„Hazának füstje is kedvesebb, mint idegen országnak tüze. – Patriae fumus igni alieno luculentior. ”

Különös pillanatok kísérik a Tisztelt Házban az azonnali kérdések műfaját. Az elnök csenget, hosszasan csenget, rövid szünetet rendel el, mert vége az interpellációknak, vége a „kötelező szavazás" okozta frakciófegyelemnek, a képviselők zöme elindul a büfébe, a folyosóra vagy egyéb szükséges dolgait végezni.  Pillanatok alatt harmadnyian maradnak. Így kezdődik. Mindig így kezdődik. Mégis, a siker egyik oldalon sem kétséges: minden párt hálásan megtapsolja a szószóját! Legutóbbi szónoklataikból szolidan stilizálva, tallózunk.

Halálos csapás az egyetemekre?

NEMÉNY ANDRÁS  (MSZP): – Államtitkár úr! Önök egy modern, minőségi, mindenki számára hozzáférhető felsőoktatásról beszéltek, és ehhez képest az elmúlt három évben még az alapjait is lerombolták annak, hogy egy ilyen megvalósulhasson. V

– Vas megyében élőként a Nyugat-Magyarországi Egyetemet hozom példának. 2010-ben 10,4 milliárd forint volt az állami támogatása, amely 2011-ben 1 milliárd forinttal, 2012-ben 1,4 milliárd forinttal, 2013-ban további 2,8 milliárd forinttal csökkent. Tehát három év alatt 5,2 milliárd forinttal.  Mindeközben, mint tudjuk, nőtt az áfa, és drasztikusan nőttek a közüzemi költségek is. És mivel 2012-től a felsőoktatási intézmények nem jogosultak a szakképzési támogatás és az innovációs járulék befogadására, további évi 1 milliárd forint csökkenést könyvelhetett el az egyetem. Ekkora mértékű forráskivonás az öt gyakorló intézményt is fenntartó egyetem számára már rövid távon is halálos csapás lehet. Ahhoz, hogy tartani tudják a költségvetést, a jelenlegi létszám 44 százalékát, azaz 544 főt el kellene elbocsátani, és akkor még nem is beszéltünk az oktatás színvonalcsökkenéséről. Ma, ott tartunk, hogy a hallgatók nem kaptak ösztöndíjat, az oktatók pedig nem kaptak bért. Államtitkár Úr!

• Ez lenne a híres-hírhedt önfenntartó felsőoktatás?
• Mármint az, hogy a hallgatók és a tanárok tartsák fenn önmagukat és egyetemüket úgy, ahogyan csak tudják?

+

HALÁSZ JÁNOS, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: – Képviselő úr! Az önök politikai szándéka az, hogy ne a valóságról beszéljenek, ne arról, hogy milyen örökséget hagytak maguk után, hanem mindenféle számmal dobálóznak, miközben egészen mást mutat a költségvetés a felsőoktatás támogatása ügyben. Önök azt mondják, hogy a felsőoktatási támogatás csökken. Bekiabálnak nagyon hangosan szocialista borgőzös hangokkal hogy hol a pénz. Tudja, sokak szerint maguk tüntették el. Azt az állapotot nézve, amit itt hagytak ránk, igaziból a kérdés jogossága bennünket illet: hol a pénz, kedves szocialisták?

– A helyzet a következő: az idei költségvetésben 47 milliárd forinttal több támogatást biztosítunk a felsőoktatásnak. 27 milliárd forinttal az úgynevezett PPP-beruházások kiváltását segítjük minden olyan intézmény esetében, amely az önök hibás döntése alapján roskadozik ezen terhek alatt, 10 milliárd forint európai projektek önerejére és további 10 milliárd pedig adósságkonszolidációra is rendelkezésre áll.

+

NEMÉNY ANDRÁS: – Államtitkár úr! Az ön által említett PPP-konstrukció ennek az egyetemnek évi 50 millió forintot jelent. Az elvonás viszont, amit csak ebben az évben eszközöltek, az pedig havi 200 millió forintot. Mit tenne ön, ha az előző évhez képest havi 200 millió forinttal kevesebb összegből kellene megoldania ugyanazokat a feladatokat? Hogyan nézne a bért és ösztöndíjat kérő kollégák és diákok szemébe? Hogyan nézne annak a több száz oktatónak a szemébe, akinek a felmondólevelet oda kell majd adniuk? És hogyan nézne ezek után a színvonaltalan képzést kapó diákok, hallgatók és az őket finanszírozó szülők szemébe?

– Államtitkár úr! Azt gondolom, hogy egyszerűbb és tisztességesebb is lenne, ha inkább a miniszterelnök szemébe néznének, és megmondanák neki, hogy amit a felsőoktatással csinál, az vállalhatatlan!

+

HALÁSZ JÁNOS: – Képviselő úr! Ami a felsőoktatásban történik, az jó, az előre mutat. Mi sem igazolja ennek igazát jobban annál, hogy a szereplőkkel egyeztetve lépjük meg azokat a lépéseket, amelyekre szükség van. Azért van szükség, mert önök a felsőoktatást is tönkretették. Szeretném fölhívni a figyelmét arra, hogy zajlik a Nemzeti Felsőoktatási Kerekasztal tárgyalássorozata, egészen április végéig. Lehet, hogy önöknek fáj az, hogy az önök tanácsaira nem volt kíváncsi Magyarország, hiszen az előző választásokon ezt világosan kinyilvánították. Önök ezt politikai támadássorozat alá veszik. Tegyék! Itt lesz a parlamentben majd a törvénymódosítás, lesz idejük ugyanezt elmondani. De higgye el, a felsőoktatás sokkal jobb kezekben van, mint volt, és sokkal jobb állapotban lesz, mint volt!

Mit tesz a kormány a külföldről érkező homályos célzatú pénzek útjának kivizsgálására?

PÖRZSE SÁNDOR (Jobbik): – A minap a kezembe akadt egy könyv, az a címe, hogy Startra kész nemzet. Az előszavát ketten jegyzik, az egyik Oszkó Péter volt pénzügyminiszter, a másikat pedig úgy hívják, hogy Simon Peresz, talán ismeri a nevét – ő az a politikus, aki arról beszélt nem is olyan régen, hogy Magyarországot Izrael már gyarmatosította. Az ember felteszi a kérdést: milyen módon lehet egy másik országot gyarmatosítani – fegyverrel, illetve pénzzel? Fegyverről nincs szó, marad a pénz, a pénz pedig nyilvánvalóan politikai befolyásra kell.

– Itt van például Bajnai Gordon Haza és Haladás. Alapítványát Soros György nevéhez köthető a Center for American Progress támogatja. De itt van Richard Field is, aki nem olyan régen még az LMP-vel volt kapcsolatos, aztán elhíresült arról a bizonyos Gyöngyöspatáról, a Csillebércre irányuló cigánytáboroztatásról is. Most nyíltan kijelentette: Bajnai Gordont kívánja a továbbiakban támogatni. Aztán itt van a HaHa nevű diákmozgalom, amelynek Civil Kollégium Alapítványát szintén Soros György támogatja külföldről. Itt rögtön olyan politikai zombik is előtűnnek, mint Vásárhelyi Mária vagy Ferge Zsuzsa, vagy Heller Ágnes, tehát újra képbe helyeződnek.

– Miniszter úr! Talán ismerik azt a mondást, hogy nincsen ingyensajt, csak az egérfogóban! Tehát a kérdés adódik:

• Mely pártok és közvetlen politikai tevékenységet folytató civil szervezetek részesülnek olyan adományban, amelyek külföldről érkeznek?
• Tudják-e önök, hogy kik ezek, mennyit és milyen célból utalnak át  pénzeket ezeknek a civil szervezeteknek, illetve pártoknak?

+

NAVRACSICS TIBOR, közigazgatási és igazságügyi miniszter: – Képviselő úr! A pártok finanszírozását, jogi személyek, civil szervezetek, alapítványok adományelfogadását a magyar törvények szabályozzák. Amennyiben ennek megfelelően történik bármely külföldi adomány, akkor azzal szemben a hatóságok nem léphetnek fel, akár tetszik önnek politikai értelemben, akár nem, ebből a szempontból a jogszabályokat semlegesen kell alkalmazni. Amennyiben jogszabálysértésre vonatkozó információja van, akkor kérem, értesítsen, illetve tegyen feljelentést, - egy országgyűlési képviselőnek, amennyiben bűncselekmény gyanújával találkozik, kötelessége is feljelentést tenni.

+

PÖRZSE SÁNDOR: – Miniszter úr! Az volt a kérdésem, hogy tudják-e, hogy kik azok, akik valamilyen homályos pénzügyi támogatásokkal gyakorlatilag semmi mást nem csinálnak, csak Magyarország és ezzel az önök rossz hírét is keltik a nyugati sajtóban. Nem adott sajnos választ. Tehát a kérdésem továbbra is fennáll, bár most már egyre kevesebb reménnyel: kik ők, miért, különösen a politikában? Nem adnak ingyen semmit, mit várnak el ezért?

+

NAVRACSICS TIBOR: – Tisztelt Képviselőtársam! A legálisan juttatott adományokat fel kell tüntetnie minden civil szervezetnek, amikor leadja a bíróságnak az éves gazdálkodásáról szóló beszámolóját, tehát ezt meg lehet tekinteni, ez nyilvános adat, ön is utána tud nézni. A nem legálisan juttatott adományok pedig megint csak a büntetőjog kategóriájába tartoznak. Az a kérésem, hogy ha erre vonatkozóan van információja, akkor azt ossza meg a hatóságokkal!

Tud-e a kormány forrást biztosítani a dél-alföldi régió kiemelkedő minőségű termőföldjének védelmére a belvíz- és aszálykárokkal szemben?

DANKÓ BÉLA (Fidesz): – Államtitkár úr! Bizonyára ön is ismeri Magyarország és szűkebb hazám, Békés megye természeti viszonyainak egyre szembeötlőbb ingadozásait. Ezen szélsőségek a hőmérséklet és a csapadékmennyiség változásában érhetők tetten, ugyanakkor hazánk medencejellege miatt a környező országok vízgyűjtőin lehullott csapadék, illetve annak folyóinkon való levonulása is rapszodikus vízrajzi jelenség okozójává válhat. A Békés megyében élők és a gazdálkodók mindennapjait tehát nemcsak a belvíz, hanem a csapadék hiányából, a szélsőségesen magas léghőmérsékletből keletkező aszályok károkozása is nehezíti, pedig ezek a gazdák nem csupán hazánk, de sok tekintetben Európa legjobb adottságú termőföldjeit művelik, ezt Magyarországnál sokkal gazdagabb országok sem engedhetik meg maguknak.

– Államtitkár úr! Szeretném a figyelmüket az elmúlt mintegy 120 év időjárási tendenciájára ráirányítani. A XIX. század utolsó évtizedétől a XX. század végéig összesen hét aszályos évet jegyeztek fel a Szarvasra és Békéscsabára vonatkozó meteorológiai adatokban. A 2002 óta eltelt tíz évben a kiemelten aszályosnak minősített évek száma viszont már hatra emelkedett, az ár- és belvizeket már nem is említve. A probléma komplex mivoltát jelzi, hogy gyakran egyazon földterületet sújt rövid időn belül aszály, árvíz és belvíz is, nem csupán a puszta károkozás, de a merőben eltérő védekezési módok okozta többletterhek által is. A vízpótlást biztosító vízkészlet rendelkezésre állásához nélkülözhetetlen a most beinduló Tisza-Körös-völgyi együttműködő vízgazdálkodási rendszer beütemezett rekonstrukciójának végrehajtása.

– Államtitkár úr! A közelmúlt szélsőséges viszonyai új kihívásokat hoztak, ezért szakítanunk kell egy téves elméleten alapuló gyakorlattal: egyazon csatornán egyidejűleg belvizet befogadni és öntözővizet biztosítani csak kivételesen szerencsés esetben lehet. A megfelelő mennyiségű vízkészlettel rendelkező folyókból, tározókból ki kell emelnünk a vizet, és magas vezetésű rendszerekkel kell a felhasználás helyére eljuttatni. A területen keletkező belvizek és az öntözés csurgalékvizei mélyvezetésű rendszeren jutnak vissza a befogadókba. Mi, a Körös-Maros közén élők most elindítottuk a Tessedik-programot, amely segíthet a felvetett problémák megoldásában. Ezért kérdezem:

• A jövőben milyen források állnak majd rendelkezésre a belvíz- és aszályérzékenység befolyásolására és az említett Tessedik-program megvalósítására?

+

ILLÉS ZOLTÁN, vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! A kormány teljesen új stratégiát valósít meg 2010 óta, lényege a beérkező víznek a megtartása, a fenntartása. De az öndicséret mindig büdös, ugyanis már az előző kormány időszakában is arra törekedtek a vízüggyel foglalkozó szakkollégák, hogy igenis a vizet megtartani, tározóterekbe kell kivezetni. Ott van például a tiszaroffi tározó, amely százmillió köbméter víz megtartására alkalmas, és nemcsak az árvízcsúcsok gátakra gyakorolt nyomását próbálja ellensúlyozni, hanem utána az a víz, ami a tározóterekben található, az öntözés céljait szolgálhatja. Ez folytatódik, és a 2014 és '20 közötti időszak EU-s pénzeiből legalább tíz ilyen nagyméretű és 100-120 kisebb méretű tározó öntözővíz számára való megépítése is bekövetkezik.

+

DANKÓ BÉLA: – Államtitkár úr! Öröm számomra, hogy a kormány foglalkozik ezzel a kérdéssel, és nagyon komoly döntések születtek. Ismételten felajánlom segítségünket,  azokat a terveket, amelyek jelen pillanatban engedélyeztetés alatt állnak, és egy komplex vízkezelési rendszer kialakítását teszik lehetővé a Körös-Maros közében. Bízom a kormány támogatásában, ennek a programnak a megvalósításában.

+

ILLÉS ZOLTÁN: – Képviselő úr! Költői volt a kérdés, hogy tud-e a kormány forrást biztosítani. Nemcsak hogy tud, hanem akar is. A tározóterek megépítésére az európai uniós új költségvetési időszakban lesz pénz. Ezek a tározóterek az ország különböző pontjain épülnek meg, többek között Békés megyében is.

– Képviselő úr! Információim szerint 12 belvízi szakaszon zajlik jelen pillanatban is védekezés, 17 szivattyúállomással igyekszünk a belvízi problémákat csökkenteni. Ezek egy része Békés megyét is természetszerűleg érinti. Az öntözés tekintetében - hangsúlyozni szeretném - a kormány döntött arról, hogy létrehozza az öntözési ügynökséget, méghozzá a Vidékfejlesztési Minisztérium kebelén belül. Ez is elősegíti majd az öntözéssel kapcsolatos problémák megoldását.

Támogatja-e a kormány a polgári önvédelem kiterjesztését?

MIRKÓCZKI ÁDÁM (Jobbik): – Államtitkár úr! Ha csak annyit mondok, hogy Szigethalom, Szolnok, Debrecen, akkor nem állítok sem kevesebbet, sem többet, mint hogy az év első három napján három brutális bűncselekmény, köztük halálesettel járó késelés is megtörtént. Három nap az új évből, és három ilyen gyalázat.

– Államtitkár úr! Hiába az új rendőri egységek tucatjai is, ha a rendőrség döntő részben sajnos a tisztességes embereket, főleg a közlekedőket vegzálja, és felsőbb parancsra pénzbehajtással foglalkozik. Nem segített sem a Btk.-szigorítás, sem a három csapás, sem semmilyen más kormányzati lépés. Viszont kifejezetten ártott és kifejezetten rombolt az, amit önök úgy alkottak meg, mint egyenruhás bűnözés, kriminalizálva ezzel a polgári önszerveződéseket, olyan tisztességes fiatalok és tenni akaró magyar emberek tucatjait, százait, akik önszántukból, önerejükből a közrendet, a közbiztonságot kívánták előmozdítani és javítani.

– Államtitkár úr! Ezeket az embereket a kormányzat részéről nem büntetni, hanem támogatni kéne. Más normális országokban örülnek, ha önként, önerőből a fiatalok a közbiztonság szempontjából ilyen fontos feladatot vállalnak. Fejezzék be azt a hazugságot, hogy az állam erőszak-monopóliumát akarják megdönteni, sokkal inkább segítenék!

• Mikor kívánja a kormány végre érdemben támogatni a civil szerveződéseket?

+

KONTRÁT KÁROLY, belügyminisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Ön azt állította, hogy a rendőrség a közlekedőket vegzálja, és pénzbehajtást végez.

– Ennek cáfolatául azt szeretném elmondani, hogy a nemzeti együttműködés kormánya erőfeszítéseinek eredményeképpen, az elmúlt közel három esztendő eredményeként, és nem csak a közlekedésbiztonság terén, jelentős előrelépés történt. Ezt nemcsak én mondom, hanem az Európai Unió Közlekedésbiztonsági Tanácsa is, hiszen 2012 nyarán Magyarországnak ítélte az Európai Unió az európai közlekedésbiztonsági díjat.

– Képviselő úr! A kilencvenes évek elején, ’91-ben 2200 ember halt meg a közutakon Magyarországon, 2012-ben ez a szám 458 volt. Ez is sok, ezért azt szeretnénk, ha ezt a számot az európai uniós kötelezettségeinknek eleget téve 50 százalékkal tudnánk mérsékelni 2020-ig. Ezért dolgozunk, ezért kérjük az önök segítségét is, mert úgy gondolom, hogy minden egyes élet megmentése nemzeti érdek, magyar érdek. Ami pedig a biztonságot illeti: a magyar rendőrség Magyarország valamennyi településén minden bűnözővel szemben fellép, és megvédi az állampolgárokat, biztosítja a védelem jogát.

+

MIRKÓCZKI ÁDÁM: – Államtitkár úr! Elég a tényeket megnézni. Az, hogy a rendőrség mennyire a közlekedőket vegzálja vagy sem, elég a Heves megyei kistelepülések bűnözéssel erősen fertőzött településeit megnézni: hiába van járőr, hiába van rendőr, akár több is, kizárólag a közlekedőket vegzálják. Fontos, hogy a közlekedésben is rend legyen, mentsünk meg minél több életet, de még egyszer szeretném hangsúlyozni: nem azokat az embereket kellene végre a kormányzatnak kriminalizálnia, akik önerejükből, önszántukból tenni akarnak a közrendért.

– Államtitkár úr! Ezért nincs a rendőrségnek tekintélye, és ehhez elég, ha csak azt vesszük, hogy a hatvani rendőrkapitányságot megostromolják, hogy Kenderesen rendőröket vernek. Milyen tekintélye van egy olyan rendőrségnek, ahol a bűnözők nemhogy nem félnek tőlük, hanem kifejezetten támadólag lépnek fel velük szemben? És akkor felmerül a kérdés, hogy mit várhatnak a civil állampolgárok, ha már a rendőrség ilyen szinten van. Mi azt szeretnénk, ha a rendőrséggel együttműködve önök is segítenék a polgári önszerveződéseket a közbiztonság érdekében.

+

KONTRÁT KÁROLY: – Képviselő úr! A 2013-as költségvetési törvénynek köszönhetően a magyar polgárőrséget éves szinten 700 millió forinttal támogatjuk. Ezek az önszerveződések, ezek az emberek szabadidejüket áldozzák a közbiztonság érdekében, a bűnmegelőzés érdekében. Ezúton is szeretnék köszönetet mondani az általuk elvégzett szolgálatokért.

– Képviselő úr! Önök rendért kiáltanak, de nem szavazzák meg a fontos törvényeket. Önök tizenkét fontos, a közrendet, közbiztonságot segítő törvényt nem szavaztak meg a parlamentben. Utalhatnék a hivatásos állományúak szolgálati viszonyáról szóló törvényre, utalhatnék a szabálysértési törvényre. De ön például az új büntető törvénykönyvet sem szavazta meg, ami például a jogos védelem kiterjesztését foglalja magában. Tehát önök a rendetlenséget akarják, és nem a rendet támogatják!