Különös pillanatok kísérik a Tisztelt Házban a „mezítlábas kérdések” műfaját.  A tévé általában már nem közvetíti. Az újságírók is elmennek. Üresek a széksorok.  A képviselők zöme a büfében, a folyosón, vagy egyéb szükséges dolgukat végzik. Mégis fontos szereplésnek számít, midőn a teremben maradtak kérdéseket címeznek a kormány jeleseihez. Szólásaik majd mindig költőiek, a címűkben hordozzák a reményt vagy az elmarasztalást. A válaszok sem nyugtatják meg őket. Szolidan stilizálva tallóztuk legutóbbi szónoklataikat.

Egyszerűsödhet-e és költségkímélőbbé válhat-e a várandósgondozás Magyarországon?

STÁGEL BENCE (KDNP): – Hazánkban kiemelt cél, hogy a szomorú statisztikák ellenére változtassunk a demográfiai trendeken, minden módon segítsük a gyermekek megszületését, és támogassuk a gyermeket váró családokat. Hazánkban jelenleg is magas szintű várandósgondozás, hivatalos megnevezésével élve terhes-gondozás zajlik. Ezek hivatalos helye az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) által finanszírozott járóbeteg-ellátó, noha a gyakorlatban a várandósok jelentős része magánszolgáltatók segítségét veszi igénybe. A helyzet roppant áldatlan, hiszen a magánszolgáltató orvos lehetőségei korlátozottak, a kismamáknak járó OEP által finanszírozott szolgáltatásra beutalókat kiadni nem jogosult – így a járulékot fizető kismama elesik az OEP által finanszírozott vizsgálatok jelenetős részéről, kivéve, ha a magánorvos kérésére a várandós nő háziorvosa a beutalókat számára kiadja.

– Államtitkár úr! Jelenleg ez a rendszer több-kevesebb nehézségek árán, de működik. Többszörösére növeli az orvos–beteg-találkozásokat, illetve feleslegesen és méltatlanul terheli a háziorvosi praxisokat. A rendszer ebbéli működtetése nem ésszerű és pazarló. A várandósok gondozását valójában nem végző háziorvosok a saját szakterületük és gondolkodásuk alapján kérnek gyakran teljesen felesleges vizsgálatokat, miközben néhány fontos és kötelező elmarad, ami újabb laborvizsgálatot, így megjelenést tesz szükségessé. Alapvető kérdés tehát:

• A magánorvosok és az OEP között megköthető vényírási szerződés mintájára miért nem lehetséges valami hasonló beutalási szerződést kötni?
• A várandós édesanyák munkától való felesleges távolléte és felesleges kiadásaik megszüntetése érdekében egyszerűsödhet-e és költségkímélőbbé válhat-e a várandósgondozás Magyarországon?

+

HALÁSZ JÁNOS, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: – Képviselő úr! A várandósgondozás olyan komplex egészségügyi szolgáltatás, amely számos szakterület, így a szülész-nőgyógyász szakorvos, a háziorvos, a védőnő, a szülésznő és a gyermeket váró nő együttműködésén alapul. A gyermeket váró nő a társadalombiztosítás keretében az egészségbiztosítóval finanszírozási szerződéssel rendelkező szolgáltatók közül mind háziorvosát, mind pedig a várandósgondozást végző szülész-nőgyógyász szakorvosát szabadon megválaszthatja.

– A képviselő úr által említetteken kívül a várandósgondozás rendjét azért is szükséges megszilárdítani, mert az utóbbi években növekszik a fokozottabban veszélyeztetett, több szövődménnyel terhelt várandósok aránya. Néhány éve stagnál, nem javul a koraszülés, a késői méhen belüli elhalás és a csecsemőhalálozás mértéke. Az országos szülészet-nőgyógyászati szakfelügyelő főorvos által szolgáltatott adatok szerint 2005 és 2008 között a várandósok 76,2 százaléka került gondozásba a 13. terhességi hét előtt. Ez azt jelenti, hogy a várandós nők 23 százaléka nem vett részt a 12. héten kötelező genetikai Down-szűrésen. Figyelembe véve azt, hogy Magyarországon a Down-betegek kiszűrési aránya 60 százalék körül mozog, jelentős eredményeket érhetnénk el ezen a területen is. Szintén az országos szakfelügyelő által szolgáltatott adat, hogy 2005 és 2008 között a várandósok másfél százaléka nem került egyáltalán gondozásra, ami mintegy 1500 gondozatlan terhességet jelent.

– Képviselő úr! Mindezen problémákat figyelembe véve megkezdtük a várandósgondozásról szóló jogszabályok felülvizsgálatát, és a módosítás során igyekszünk kezelni az ön által felvetett problémákat is.

Miért nehezítik a rászorultak helyzetét?

TÓTH JÓZSEF (MSZP): – A járásokról szóló törvényjavaslathoz érkezett módosító javaslatok, illetve a különböző felkészítőn elhangzottak szerint a  járási hivatalokhoz kerül a szociális juttatásokkal kapcsolatos – többek között – az időskorúak járadéka, az ápolási díj 18 év alatti és súlyos fogyatékos ápolása címén, valamint az alanyi és normatív közgyógyellátás ügye. E segélytípusok forrását a központi költségvetésből finanszírozzák, elbírálásuk hosszan tartó bizonyítási eljárást nem igényel. Az említett segélytípusok járásokhoz kerülése az ügyfelek számára hosszabb utazást követel meg, tovább nehezíti az egyébként is súlyos helyzetben levő emberek körülményeit. De úgy gondolom, hogy ennél súlyosabb dolog, hogy a tapasztalatok szerint az állampolgárok több mint 50 százaléka – ez százezres nagyságrendű létszámot tesz ki - további támogatásokat is igényel, amelyeket ezentúl is az önkormányzatoknál kérelmezhetnek. A segélyezetteknek a jövőben két hivatalnál kell intézni ügyeiket, ami jelentősen hosszabb és költségesebb ügyintézést jelent. Úgy gondolom, ez nem állampolgárbarát. A jelzettekre tekintettel kérdezem államtitkár asszonyt:

• Miért nehezítik a rászorultak helyzetét?
• Eredményesebb és takarékosabb, ügyfélbarátabb lesz-e a változással a segélyezési rendszer?
• Milyen intézkedéseket terveznek annak érdekében, hogy a segélyre szorultak a változó hatáskörök miatt ne szenvedjenek hátrányt?

+

SZABÓ ERIKA, közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: – Három kérdést tett fel a képviselő úr. Nehezítjük-e a rászorultak helyzetét? Nem nehezítjük, könnyítjük, gyorsabb, egyszerűbb, ügyfélbarátabb lesz az ügyintézés. Kérdezi, hogy eredményesebb, takarékosabb, ügyfélbarátabb lesz-e a változással a segélyezési rendszer. Nemcsak a segélyezési rendszer, hanem minden, az állampolgárokat érintő államigazgatási hatósági ügy intézése is sokkal egyszerűbb, eredményesebb, takarékosabb és ügyfélbarátabb lesz. Harmadik kérdése, hogy milyen intézkedéseket tervezünk annak érdekében, hogy a segélyre szorultak a változó hatáskörök miatt ne szenvedjenek hátrányt. Ha a járástörvény vitájában részt vett a képviselő úr, vagy akik részt vettek, azok hallhatták, hogy az egész átalakításnak az a legfőbb célja, hogy az ügyfeleknek ne kelljen utazniuk, minél közelebb legyen lakóhelyükhöz az ügyintézés, és ahhoz koncentráltan férhessenek hozzá. Ma az állampolgárnak egyes államigazgatási ügyeinek intézéséhez sok esetben nemcsak településen belül kell egyik hivataltól a másikhoz mennie, hanem sokszor települések között is ingáznia kell. Ezért a legfontosabb cél a kormányablak országos kiépítésénél és a járási rendszer kialakításánál az, hogy ezt az áldatlan állapotot megszüntessük.

– Képviselő úr! Ezekben az esetekben az önkormányzat, illetve a polgármesteri hivatal eddig közvetítő volt. A jövőben a járási hivatal, kistelepülésen pedig a járási hivatal által kirendelt ügysegéd fogja intézni az ügyeket, tehát plusz-utazást semmiképpen sem igényel.

Az automata gyógyszerelési rendszerről!

EGYED ZSOLT (Jobbik): – Államtitkár úr! Kora tavasszal a Nyíregyházi Egészségügyi Holdingnál történt visszaélésekről szóló sajtóhíradások irányították a figyelmemet az automata gyógyszerelési rendszerre. Év elején a Borsod megyei kórházban is üzembe helyeztek egy ilyen gépet, amely az informatika és a csúcstechnológia alkalmazásával személyre szabottan állítja össze a kórházban kezelt betegek napi gyógyszeradagját. A technológia alkalmazásának lényege, hogy tehermentesítse az ápolószemélyzetet, és kizárja a szubjektív emberi tévedésből a gyógyszerelési hibákat. Amíg azonban máshol ezekhez a gyógyszeradagoló berendezésekhez a gyógyszercégek nagy kiszerelésű, tehát 1000 darabos nagyságrendű gyógyszercsomagokat biztosítanak, addig nálunk a hagyományos gyógyszertári csomagolásban lévő gyógyszereket használják fel. Felbontják a dobozt, kiveszik belőle a becsomagolt gyógyszert és a felhasználási útmutatót. Ezekre nincs szükség: el lehet gondolkodni rajta, hogy a feleslegesen felhasznált papír hány fa életébe került. Jobb esetben felnyitják a 100 darabos tablettát tartalmazó üvegcsét, rosszabb esetben kinyomkodják a tízes levelekből a kapszulákat vagy a tablettákat. A maradék csomagolóanyag – ugye, mondanom sem kell – veszélyes hulladék.

– Államtitkár úr! Az ilyen monoton rabszolgamunka magában hordja az emberi tévedés veszélyét. Ez az egyik ok arra, hogy a szubjektivitás és tévedés ebbéli lehetősége ne érvényesüljön. A másik ok pedig a betegellátás alulfinanszírozottságában keresendő. Sok esetben a beteg vagy a hozzátartozója kénytelen kívülről bevinni gyógyszert a kórházba, amit a kórház nem tud biztosítani. Sajnos ez már évek óta mindennapos gyakorlat. Az általam elmondottak Miskolcon mint abszurd adomák a társasági életben közszájon forognak.

– Államtitkár úr! A jó ötlet és a világszínvonalú technológia igénye a megfelelő feltételek hiányában pazarlást eredményezett.

• Az egészségügy jelen helyzetében tényleg erre van szükségünk?

+

HALÁSZ JÁNOS, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: – Képviselő úr! Az egészségügyi ellátórendszer megújítását célzó Semmelweis-terv tervezett intézkedéseinek egyike az intézmények közötti együttműködést támogató új állami egészségszervezési modell kialakítása. Mindehhez kapcsolódva, a kórházak gyógyszerellátását az intézet részeként működő intézeti gyógyszertáraknak teljes körűen kell biztosítani, elősegítve a kórházak racionális gyógyszerfelhasználását és gazdálkodását.

– Képviselő úr! Cél, hogy kórházainkban a gyógyszerezés minőségi, szakmai mutatói az európai gyakorlattal harmonizáljanak. Az intézeti gyógyszerellátás megújítása a kórházak területén zajló funkcionális integrációval párhuzamosan valósul meg. Felkértük az Egészségügyi Szakmai Kollégium kórházi, klinikai gyógyszerészeti tagozatát, hogy ennek figyelembevételével tekintse át az intézeti gyógyszerellátás rendszerét, az intézeti gyógyszertárak működését, és szükség esetén tegyen javaslatot a jelenlegi szabályozás módosítására.

– Képviselő úr! A nemzetközi folyamatokat tanulmányozva egyértelmű, hogy az automata gyógyszerelés a kórházakban mindazok mellett, hogy elősegíti a költségtakarékosságot, a beteg- és gyógyszerbiztonságot is javítja. Mindezen területek fejlesztésének is új lehetőségeket nyit az egészségügyi ellátórendszer átszervezése. Mindemellett a gyógyszerbeszerzések összehangolt megvalósítása érdekében felállításra került az Országos Gyóyszerterápiás Tanács. Legfontosabb feladata az egységes országos kórházi gyógyszerlista kialakítása, folyamatos monitorozása, a gyógyszerközbeszerzések szakmai előkészítése, értékelése, a kórházi gyógyszerfelhasználás- és beszerzés szakmai és gazdaságossági szempontú elemzése.

Mi történik a Csarna-völggyel?

SZABÓ REBEKA (LMP): – Az elmúlt hetekben a Csarna-völgy neve többször felmerült a médiában. A völgy a Duna-Ipoly Nemzeti Park természetvédelmi szempontból egyik legértékesebb, fokozottan védett erdőrészlete, ahol ennek ellenére faanyagtermelés igénye merült fel. Azt gondolom: ez az ügy is rávilágít arra, hogy Magyarországon a nemzeti parkok természetvédelmi kezelése jelenleg nincs megnyugtatóan rendezve. Az 1996. évi, a természet védelméről szóló törvény értelmében valamennyi nemzeti parkban övezeti besorolást kell érvényesíteni. Ennek lényege, hogy a nemzeti parkokban olyan, megfelelő nagyságú, fokozottan védett területeket, úgymond természeti zónákat kellene kijelölni, ahol nem folyik nyersanyagtermelés, ezáltal a természetes folyamatok szabadon érvényesülhetnek.

–Államtitkár úr! Sajnos a törvény hatálybalépése óta eltelt mintegy 16 esztendő során a nemzeti parki övezetek kialakítására sehol nem került sor az országban. Ennek eredményeképp a nemzeti parkok határain belül található erdőterületek túlnyomó részén hagyományos erdőgazdálkodás folyik, ami véleményünk szerint sem természetvédelmi, sem közjóléti szempontból nem előremutató, illetve nem felel meg a nemzetközi normáknak sem. A kérdésem tehát:

• Mi az oka annak, hogy az említett törvényi előírásoknak megfelelő övezeti rendszer kialakítása a mai napig várat magára?
• A Vidékfejlesztési Minisztérium milyen konkrét lépéseket tud és tervez tenni annak érdekében, hogy a nemzeti parki övezetek minél előbb kijelölésre kerüljenek, ezáltal létrejöjjenek a megfelelő természetvédelmi kezelés alapvető feltételei, az erdők kezelésében érintett különböző hatóságok és intézmények világosabb keretet kapjanak a feladataik elvégzéséhez?

+

ILLÉS ZOLTÁN, vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: – Kedves Képviselő asszony! Először is azt gondoltam, hogy önt tényleg a Csarna-völgy ügye érdekli, és azért is örültem ennek a felvetésének, mert sikerről tudok beszámolni. Államtitkártársaim a tanúim rá, hogy a legutóbbi miniszteri értekezleten, amikor ezt a témát fölvetettem és szóba került, akkor kiderült, hogy a körzeti erdőterv-bizottság, amelynek két erdész és két természetvédelmi szakember a tagja, nem tudta a dolgot eldönteni. A két erdész azt mondta: történjen szálalásos fakitermelés, a két természetvédő kolléga pedig azt, hogy ne, őrizzük meg ezt a területet. Mivel patthelyzet alakult ki, a meglévő szabályrendszer szerint miniszter úrnak kell döntenie.

Miniszter úr márpedig döntött, és nagyon határozottan a természetvédelmi szempontot vette figyelembe. Tehát szeretném jelezni önnek – és ez publikus dolog –, hogy a természetvédelmi érdekek érvényesülnek! Ebben az erdőben legfeljebb pro silva, azaz szálalásos módon egy-egy fa kivétele lehetséges, de sem nagyobb méretű erdőletermelés, sem tarvágás, semmi, semmi, semmi ilyesmi!

– Kedves Képviselő asszony! A természetvédelmi terület felmérését, nyilvántartásának kezelését törvény írja elő.  2001 óta 73 országos jelentőségű védett terület és 6 tájvédelmi körzet lett kijelölve, 2011 és 2012-ben pedig tizenöt. Bár nemzeti parki övezetek kijelölésére nem került sor, ugyanakkor szigorú védelem alatt, a természetvédelem teljes erejével a természetvédelmi szempontok érvényesülnek.

Katonadolog?

MIHALOVICS PÉTER (Fidesz): – Miniszter Úr! Ha a csak a 168 órát, a Stop.hu-t vagy a Népszavát olvasnám, könnyen hihetném, hogy a Katonasuli-programmal célunk kizárólag a Bognárok, Schulzék és Merényiek fémjelezte világ megvalósítása iskoláinkban. Bár az is igaz, hogy ha csak az említett csatornákból tájékozódnék, és másként definiálnám a hazafiasságot, a hazaszeretetet és más szavakban vagy tettekben látnám ezek manifesztálódását.

– Miniszter úr! Az „Új nemzedék jövőjéért” keretprogramban egyszerű célokat fogalmaztunk meg: olyan testileg, lelkileg egészséges gyermekek, fiatalok nevelését, akik megkapnak minden lehetőséget a sporttal, a szórakozással, a kultúrával és az elhelyezkedéssel kapcsolatban. Kitörési pont, életpályamodell a haza szolgálatában, olyan értékek megtartásával és átadásával, mint a hűség, a becsület és a tisztelet. Hiszem, hogy a Magyar Honvédség ebben segítséget nyújt!

– Miniszter úr! Nem tudom, mi késztette a baloldali sajtót, hogy e kezdeményezést leventeképzésnek titulálják, mindenesetre szeretném figyelmükbe ajánlani az „Iskola a határon”-t: semmi sem adhat igazabb és egyben érthetőbb útmutatót egy civil számára, hogy mit is jelent valójában egyenruhát viselni, túl a csuklógyakorlatokon, a parancsláncon! Mert nemcsak uniformist vagy szabályrendszert kap, aki csatlakozik, hanem kiszámítható karrierlehetőséget, a bizonytalan külvilág ellenére is biztos közeget. Mint az új nemzedék jövőjéért felelős képviselőt, megtisztelne, ha a miniszter úr elmondaná:

• Milyen előnyökkel jár és milyen kötelezettségeket jelent azon diákok számára, akik élnek ezzel a lehetőséggel?
• Melyik korosztályt érinti, kik jelentkezhetnek?
• Milyen támogatást kaphatnak a képzésben résztvevők?
• És hogy a hivatásos rettegők is választ kapjanak félelmeikre: valóban kötelező tárgyról van-e szó a katonai alapismeretek tananyag esetében?

+

HENDE CSABA, honvédelmi miniszter: – Képviselő úr! Mi is az a Katonasuli-program? Nem katonai nevelés vagy valamiféle militarista felkészítés, ahogy azt az ön által is említett rosszakaróink láttatni szeretnék, hanem egy olyan oktatási forma, amelyben fakultatív, vagyis kizárólag önként választott tantárgyakon keresztül a fiatalok ezrei praktikus tudást szerezhetnek, amelyek mind egyéni, mind társadalmi szempontból rendkívül hasznosak: elsősegély-nyújtási jártasság, térképismeret, hadtörténet, biztonságpolitika és hasonló témakörök szerepelnek itt.

– Képviselő úr! A Katonasuli az oktatási rendszer valamennyi szintjén, azaz az alapfokú, a közép- és a felsőoktatásban is hozzáférhető, mégpedig 2005 óta változatlan tartalommal. A tanulók az általános iskolában a 7., 8. évfolyamon szakkör keretében, a középiskolában választható érettségi tantárgyként, míg a felsőoktatásban egy féléves választható tantárgyként tanulhatnak a honvédelemről. A programban részt vevő fiataloknak mindössze annyi kötelezettségük van, hogy teljesítik a tanulmányi feladataikat, a sikeres érettségi pedig - amely úgyszintén fakultatív - a katonai felsőoktatási intézményekben előnyként jelentkezik számukra. A Honvédelmi Minisztérium a Katonasuli-program támogatására egyrészt előadások, bemutatók, kirándulások, táborozások megszervezésével nyújtunk segítséget a tananyag elsajátításához, másrészt pedig a kiemelkedő eredményű tanulókat ösztöndíjjal is támogatjuk.

– Képviselő úr! Örömmel jelenthetem: mára megnégyszereződött a programban részt vevő iskolák száma, és ezáltal már a tízezerhez közelít a honvédelemmel ezen a programon keresztül kapcsolatba került fiatalok száma. Meggyőződésem: a felelős és tudatos állampolgár, a jó polgár eszményképéhez hozzátartozik a honvédelem ügyéhez való hozzájárulás is!