Különös pillanatok kísérik a Tisztelt Házban az azonnali kérdések műfaját. Az elnök csenget, hosszasan csenget, rövid szünetet rendel el, mert vége az interpellációknak, vége a „kötelező szavazás” okozta frakciófegyelemnek, a képviselők zöme elindul a büfébe, a folyosóra vagy egyéb szükséges dolgait végezni. Pillanatok alatt harmadnyian maradnak. Így kezdődik. Mindig így kezdődik. Miután helyre áll a rend kőkemény ütközetek, szóváltások színesítik. Kontra, rekontra, szubkontra, mórkontra. Kártya nyelven így nevezhető. Az ellenzék szólásai majd mindig költőiek, már a címűkben hordozzák az elmarasztalást. Az MSZP például bőszen ostromol, s látványosan arra hivatkozik, hogy a nehézségek ellenére, mily nemes és eredményes volt a küzdelmük az elmúlt nyolc esztendőben, most pedig az új kormány áldatlan működésének köszönhetően romba dől az ország. A liberális köntösbe burkolódzó LMP, és a „mellényt öltő” Jobbik szerint pedig csak akkor lesz igazán szép a hazánk, ha majd – persze nem együtt – ők irányítják. A kormány sem rest. Hangzatos retorikával cáfol, a múlt sötét bugyraira emlékeztetve, valóságot javító, szebb jövő reményében tesz, s ígér bőségesen. A siker egyik oldalon sem kétséges: minden párt hálásan megtapsolja a szószóját! Legutóbbi szónoklataikból szolidan stilizálva tallózunk.

Nem leszünk gyarmat?

BALCZÓ ZOLTÁN (Jobbik): – Miniszterelnök úr! Ön a március 15-ei beszédében lényegében a következőket mondta: „A magyarok programja és kívánsága 2012-ben így hangzik: nem leszünk gyarmat! A szabadság azt is jelenti, nem fogjuk adósrabszolgaként leélni az életünket. A modern kor gyarmatosítói türelmesen cserkészik be célpontjaikat, elaltatják, és lassan emésztik föl a kiszemelt nemzetek életösztönét és ellenállását, a végén még maga Európa is a modern pénzügyi világrendszer gyarmatává válik. A magyarok nem fognak idegenek diktátumai szerint élni!”

– Miniszterelnök úr! A Fidesz-szimpatizánsok körében ez érthető módon váltott ki lelkesedést és tapsot, ugyanakkor értetlenséget a Jobbik köreiben, ugyanis hiányzik a szavak és a tettek összhangja. Az adósság, mint fő ellenséggel szembeni harc Fideszes eszköze, nekünk úgy tűnik hogy kapituláció a „mindent vissza, erőltetett ütemben, ha beledöglünk is” antalli doktrína jegyében.

– A gazdasági szabadságharc eszköze a Széll Kálmán-terv, elnevezésében ugyan országátalakítás, egyes tételeiben viszont a legkeményebb megszorítások letéteményese. Az IMF-hez, a globális pénzügyi hatalom komisszárjához való viszonyról elmondható: 2010 júliusában felállt miniszterelnök úr az asztaltól, elindult a gazdasági szabadságharc, állítólag; most pedig már azt mondja, két hónapja ülök, és várom a tárgyalókat. És kinek a diktátuma érvényesülne?

– Miniszterelnök úr! Sorban jönnek az EU-felszólítások a magyar jogalkotásra, ezt halljuk az illetékes kormánytisztviselőktől a bizottságban, erre szólítottak fel, ezek azok a királyi leiratok, amelyek annak idején Bécsből érkeztek, most pedig Brüsszelből.

• Nem leszünk gyarmat? Sajnos azok vagyunk! Gyarmat vagyunk, de megvan a teendőnk: ki kell kerülni ebből a tarthatatlan gyarmati helyzetből, ehhez azonban egészen más politikára, döntésekre van szükség, gyökeresen másra, mint az eddigiek voltak!

+

ORBÁN VIKTOR, miniszterelnök: – Képviselő úr! Engedje meg, hogy a hozzászólását jó szándékú figyelemfelhívásként értelmezzem. Kétségkívül, a magyar politikában vannak olyanok – elkerülendő a vitákat, ha megengedi, most a részletekre nem térek ki –, akiknek az eddigi működése azt a gyanút ébreszti bennünk, hogy a politikájuk lényege a teljes önfeladás, minden nemzeti érdektől független megfelelés és igazodás. Én eddig azt gondoltam, hogy bár a megoldásokról önök és ön személy szerint, mi és én személy szerint másként gondolkodunk, de nem tartozunk ehhez a világhoz. Azt gondoltam, mi azokhoz az emberekhez és ahhoz a világhoz tartozunk, akiknek fontos a nemzet szabadsága, az ország függetlensége a modern világ körülményei közepette is. Ezért arra kérem önt, ne támadjon engem!

+

BALCZÓ ZOLTÁN: – Miniszterelnök úr! Én nem személyében támadom önt. Ez az ország olyan válsághelyzetben van, hogy amikor azt hallom öntől, hogy úgy tűnik, látja, a diagnózist fel tudja állítani, de meggyőződésünk szerint a terápia nem ebbe az irányba mutat, akkor úgy érzem, nem támadni kötelességem, hanem erre a Jobbik nevében felhívni a figyelmet. És hadd idézzek még egy fontos mondatot az ön akkori beszédéből. Ön azt mondta, hogy „az igazság szabaddá tesz, ez bibliai üzenet.” A Bibliában így van, az igazság szabaddá tesz, és ez volt a Jobbik 2011-es politikai évnyitójának is az üzenete. Hadd mondjam el azt a meggyőződésemet, hogy ha az igazság minket szabaddá tesz, az nem csak annyit jelent, hogy felismerjük, nem csak azt jelenti, hogy kimondjuk, hanem igenis, kötelességünk aszerint cselekedni, mert meggyőződésünk hogy az ön által is felismert igazság más cselekvést igényel.

+

ORBÁN VIKTOR: – Tisztelt Képviselőtársam! Szükségtelen újólag kifejezni azt a tiszteletet, amit egyébként az ön elmúlt években többször és több helyütt tanúsított, a nemzeti ügyekben történő kiállása kiérdemelt. Azt gondolom, dacára annak, hogy komoly vitáink vannak a nemzeti politika célra vezető lépéseit illetően, ez idáig a mi részünkről – a pártja az egy külön történet – az ön személyes célkitűzéseit, azoknak megkérdőjelezhetetlenül tisztességes voltát sosem vetettük fel vagy nem kérdőjeleztük meg.

– Az előbb talán egy kicsit pontatlanul fogalmaztam. Nem azt kérem öntől, hogy engem ne támadjon, engem nyugodtan támadhat, végül is ezért vagyunk itt; hanem a politikánkat ne támadja. Tehát azt a politikát ne támadja, amellyel éppen a nemzeti függetlenség érdekében próbálok eljárni. És ahelyett, hogy támadná ezt a politikát, mint ahogyan most a szavaiból is kiolvastam, inkább próbáljon meg segíteni bennünket, függetlenül attól, hogy más politikai táborban szolgáljuk a haza érdekét.

Hol késik a segítség?

SZABÓ TIMEA (LMP): – Miniszterelnök úr! A magyar családok a válság nélkül is nehéz helyzetben vannak már, nagyon sok család feje fölött veszélybe került a fedél. A magyar ember számára a lakás, a saját otthon, a család biztos fészke a legfontosabb dolog. Ezek az ön szavai, mégis március 1-jén lejárt a kilakoltatási moratórium, és most több ezer ember, több ezer család néz szembe azzal, hogy elveszíti otthonát, annak ellenére, hogy a kormányprogramban is megígérték, hogy nem élhet az utcán egyetlen család sem.

– Miniszterelnök úr! Az elmúlt másfél évben több mint nyolcvan, a kilakoltatással kapcsolatos tragédia történt Magyarországon. A napokban is országszerte több olyan esetről hallunk – Sárospatakon, Kiskunhalason, Rákospalotán, Józsefvárosban –, hogy családokat lakoltatnak ki, tesznek az utcára kisgyermekes családokat. És akkor még nem beszéltem azokról a tragédiákról, amelyek Pusztaszeren vagy Budapesten a III. és IV. kerületben történtek, amikor családos emberek a kilakoltatás közben vetettek véget saját kezükkel az életüknek.

– Miniszterelnök úr! A foglalkoztatási helyzet nem javul, a megélhetés egyre nehezebb. Elképesztő terhet jelent, hogy a Fideszes önkormányzatok sorban emelik a lakbéreket. Több helyen 50 százalékos emelés is volt, ez egyik napról a másikra 10 ezer forintos többletkiadással jár. Az őszi-téli időszakban sem történtek meg azok a lépések, amelyek a legnehezebb helyzetben lévőkön segítettek volna. Önök kizárólag a devizahiteleseknek segítenek, azok közül is csak a jobb helyzetben lévőknek. Jelenleg 140 ezer kilencven napon túli devizaadós van, és 1 millió feletti a rezsihátralékosok száma. Őket már ma fenyegeti a kilakoltatás, amit a kormány konkrét intézkedések hiányában, csendben végignéz.

– Miniszterelnök Úr!, hadd idézzem ismét az ön szavait: minden korábbinál fontosabb, hogy kiálljunk egymásért, egymás mellett, kiálljunk Magyarországért. Kérem miniszterelnök urat, hogy akkor tegyen így! Kérdezem:  

• Hol késik a segítség?

+

ORBÁN VIKTOR, miniszterelnök: – Tisztelt Képviselőtársam! Ismét egy olyan azonnali kérdéssel van dolgunk, amely karakterében az előzőre hajaz. Nem látom a közöttünk fennálló vitát. Én egyetértek önnel abban, hogy senkit sem szabad az út szélén hagyni. Egyetértek azzal, hogy az otthon maga a biztonság és a szabadság. Akinek nincs saját biztonságos otthona, az nem érzi magát szabadnak, aki pedig szabadnak érzi magát, de nincs saját otthona, az aligha érzi magát biztonságban. Abban is egyetértünk, hogy a nehéz helyzetbe kerülteken segíteni kell. Nem tartom méltányosnak viszont azt a megjegyzését, amely a végtörlesztés révén az adósságcsapdából magukat kiváltani képes 150 ezer családra vonatkozik. Ha egy átlagos, négyes szorzóval számolok, akkor körülbelül 600 ezer emberről beszélünk, akiknek az adósságcsapdából történő kiszabadulását lehetővé tettük. Az árfolyamgát politikája most indul meg. Ez a program most elérhető. Mindenki látja, hogy ez további százezer családnak teszi lehetővé, hogy a hátralékos, elmaradt fizetéssel terhelt élethelyzetből kiszabadíthassák magukat. Az eszközkezelőt felállítottuk, a kormány legutóbbi ülésén a működéséhez szükséges összes döntést meghozta. Tehát akik éppen a bankok által kiszoríttatnak a lakásukból, azok számára is próbálunk nyújtani egy lehetőséget.

–  Tisztelt Képviselőtársam! Azt kérem öntől, hogy ezeket is lássa, és ne szembeforduljon a kormánnyal, ne megtámadja az intézkedéseinket, hanem tegyen javaslatokat arra nézve, hogy még mi mindent kellene tennünk. Azt szeretném mondani, s nemcsak önnek, hanem az itt ülő összes parlamenti képviselőnek, hogy az önkormányzatokkal való együttműködés nélkül nem tudjuk megoldani ezeket a problémákat. Budapestről nem lehet megoldani ezeket a problémákat. Segítséget tudunk nyújtani, az ország anyagi lehetőségeihez képest erőforrásokat is tudunk adni, de szükségünk van az önkormányzatok érző és tevékeny együttműködésére. Úgyhogy arra kérem képviselőtársaimat, hogy mindenhol annak érdekében lépjenek fel, hogy az önkormányzatok segítsenek bennünket abban, hogy a nehéz helyzetbe került családok számára elviselhető életkörülményeket tudjunk teremteni.

+

SZABÓ TIMEA: – Miniszterelnök úr! Örülök, hogy egyetértünk a tartalmi dolgokban, viszont úgy gondoljuk, hogy továbbra is kevés az a konkrét terv, az a konkrét intézkedés, amit a kormány eddig tett. A végtörlesztés – mint ahogy elmondtam korábban is – csak a tehetősebbeknek segít. Én viszont 140 ezer olyan állampolgárról beszélek, akiknek kilencven napon túli devizatartozása van most, és 1 millió rezsihátralékosról, akiket szintén fenyeget a kilakoltatás veszélye. Ezekkel kapcsolatban önöknek semmilyen intézkedése, semmilyen terve nincs.

– Miniszterelnök úr! Az eszközkezelő egy látszatmegoldás, kevés a forrás, alacsony a hozzáférés. Még a Bankszövetséggel való megállapodás után is minimális annak a köre – 8 ezer főről beszélünk –, akin az eszközkezelő segíteni tud, de ehhez még a forrást, illetve a jogszabályi feltételeket sem biztosították megfelelően. Csúszik az Ócsára tervezett, bajba jutott devizahiteleseknek szánt lakópark építése is. Egyetlen kapavágás sem történt ott, holott már folynia kéne a munkálatoknak. Arra kérem miniszterelnök urat, hogy konkrét intézkedésekkel, illetve tervekkel nyugtasson meg minket, és ne azzal, hogy egyetért az általam elmondottakkal, mert az kevés!

+

ORBÁN VIKTOR: – Tisztelt Képviselőtársam! Igyekszem megfogadni az ön biztatását, és a következő hónapokban olyan döntésekről szeretnék majd itt beszámolni, amelyek talán elnyerik az ön tetszését is. Kicsit furcsán érzem magam, amikor olyan esztendők után, amikor a politikában ezeknek az embereknek a sorsa szinte meg sem jelent, most végre létrejött egy olyan meghatározó parlamenti többség, amely vállalva az összes ezzel járó konfliktust – pénzintézetekkel, közszolgáltatást végzőkkel, nemzetközi erőkkel –, hogy megpróbáljunk eszközöket és módszereket találni arra, hogy segítsünk ezeknek az embereknek, akkor együttműködés helyett inkább kritikát kapunk.

– Tisztelt Képviselőtársam! Azt a megjegyzését visszautasítom, amely a végtörlesztőket állandóan egy olyan képben akarja feltüntetni, mintha azok sok tízmillióval rendelkeznének, vagy az ország kizárólag leggazdagabb embereiről lenne szó. Szeretném önt tájékoztatni arról, hogy a végtörlesztéssel magukat kiváltott emberek átlaghitele 5 millió forint volt. Ön sokadszor tünteti fel őket hamis képben, mintha olyan emberekről lenne szó, akiknek nem kellett volna segítséget nyújtani, mert maguktól is boldogultak. Ez nem felel meg a valóságnak. Ők olyan családos emberek, akik nem tudtak volna boldogulni kormányzati segítség nélkül, és mi büszkék vagyunk arra, hogy segítséget tudtunk nekik adni. Mintegy 600 ezer embert sikerült az adósrabszolgaságból kisegíteni. De nem állunk meg itt, dolgozunk azon, hogy a többieknek is legyen lehetőségük az ön által leírt, egyébként a valóságot jól tükröző nehéz helyzetből kilábalni.   

– Tisztelt Képviselőtársam! Még egyszer kérem, támadás helyett inkább próbálja segíteni a munkánkat. Arra kérem önt, hogy ott, ahol szükségét és lehetőségét látja további beavatkozásoknak, ne támadja a kormányt, hanem tegyen javaslatokat.

Miniszterelnök úr, hol értették önt félre a gazdák a Darányi-terv bemutatóján elmondott beszéde kapcsán?

VARGA GÉZA (Jobbik): – Miniszterelnök úr! Ön a Darányi-tervet bemutató beszédét azzal kezdte, hogy megkérdezte Fazekas miniszter úrtól, mondjon-e valamit, vagy csak beszéljen. Mára már világosan látják a magyar gazdák, hogy ön akkor csak beszélt, de nem a valódi szándékát mondta el. Azt ígérte: a földügyekkel foglalkozó intézményeket át kell tekinteni úgy, hogy a helyi közösségeké lehessen az első szó. Ezt vajon úgy értette-e, hogy az NFA termőföldpályázatai kapcsán legyen csak a helyi kisgazdaságoké, kisgazdáké az első szó, az utolsó úgyis a valódi irányító hatalomé, a nyergeseké…, akarom mondani, a nyerteseké lesz?

– Miniszterelnök úr! A Váli-völgyi, karzaton ülő vesztes gazdatársaim összegyűjtöttek néhány tényt, amelyet önnel szeretnének szembesíteni, általam. Az ön közvetlen baráti környezetéből, Alcsúton, Felcsúton, Csákváron és a környező településeken kiírt, mintegy 3 ezer hektár állami földből esetenként 600 hektárt is meghaladó terület bérleti jogát nyerték el volt állami gazdasági vezetők vagy építőipari vállalkozók a valóban helyi kistermelők elől. De az ön barátja, Mészáros Lőrinc, a felcsúti futballakadémia vezérkarából a sebtében létrehozott Búzakalász Kft.-jével már az ezerhektárosok klubjának kapuját döngeti.

– Miniszterelnök úr! A becsapott gazdálkodók követelik a Nemzeti Földalap korrupcióra lehetőséget kínáló pályázati kiírásainak azonnali visszavonását, és átlátható, világos feltételrendszer szerinti újra kiírását. Válaszoljon végre egyenesen, hogy a kisgazdák se tápláljanak illúziókat! Erre várják a válaszát az ön földijei is, onnan a karzatról.

• Mely ágazatban, mekkora terület számít önnek kis- és közepes gazdaságnak?
• A 600 hektár, a 1000 hektár, vagy az 1200 hektár?

+

ORBÁN VIKTOR, miniszterelnök: – Képviselő úr! Természetesen tudomásul veszem, hogy a parlament mostani állapotában a sértegetés közhelyszámba megy, ezért az erre vonatkozó megjegyzéseit eltűröm. De engedje meg, hogy tájékoztassam arról, ha már a mi szűkebb pátriánkat hozta szóba: ott egészen a legutóbbi időkig egy, azaz egy volt állami gazdaság bérelte az összes állami földterületet. Most körülbelül harmincan bérlik. Szerintem a harminc több mint az egy! Tehát szerintem a változás jó, az irány jó.

– Képviselő úr! Én nem élek azzal a gyanúperrel, hogy ön esetleg olyanokat képvisel itt, akik vesztettek. Márpedig sokan vesztettek, ebben önnek igaza van. Országos méretekben a következőket tudom mondani: 34 ezer hektár földet hirdetett meg a földalap, ez átlagosan 15 hektáros területekből áll. Az összes meghirdetett terület 20 százaléka 1-10 hektár közötti birtoktest, 35 százaléka pedig 50-100 hektár. Húsz olyan területet hirdettek meg, ami 100-200 hektár között van. A földekre eddig több mint 3800-an pályáztak. Ebből a számból világosan következik, hogy mindig is lesznek viták, mert vannak, nagy számban vannak, akik nem jutnak földhöz. Sőt többen vannak olyanok, akik nem jutnak földhöz, mint akik földhöz jutnak, mert egy helyre nem egy, nem kettő, hanem négy, öt meg hat pályázó is beadja a pályázatát. Sajnos ebben a kérdésben, ahol pályázat útján történik döntés, a dolgoknak ezen a természetén nem tudunk segíteni.

– Képviselő úr! Nem kötelező az államtól földet bérelni, de ha valaki megteszi, akkor az állam birtokpolitikai elképzeléseit tudomásul kell venni. Három szempont következetes képviseletét kértem a minisztériumtól. Az egyik: akik nyernek, 20 kilométernél ne lakjanak távolabb az adott földterülettől. A második: nem csak az államtól bérelt, hanem az összes általuk használt földterületet egybeszámítva ne legyen nagyobb, mint 1200 hektár. A harmadik szempont pedig az volt, hogy minden esetben az állami földhöz minden esetben állattartási kötelezettségnek kell társulnia. Ebből nagy vita volt, de végül is a minisztériumnak ezt az utasítást adtam, és elvárom a minisztériumtól, hogy mindhárom szempontnak érvényt szerezzen. Ha valahol nem szereztek volna érvényt ennek a három szempontnak, akkor a pályázatokat nem jól bírálták el, a panaszosok a jogorvoslat megfelelő útján járjanak el. Ennek kialakult rendje és eljárási formája van.

+

VARGA GÉZA: – Miniszterelnök úr! Ön megint kitért a válasz alól, szokás szerint. Nem hallottunk arra választ, hogy önnek mekkora a kis- és közepes gazdaság. Ez mindig is gumitégla marad, egy jogászi gumitégla, amíg nem kerül a parlament elé az üzemszabályozási törvény, a birtokrendezési törvény, a termőföldről szóló törvény, amelyik végre ágazatonként világosan meghatározná ezt.

– Miniszterelnök úr! Említette, hogy mindig vannak vesztesek. Igen, szokták mondani. Egyébként az ön kormánybiztosa is a bizottsági ülésen is elmondta, hogy az olimpia is olyan műfaj, ahol vannak vesztesek és nyertesek. Csak a probléma az, miniszterelnök úr, hogy ott a szabályok világosak. De az önök által kiírt pályázati rendszer nem világos. Titoktartási kötelezettség van, nehogy a gazdák összebeszéljenek.

– Miniszterelnök úr! Miért volna az ördögtől való, hogy a gazdák, akik tudják, hogy kihez melyik dűlő van közel, kinek melyik dűlőt célszerűbb megművelni, hogy ezt megbeszéljék. Éppen ellenkezőleg, önöknek azt kellene biztosítaniuk, hogy a gazdák bele tudjanak szólni a pályázatok elbírálásába. Nekik van meg a megfelelő információjuk. Tehát, miniszterelnök úr, amíg ön nem beszél egyenesen, hogy mekkora a kis- és közepes gazdaság, addig mindig alkalmat ad arra, akár az ellenzéknek, akár pedig a közvéleménynek, hogy az ön szavait kiforgassák. És kérem az egyenes, tiszta beszédet végre!

+

ORBÁN VIKTOR: – Képviselő úr! A gazdakörökkel éppen most kezdtük meg az elmúlt két év értékelését, ők is fölvetették, hogy miként lehetne a gazdákat jobban bevonni a földpályázatok elbírálásába. Nyitott ajtókat dönget, ha lesz javaslat, meg fogjuk fontolni.

– A második dolog, amiben önnek szintén igaza van, az az, hogy a Ház elé kell kerülnie minél hamarabb a földtörvénynek, amelyben valóban a földbirtok-kategóriáknak is szerepelni kell. Ezen dolgozunk, komoly vitákat folytatnunk. Hamarosan a kormány elé kerül a javaslat, és én igyekszem mindent megtenni azért, hogy ez a földtörvényjavaslat minél előbb a Ház elé is kerüljön. És egyetértek abban is önnel, hogy ebben a földtörvényben valahogy rendet kell vágni a tekintetben: mi az, hogy őstermelő, mi az, hogy családi gazdaság, mi az, hogy kisbirtok, mi az, hogy középbirtok, mi az, hogy nagybirtok, hogy kezelhetőbbé váljon ez az egész mostani helyzet. Egyetértek önnel, nagyon remélem, hogy mindenképpen úgy megyünk el a nyári szünetre, hogy addigra a parlament elfogadja az új földtörvényt.

A Fidesz-kormány is elárulja a családi gazdálkodókat?

SZABÓ REBEKA (LMP): – Miniszterelnök úr! A Fidesz választási programjában írásba adta, hogy a családi gazdaságok és a helyben élő termelők helyzetbehozásával lendíti fel a magyar vidéket. Az is az ígéret része volt, hogy agrárpolitikájuk ellensúlyozza azt az igazságtalanságot, hogy míg az agrártámogatások jelentős többségét néhány agrár-nagyvállalkozó kapja, a falvakban élő kis- és közepes gazdálkodók sokszor a megélhetésük alapját jelentő földhöz sem jutnak hozzá. Ennek fontos lépése lett volna az állami földek bérbeadása, amit a gazdák bizakodva vártak, a jelek szerint hiába.

– Miniszterelnök úr! Az ön kormánya, miniszterelnök úr, titkosítani próbálja a földbérleteket, és korlátozza a földnyilvántartáshoz való hozzáférést, csak hogy nehezebb legyen tetten érni a Fidesz közeli agrároligarchák folyamatos gyarapodását, eközben elveszik a falusi családok elől a megélhetés lehetőségét.

– Miniszterelnök úr! Kérem, ne is nekem válaszoljon, hanem azoknak a becsapott gazdálkodóknak, akik a magyar vidék fellendülésének utolsó esélyében bízva szavaztak önökre.

• Szeretném megkérdezni, hogyan tud ön tükörbe nézni, amikor becsapta azokat a vidéki embereket, akiknek a kétharmados többségét köszönheti?
• Mit mondana például azoknak a családoknak, akik azért nem kaphattak földet, mert az ön jó barátjának és futballakadémia-elnökének, Mészáros Lőrincnek volt rá szüksége?
• Hogyan nézne azoknak a csákvári gazdálkodóknak a szemébe, akiknek földjeit a helyi agrárcég vadőre és vezetői nyerték el?
• Hogyan állna ön a lepsényi gazdálkodók elé, akik évek óta várnak azokra a földekre, amiket most még csak meg sem pályázhattak, mert azokat jogcím nélkül műveli a Mezort cégbirodalom egyik vállalata?
• Milyen vidékfejlesztés az, ahol a lepsényi földeket egy szolnoki ügyvéd, nevezetesen Nyerges Zsolt érdekeltségei bitorolják?

+

ORBÁN VIKTOR, miniszterelnök: –  Képviselőtársam! Először is talán engedje meg, hogy ahhoz a mondatához kapcsolódhassak, amelyben azt a benyomást kelti, mintha földosztás volna Magyarországon. Nincs földosztás Magyarországon, senki sem kaphat földet. A magyar kormány, a magyar állam célja között nem szerepel, hogy eladja az állami termőföldet, állami tulajdonban akarjuk tartani. Megvitathatjuk a földtörvény kapcsán majd egyébként, hogy nem lehetne-e - a Magosznak is volt ilyen javaslata - kisebb darabokat, osztatlan közöseket, miegyebeket valahogyan inkább az államtól kiengedni, de ez egy nyílt parlamenti vitát megérő téma.

– Képviselőtársam! Megismétlem: a lényeg, hogy ma az az álláspontja a kormánynak, hogy nem osztunk földet, és nem adunk el földet. A földet állami tulajdonban tartjuk, és bérbe, haszonbérbe adjuk. Tehát az a benyomás, amit az ön hozzászólása kialakít, mintha itt földeket osztogatnának megtévesztő, mert itt bérleti szerződésekről van szó, ezeket a földeket eddig is bérleti szerződésekkel hasznosították. Amikor ön azt a kérdést teszi föl, hogy hogyan vonok mérleget - ha jól fordítottam le, a tükör meg… –, tehát hogyan vonok mérleget az eddigi működésünk tekintetében, hogy jobb állapotban van-e a vidék vagy rosszabban, mint volt, erre azt tudom mondani:  ma sokkal több ember jut haszonbérleti lehetőséghez a mi kormányunk megalakulása óta, mint amennyien korábban hozzájutottak, tehát egyértelmű, hogy a helyzet jobb.

– Azzal egyetértek, hogy lehetne jobb is, természetesen, igyekszünk is. Meg fogunk érinteni majd a földtörvény vitája során egy olyan témát, ami rendkívül érzékeny jogállami kérdéseket is felvet: a már korábban megkötött, hosszabb távú, most le nem járó földhaszonbérleti szerződéseknek az újratárgyalását is szeretnénk elérni, amelyeket nagy tőkéstársaságok kötöttek meg. Szeretnénk, ha erről a földtörvény kapcsán itt lenne a parlamentben egy nyílt vita. Azt tudom tehát önnek mondani, hogy a legteljesebb nyíltsággal viszonyulunk ehhez a kérdéshez, ezért azt javaslom, hogy támadás helyett inkább készüljünk föl a földtörvényről szóló vitára, és ott mérlegelni fogjuk az ön érveit is.

+

SZABÓ REBEKA: – Miniszterelnök úr! Ön azt mondja, hogy teljes nyíltság van a földbérletpályázatok körül. Ez nem igaz! Titoktartás van, azok a gazdálkodók, akik nem jutnak földhöz, nem kapnak erről indokolást, de igaziból nincs is szükség akkor sajnos indoklásra, amikor azt látják, hogy a Fidesz klientúraépítésre használja az állami földeket. És ön nem válaszolt, miniszterelnök úr, azokra a kérdéseimre, hogy mit mondana azoknak a gazdálkodóknak, akik helyett az ön ismerősei, a Fidesz közeli cégcsoportok kapják meg ezeket a földeket, sokszor szerződés nélkül is ők művelik, és egész tájegységek, miközben sok-sok családi gazdálkodó, fiatal gazdálkodók egy négyzetméter földhöz sem jutnak. Erre válaszoljon, miniszterelnök úr, hogy mit mondana ezeknek a családi gazdálkodóknak!

+

ORBÁN VIKTOR: – Képviselőtársam! Van valami az ön szavaiban, hiszen az ország nagy részével ismeretségben, igaz, egyoldalú ismeretségben állok, tehát ilyen alapon ön bármikor előcitálhat bármilyen konkrét ügyet, de engedje meg, hogy ezt komolytalannak minősítsem. Azt tudom mondani önnek, hogy minden egyes ügyben, ahol döntés születik, a döntésnek van egy eljárási rendje, és ha a döntést valaki nem tartja méltányosnak, megvan a lehetőség arra, hogy azt megtámadja, és érvényt szerezzen az igényének. Ha ön úgy gondolja, hogy ez nem így van, ha úgy gondolják, hogy ez nem így van, semmi akadálya nincs annak, hogy erre nézve javaslatot tegyenek. Olyan javaslatokat azonban ne tegyenek, amelyek a pályáztatás és a verseny kizárását hoznák magukkal - az eddigi javaslatok nagy része ilyen -, de minden javaslatot szívesen fogadunk, amely egyébként a versenyt nem csorbítja, az összejátszás kockázatát nem növeli, és tisztességes, fair eljárást tesz lehetővé. Az ön által említett konkrét ügyekben - még egyszer mondom - nem akarom megvádolni azzal, hogy a rivális érdekcsoportok állnak az ön hátterében. Nem akarom ezzel megvádolni, de sajnos azt kell mondanom, hogy minden konkrét ügyben, amikor önök parlamenti nyomásgyakorlást használnak a jogi eljárás helyett, ez a gyanú fennáll!