozó útügyi műszaki előírás vizsgálatára valóban nem került sor. Korábban, 2006-ban módosult az előírás szerkezete, megjelent benne az idegenforgalmi kiegészítő táblák kategóriája is. Ezek hol emlék jellegűk, hol koruk szerint voltak jelölhetők. A 2005-2006 között lefolytatott felülvizsgálat nyomán módosult, a korokat jelölő jelképek kikerültek a rendszerből, és emiatt új sorrend jött létre. Ebbe a számozási rendbe lettek besorolva az új jelképek, illetve a korábbi anyagban található jelképek is, és így került az I-028 alá a zsinagóga jelképe, az emlékmű, nemzeti emlékhely és a kastély közé. –

– Képviselő Úr! Akadályát nem látom annak, hogy a jelenlegi előírás kiegészüljön az egyes korokat jelölő kiegészítő táblákkal, így természetesen az Árpád-kor jelzőtáblával is. Az előírások módosításának lehetőségét a következő felülvizsgálat során más javaslatokkal együtt vizsgálni fogjuk.