Különös pillanatok kísérik a Tisztelt Házban az azonnali kérdések műfaját. Az elnök csenget, hosszasan csenget, rövid szünetet rendel el, mert vége az interpellációknak, vége a „kötelező szavazás" okozta frakciófegyelemnek, a képviselők zöme elindul a büfébe, a folyosóra vagy egyéb szükséges dolgait végezni. Pillanatok alatt harmadnyian maradnak. Így kezdődik. Mindig így kezdődik. Miután helyre áll a rend kőkemény ütközetek, szóváltások színesítik. Kontra, rekontra, szubkontra, mórkontra. Kártya nyelven így nevezhető. Az ellenzék szólásai majd mindig költőiek, már a címűkben hordozzák az elmarasztalást. Az MSZP például bőszen ostromol, s látványosan arra hivatkozik, hogy a nehézségek ellenére, mily nemes és eredményes volt a küzdelmük az elmúlt nyolc esztendőben, most pedig az új kormány áldatlan működésének köszönhetően romba dől az ország. A liberális köntösbe burkolódzó LMP, és a „mellényt öltő” Jobbik szerint pedig csak akkor lesz igazán szép a hazánk, ha majd – persze nem együtt- ők irányítják. A kormány sem rest. Hangzatos retorikával cáfol, a múlt sötét bugyraira emlékeztetve, valóságot javító, szebb jövő reményében tesz, s ígér bőségesen. A siker egyik oldalon sem kétséges: minden párt hálásan megtapsolja a szószóját! Legutóbbi szónoklataikból szolidan stilizálva tallózunk.

Támogatja-e a kormány a további jogalkotást annak érdekében, hogy a bankok ne tudják megakadályozni a devizahitelek végtörlesztését?

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): – Az elmúlt nyolc év szocialista-liberalista kormánya felszámolta az otthonteremtési kamattámogatást és a szociálpolitikai kedvezményt is. Az esztelen költekezés miatt az államadósság megduplázódott. Az otthonteremtők forinthitelezése valójában megszűnt, a kamat az égbe szökött. A bankok egy valótlan és hamis hitelterméket öntöttek a lakosság nyakába svájci frank, euró- és yenhitel formájában egyoldalú, monopol, a világban sehol sem látott kiszolgáltatott feltételekkel. A gazdasági válság, a pénzpiaci válság következtében sokan elvesztették a munkahelyüket, a jövedelmüket, fizető- és törlesztő képességüket. Beindult a bankok részéről a szerződések felmondása, az erőszakos pénzbehajtás, a fenyegetés, a szervezett végrehajtás, a zsaroló költségekkel való zaklatás, az erősen gyanús, kisemmiző árverésekkel. Többen földönfutóvá váltak Magyarországon, és végső elkeseredésükben az öngyilkosságba menekültek.

– Államtitkár úr! A kormány több hasznos intézkedést tett a parlamenttel együtt a banki károsultak megsegítése érdekében. De a bankokkal egyeztetett árfolyamon való végtörlesztést több helyütt akadályozzák, félretájékoztatják az ügyfeleket, és nem nyújtanak megfelelő forinthitelt, és a végtörlesztés ellehetetlenítése érdekében felverték a hitelkamatokat. Folyik a jogi csűrés-csavarás, nagy az adósok létbizonytalansága, kiszolgáltatottsága és elkeseredettsége. Joggal kérdezem tehát:

• Támogatja-e a kormány a további jogalkotást annak érdekében, hogy a bankok ne tudják megakadályozni a devizahitelek végtörlesztését?

+

CSÉFALVAY ZOLTÁN, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! A devizahitelesek problémája két szinten is jelentkezik, egyrészt – amit ön is említett – ez egy szociális probléma, nagyon sokan nagyon nehéz helyzetben vannak, másrészt persze jelentkezik ez makrogazdasági szempontból is, lévén a deviza-hitelállomány a GDP közel egynegyedét teszi ki. Éppen ezért a kormány nagyon széles palettát dolgozott már ki, különböző adócsoportok számára próbál megoldást nyújtani, a családiház-építési programtól kezdve a kvótán át az árfolyamgátig és a végtörlesztésig is.

– Képviselő úr! A végtörlesztéssel kapcsolatban szeretném leszögezni: a törvények betartása függetlenül attól, hogy az érintettek annak tartalmához miként viszonyulnak, mindenkire vonatkozik. Ön előtt ismert, hogy a Bankszövetség az Alkotmánybírósághoz fordult a végtörlesztéssel kapcsolatban, ez a lépése azonban semmilyen módon nem befolyásolhatja a bankok magatartását, a hitelezők nem akadályozhatják a devizakölcsönök végtörlesztését. A vonatkozó rendelkezések betartását fogyasztóvédelmi hatóságként a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete ellenőrzi. Ez egyben törvényi kötelessége is. A rendelkezésre álló információk azt erősítik meg, hogy a felügyelet már eddig is több esetben nagy összegű bírságokat kiszabva betartja és betartatja a szabályokat, tehát azok megsértése ellen fellép.

+

BABÁK MIHÁLY: – Államtitkár úr! Látszik, hogy a forinthitellel való végtörlesztés nagyon nem tetszik a pénzközvetítő intézményeknek, ezért a jogi csűrés-csavarás van nap mint nap, és elbizonytalanítják az állampolgárokat. Úgy gondolom: zéró toleranciát kellene tanúsítani a végrehajtó szervezetnek, törvénytiszteletre kéne szorítani a pénzpiaci szereplőket. Meg kellene vizsgálni az off-shore alapú végrehajtó és pénzbehajtó cégeket is. Megfontolandó az is, hogy csakis a PSZÁF ellenőrzése után lehessen a végképp ellehetetlenült hitelt követelni.

+

CSÉFALVAY ZOLTÁN: – Képviselő úr! A kormány figyeli és folyamatosan figyelemmel kíséri a végtörlesztéssel kapcsolatos történéseket. Elkötelezett amellett, hogy minden rendelkezésére álló eszközzel fellép a szabályok betartása érdekében.

Szélsőségesek hálójában a kormány?

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): – Államtitkár úr! Nem meglepő, hogy a magyarság tudományos élete felett őrködni hivatott Magyar Tudományos Akadémia meghívására érkeztek Budapestre a cionista érdekeket képviselő, önmagát hálózatként meghatározó nemzetközi szervezet, az Izraelt Támogató Parlamenti Képviselők Nemzetközi Alapítvány képviselői. Az első Fidesz-kormány minisztere, Pálinkás József vezetése alatt álló intézmény nem először ad helyt ilyen bizarr összejöveteleknek. A közelmúltban volt már konferencia a homofóbia és transzfóbia elleni küzdelem lehetőségeiről, a hétköznapi rasszizmusról és a kisebbségi elitekről. Most ahhoz járult hozzá a tudományos élet éber őre, hogy egy deklaráltan cionista gyülekezet Budapestről kürtölje világgá, kiáll Jeruzsálem oszthatatlansága és Izrael egysége mellett. Az, hogy a magyar kormány is támogatásáról biztosította a cionista összejövetelt, skandalum. Azzal ugyanis, hogy a nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes, Semjén Zsolt hivatalosan fogadta a cionista képviselőket, a kormány szembement az ENSZ többségével, sőt az EU-állásponttal is, amikor egy és oszthatatlan izraeli Jeruzsálem mellett tört lándzsát. Ez külpolitikailag is szánalmas, és újfent bizonyítja az Orbán-kormány izraeli függését.

– Államtitkár úr! A találkozón jelen lévő európai radikális jobboldali pártok képviselői a magyarországi cionista sajtó, az ATV, a Hetek és a 168 Óra tolmácsolásában adták közzé, hogy ők elhatárolódnak a Jobbiktól, annak izraeli térhódítást ellenző, és a palesztin államiságot pártoló politikája miatt. Azon nyugati radikálisokról van szó, akik a fősodratú sajtóban azzal váltak szalonképessé, hogy egyértelműen cionista politikát folytatnak az elsősorban muszlim nyugat-európai bevándorlók elleni küzdelmük során. Ez tehát a nyugati kettős mérce, amely szerint csak az Izraelt bíráló lehet szélsőséges. Ha egy szervezet a cionista törekvéseket támogatja, akkor akár a muszlimok irányába gyakorolt rasszizmusa is elfogadható. Államtitkár úr:

• Nem gondolja, hogy maga Breivik, tömegmészáros is elégedetten mosolyog kényelmes börtöncellájában, hiszen az önök szolgalelkűségével közelebb kerültünk álma megvalósításához, a szélsőségesen elfogult Izrael-barátsághoz és szélsőséges muszlimellenességhez?

+

RÉTVÁRI BENCE, közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Felolvasnék akkor egypár sort abból, amit Semjén Zsolt mondott, amit ön vállalhatatlannak tart az Európai Unión belül. Íme, a következőket mondta a miniszterelnök-helyettes úr: „Magyarország hagyományosan és tradicionálisan a bibliai kultúrának a része, hiszen Szent István királyunk ezer évvel ezelőtt erre az alapra építette fel a magyar államiságot. A Magyar Köztársaság kormánya támogat minden olyan erőfeszítést, amelyik a békére irányul és arra a küldetésre, hogy ezek az értékek és ezek a hagyományok ma is betöltsék azt a szerepet, amit az emberiség történelmében mindig is betöltöttek.” Ez hát az, ami az ön számára elfogadhatatlan, és amit nem engedhetett volna meg magának a Magyar Tudományos Akadémia épületében.

– Ezzel szemben én úgy látom, hogy magának a Jobbiknak nem teljesen egyértelmű az álláspontja ebben a kérdésben, hiszen ön itt elmondott egyfajta álláspontot, miközben az önök európai parlamenti képviselője, Morvai Krisztina tagja lett az European Alliance for Freedomnek, a Szövetség az Európai Szabadságért nevű csoportnak az Európai Parlamenten belül, amely nyíltan Izrael-párti és palesztinellenes szervezet. Ha megnézzük a Wikipedián, Magyarországról egyedül Morvai Krisztina szerepel ebben. Még inkább beszédes az, ahogy Morvai Krisztina maga leírta, hogy hogyan lett ennek a csoportosulásnak a tagja. Idézem szó szerint: „Noha nem vagyok tagja a Jobbiknak, kikértem Vona Gábor pártelnök véleményét, aki nem ellenezte, hogy részt vegyek a szervezet munkájában. Egyetértettünk Gáborral abban, hogy egy ilyen nemzetközi csoportban való részvételem a Jobbik sokszínűségét erősíti.” Ennek a szervezetnek a vezetője az Osztrák Szabadságpárt elnöke, Heinz-Christian Strache, azt mondta, hogy Izraelnek joga van a saját államához, amely folyamatos terrorfenyegetésnek van kitéve az iszlám terrorista csoportok részéről, legnagyobb ellenség a fundamentális iszlámizmus. Ez pont az ellenkezője annak, amit ön mondott.

+

GYÖNGYÖSI MÁRTON: - Államtitkár Úr! Egy szimbolikus találkozónak egy ilyen társasággal igenis jelentősége van, és mutatja azt, hogy a magyar külpolitika milyen szánalmas politikát folytat. Többszörös felszólításra sem akartak kiállni az ENSZ-ben kezdeményezett palesztin önálló államiság kérdéséről indítványozott határozat kérdésében, ennek kapcsán még nem szólaltak meg. Ezzel szemben, amikor idejönnek Magyarországra különböző cionista pártoknak a képviselői, akkor egyből fogadjuk őket a Parlament falai között. Ami pedig Morvai Krisztinát illeti: határozottan elutasítom. Morvai Krisztina nem tagja az ön által emlegetett szervezetnek, kilépett, visszalépett. És semmiféle közös szervezés nincsen a Jobbik és az FPÖ között, sem ennek a szervezetnek a különböző tagjai között.

+

RÉTVÁRI BENCE: – Képviselő úr! Az ön pártjának az egyik európai parlamenti képviselője belépett ebbe a szervezetbe, és úgy lépett be, hogy a pártelnöknek a tudtával, a vele való egyeztetés után. Úgy gondolom, ha ön kritikával illethet valakit, akkor az a saját pártján belül tegye meg, és utána lesz a Jobbiknak erkölcsi alapja arra, hogy bármi hasonlót számon kérjen a kormányon. Magyarország politikájával kapcsolatban pedig szeretném leszögezni: két állam elvét képviseljük ezen kérdés kapcsán, - egy független és életképes Palesztinával és egy biztonságos Izraellel!

A hallgatás beleegyezés, mit tesz a kormány Verespatak ügyében?

JÁVOR BENEDEK (LMP): – Államtitkár úr! Tíz éve folyik a küzdelem a verespataki aranybánya engedélyezése és megnyitása ellen. Tíz éven át romániai és magyarországi civilek sikerrel tartották föl a megalomán tervet. Úgy tűnik azonban, a pénz beszél, a kutya ugat, és a beruházók sok százmillió dollárja végül is felőrli az ellenállást, a hírek szerint még az idén várható a bánya környezetvédelmi engedélyének kiadása.

– Az LMP meggyőződése, hogy a bányanyitás már középtávon Románia számára is rossz döntés, a 2000-es tiszai ciánszennyezést elszenvedő Magyarországnak azonban biztos, hogy csak kockázatokat jelent. Ehhez képest a máskor szomszédainkat oly hetykén kiosztó magyar kormány feltűnően csendes az ügyben. Azt sem tudjuk, hogy a szerény próbálkozás, amit a minisztérium még augusztusban egy levél megküldésével megtett, milyen eredménnyel jár Megismerheti-e a hazai nyilvánosság a román fél válaszát, és van-e elképzelése a kormánynak arra, hogy mi a következő lépés, vagy beletörődtek már a verespataki bányanyitásba, és csak adminisztratív alibizés zajlik az engedély kiadásáig. Pedig tennivaló lenne bőven.

• Tíz évvel a nagybányai és egy évvel a kolontári katasztrófa után nem lenne időszerű egy Kárpát-medencei együttműködés elindítása a kockázatos létesítmények feltérképezésére és felszámolására?
• Két évvel a többek között az LMP által kezdeményezett hazai cianidtilalom kimondása után nem lenne időszerű egy regionális cianidtilalmi kezdeményezés élére állni?
• Látva, hogy a tiszai ciánkatasztrófáért Magyarország egy fillér kártérítést sem tudott kiharcolni, nem kellene rendezni itthon és régióban az okozott károkért viselt pénzügyi felelősség kérdését?
• Nem szégyen ez, tisztelt államtitkár úr?
• Hány katasztrófát várunk még meg, mielőtt felfognánk, hogy a semmittevés rövid kényelméért óriási árat leszünk, sőt, már vagyunk kénytelenek fizetni időről időre?
• Mit kíván tenni a kormány Verespatak ügyében?

+

ILLÉS ZOLTÁN, vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Ha nem lenne egyetemi tanár, értetlenül állnék a kérdésfeltevései előtt – mint a rossz tanuló, sorolja a kérdéseket, amelyeknek egyáltalán nincs semmifajta értelme. Kezdjük az elején! A hallgatás beleegyezés? – kérdezi az azonnali kérdésének mindjárt a címében. Milyen hallgatás? Milyen beleegyezés? Hol volt itt hallgatás? Hiszen ön mondta, hogy tíz év óta tart ez a küzdelem. Tehát nem volt hallgatás, sőt, most az utolsó pillanatban is, a magyar kormánynak van egy nagyon határozott állásfoglalása: nem támogatjuk a cianidos technológiát. Olyannyira nem, hogy Tőkés László és Áder János 2010. május 5-én az Európai Unió Parlamentjében elfogadtatták ezt a határozatot.

– Képviselő úr! Ahová ön tudna fordulni ezzel a felvetéssorozatával, az többek között a román parlament. De helyes, hogy innen is üzen, ugyanis ez a kérdés nem csak a magyarokról szól, hanem románokról ugyanúgy meg cigányokról is, meg más emberekről, más nemzetiségekről is, és a természet egészéről is. Tehát akkor, amikor a magyar álláspont az, hogy nem támogatjuk a cianidos technológiát, akkor nem támogatjuk Spanyolországban sem, és nem támogatjuk Svédországban sem. A magyar álláspont határozott volt, egyértelmű, szakmapolitikai. Ezek után ön azt mondja, hogy belegyezés? Milyen beleegyezés?

+

JÁVOR BENEDEK: – Nagy érdeklődéssel hallgattam államtitkár úr válaszát. Valóban tíz éven át folyt a küzdelem. Hol volt akkor a Fidesz-kormány? Sehol. Az a kormány, amelyik fellépett határozottan Romániával szemben, az nem az önök kormánya volt, hanem a sokat emlegetett elmúlt nyolc évek kormányainak az egyike. Az Orbán-kormány az elmúlt másfél évben alig tett valamit ebben a kérdésben. Valóban, augusztusban a minisztérium elküldött egy levelet Romániába. Szinte már látom, ahogy a román politikai elit rémülten a szívéhez kapott.

– Államtitkár úr! Én arra vagyok kíváncsi, hogy abban a helyzetben, amiben benne vagyunk, hogy heteken belül ez az engedély kiadásra fog kerülni, milyen elképzelései vannak a kormánynak a konkrét engedély, a bányanyitással szembeni fellépés tekintetében, illetve általában a régió környezetbiztonságának javítása érdekében, amelyben, azt gondolom, szintén eléggé le vagyunk maradva?

+

ILLÉS ZOLTÁN: – Képviselő úr! A saját hitelemet, amit évtizedeken keresztül sikerült felhalmoznom, nem fogom kockára tenni és lerombolni azáltal, hogy minősítsem azt, amiről ön beszél. Tehát nem fogom ezt megtenni: hajókötélből vannak az idegeim ilyen tekintetben.

– Képviselő úr! A következő a helyzet. Ön vagy nem tudja, vagy úgy csinál, mintha nem tudná, hogy az espoo-i egyezmény értelmében a részes feleknek joga van kérdést feltenni a hatást élvező félnek a másik felé, amelyik a hatást kialakítja. Ebben az esetben Románia és Magyarország benne volt ebben a párbeszédben 2005 és 2011 között. Namost, ehhez képest Magyarországnak kérdést lehet feltenni, de Romániának nem kötelező elfogadni a magyar álláspontot. Magyarországnak és az espoo-i egyezmény valamennyi tagországának nincs lehetősége a másik félre rákényszeríteni az akaratát. Tudja mit? Ez a kérdés Bukarestben fog eldőlni, és a román kormány vállalja a felelősséget mindazon cselekedeteiért, amiket megtesz, és a döntéseiért, a romániai emberekért, és ahogy mondják a képviselő urak, az RMDSZ is, amennyiben hozzájárul ennek a beruházásnak a megvalósításához.

Már az időjárás sem segít a kormánynak?

PÁL TIBOR (MSZP): – Államtitkár úr! A szép őszi időnek vége, beindult a fűtési szezon. Hamarosan kézhez kapják az emberek azokat a számlákat, amelyekből kiderül, hogy nemcsak azért nőtt a rezsi, mert beindult a fűtés, hanem azért is, mert a kormány megszüntette a gázár támogatását. Ezt a feladatot rápakolták az önkormányzatokra.

– Államtitkár úr!  Ha a telefonálás miatt zavarja a kérdés, később is elmondhatom. Miközben összecsúsztatták a két támogatási rendszert, egyben 20 milliárd forintot elvontak a támogatási keretből. Amikor az érintettek, a 878 ezer háztartás megkapja a sárga csekket a gáz- és a távhőköltségről, akkor fog szembesülni azzal a magasabb összeggel, amit nem várt. Viszont az önkormányzattól kapott támogatás nem fog segíteni, mert az nem nőtt olyan mértékben, mint ahogy a számla összege nőtt, hiszen az elvont 20 milliárd forint már nem jelenik meg az önkormányzatoknál. Réthelyi Miklós miniszter úrtól kapott válaszból tudjuk, hogy 2011-ben a gázár támogatására 25,5 milliárd forintot terveztek, lakásfenntartási támogatásra pedig 22,5 milliárdot, azaz összesen 48 milliárd forintot. Viszont az összevonás után ebből csak 22,5 milliárd maradt, tehát azt lehet mondani, hogy 25 milliárd forintot elvontak ebben az évben erre a feladatra vonatkozóan. A 2012-es költségvetésben pedig azt látjuk, hogy erre a célra összesen 26,5 milliárd forintot terveznek, tehát 20 milliárdot ott is elvonnak. Kérdezem:

• Hová lett a 20 milliárd forintos támogatás?
• Hogy lehet fele pénzből megoldani azt, hogy senki se járjon rosszabbul, és ki tudják fizetni a sárga csekkeket?

+

SOLTÉSZ MIKLÓS, nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Nem is értem a kérdését, és azt sem értem, hogy ön milyen alapon tesz fel ilyen kérdéseket. Ön, aki az előző kormánynak államtitkára volt, talán nagyon jól emlékszik, hogy azt a trükköt vetették be, hogy a gáz és távhő támogatása és annak mindenféle kihatása pontosan a választásokat követő néhány héttel szűnt volna meg. Az új kormány a tavalyi évben ezt azonnal visszaállította, és egészen 2011, azaz ez év szeptember 1-jéig megmaradt ez a támogatási forma.

– Képviselő úr! Amit ön kérdez, az egyszerűen elképesztő és nem is igaz, hiszen nagyon jól tudja, hogy 42,5 milliárd forintot tettünk félre erre az évre is, és a jövő évre is gáz és távhő, és hozzáteszem, más fűtési módok és más lakástámogatási rendszerek támogatására. Az egy más kérdés, hogy a lakástámogatási rendszereket összevontuk, mert sokkal ésszerűbb és sokkal átláthatóbb így, hogy az önkormányzatok nézik meg vagyonvizsgálaton keresztül, hogy azok, akik lakástámogatást igényelnek, valóban rászorultak-e. Egyébként nem csak gáz- és távhőtámogatást kaphatnak. És még egyet hadd emeljek ki, tisztelt képviselő úr: felemeltük az öregségi nyugdíjminimum 150 százalékáról a támogatási lehetőséget 250 százalékra, magyarán, kibővült azok köre, akik jogosultak lesznek a támogatásra.

– Képviselő úr! Megkérem, ne hazudozzanak összevissza! Az emberek még emlékeznek arra, hogy önök szüntették meg ezt a támogatási rendszert, mi fönntartottuk, és kibővítettük más emberek számára is, akik rászorultak.

+

PÁL TIBOR: – Államtitkár úr! Vártam volna azért azt a választ, hogy akkor most egyetért-e a minisztere által írt levéllel, amiben egyébként az szerepel, amit én elmondtam. Úgyhogy ha most ön azt mondja, hogy valaki hazudik, akkor azt mondja, hogy az ön minisztere hazudott, amikor ezt a választ adta nekünk, hiszen ő pontosan ezeket a számokat írta le a levelében. De én azt gondolom, ön érti a kérdést, a helyzetet nem érti, azt nem érti, hogy milyen sokan lesznek majd nehéz helyzetben, amikor megjelenik a magas számla, és nem tudják kifizetni, és netán el kell zárni akár a gázt, vagy éppen a távfűtési számla miatt nagy adósságuk keletkezik. Azt kérem tisztelt államtitkár úr: legalább azt tegye meg, hogy néhány önkormányzati költségvetést megnéz, hogy lássa mennyi volt 2010-ben vagy 2011-ben lakásfenntartásra a támogatott összeg, amikor még nem szerepelt benne a gáz- és távhőtámogatás. Vajon változtak-e ezek a költségvetések akkor, amikor már beletették a gáz- és távhőtámogatás feladatát. Ajánlom önnek is, hogy nézze meg.

+

SOLTÉSZ MIKLÓS: – Képviselő úr! Ezért ment tönkre ez az ország, mert még számolni sem tudnak. A 16 milliárd hogyha ön szerint több, mint 42,5 milliárd, akkor valóban, ez a szocialista matematika, és jellemző az önök politizálására. 42,5 milliárd forint, én azt gondolom, legalább kétszer, két és félszer több, mint amit önök benne hagytak ebben a rendszerben. És még egyszer hangsúlyozom, csak azért, hogy jól értse és fel tudja mondani a választóknak tisztességgel: felemeltük a lehetőségét annak, hogy sokkal szélesebb körben lehet igényelni a lakásfenntartási támogatást, 250 százaléka az öregségi nyugdíjminimumnak. Nem tudom, hogy ezen mit nem lehet megérteni. Kiterjesztettük, hogy nemcsak gáz- és távhőtámogatásra lehet igénybe venni, hanem más fűtési módokra is. Nem tudom, mit nem lehet ezen megérteni.

– Képviselő úr! Az, hogy maguk azt a trükköt elkövették, hogy direkt a választásokat követően néhány héttel későbbre megszüntették a gáz- és távhőtámogatást, azt ne rajtunk kérjék számon, hanem saját magukon.

A füstadó mikor jön?

VOLNER JÁNOS (Jobbik): – Miniszter úr! Önök a választásokat úgy nyerték meg, hogy jelentős adócsökkentéseket ígértek a magyar népnek, emiatt kerülhettek kétharmados parlamenti felhatalmazással kormányra. Ehhez képest most előttünk van a jövő évi költségvetést megalapozó törvények vitája, és ebben azt láthatjuk, hogy több mint húsz új adónem képe van kibontakozóban. Például 50-60 forinttal is olcsóbb lesz a külföldön történő tankolás. Ez ahhoz fog vezetni, hogy a határ menti övezetekben százezrek fognak átjárni a határ túloldalára tankolni, ott fogják elkölteni a pénzüket, a magyar költségvetést pedig emiatt óriási bevételkiesés fogja érni.

– Miniszter úr! A jövő évi áfa-emelés révén - amivel Magyarország rekorder lesz, hiszen sehol nincs az Európai Unióban 27 százalékos áfa - már egy hétvégi bevásárlásnál is mintegy 15 ezer forint körüli összeget takarít meg egy átlagos magyar család, ha nem Magyarországon költik el a pénzüket, hanem átmennek a határ másik oldalára.  Kérdésem, miniszter úr:

• Gondoltak-e önök arra, hogy aki sokat akar, keveset fog, ugyanis ezt a magyar mondást is meg kellene a miniszterelnök úrnak ismerni nem csak a dakota közmondásokat?

+

NAVRACSICS TIBOR, közigazgatási és igazságügyi miniszter: – Képviselő úr! Nekem pedig az a mondás jutott eszembe, hogy az erdőbe befelé vezető út ugyanolyan hosszú ideig tart, mint a kifelé vezető út. Igaz ugyan, hogy azt mondtuk, adócsökkentésre van szükség, és mindent meg fogunk tenni ennek érdekében, de azt is hozzátettük: tudjuk, a gazdasági válságból való kilábalás hosszú és keserves folyamat lesz.

– Képviselő úr!  Reményeink szerint a munkaalapú gazdaság és az ezt támogató adórendszer lesz majd az, amelyik a jövőben is meghatározó lesz. Elsősorban az arányos személyi jövedelemadó-rendszer révén, amelyik honorálja a munkát, azaz minél többet dolgozik valaki, annál többet keres, annál többet tud hazavinni. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy sokak várakozása, miszerint az európai gazdaságok válsága elmúlik nem realizálódott.  Az utóbbi időben úgy tűnik - mint a görög példa is mutatja -, hogy a legrosszabbra is fel kell készülni. Tartalékolnunk kell a pénzeket, hogy ha az általános európai gazdasági klíma tovább romlik, akkor is stabil maradjon az idei költségvetés, stabil maradjon a jövő évi költségvetés is, tudjuk tartani a hiányszámokat, hiszen nemzetközi hitelességünk, és a jövőben a kitörési pontot is ez jelentheti számunkra.

+

VOLNER JÁNOS: – Miniszter úr! Ön minden bizonnyal tudja: a magyar állampolgároknak 445 milliárd forintos megszorítást jelent az adórendszer változása. 445 milliárd forintos megszorítást! Lehet ezt átalakításnak nevezni, de ha 445 milliárd forinttal többet szednek be, akkor ne csodálkozzanak azon, ha az emberek ezt megszorításként élik meg.

– Miniszter úr! És itt van ez a bizonyos költségvetési tartalék. Ha a nemzetgazdasági miniszter nem követte volna el azt a hibát, hogy 268 forintos euró-árfolyamot feltételezett akkor, amikor a jövő évi költségvetés sarokszámait kiszámolta, akkor nem lenne szükség erre a tartalékra. Ezt a kapitális hibát ezzel a tartalékkal sem lehet kiegyensúlyozni, ugyanis akkora lyukat ütött a költségvetésen, aminek a befoltozásához kevés lesz ez az összeg.

+

NAVRACSICS TIBOR: – Képviselőtársam! Mi is sokat szoktunk arról beszélgetni, hogy mennyivel jobb lett volna, ha például Görögország nem omlik össze, Spanyolország, Portugália, Írország, Olaszország nem állna az összeomlás küszöbén, nem lennének mindenhol milliós vagy százezres tüntetések, sztrájkok, azaz jól menne Európának, de sajnos nem ez a helyzet. Az az igazság, hogy szívesen nyugtatnám meg önt azzal kapcsolatban, hogy az elkövetkező 13-14 hónapban, 2012. december 31-éig már semmilyen kiszámíthatatlan gazdaságpolitikai fordulat nem fog történni. Mindannyian keressük a megoldást, nemcsak mi magyarok, de más országok is itt az Európai Unión belül. Mi elsősorban arra törekszünk, hogy a magyar gazdaság, a magyar költségvetés stabil maradjon, tegyük meg azokat a lépéseket, amelyek egy reményeink szerint nemsokára bekövetkező növekedési időszakban Magyarországot a versenyképes gazdaságok körébe tudják emelni.

Az utolsó szög Matolcsy gazdaságpolitikájának koporsójába: hogyan csökkenhet az államadósság, ha növekszik?

SCHEIRING GÁBOR (LMP): – Egymást követik az újságokban a szalagcímek, amelyek arról számoltak be, hogy rekordot döntöget a magyar államadósság. Ezek a hírek szöges ellentétben állnak a kormány propagandájával. Mindeközben az államadósság elleni harc jegyében megszorítás ér megszorítást, einstandolták a magán-nyugdíjpénztári vagyont, most pedig az önkormányzati vagyon elkobzására készülnek.

– Nézzük az adatokat! Az Államadósság Kezelő Központ hivatalos kimutatása szerint három éve töretlenül nő az államadósság, tehát ez az előző kormányra és az önök kormányára egyaránt jellemző. Amikor átvették a kormányrudat, akkor valahol 18 000 milliárd körül volt a nettó államadósság, most pedig 20 000 milliárd forint felett van. Tehát 15 százalékkal sikerült önöknek az államadósság elleni harc jegyében növelni. Mindeközben pedig kifejezetten bűn, hogy a magán-nyugdíjpénztári vagyont gyakorlatilag folyó kiadásokra élték fel egy az egyben, annak érdekében, hogy az igazságtalan, kizárólag a legtehetősebbeknek kedvező egykulcsos adót finanszírozzák. Nagyon úgy néz ki tehát, hogy a bukott egykulcsos adó után immár az államadósság elleni háborúban is elbukik a kormány. Az adatok fényében már csak egy kérdésem maradt: 

• Hogyan szólhat a kormány kommunikációja az államadósság csökkentéséről, ha a hivatalos állami adatok is világosan mutatják, hogy az államadósság nem csökkent, hanem növekedett?

+

CSÉFALVAY ZOLTÁN, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! A világon mindenhol az év végén számítják az államadósság szintjét. A bruttó adósságállomány az amit egyébként, az Európai Unió és ezen kívül mindenfajta gazdasági elemző figyelembe vesz. Az, hogy év közben ez miként változik, a nettó adósság szintjén a GDP-hez viszonyítva, az ebben a tekintetben nem oszt, nem szoroz.

– Akkor hadd mondjam el a pontos adatokat: 2010-ben az államadósság 21 750 milliárd forintot tett ki, ami a GDP 81,3 százalékának felelt meg. A 2011-re számolt várható államadósság 20 658 milliárd forint, ami az év végén, december 31-én. idei GDP 73,9 százaléka lesz. Ez egy 7,5 százalékpontos adósságcsökkentés, amire az elmúlt időszakban nem volt példa, és egyébként Európában is viszonylag kevés. Hadd tegyem hozzá: itt van egy likviditási helyzet, a bruttó államadósság csökken egyrészt az október végén lejáró 1 milliárd eurónyi devizakötvény törlesztése révén, és azáltal, hogy újat nem vesz fel az ország, novemberben pedig 2 milliárd euró visszafizetése történik, ami után szintén nem vesz fel újat az ország. Ezek mind az év végi adatokhoz jönnek még hozzá.

+

SCHEIRING GÁBOR: – Szeretném újra elmondani, itt mindenki jól láthatja, a nettó államadósság három éve megállás nélkül nő, és a lényeg az, hogy az előző kormány alatt is ugyanaz volt a tendencia, mint az önök kormánya alatt. De akkor beszéljünk arról, hogy a GDP-hez viszonyítva hogyan alakult ez az adat. Amikor önök átvették a kormányrudat, akkor a GDP-hez viszonyítva az államadósság 69,6 százalék volt, ez a jelen pillanatban 73,8 százalék. A helyzet az, hogy akkora lyukat vertek a költségvetésen az egykulcsos adóval, amit a mai napig nem tudnak betömködni. Emellett 500 milliárdot teljesen feleslegesen elköltöttek MOL-részvény vásárlására, ez máris évi 1000 milliárd forint teljesen irracionális célokra, mindezt egy mérhetetlenül kiélezett helyzetben, egy gazdasági válság közepén. Azt gondolom, hogy ez nemcsak felelőtlen, hanem teljesen irracionális és a választóknak súlyos milliókba kerülő gazdaságpolitikai kudarc.

+

CSÉFALVAY ZOLTÁN: – Képviselő úr! A MOL egy külön eszközvásárlás, ebben a tekintetben a nettóhoz számít, a bruttóhoz ennek semmi köze. Ön is azzal számol, hogy mennyi az összes adósság, nos ha ezt nézzük, akkor egyszer ebből lejön 1400 milliárd forint azzal, hogy az állam bevonta az állampapírokat, amikor a második pillérből megtörtént az átlépés. Az előbb említettem az 1 milliárdos, utána a 2 milliárdos tételt, ezek csökkentik az államadósságot, és ez az, amit egyébként mindenfajta elemzésnél néznünk kell. A nettó ebben a tekintetben nem lényeges, kétségtelen, hogy az árfolyam-ingadozásoknak erre van hatása, de az év végi állapotot kell nézni, és bruttó adósságban.