Különös pillanatok kísérik a Tisztelt Házban az azonnali kérdések műfaját. Az elnök csenget, hosszasan csenget, rövid szünetet rendel el, mert vége az interpellációknak, vége a „kötelező szavazás" okozta frakciófegyelemnek, a képviselők zöme elindul a büfébe, a folyosóra vagy egyéb szükséges dolgait végezni. Pillanatok alatt harmadnyian maradnak. Így kezdődik. Mindig így kezdődik. Miután helyre áll a rend kőkemény ütközetek, szóváltások színesítik. Kontra, rekontra, szubkontra, mórkontra. Kártya nyelven így nevezhető. Az ellenzék szólásai majd mindig költőiek, már a címűkben hordozzák az elmarasztalást. Az MSZP például bőszen ostromol, s látványosan arra hivatkozik, hogy a nehézségek ellenére, mily nemes és eredményes volt a küzdelmük az elmúlt nyolc esztendőben, most pedig az új kormány áldatlan működésének köszönhetően romba dől az ország. A liberális köntösbe burkolódzó LMP, és a „mellényt öltő” Jobbik szerint pedig csak akkor lesz igazán szép a hazánk, ha majd – persze nem együtt- ők irányítják. A kormány sem rest. Hangzatos retorikával cáfol, a múlt sötét bugyraira emlékeztetve, valóságot javító, szebb jövő reményében tesz, s ígér bőségesen. A siker egyik oldalon sem kétséges: minden párt hálásan megtapsolja a szószóját! Legutóbbi szónoklataikból szolidan stilizálva tallózunk.

Tessék mondani, ez már a függetlenség, vagy lesz még rosszabb I.?

TÓBIÁS JÓZSEF (MSZP): – Miniszter úr! Közel másfél éve önök kormányoznak. Közel másfél év telt el azóta, hogy a kormány meghirdette a gazdasági szabadságharcát. Közel másfél év alatt a magyar társadalom döntő többsége ezen háborújuk áldozatává vált. Önöknek hála, ma magyar családok több százezrei tapasztalhatják meg, milyen az, amikor kevesebbet ér a pénzük, az életszínvonaluk pedig rohamosan csökken.

– Miniszter úr! E káros szabadságharcnak köszönhetően a munkavállalók 80 százalékának nőtt az adóterhelése. A háztartások több mint egynegyede, az alacsonyjövedelműek több mint fele esett késedelembe jelzáloghitel-törlesztőrészlet vagy közüzemi számla fizetése miatt. Ezzel szemben az önök igazságtalan adópolitikájának következményeképpen a magasabb jövedelműek jobban járnak, minél többet keresnek annál jobban. Hát, ez bravó! Szeretném megkérdezni:

• Másfél év elteltével szabadságharcuk társadalmi veszteségeit mikor és hogyan akarják úgymond kompenzálni?
• Mikor akarják beismerni, hogy amit eddig tettek az a kudarc gazdaságpolitikája?

+

MATOLCSY GYÖRGY, nemzetgazdasági miniszter: – Képviselő úr! Igen, mi másfél éve kormányzunk. Önök 8 évet kaptak arra, hogy javítsák Magyarország kilátásait, - önök ezt elszúrták, sajnos

– Képviselő úr! Önök, 8 év alatt néhány évtizednyi adósságot halmoztak fel. Magyarország államadóssága az összes európai uniós tagállamhoz képest gyorsabban nőtt. Az állampolgárok, családok adóssága sokkal gyorsabban nőtt, mint bármelyik más európai uniós tagállamban. És önök bizony az államadósság finanszírozásába külföldi befektetőket vontak be. Tehát Magyarország külső pénzügyi függése is minden más uniós tagállaménál gyorsabban nőtt. Ezt Demján Sándor szerint 10 év alatt lehet kijavítani. Mi megpróbáljuk egy ciklus alatt kijavítani, és ki fogjuk javítani.

– Képviselő úr! Valóban, az új adórendszer több pénzt hagy a családoknál. Valóban, megakadályoztuk a fogyasztás újabb zuhanását. És valóban, a devizahitelesek csapdából való kimentésére az első három lépést megtettük. Jön még több, míg végül mindenki kiszabadul a csapdából.

+

TÓBIÁS JÓZSEF: – Miniszter úr! Szeretném, ha megértené: tűzoltók, pedagógusok, éhező diákok, fűtetlen iskolák, rendőrök, nyugdíjasok és munkavállalók százezrei mondják azt, hogy köszönik szépen, ezt nem kérik. Hittek önökben ezelőtt másfél évvel. Önök megígérték, hogy egy olyan rendszert fognak csinálni, amiben nincs megszorítás, mindenki jól jár. A vak is látja: nem jött be!

– Miniszter úr! Ami nem megy, azt nem kell erőltetni! A bóvli kormány bóvli helyzetbe sodorta a magyar gazdaságot. Egyetlenegy érdemi döntést hozhat, miniszter úr, megmentve a kormányát és a miniszterelnöke valódi mozgásterét: ha lemond! 

+

MATOLCSY GYÖRGY: – Képviselő úr! Százezrek sem mondják azt, amit ön mond, de milliók mondták 2010-ben, hogy elég volt. Milliók mondták, hogy 8 év gazdaságot tönkretevő politikájából elég volt. Magyarország most valóban azon az úton van, hogy visszaszerezze pénzügyi függetlenségét, visszaszerezze gazdasági szabadságát. Magyarország most valóban azon az úton van, hogy kimentse magyar családok millióit azokból a csapdákból, örvényekből és minden más, szakadékra emlékeztető, mélyülő helyekről, amelyekbe önök a magyar családok millióit 8 év alatt belökték. Ez bizony időt vesz igénybe, de minden lépés oda vezet, hogy a csapdából kihozzuk Magyarországot.

Elárvult a Nemzeti Eszközkezelő?

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): – Miniszter úr! Másfél év után végre konkrét részleteket tudtunk meg arról, hogy az úgynevezett Nemzeti Eszközkezelő milyen feltételekkel kíván vagy tud segíteni magyar családokon. Az eredmény sajnos kiábrándító. Az eszközkezelő ugyanis bevallottan is csak egy nagyon szűk kör számára nyújt megoldást, nagyon szűk összegkerettel, mintegy 5 milliárd, pár milliárd forinttal. A kiírás szerint elsősorban az úgynevezett szociálisan rászorultak számára kíván segítséget nyújtani.

– Miniszter úr! Mi van azokkal a tisztességesen fizető magyar családokkal, akik soha nem álltak be a sorba segélyért, mert nem volt képük hozzá? Őket részesítjük hátrányban, azokat pedig előnyben, akik a szociális rendszer ellátásait, áldásait akkor is igénybe vették, amikor az talán nem volt indokolt? Miért szűkítik le két gyerekre az eszközkezelő igénybevételi lehetőségét? Mi van azokkal, akik tisztességgel nevelnek egy gyermeket, az édesanyja szíve alatt ott van már a második is? Ők miért nem számíthatnak segítségre? Miért záratnak ki ebből a rendszerből? És végül a legvérlázítóbb: a bank hozzájárulása kell ahhoz, hogy a Nemzeti Eszközkezelő egy károsulton segítsen, vagy pedig a lakását, ingatlanját mentse. Hát milyen rendszer az, ahol a bankok kártételeit a bankok engedélyével kell szanálni, rendezni vagy pedig semmissé tenni?

– Miniszter úr! Látható, hogy megint egy olyan konstrukcióról van szó, amire önöknek se pénzük, se ötletük nem volt. Megint az IMF hangolta finomra azt a kottát, amiből önök most zenélnek. És látható az is, hogy ha nem rendelnek tisztességes forrásokat ezen tervezet mellé, akkor nem várható az, hogy a károsult családok százezrei bármiben reménykedhessenek. Adódik a kérdés:

• Mi lesz azzal a 900 ezer vagy 1 millió magyar emberrel, akikre semmiféle devizahitelekkel kapcsolatos megoldási csomag vagy javaslat nem vonatkozik?

+

MATOLCSY GYÖRGY, nemzetgazdasági miniszter: – Képviselő úr! Nincs varázseszköz a kezünkben. Ha lenne, akkor már 1,2 millió devizahitelest, ebből 1 millió jelzáloggal fedezett devizahitelest kihoztunk volna ebből a csapdából.

– Képviselő úr! A kormány három eszközt már elindított.  Az első az eszközkezelő. Azok számára jelent megoldást, akik semmilyen módon nem tudnak már fizetni. A második az árfolyamgát, azok számára, akik tudnak fizetni, de nagyon nehezen. És a harmadik a végtörlesztés, akik ki tudják menteni magukat saját erőből a csapdából. A kormány nyitott minden olyan elképzelésre, javaslatra, ami akár az elsőt, akár a másodikat, akár a harmadikat bővíti.

+

Z. KÁRPÁT DÁNIEL: – Miniszter úr! Szánalmasnak kell hogy ítéljem ezt a választ, hiszen az árfolyamgát a következő ciklusra tolja át a fizetendő terheket, egy emelt szinten. A végtörlesztés a gazdagoknak jó, akiknek van 5-10 millió forintjuk a kredencben vagy a párna alatt.

– Miniszter úr! Mintegy 5 milliárd forintot különítettek el a Nemzeti Eszközkezelő modelljére, és mindezt azért, hogy az, erőltetett államadósság-törlesztésnek meg tudjanak felelni melyre 1150 milliárd forint kerül elkülönítésre a következő költségvetésben. Lehet az elmúlt nyolc évet emlegetni, de az 1150 milliárddal szemben áll az a vacak 5 milliárd, amiből önök magyar családok ezreit kívánják megmenteni.

– Miniszter úr! Nem kaptam arra sem választ, hogy mi lesz azzal a körülbelül egymillió magyar emberrel, aki egyértelműen nem a saját hibájából károsult, hanem a bankok kártételeinek következményeképpen. Kérem szépen, hogy ne az IMF-fel hangoltassák a programjukat finomra!

+

MATOLCSY GYÖRGY, nemzetgazdasági miniszter: – Képviselő úr! Már csak azért sem lehet az IMF-re hangolni, mert mélyen elleneznek minden olyan programot, magyarországi döntést, amely kihozza a bankok csapdájából az embereket. Úgyhogy ez a hárombetűs intézmény minden egyes intézkedésünket ellenzi, így ha nem is rá, de ellene hangoljuk a kormányzati politikát.

– Képviselő úr! Nem tudok olyanról, hogy visszautasította volna az eszközkezelő egyetlen esetben is azt a családot, amelyiknek szüksége lett volna az eszközkezelő működésére és segítségére. Beszéljünk róla akkor, amikor ön tud mondani egyetlen embert, akit visszautasítottak!

– Képviselő úr! A három lépés három különböző helyzetben lévő családot, csoportot, társadalmi réteget segít. Mind a háromra szükség van, és valószínűleg nem elegendő ez a három: az eszközkezelőt tágítani és bővíteni fogjuk. Célunk, hogy mindenkit kihozzunk a devizahitel csapdájából!

Végső búcsú a söralátéttől, - a legegyszerűbb adónem kivégzésével „egyszerűsítené” az adórendszert a Fidesz?

VÁGÓ GÁBOR (LMP): – Miniszter úr! Az eva már egy végtelen történethez kezd hasonlítani. Mai frakcióülésen azt döntötte el a Fidesz-frakció, hogy jogilag marad az eva, de megemelik 40 százalékosra a kulcsot, ezáltal senkinek nem fogja majd megérni, így hát gyakorlatilag megszűnik.

– Miniszter úr! A kampányban azt ígérték, hogy a kis- és középvállalkozások adminisztrációs terheit csökkenteni fogják. A miniszterelnök úr azt mondta 2010. május 3-án a választások után, hogy az új kormány arra készül, hogy kiterjessze az eho és az eva körét.

– Miniszter úr! Az emberek kiszámíthatóságot szeretik. Ehelyett azt kapják, hogy heti szinten változik az adórendszer, heti szinten változik a gazdasági mozgásukat befolyásoló rendszer az ön bénázása miatt. Azt nem mondhatják, hogy az eva megszüntetése pluszbevételt hozhat, hiszen valószínűleg ezek a vállalkozók a számlagyárakhoz fognak fordulni, mert egyszerűen képtelenek lesznek kibírni azt az adóprést, amit önök a nyakukba raknak.

– Miniszter úr! Önök a kis- és középvállalkozások ellen teszik bonyolulttá az adórendszert. És való igaz, a magyar adórendszer annyira bonyolult, hogy egy ilyen egyszerű adónem már nem fér el benne. A mai napon elmentem a Nemzetgazdasági Minisztérium elé, és másfél méter átmérőjű söralátéttel próbáltam azt megmutatni, hogy mekkora söralátétre van szükség egy adóbevalláshoz ma. Tehát kérdem én:

• Miért kell az evát ilyen módon tönkretenni, miniszter úr?

+

MATOLCSY GYÖRGY, nemzetgazdasági miniszter: – A képviselő úr is tudja, hogy az egykulcsos személyi jövedelemadó-rendszerrel jövőre fogunk először söralátétet kitölteni Tehát lehet másfél méter, lehet 150 méter is, de javaslom, hogy jövőre egy söralátéttel készítse el az adózását, mert akkor már megteheti.

– Képviselő úr! Az eva – mindannyian tudjuk, ön is – az adórendszertől idegen képződmény- Egy régi, lehetetlen adórendszerből itt maradt elem, egy burkolt munkaviszony, ami után járulékokat nem fizetnek, és az áfa-, a társaságiadó- és a személyi jövedelemadó-kulcsokat összeadva nagyjából fele az adóterhelése, mint a többi adózónak. Igazságtalan tehát. Mégis, amíg nincs a kisvállalkozók minden csoportjára kiterjedő kedvező adózásunk, addig megtartjuk az evát, de 40 százalékra emeljük az adó mértékét.

+

VÁGÓ GÁBOR: – Miniszter úr! Én nagyon szívesen szeretnék annyi sört inni, amennyi ráfér egy akkora söralátétre, mint ami az adóbevalláshoz szükséges. Látszik, hogy nincsenek tisztában azzal, hogy mit akarnak csinálni a magyar gazdasággal, és mit akarnak csinálni az adórendszerrel. Ha megnézzük a mai adatokat, a forint zuhan, történelmi mélységekbe zuhant. Magyarország a gazdasági rangsorok legvégén van, a kutyát nem érdekli az, hogy milyen állampapír-aukciókkal állunk ki, egyszerűen senki nem veszi meg.

– Miniszter úr!, itt nem csupán a kis- és középvállalkozásokról van szó, hanem arról van szó, hogy az ön gazdaságpolitikája kiszámíthatatlan! Nap mint nap újabb forradalmi ötletekkel áll elő, amivel tönkreteszi a magyar gazdaságot! Úgy rángatja, hogy senki nem tudja, hogy milyen feltételek között kell a gazdálkodását folytatnia. Miniszter úr, mikor mond le végre?

+

MATOLCSY GYÖRGY: – Képviselő úr! Az égvilágon semmi köze nincs a forint árfolyamának a sörhöz és a söralátéthez, úgyhogy arra biztatom, hogy nyugodtan sörözzön addig is, amíg nem lehet a söralátétet kitölteni. Ami a lényeget illeti: Magyarország idén a két uniós ország közül az egyik, ahol csökken az államadósság. Magyarország jövőre a hetedik legalacsonyabb költségvetési deficitet mutató ország lesz. Magyarország jövőre is csökkenti az államadósságát. Magyarország folyó fizetési mérlege egyedülállóan, egyedülállóan pozitív az Unióban. Magyarország négy helyet javított a versenyképességi ranglistán. Magyarország emelkedőben van. Kérem, képviselő úr, hogy ezt egy jó pofa sörrel ünnepelje meg!

Tessék mondani, ez már a függetlenség, vagy lesz még rosszabb II.?

BURÁNY SÁNDOR (MSZP): – Miniszter úr! Négy hete kívántam önt megkérdezni, de akkor kibújt a válaszadás kötelezettsége alól. Négy hete a svájci frank 234 forintba került, négy hete az euróért 291 forintot kértek, és erős növekedésnek indult a benzin és az üzemanyag ára is. Mit mondjak ma, amikor 255 forintba kerül a svájci frank, mit mondjak ma, amikor 315 forintot kérnek egy euróért, és mit mondjak, amikor egy mai hír szerint rövidesen több mint 400 forint lesz a benzin, és több mint 430 forint lesz a gázolaj literenkénti ára.

– Miniszter úr! Megvallom önnek: azok közé a közgazdászok közé tartozom, akik tankönyvekből készültek fel annak idején az egyetemi vizsgákra, és ezekben a tankönyvekből azt tanultam, hogy ez baj. Baj, ha négy hét alatt 20 forintot gyengül a forint, baj, ha négy hét alatt legalább 20 forinttal növekednek az üzemanyagok árai. S itt állunk most, a negyedik héten, megfürödve, a bóvli kategória szélén.

– Miniszter úr! Én megértem, hogy ön eldöntötte, hogy a sportolókhoz hasonlóan a csúcson kívánja abbahagyni. Tisztelettel jelzem: ne várja meg azt a csúcsot, amikor, mondjuk, az euró 350 forintba kerül, és 450 forint lesz a benzin ára.

• Tessék mondani, ez már a függetlenség, vagy lesz még rosszabb?

+

MATOLCSY GYÖRGY, nemzetgazdasági miniszter: – Képviselő úr! Nehéz megmondani önnek, hogy mit mondjon. Talán érdemes lenne beszélni egy kicsit arról, hogy mi történt 2002 után. Egy olyan kormánypolitika volt, amely Magyarországot nyakig eladósította, és kötésig a családokat, ráadásul külföldi fizetőeszközben, devizahitelben. Talán erről érdemes lenne beszélni a választóknak, embereknek, diákoknak. A tankönyvek tiltják azt a kormányzati gazdaságpolitikát, amelyet önök 2002 és 2010 között Magyarországra kényszerítettek. Szigorúan tiltják!

– Képviselő úr! A mostani globális, ezen belül uniós, európai és ezen belül eurózóna pénzügyi helyzete bünteti azokat az országokat, amelyek olyan helyzetben vannak, amilyen helyzetbe önök kormányozták Magyarországot. A büntetésből ki fogunk jönni.

+

BURÁNY SÁNDOR: – Miniszter úr! Az elmúlt héten Oli Rehn, az Európai Unió gazdaságért és pénzügypolitikáért felelős biztosa elmondta, hogy idén 6 százalék lenne az állam adóssága, ha nem zsebelték volna be a magán-nyugdíjpénztári megtakarításokat. Elmondta, hogy nem lesz jövőre gazdasági növekedés. Erre önök mit mondtak? Azt mondta Orbán Viktor miniszterelnök, hogy soha nem hallott jó hírek jöttek Brüsszelből. Mi lenne akkor a rossz hír? – kérdezem én. Ugyanezen a napon pedig elmondta valahol, valamilyen fórumon, hogy újabb csatát nyert Magyarország. Bocsássa meg nekem, én már nem emlékszem, hogy miben és hányadik csatáját nyerte meg, miniszter úr. De térjünk vissza a mai napra: ma éppen nem tudtak eladni 50 milliárd forint értékű állampapírt, és ez már másodszor történik meg két hét leforgása alatt.

– Miniszter úr! Lehet, hogy ön sok csatát nyert, de az egész háborút elvesztettük. Vegye már észre! Adja vissza a marsallbotot!

+

MATOLCSY GYÖRGY: – Képviselő úr! Ön azt mondja, hogy Magyarország államadóssága 6 százalékon áll. Hú, de jó lenne, ha így lenne! El kell önnek mondanom, hogy igen, a 6 igaz, csak van előtte egy 7-es, és azért van, mert önök 8 évet kormányoztak. Tehát sajnos Magyarország államadóssága nem 6 százalékon áll, hanem valahol 75-76 százalék közelében, árfolyamtól függően. Oli Rehn biztos pedig, aki finnként és sportdrukkolóként Magyarország mellett áll, azt mondta nekünk, hogy hét ország költségvetési deficitje lesz 3 százalék alatt 2012-ben, és ezek közül az egyik Magyarország. Ez valóban egy csatanyerés. Nem az egész hadjárat, nem az egész háború, mert 8 évet nehéz másfél év alatt megnyerni, de ez egy nagyon-nagyon szép, nagyon-nagyon szép diadal. Azt javasolom, képviselő úr, örüljön neki!