„Hazának füstje is kedvesebb mint idegen országnak tüze. – Patriae fumus igni alieno luculentior.”

Különös pillanatok kísérik a Tisztelt Házban a „mezítlábas kérdések” műfaját.  A tévé általában már nem közvetíti. Az újságírók is elmennek. Üresek a széksorok.  A képviselők zöme a büfében, a folyosón, vagy egyéb szükséges dolgukat végzik. Mégis fontos szereplésnek számít, midőn a teremben maradtak kérdéseket címeznek a kormány jeleseihez. Szólásaik majd mindig költőiek már a címűkben hordozzák az  állásfoglalást. A válaszok sem piskóták: félreérthetetlenül visszautasítják a vádaskodást, sötét múltra emlékeztetnek, szebb jelenről, s még szebb jövő reményével bíztatnak. Szolidan stilizálva – udvariasan mellőzve a zajokat, közbekiabálásokat – tallóztuk legutóbbi szónoklataikat.

Feladatfinanszírozás Fideszes módra?

PÁL TIBOR (MSZP): – Államtitkár Úr! Ma van az önkormányzatok napja, beszéljünk egy kicsit róluk, a kicsikről, a kis önkormányzatokról. Lassan egy éve már, hogy működik az önkormányzati alrendszerben az önök egyik csodafegyvere, a feladatfinanszírozás. Mi már a rendszer kialakításakor elmondtuk, egyrészt a költségvetés szerkezete azt mutatja, hogy továbbra is normatív módon finanszírozzák az önkormányzatok működését, másrészt azt is mondtuk, hogy a rendelkezésre álló keret nem a teljes, hanem csak a részleges finanszírozásra lesz elegendő.

– Államtitkár Úr! A rendszer már a kezdetektől több hibát is magában rejtett, mivel nem volt tekintettel többek között a helyi sajátosságokra, a településtípusok különböző helyzetére és lehetőségeire, a fajlagos költségek különbözőségeire. Ezt támasztja alá az a számos levél, figyelemfelhívás vagy panaszkodás is, amely az elmúlt háromnegyed évben az önkormányzatoktól, elsősorban a kistelepülésektől, a falvaktól eljutott hozzánk és vélhetően önökhöz is a minisztériumba. Ezek a panaszok nem szólnak másról, mint megerősítik azt, amit mondtunk, azaz hogy a feladatfinanszírozás nem orvosolta az alapproblémát, az alulfinanszírozottságot. A rendszer valójában csak részben és aránytalanul segít a feladatok ellátásában, legyen az akár szociális, kulturális vagy intézményfenntartói feladat. Emiatt biztos vagyok abban, hogy ez a rendszer jelentős korrekcióra szorul majd. Ezért a kormánynak először is oda kell majd adnia a szükséges forrásokat az önkormányzatoknak, nem utólag, nem pályázatok útján és persze nem lobbizás útján. Nincs másra szükség, mint arra, hogy minden település részére rendelkezésre álljanak a működéshez szükséges források, de úgy tűnik az eddigiek alapján, hogy a kormány nem foglalkozik a települések problémáival, mint ahogy a kisemberekkel sem, és úgy látszik, a kistelepüléseket is magára hagyja. Kérdezem ezért: 

• Várható-e a feladatfinanszírozás rendszerében átalakítás a 2014. évre.
• Várhatják-e a feladatok ellátásához szükséges forrásokat a kistelepülések?

+

TÁLLAI ANDRÁS, belügyminisztériumi államtitkár: – Képviselő Úr! Engedje meg, hogy visszatérjek arra az időszakra, amikor ön is döntési helyzetben volt, államtitkár volt, és még az önkormányzatokért is felelt, ha úgy tetszik. Akkor mi is történt? Az történt, hogy folyamatosan forrást vontak el az önkormányzati rendszertől, az történt, hogy a feladatokat nem tudták rendezni az állam és az önkormányzatok között, hanem csak adták a feladatokat az önkormányzatoknak, és végül az történt, hogy eladósították a teljes önkormányzati rendszert, amely a működőképesség határára jutott, és most ön kérdezi, hogyan is csináljuk mi. Hát elmondom önnek. Az első, amit elvégeztünk, az a feladatátalakítás az állam és az önkormányzatok között, egy átlátható, kisebb feladattal működő önkormányzati rendszert hoztunk létre. Aztán konszolidáltuk az önkormányzatokat, az 5 ezer lélekszám alattiakat teljesen, az 5 ezer lélekszám fölöttieket pedig 40-től 70 százalékig, de még ki tudja, ennek mi lesz pontosan a vége. És utána természetesen átalakítottuk a finanszírozást is. A finanszírozás lényege, hogy a kötelező feladatokat lehetőleg minden önkormányzat tudja finanszírozni, ezért egy új rendszert vezettünk be, amely figyelembe veszi, hogy mennyi a helyi adóbevétel nagysága, és ez alapján kapják feladatra a finanszírozást.

– Képviselő Úr! Egy ilyen átalakítás természetesen problémákkal és feszültségekkel jár, ezért tettünk a költségvetésbe mintegy 45 milliárd forint tartalékot. Ennek a tartaléknak a felhasználása megkezdődött, hiszen - lehet, hogy az ön figyelmét elkerülte - három belügyminiszteri rendelettel próbáljuk korrigálni a feszültségeket, és több területen is többletforráshoz jutottak az önkormányzatok, például az iparűzési adó beszámításánál visszapótlás történik, a gyermekétkeztetési feladatoknál, a szociális és gyermekvédelmi feladatok finanszírozásában, a megyei intézményfenntartó központok finanszírozásában és a helyi közösségi közlekedés finanszírozásában is. Ezek a változások be fognak épülni a 2014-es költségvetésbe, és 2014-ben olyan finanszírozás jön létre, ahol egyetlen önkormányzatnak sem lesznek finanszírozási gondjai és nehézségei, nem úgy, mint önöknél, hogy minden önkormányzatnál voltak.

Integráció a relativitást mellőzve?

VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik): – Államtitkár Úr! Pont egy hónappal ezelőtt ünnepélyes keretek között átadták a tatabányai integrált közigazgatási központot, ahol Navracsics miniszter úr is ünnepi beszédet mondott. A házban korábban tíz külön telephelyen dolgozó hivatal kapott helyet. Miniszter úr beszédében hangsúlyozta, idézem: „…itt valósult meg az országban az első olyan fejlesztés, amely megmutatja, hogy milyennek képzeljük a jövő magyar államát, amelynek fenntartására a polgárok nem sajnálják a pénzüket, mert jó színvonalú szolgáltatást kapnak.”

– Államtitkár Úr! A nagy integrálási lázban nem gondolták át, pedig ezt a szakma művelői is jelezték, hogy van olyan szolgálat a hivatalon belül, amelynek jellege, ügyfélköre miatt nem az idézett szövegben felvázolt hivatali kép a helytálló. Ez nem más, mint az igazságügyi szolgálaton belül működő pártfogó felügyelet. Az ő ügyfélkörük bűnelkövetőkből áll, akik kötelező jelleggel jelennek meg a pártfogó felügyelő előtt, és számukra kicsit túlzás a vörösszőnyeges ügyfélfogadási rendszer. Mivel egy büntetőeljárást követően válik valaki pártfogolttá, így a meghallgatásuk adatvédelmi és egyéb szempontokból is diszkrétebbek, mint a klasszikusan kialakított kliensfogadó. Nem beszélve arról, hogy a pártfogó felügyelőnek, feladata speciális jellege alapján, a terhelt magánszféráját érintő kérdéseket folyamatosan fel kell tennie.

– Államtitkár Úr! A pártfogó felügyelők munkabeosztása sem húzható rá a hivatali munkarendre, ők munkaidejük majdnem felét terepen töltik. És akkor arról még nem is szóltam, hogy ők az egyetlen olyan szerve a kormányhivatalnak, akik nem hoznak határozatokat, hanem csak javaslatot tesznek határozathozatalra az ügyészségnek vagy a bíróságnak. Ha már mindenképpen integrálni akarják ezt a normális működés esetén igen hatékony szervet, akkor miért nem integrálták a bíróságokhoz? Mind hivatali, mind ügyfélfogadás jellegéből adódóan logikusabb és reálisabb integráció. Azt is tudom, hogy a szakma képviselői fel is keresték Navracsics miniszter urat az irányú kérésükkel:

• Újra értékeli-e a kormány az általam vázolt szempontok alapján az integráció átgondolását, vagy marad a Gönczöl-Kerezsi-Hatvani által kijelölt liberális úton?

+

RÉTVÁRI BENCE, közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár:– Képviselő Úr! Nem tudom igazából megítélni képviselő úr javaslatában azt, hogy ha nem a kormányhivatal épületébe jönnek be ezek a személyek, hanem a bíróság épületébe, akkor az mennyivel kevésbé diszkriminatív, vagy mennyivel diszkriminatívabb az, hogy most a kormányhivatal épületében jelennek meg. Mind a kettő közintézmény. Nem látom a kettő közötti lényegi kapcsolatot, hogy máshol alperesek, felperesek, magánjogi perben részt vevő felek vannak érintve, itt pedig esetleg valóban olyan személyek, akik között vannak korábbi bűnelkövetők, hiszen magának az ilyesfajta pártfogó felügyeletnek a tevékenységi köre eléggé kiterjedt. Nem pusztán az a feladatuk, amit ön mondott, hanem akár még mediáció is a feladatuk, különböző helyreállító módszerek, konfliktuskezelő javaslatok megfogalmazása. Tehát nem csupán olyan emberekről van szó, akik adott esetben letöltötték büntetésüket vagy a bíróság büntetőügy miatt nevesítette őket.

– Képviselő Úr! A tatabányai integrált közigazgatási központ a költséghatékony működtetés és az ügyfélbarát közigazgatás érdekében jött létre, benne az igazságügyi szolgálaton kívül tizenegy tatabányai székhellyel rendelkező szakigazgatási szerv került egy épületbe. Az igazságügyi szolgálat elhelyezésénél a kormányhivatal kiemelt figyelmet fordított a működtetés sajátosságaira, és az érintettek, akár ügyfelek, akár pártfogoltak, akár közérdekű munka büntetésre ítéltek, ezek körére is. A központban a beidézett terhelteket és elítélteket minden luxust nélkülöző, egyszerű, ugyanakkor modern és a szakmai elvárásoknak maradéktalanul megfelelő, diszkréciót biztosító tárgyalóhelyiségben tudják fogadni. Tehát egyáltalán nem arról van szó, hogy vörös szőnyegen léphetnének be. Így az igazságügyi szolgálat munkatársai kulturált körülmények között találkozhatnak velük, szemben a korábbi elhelyezéssel, ahol a pártfogó felügyelők saját irodájukban, két-három munkatárs jelenlétében hallgatták meg az ideérkezetteket. Mindez biztosítja nemcsak a hatékonyabb és gyorsabb munkavégzést, hanem hozzájárulhat a bűncselekmények megelőzéséhez és számuk csökkentéséhez is. Ezen kívül még azt tudnám elmondani, hogy az igazságügyi szolgálatok ügyfelei között nemcsak terheltek vannak, hanem jogi segítségnyújtásra szoruló állampolgárok és bűncselekmények áldozatai is.

Nyelvvel vagy nyelv nélkül?

OSZTOLYKÁN ÁGNES (LMP): – Államtitkár Asszony! A tudásalapú társadalom idegennyelv-tudás nélkül nem létezik. A XXI. században a nyelvismeret, elsősorban az angol nyelv egyre inkább nélkülözhetetlen nemcsak a munkaerőpiacon, hanem a mindennapokban is. Klinghammer István államtitkár úr szerint a nyelveket alapvetően a közoktatás keretein belül kell megtanulnia egy diáknak, a felsőoktatás feladata a szaknyelv oktatása. Ezzel a kijelentéssel még egyet is értenénk. Csakhogy a közoktatás a fiatalok jelentős részét nem tudja felkészíteni még a középfokú nyelvvizsgára sem. Mindez a magyar közoktatás szélsőséges egyenlőtlenségeivel függ össze, de az is hozzátartozik, hogy egy 18 éves érettségiző diák egy átlag nyugati társához képest 15-20 százalékkal kevesebb nyelvórát kap. Emellett a nyelvoktatás struktúrájával, színvonalával és sajnos módszertanával is komoly kifogásaink vannak. Ezeket a hiányosságokat a tehetősebb családok különórákkal pótolják, de az a fiatal, akinek szülei ezt anyagilag nem engedhetik meg, és nem is jár erős iskolába, sajnos lemarad. Hátrányba kerül az egyetemi felvételi során, hátrányba kerül később a munkaerőpiacon. Ráadásul 2005 óta egyre kevesebb fiatal szerez nyelvvizsgát; igen, a nyelvtudás hiánya nemcsak több ezer beragadt diplomát generál, hanem később a munkaerőpiacon százszorosan megbosszulja magát. Kérdésem tehát:

• Hogyan kívánja a kormány mindezt megoldani?
• Átrendezik a nyelviskola-hálózatot?
• Nyelvvizsga-amnesztiát hirdetnek a felsőoktatásban?
• Mikor és hogyan lesz mindenkinek lehetősége arra Magyarországon, hogy érettségi előtt megszerezze a mai világban szükséges nyelvtudást, illetve letehesse a nyelvvizsgát?

+

HOFFMANN RÓZSA, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: – Tisztelt Képviselő Asszony! Nagyon fontos és nagyon aktuális problémát feszegetett. Sajnos nemcsak napjaink problémája ez, hanem évek, mi több, évtizedek óta visszatérő gond, hogy a nyelvvizsga megszerzése bizony sokaknak problémát okoz. Igaza van a felsőoktatásért felelős államtitkárnak, hogy már nem a felsőoktatás dolga a nyelv megtanítása, ott a szaknyelv oktatására van szükség, évek óta mi is ezt állítjuk. Ezért abban is egyetértek a felsőoktatásért felelős államtitkárral, hogy a közoktatásban kell megteremteni az alapjait a nyelvoktatásnak. Itt azonban beszámolhatok már némi eredményről, hiszen 2012-ben és 2013-ban is a középiskolás érettségiző korosztálynak már 50 vagy annál több százaléka szerzett nyelvvizsgát, ami a korábbi évek hasonló számaihoz képest jelentős eredménynek számít.

– Tisztelt Képviselő Asszony!  Nem felel meg a valóságnak, hogy a magyar közoktatás kevesebb órát fordít a nyelvtanításra, mi több, sokkal többet, mint más európai országok. Úgyhogy itt az adatoknak utána kellene nézni, mert ez a 15-20 százalékkal kevesebb nyelvóra a mi rendelkezésünkre álló adatokkal nem egyezik. Az, hogy a közoktatás nem tudja felkészíteni a fiatalokat a nyelvvizsgára, csak féligazság, mert azért a fiataloknak fel kell készülni a nyelvvizsgára. Az a magas óraszám, amit a közoktatás biztosít a nyelvoktatásra, ha megfelelő akarattal, szorgalommal párosul, akkor is jobb eredmény érhető el. Mindazonáltal a nyelvi felkészítő osztályok, a két tannyelvű gimnáziumok számára előírt minőségi követelmények, amelyeket a köznevelési törvényben rögzítettünk, szintén jó eséllyel kecsegtetnek a tekintetben, hogy javulni fog a közoktatásból kikerülők nyelvtudása.

Megújult az Óbudai Múzeum – Goldberger Textilipari Gyűjtemény az Alfa-program keretében

MENCZER ERZSÉBET(Fidesz): – Államtitkár Úr! Az Alfa-program célja az önkormányzati fenntartású muzeális intézmények szakmai munkájának támogatása, kiemelten az állandó kiállítások felújítása, új állandó kiállítások létrehozása és infrastrukturális fejlesztésének támogatása. Ez a kiemelt célmeghatározás helyesnek bizonyult. Az eltelt évek igen változatos tematikájú fejlesztései igazolták, csak színvonalas munkával, korszerű látásmóddal elkészített tárlatok érik el a látogatókat, csábítják tartósan a múzeumokba a közönséget. Arról nem is beszélve, hogy a múzeumok oktatási-nevelési programjait leginkább az állandó tárlatok segítik.

– Államtitkár Úr! Választókerületemben volt szerencsém megtapasztalni az Alfa-program pozitívumait, hiszen az Óbudai Múzeum Goldberger Textilipari Gyűjteménye tavaly 60 millió forint támogatást kapott a program keretein belül. Az erősen leromlott állapotban lévő gyűjtemény már régóta nem volt látogatható. A támogatásnak köszönhetően viszont a napokban, 2013. szeptember 12-én került átadásra a megújult gyűjtemény, amely mostantól újra megtekinthető a nagyközönség számára. Az állandó kiállítás az egykor világhírű Goldberger családnak és gyárnak állít emléket, bemutatva történetükön keresztül a mára szinte teljesen eltűnt hazai textilipart. A kiállítással egyidejűleg a múzeum megalakította a Goldberger Szellemi Műhelyt, ahol fiatal művészeknek, textiltervezőknek, dizájnereknek kíván bemutatkozási lehetőséget és közösségi teret biztosítani.

– Államtitkár Úr! A kulturális és sajtóbizottság tagjaként feladatomnak érzem felhívni a figyelmet a kulturális intézmények korszerűsítésének fontosságára. Az önkormányzati fenntartású múzeumok és az országos könyvtárak fejlesztése mellett számos helyi könyvtár is támogatásra szorulna. Gyűjteményeik elhasználódtak, fejleszteni nem tudnak, gyakran pedig a helyet adó ingatlanok állapota is kérdéses. Megújulásukat a könyvtárak gyűjteményének frissítése mellett a kulturált közösségi terek kialakításának igénye is indokolja.

Az elhangzottakra tekintettel tehát kérdezem az államtitkár urat,

            Mely múzeumokat érintette az Alfa-program?

Milyen hatással volt a fejlesztés az adott múzeumok látogatottságára?

Milyen támogatási összeg került szétosztásra a múzeumok között, milyen lehetőséget kínál még a program a hazai múzeumok tekintetében?

K iterjeszthető-e az Alfa-program az önkormányzati múzeumok megújulásán túl a helyi fenntartású könyvtárak fejlesztésére is?

+

HALÁSZ JÁNOS, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: – Kedves Képviselő Asszony! Ez nagyon időszerű, hiszen a múzeumfejlesztési pályázat szeptember13-án zárult, és az eredmények már megtekinthetők a kormany.hu oldalon. A program keretében ebben az évben a helyi önkormányzatok fenntartásában lévő muzeális intézmények szakmai támogatására 300millió forint állt rendelkezésre, ebből 240millió a múzeumi besorolással rendelkező intézmények, 60millió pedig a tájházak szakmai támogatására volt fordítható. A tárca múzeumfejlesztési célokra fordítható forrása a 2012-ben elkülönített közel 170millió forinthoz képest 2013-ban már majdnem a kétszeresére nőtt, és ez a következő évben is tovább fog növekedni, hisz a mostani 300 millió forint után jövőre reményeink szerint 340 millió forint áll majd rendelkezésre ezen a kereten.

A helyi önkormányzatok az általuk fenntartott muzeális intézmények fejlesztésére idén összesen 68 pályázatot küldtek be. Ezek közül a szakmai bizottság javaslata alapján Balog Zoltán miniszter úr 57 intézmény támogatásáról döntött. Az elmúlt években 70, a látogatói igények szerint kialakított állandó tárlat újult meg. Ezt a számot ugrásszerűen növeli majd meg az idei 57 nyertes pályázat.

– Kedves Képviselő Asszony! Kérdezett a könyvtárakról is. Örömmel mondom, hogy 2013-ban 632 település nyilvános könyvtára összesen 240 millió forint támogatást kapott az előző évi könyvtári beszerzések arányában. Nem felejtjük el a könyvtárakat sem. Az a célunk, hogy jövőre ugyanez a keret, vagyis a könyvtárakra fordítható támogatás szintén emelkedjen. A költségvetés e tekintetben is tartalmaz már olyan számokat, miszerint a könyvtári szolgáltató rendszernél több mint 50 millió forintos növekedés áll majd rendelkezésre.

A tervezett 64 kilométer útból 11 kilométer került az elmúlt három évben felújításra Heves megyében!

SÓS TAMÁS (MSZP): – Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Nem először hozom szóba a Heves megyei útfejlesztéseket, illetve azok hiányát. Aggodalommal figyelem mindazt, ami történik, illetve nem történik ezen a területen. Jelentős elmaradások vannak Heves megye útjainak felújításában. Az önöktől kapott tájékoztató alapján gyakorlatilag 11 kilométert újítottak föl, szemben a betervezett 64 kilométerrel ebben a kormányzati ciklusban. Azt a választ kaptam a napokban írásban, hogy még további 16 kilométert fognak felújítani várhatóan, viszont ahogy én látom, az sem fog befejeződni erre a kormányzati ciklusra. Ha ezt összességében nézem, ténylegesen a felét nem érik el a felújításoknak, amiket önök terveztek, és ezt aggodalommal nézem.

– Államtitkár Úr! Ha az előző kormányzati ciklussal hasonlítom össze, a szocialista kormány időszakával, akkor a regionális operatív programban 80 kilométer út felújítása történt meg négy év alatt, és itt úgy tűnik, hogy összességében húsz-egynéhány kilométert fognak négy év alatt felújítani. Én ezt nagyon siralmas dolognak tartom.

Hogy konkrét legyek, a 31-es útnál sem látom megnyugtatónak a helyzetet, Füzesabony és Heves térségében, a 33-asnál - Füzesabony-Poroszló - elhúzódnak ezek a folyamatok, az egri bevezető útnál hamar leálltak, a Gyöngyös nyugati elkerülő szóba sem kerül, majd csak a következő időszakban, és az is látszik, hogy Eger és Gyöngyös között nagyobb szakaszt kellene felújítani, mint tervezték. Gyöngyöspatának, ami most város lett, már kimondták, hogy nem adnak pénzt. Bélapátfalva térségében is bizonytalan a helyzet. Kérdezem:

• Mivel magyarázzák ezt, és látnak-e egyáltalán lehetőséget újabb utak felújítására?

+

FÓNAGY JÁNOS, nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: – Képviselő Úr! A Magyar Közút Nonprofit Zrt. a regionális operatív program 2009–2013 közötti programozási időszakában Heves megyét érintően 63,5 km útszakasz felújításának műszaki előkészítésére kapott megbízást. A ROP-program elején, a 2007–2008 programozási időszakban, amiről ön is említést tett a kérdésében, a mellékúti útfelújításokhoz a kivitelezést viszonylag hamar el lehetett kezdeni, mivel sok projekt előkészítése már korábban megtörtént. A 2009–2013-as programidőszak projektjei esetén ez az előkészítés azonban, éppen a korábbi időszak miatt, relatíve elmaradt. Az előkészítés időigénnyel jár, amely kevésbé látványos, mint a kivitelezés.

Az uniós források biztonságos felhasználása érdekében a műszaki előkészítés során jelentős mennyiségű tartalék projektet szerepeltetünk, amelyek a finanszírozás függvényében valósulhatnak meg. Az uniós források megyénkénti elosztása az egyes régiók döntésének megfelelően történt; magam is részt vettem ezeknek az egyeztetésén.

– Képviselő Úr! A Heves megyei források értékelésénél nemcsak az országos közutak felújítására, hanem az egyéb ágazatokra fordított összeget is figyelembe kellett venni. Az ön által is említett 31-es számú főút felújítása teljes egészében Heves megye területét érinti, 23 kilométer hosszan. A további útfelújítások lehetőségével kapcsolatban, mint említettem, megkezdődött az országos közúthálózat vonatkozásában egy rövid távú program előkészítése, ezt 2014 tavaszáig szeretnénk befejezni. Az előkészítés jelenlegi állása miatt itt konkrét időpontokat nem tudok mondani, de 2014 tavaszára ezeket be kívánjuk fejezni.

Már Hajdúböszörményig ér a földmutyi?

KULCSÁR GERGELY (Jobbik): – Államtitkár Úr! A Hortobágyi Nemzeti Park 800 hektáros földpályázatát idén januárban írták ki, majd márciusban törölték, és ismét meghirdették. Ezen furcsaságok is arra engedtek következtetni, hogy ahogyan az állami földpályázatoknál a Fidesznél szokás, ebben az esetben is a legnagyobb nyertes a kormánypárthoz erősen kötődő személy lesz. Nem kellett csalódni e téren. A 350 hektárt elnyert cég tulajdonosa Ónodiné Demeter Éva, aki a Fidesz önkormányzati képviselője volt 2010-ig Hajdúböszörményben, a 2010-es választásokon is indult, de elbukta a körzetét a jobbikos jelölttel szemben.

– Államtitkár Úr! Ónodiné 2011 óta a Nemzeti Földalapkezelő Hajdú-Bihar megyei irodavezetője. A most kiosztott 350 hektár tulajdonosi jogait Ónodiné munkaadója, az NFA gyakorolja. A pályázati kiírás csak a terület vagyonkezelőjének, a Hortobágyi Nemzeti Parknak a dolgozóit zárta ki az indulók közül. Emiatt az, hogy egy megyei NFA-vezető érdekeltségébe tartozó cég pályázhatott egy NFA tulajdonában lévő terület tartós bérleti jogára, a kiírás szerint szabályos. Az más kérdés, hogy etikus-e vagy sem. A nyertes elvitte a földek közel felét, miközben nyolc helyi családi vállalkozó lett a pályázat vesztese. Információim szerint a vesztes pályázatok közül több jobb volt, mint a fideszes nyertesé, több állattal, magyar fajtákkal rendelkeznek, több embert foglalkoztattak volna, és más extravállalást is tettek.

– Államtitkár Úr! A helyiek véleményét tolmácsolom önnek, államtitkár úr: semmisítsék meg a pályázat eredményét, hirdessék meg újra, és zárják ki belőle az NFA dolgozóit és családtagjaikat. Így lenne tisztességes. Kérdezem:

• Nem gondolják, hogy ez az ügy is egybecseng az ország több részén előforduló esetekkel, mikor a Fideszhez köthető emberek kaptak állami földeket?
• Ön szerint etikus volt-e az említett eljárás, hogy az NFA megyei vezetőjének cége nyert 350 hektár földet?

+

BITAY MÁRTON ÖRS, vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: – Képviselő Úr! Engedje meg, hogy azt mondjam, a legnagyobb nyertese a hortobágyi földek pályázatainak a fiatal gazdák, ők nem 350 hektárt, hanem 2500 hektárt nyertek. Én azt gondolom, hogy ők a legnagyobb nyertesei ennek a körnek. A napirend előtti felszólalásomban kitértem rá, most 15 ezer hektárról beszélünk, de még majd 50 ezerről fogunk, így jön össze a 65 ezer hektár, amit a Hortobágyon fogunk meghirdetni.

– Képviselő Úr! Néhány dolgot szeretnék rendbe tenni, mert úgy gondolom, hogy nem teljesen pontosan hangzott el. Tehát nem 800 hektárról beszélünk, hanem 15 ezer hektárról beszélünk, ez nagyon fontos. A következő, hogy a Nemzeti Földalap nem tulajdonosa ezeknek a földterületeknek, az állam a tulajdonosa, a Nemzeti Földalap csak a tulajdonosi jogokat gyakorolja, és ettől teljesen független, hogy a Hortobágyi Nemzeti Park pedig csak a vagyonkezelői jogokat gyakorolja.

– Képviselő Úr! Az illető hölgynek, aki nyert, 130 darab legelő húsmarhaállománya van, amit 200 darabra szeretne növelni. Nem tudom, hogy ezzel mi a probléma. Helyben lakik, a tanyája 2 kilométerre van attól a földterülettől, amit megnyert, tehát nem igazán értem az ön problémáját ezzel kapcsolatosan. Azt gondolom, hogy minden esetben a legjobb pályázat nyert, az a pályázatot író nyer, aki a legtöbb pontot kapja, ebben az esetben is erről beszélhetünk. Ráadásul az illető hölgy egyébként a Hajdú-Bét kapcsán egyszer csődbe ment, most abból próbál lábra állni, ehhez próbál az állam neki földet biztosítani. Nem látom, hogy hol a probléma.