Különös pillanatok kísérik a Tisztelt Házban az egyszerű, „mezítlábas kérdések” műfaját.  Üresek a széksorok.  A képviselők zöme a büfében, a folyosón, vagy egyéb szükséges dolgukat végzik. Mégis fontos szereplésnek számít, midőn a teremben maradtak kérdéseket címeznek a kormány jeleseihez. Az ellenzékiek harsányabban, a kormánypártiak szolidabban. Szólásaik majd mindig költőiek, már a címűkben hordozzák ítéletüket. Persze a válaszok sem piskóták. Szolidan stilizálva tallózzuk legutóbbi szónoklataikat.

Befejezi-e a kormány határidőre az egyházi ingatlanrendezést?

STÁGEL BENCE (KDNP): – Államtitkár úr! A Magyar Országgyűlés 1991-ben hozott törvényt a volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről, amely a kommunista időszakban államosított egyházi ingatlanok reparációját célozta. A törvény eredetileg 2001-ig írta elő az ingatlanügyek rendezését. Ennek határidejét a Horn-kormány időszakában az akkori Országgyűlés 2011-ig meghosszabbította. A 2002-2010 között működő szocialista-szabad demokrata kormányok időszakában az ingatlanrendezési folyamat határidőben történő befejezését több ízben veszélyeztette a költségvetési előirányzatok jelentős csökkentése, amely nem tette lehetővé a törvény által előírt éves, értékarányos és egyenletes ütemű ingatlanrendezést. Mindezeket figyelembe véve kérdezem:

• Eleget tud-e tenni a kormány a jogi és bizonyos tekintetben erkölcsi kötelezettségének is a jogtalanul elkobzott egyházi ingatlanok visszajuttatásával vagy kártalanításával, hozzájárulva ahhoz, hogy az egyházak mind a hitéleti, mind pedig a közfeladat-ellátó tevékenységüket méltó körülmények között végezhessék.
• Befejezi-e a kormány határidőre az egyházi ingatlanrendezést?

+

SZÁSZFALVI LÁSZLÓ, közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: – Tisztelt Képviselő úr! A volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló törvényt az Országgyűlés 1991-ben fogadta el. Az ingatlanrendezés célja az ateista-kommunista diktatúra által az egyházak ellen elkövetett súlyos jogsértések részbeni orvoslása, másrészt pedig az egyházaknak a hitéleti és közfeladat-ellátási tevékenységük folytatásához szükséges tárgyi-anyagi feltételek biztosítása. Az 1991-ben elfogadott törvény egyrészt lehetővé tette az ingatlanok funkcióhoz kötött visszaadását, másrészt azokban az esetekben, amikor az egyház nem kérte az eredeti ingatlant, kártalanítást biztosított. Az ingatlanrestitúció folyamata váltakozó intenzitással haladt az elmúlt húsz évben. A szocialista szabad demokrata kormányzatok lassították a folyamatot, pénzügyi machinációval kijátszották a törvényt, a polgári kormányzatok pedig megpróbáltak a törvényi kötelezettségnek megfelelve tisztességgel helytállni.

– Képviselő úr! A nehéz gazdasági helyzet ellenére örömmel jelentem: az egyházi ingatlanrendezési folyamatot sikerül ebben az évben lezárnunk. Jelenleg folyik az ebben az évben megtárgyalt egyházi ingatlanrendezési ügyeknek az összesítése folyik, az erre vonatkozó előterjesztés hamarosan a kormány elé kerül. A várható pozitív döntés esetén az év végéig mind a tulajdonjog, mind a kártalanítások kifizetése szempontjából az egyházi ingatlanrendezési folyamat Magyarországon befejeződik. Szeretném megragadni az alkalmat, hogy megköszönjem azon kollégáknak a hosszú éves, évtizedes munkáját, akik ebben a folyamatban együttműködtek.

A szegénynek nem érdemes megbetegednie Orbán országában?

TÓTH CSABA (MSZP): – A közgyógyellátás a szociálisan rászorult személy részére az egészségi állapota megőrzéséhez és helyreállításához biztosított hozzájárulás. A gyógyszerkeret a rendszeres és az akut megbetegedésből eredő gyógyszerszükséglet támogatását szolgáló eseti keretből tevődik össze. Az egyéni gyógyszerkeret összege a jogosult egyéni havi rendszeres gyógyszerköltsége, de legfeljebb havi 12 ezer forint. Az eseti keret éves összege 6 ezer forint. A keret megállapításakor az azonos hatóanyagú medicinák közül a legolcsóbb térítési díjával számolnak, de a betegnek nem kell feltétlenül ezt a terméket kiváltania. Ha drágábbat választ, akkor a különbséget saját forrásból kiegészítheti.

– Mindez azonban már csak múlté! A nemzeti ügyek kormánya ugyanis, pusztán költségvetési szempontoktól vezérelve, október 1-jétől megszüntette ezt a rendszert. Megszüntette a kisjövedelműek gyógyszerellátását. A betegek csak azokat a termékeket válhatják majd ki, amelyek a listán szerepelnek. Ebbe azok a gyógyszerek kerülhetnek be, amelyek ára legfeljebb 5 százalékkal haladja meg az azonos hatóanyagcsoportba tartozó és valós forgalommal rendelkező legolcsóbb készítményét. Úgy tűnik, a kormány a legnyomorultabbakon spórol. Csak a legolcsóbb szereket kaphatják, pedig lehet, hogy a drágábbra lenne szükségük, például ritka betegség miatt. Kérdezem államtitkár urat:

• Ki és mi alapján állapítja meg, hogy milyen készítmények kerülhetnek fel a listára, milyen készítményeket válthatnak ki a betegek?
• Hogyan garantálható, hogy az addig jól bevált gyógyszer helyett a hatóanyagában nem biztos, hogy egyező készítmény is ugyanazt a hatást biztosítja?

+

HALÁSZ JÁNOS, nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! A magyar egészségügyben rendet kell tenni! Rendet kell tenni, de nem szocialista módra, hiszen a szocialista kormány a fizetős egészségügyre szavazott. Megszavazták a vizitdíjat, a kórházi napidíjat, és emlékeztetném képviselő urat arra is, hogy 2007 elején a gyógyszertámogatások drasztikus csökkentésével a betegterhek olyan jelentősen emelkedtek, mint azóta sohasem. Ez volt a szocialista rendrakás az egészségügyben!

– Képviselő úr! A feltett kérdései arra engednek következtetni, hogy nem érti, vagy nem akarja megérteni a közgyógyellátási rendszert. A lényeg, tisztelt képviselő úr az, hogy a beteg változatlan hatóanyagú, jó gyógyszert kap, ami olcsóbb neki és olcsóbb az adófizetőknek. A változás annyi, hogy a drágább gyógyszerek nem terhelik tovább a központi költségvetés kiadásait, mert elfogadhatatlan az, hogy ugyanazon hatóanyagú készítményért csupán azért, mert más cég gyártja, jelentősen többet fizessen a beteg.

– Képviselő úr! A közgyógyellátás keretében a támogatott hatóanyag térítésmentesen hozzáférhető. Elmondható: a bevezetett új intézkedések hatására fokozódott az árverseny, melynek hatására a gyógyszerárak csökkenése kedvező a betegek és a biztosítók számára egyaránt. Az új szabályozással lefolytatott első árverseny 20 milliárd forint éves megtakarítást eredményezhet.

Támogatja-e a kormány a vidéki mozik fennmaradását?

SZÁVAY ISTVÁN (Jobbik): – Szülővárosomból, Soltvadkertről kaptam a jelzést: a helyi filmszínház fennmaradását komoly veszély fenyegeti. Utánajárva a problémának, kiderült: ez nem egyedi, hanem általánosságban jelentkező eset. A hagyományos, 35 milliméteres kópián történő filmvetítés ugyanis várhatóan rövid időn belül meg szűnik. Helyette új technológiát, az úgynevezett digitális mozit alkalmazzák majd, ami a jobb képminőség mellett a kalózkodás ellen is sokkal nagyobb védelmet biztosíthat. Megoldást és túlélést tehát a mozik számára csak az erre a technológiára való átállás jelenthet. Ugyanakkor a magyar kézben, önkormányzati kézben lévő vidéki, helyi mozik számára ez a felújítás komoly gondot jelent. Becslések szerint a digitális technológiára való átállás 15 millió forintba kerülne. Ha a szintén egyre népszerűbb 3D-s technológiát kívánják megvalósítani, akkor ez 25 millió forint lenne egy mozi esetében. Ez központi támogatás nélkül nyilván nem lehetséges, a pályázati források ugyanis az utóbbi időben igencsak beszűkültek, gyakorlatilag megszűntek.

– Államtitkár úr! Az elmúlt időszakban az egyeztetés során annyit sikerült elérni, hogy nyáron a miniszter úr kiírt egy pályázatot a felújításra. Ezen a pályázaton viszont csak az artmozik indulhatnak, illetve csak azok, amelyek legalább 60 százalékban ilyen jellegű filmeket sugároznak. Kizárták a körből a legkomolyabb bajban lévő vidéki kis filmszínházakat, mivel a helyi és a megyei önkormányzatoknak nincsen pénzük ezekre a felújításokra. Így gyakorlatilag garantálható, hogy ezek a filmszínházak, vidéki kis mozik más segítség nélkül rövid időn belül el fognak tűnni. Kérdezem tehát:

• Kíván-e a kormány támogatást nyújtani a vidéki mozik felújításához?
• Amennyiben igen, akkor hogyan és milyen formában kívánják a vidéki, kisvárosi filmszínházak fennmaradását segíteni?

+

HALÁSZ JÁNOS, nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! A kormány minden támogatást megad a vidéki magyar kultúra intézményeinek. Ugyanakkor ön téved: a probléma nem általános: azon vidéki mozik esetében áll fenn, amelyek több mint 60 százalékban a multiplexekkel megegyező tartalmú filmeket forgalmaznak. Nagyon csodálkozom azon, hogy a Jobbik képviselője nem a magyar és európai filmek forgalmazása mellett érvel, hanem a multikulturális filmprodukciók mellett.

– Képviselő úr! A Nemzeti Erőforrás Minisztérium elsődleges célja, hogy olyan filmszínházak fejlesztését és működését támogassa, amelyek elsősorban a magyar és európai filmek közvetítői, szemben azokkal, amelyeknek a műsorstruktúrája gyakorlatilag megegyezik a multiplex mozik kínálatával. A Nemzeti Erőforrás Minisztérium ismeri a filmszínházak forgalmazóinál történt digitális fejlesztéseket, amelyeket a multiplex mozik már be is vezettek. Ezeket azonban nem támogatta a minisztérium. Ezzel szemben az artmozi-hálózat digitális fejlesztésének támogatására pályázatot írtunk ki. Idén 100 millió forint összegű keret jutott erre a célra. A költségvetési törvény tervezete 2012-re is 100 millió forintot irányoz elő e tekintetben. Szükséges lesz azonban a mozit üzemeltetőknek is átgondolniuk: hogyan tudják a piaci szempontokat érvényesítő, valamint kultúra- és értékközvetítő szerepeiket egyensúlyba állítani egymással. Abban az esetben, ha kulturális értéket közvetít egy vidéki filmszínház, a kormány minden tőle telhető támogatást meg fog adni.

Hol tart az ár- és belvízvédelmi közigazgatási rendszer átszervezése?

FÜLÖP ISTVÁN (Fidesz): – Államtitkár úr! A 2010-es árvizek a Sajó, a Hernád és a Bódva völgyében szomorú tanulságul szolgáltak arra nézve, hogy az árvizek megelőzését helyben nem lehet kezelni, ez regionális, esetenként országos feladat. A veszélyt hosszú távon elhárító, az emberek biztonsága mellett a mezőgazdaság érdekeit is szolgáló Vásárhelyi-terv kivitelezésében a szocialista kormányzás alatt érdemben nem történt előrelépés. A Felső-Tisza-vidéken ma is több mint negyedmillió ember élete és értékei kerülnének veszélybe egy komolyabb árvíz esetén. Ezért arra vagyok kíváncsi:

• Az év eleji költségvetési zárolások milyen mértékben érintették a Vidékfejlesztési Minisztérium árvízvédelemre elkülönített kereteit, a munkálatok szenvedtek-e késedelmet?
• A 2012-es évben mely területeken várhatunk előrelépést, illetve milyen előkészületek történtek az ezt követő időszak beruházásaiban?
• Hol tart az ár- és belvízvédelmi közigazgatási rendszer átszervezése?
• A kormány kiemelt területként tekint a közmunkaprogramokra, mennyiben szolgálhatja ez az élőmunka-igényes árvízvédelmi beruházásokat a hátrányos északkelet-magyarországi megyékben, köztük a saját megyémben, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében?

+

ILLÉS ZOLTÁN, vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: – Kedves Képviselő úr! Több mint 13 milliárd forint többletforrás volt biztosított a belvízi problémák megoldására, fenntartási munkálatok elvégzésére. A Vásárhelyi-terv alapján Cigándon és Tiszaroffon megépültek a tározók.  Fontos, hogy a nagy léptékű tározóterek megépítéséhez EU-s pénzeket használhassunk fel. Ez igaz a Tisza, és a Duna mentén végig. Az 50 milliárd forintos nagyságrendű Duna-stratégiát például EU-pénzből kívánjuk finanszírozni. Sokkal lassabb ugyan ennek a megvalósítása, hosszú a bürokrácia miatt, viszont ott, és nem a magyar kormány költségvetésében jelentkezik ez az 50 milliárd. Ez is segítheti az árvízi feladatok elvégzését az elkövetkezendő időszakban.

Energiahatékonysági felújítási program a zuhanó építőipar megsegítésére - kézenfekvő megoldás, tehetetlen kormány?

JÁVOR BENEDEK (LMP): – Államtitkár úr! Mint azt nyilván ön is tudja, mély gödörben van az építőipar. Ennek oka az általános válság, de a kormányzat is közvetlenül felelős, mert a költségvetés helyzetére hivatkozva megrendelt és elvégzett munkákat nem fizetnek ki, illetve az ágazat élénkítésére hatékony intézkedések sem történnek. Vállalkozások százai mennek csődbe emiatt. Eközben a mentőöv itt hever a kezünk ügyében évek óta. Az épületállomány energiahatékonysági felújítását szolgáló nagyszabású program csökkentené az energiaimportot és az energiapazarlást, csökkentené a háztartások és a közintézmények rezsijét, alacsonyan képzett emberek tömegének adna munkát egy évtizeden keresztül. A költségvetés is jól járna, mert az adókból és járulékokból – elemzések szerint – a támogatás közel 115 százaléka térülne vissza rövid időn belül. Ehhez képest, egy saját korábbi, évi százmilliárdos ígéretükhöz képest jelenleg csak kétmilliárd forint van évente a költségvetésben erre a célra. Ezt a keretet idén néhány nap alatt elkapkodták. Pedig forrás lehetne bőven.

– Államtitkár úr! Az LMP évek óta követeli az EU-s pénzek átcsoportosítását épületenergetikai programokra. A hírek szerint végre talán elindult valami, de ez csak félmegoldás, mert a megismert tervek alapján a magántulajdonú lakásokra ez nem lesz fordítható. A kormányzat további évi százmilliárd forintról mond le azzal, hogy ingyen adja oda a szén-dioxid-kvótákat az energiatermelőknek, - és nem az EU által megkövetelt árverésen! Sőt, derogációt kértünk Brüsszelben, hogy ezt az állapotot továbbra is fenntarthassuk, ami mind a józan észnek, mind a környezet érdekeinek ellentmond, csak a fosszilisenergia-lobbi örül. Azt kérdezném tehát:

• Hajlandók-e megfontolni a szén-dioxid-kvóták árverésen való értékesítését?
• Hajlandóak-e ezzel a forrással, valamint EU-s források átcsoportosításával növelni az épületenergetikai felújításokra szánt semmit?

+

BENCSIK JÁNOS, nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Önnek az a dolga, hogy beszéljen a kérdésről, nekünk pedig az a dolgunk, hogy cselekedjünk. Így is tettük. A kormány energiahatékonysági és épület-felújítási programokra az elmúlt egy esztendőben 80 milliárd forintot fordított. Az Új Széchenyi-terven belül további 40 milliárd forint áll rendelkezésre. A pályázatok elbírálása jelenleg folyamatban van.

– Képviselő úr! Ezen túlmenően olyan mértékű forrás-átcsoportosításra kerül sor az elkövetkezendő időszakban, amely jelentős mértékben meghaladja az elmúlt két kormány hét esztendőre erre a célra rendelkezésre bocsátott forrásait. Tehát az ön által szorgalmazott célok ezzel teljesíthetővé válnak.

Valóban az Európai Unió a hibás?

HARANGOZÓ GÁBOR (MSZP): – Államtitkár úr! A kormányprogram szerint a fejlesztéspolitika területén a kormány legfontosabb feladata biztosítani az európai uniós fejlesztési források kiosztását. Ezzel szemben a források lehívása és kifizetése csúszik, a támogatási döntések bürokratikus útja megsokszorozódott. Ez Különösen nem szolgálja Magyarország érdekeit most, amikor Brüsszelben a kohéziós politika támogatási rendszerének olyan változásáról tárgyalnak, amely hátrányosan érinti hazánkat. Magyarország érdeke, hogy a helyzet ne a mostani elképzelések irányába módosuljon. Ehhez alapfeltétel, hogy a jelenlegi kereteket maximálisan ki tudjuk használni. Enélkül elég nehéz lenne megindokolni, hogy miért ne csökkentsék a jövőben a nekünk járó forrásokat. Sajnos nem állunk jól ezen a téren.

– Államtitkár úr! Érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy az EU elleni hangulatkeltés helyett hogyan tudnak mindent elkövetni a kormányzati szakmapolitikai hibák kijavításáért, és hogyan tudják működőképesebbé tenni a támogatási rendszert. Egy évvel ezelőtt már felhívtam a figyelmet arra, hogy az Európai Bizottság is tiltakozott a Nemzeti Fejlesztési Ügynökségnél való tömeges elbocsátások ellen. A tisztogatás és a szakemberek megfélemlítése miatt bizalmatlan hangulat uralkodik, ami a bürokratikus utak meghosszabbítását okozza. A megfélemlített tisztviselők ugyanis ma egy pecsét helyett hármat kérnek egy-egy ügyiratra, hogy védjék magukat. Ha a jelenlegi kormányzat esetleg meg is duplázná a teljesítményét, több mint ezermilliárd forintnyi támogatás akkor is bent ragadhat a rendszerben. Mindezekre figyelemmel kérdezném:

• Mit tesz a kormányzat, hogy ne ragadjanak bent jelentős források a támogatási rendszerben?
• Milyen számokra és folyamatokra alapoz a sokszor és sokat hangoztatott, a pályázati rendszer egyszerűsödéséről, gyorsulásáról szóló kormányzati kommunikáció?
• Elfogadhatónak tartja-e államtitkár úr azt az elképesztő cinizmust, hogy annak érdekében, hogy eltakarják a sikertelenségüket, a jelen teljesítményt a 2007-es adatokkal hasonlítják össze, nem közölve azt az apróságot, hogy az uniós költségvetés csúszása miatt csak 2008-ban indultak a kifizetések?

+

FÓNAGY JÁNOS, nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Az előző ciklusban éppen az önök kormánya által elkövetett szakmai hibák miatt a kormányváltást követően azonnal változtatni kellett a támogatási rendszer irányításán. Az európai uniós ellenőrzések eredményei, a forrásvesztéssel fenyegető és pénzügyi korrekciókat eredményező sorozatos szabálytalanságok, a lassú forrásfelhasználás meggyőztek minket e lépés szükségességéről. A szocialisták rendszerszerű hibáit az új kormány korrigálta, az átalakításokat az Európai Unió elfogadta, a számok pedig egyértelműen azt mutatják, hogy a fejlesztéspolitika megújításával helyes, jó döntést hoztunk. A forrásfelhasználás ellenőrzési rendszerét megerősítettük. Csak idén legalább 400 vizsgálat érinti ezt a területet. A projektek elfogadásával kifejezetten jól állunk, a kifizetéseket illetően pedig hozzuk az uniós átlagot. Az időközi kifizetés tekintetében a 27 tagállam közül az ötödik helyet foglaljuk el.

– Képviselő úr! Tisztában vagyunk vele, hogy a korábbiakhoz képest felpörögtek a kifizetések. Önnek abban igaza van, hogy gyorsításra szükség van. Ezért is készülünk kormányhatározatban összefoglalni azokat a feladatokat, amelyeket még el kell végeznünk. Már az eddigi intézkedések is látványos eredményeket hoztak. A heti szinten kifizetett támogatások mértéke a kormányváltás időszakához képest csaknem megnégyszereződött, a bent ragadt számlák darabszáma pedig a néhány hónappal ezelőttinek a negyedére csökkent. A programozási időt tekintve eddig 2000 milliárd forint kifizetése történt meg, és 5000 milliárd forintot tesz ki a pályázható vagy támogatott döntéssel már odaítélt, illetve leszerződött támogatások összege, a felhasználható keret pedig 1000 milliárd forint.

Nemzeti együttműködés a nemzeti parkokban?

SZABÓ IMRE (MSZP): – Húsz éve október 21-e a Földünkért világnapja, amelyet Magyarországon 1992 óta ünneplünk. 1991-ben a kampány a dalai láma szavaival kezdődött: olyan globális kérdések esetén, mint a Föld megőrzése, és igazából minden probléma kezelésekor az emberi tudat kulcstényező. A külső környezet megváltoztatása érdekében először magunkban kell változtatni - mondta. Úgy tűnik, a zöldtárca vezetője nem ismeri ezeket a szavakat. Az elmúlt másfél év nemzeti parkjainkban nem szólt másról, mint a folyamatos rombolásról! Sor került a legtöbb igazgató és szakmai vezető indoklás nélküli elbocsátására, a dolgozók folyamatos rettegésben tartására. A legutóbbi hírek a Balaton-felvidéki Nemzeti Park igazgatójának felmentéséről, a költségvetési megszorításokról és két, Aggteleken dolgozó embertelen elbocsátásáról szólnak. A témában írásbeli kérdésünkre adott válaszából is látjuk: államtitkár úr, miniszter úr nem kellően tájékozott, vagy nem az igazmondás bajnoka.  Mindezekre figyelemmel kérdezem:

• Valóban ez jelenti a nemzeti együttműködés rendszerét a nemzeti parkban?

+

ILLÉS ZOLTÁN, vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: – Kedves volt Miniszter úr! A nemzeti együttműködés, arra irányul, hogy ebben az országban, ebben a hazában politikai hovatartozástól függetlenül, a közös célokért az emberek együtt tevékenykedjenek. Nem szeretném félremagyarázni a kérdését, bár felveti azt a gyanút, hogy most rosszhiszemű vagyok, de kimondtam tudatosan: a nemzeti parkoknál is politikai hovatartozástól függetlenül szakmai munkát kell végezni. Ez minősít.