Kedvelt műfaj a Tisztelt Házban az interpelláció. Az ellenzék bőszen ostorozza a kormányt, a kabinet, s pártjaik jelesei pedig egyfolytában a múlt sötét árnyaira emlékeztetnek, a jelen reménykeltő lépéseivel, és az egyre fényesebb távoli jövővel kecsegtetnek. Madárnyelven szólva szabad megítélés kérdése, hogy ki a varjú és ki a fülemüle. Egy viszont biztos: énekes madár mindkettő. A legutóbbi asszóikból szolidan és „stilizálva" tallózunk, itt-ott a zajokat is jelezve.

Segítsük az egészségügy rendszerének átalakítását!

PUSKÁS TIVADAR (KDNP): – A 2/2012. Nefmi-rendelet több ponton módosította a gyógyszerrendelésre és -kiadásra vonatkozó 44/2004. rendelet szabályait. A 11. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: ha az orvos az orális alkalmazásra kerülő gyógyszerből 30 napot meghaladó mennyiséget rendel, de a vényen nem tünteti fel, hogy a rendelt gyógyszer mely időpontig elegendő, a 30 naphoz elegendő mennyiséghez legközelebbi gyógyszermennyiséget tartalmazó csomagolási egységet kell kiadni. A háziorvosok számára e rendelkezés a recept rendelésével töltött időt jelentősen növeli, hiszen a különböző gyógyszerek különböző kiszerelésben kerülnek forgalomba. A receptre ráírandó határidő nem tartalmaz új információt sem a betegnek, sem a gyógyszerésznek. A rendelet módosítása felesleges adminisztratív terhet jelent az orvosok számára, nem javítva egészségpolitikánk megítélését. A gyógyszerkiváltási és gyógyszerfogyasztási szokásainkat a takarékossági szempontok nem nagyon befolyásolják. Számos krónikus betegnél már régóta sikeresen alkalmazott, jól bevált terápiás kombinációt alkalmaznak. Kérem tisztelt államtitkár úr tájékoztatását:

• A minisztérium milyen szakmai megfontolások alapján vezette be az új szabályozást?(Gyógyszer-kiváltási és gyógyszer-fogyasztási…)cai/Hegedűsné/Kövér (Puskás Tivadar)/pa
• Hogyan segítheti az új szabályozás a felelős gyógyszerfelírás és gyógyszerkiváltás kialakítását?
• Hogyan próbálja a minisztérium figyelembe venni, hogy az orvos-beteg találkozások száma, ha terápiás indokból nem indokolt, akkor ne emelkedjék?

+

SZÓCSKA MIKLÓS, nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Köszönöm a kérdést, mert egy olyan dolgot tudok helyrerakni, amivel kapcsolatban sajnálatos módon sokszor helytelen értelmezés jelent meg, és ez bizonytalanságot és gyógyszervásárlási lázat okozott. Mindannyiunk előtt ismert, hogy az előző kormányzat idején a gyógyszerpiac liberalizációja milyen károkat okozott, és ennek a kihatásai a mai napig éreztetik hatásukat.

Nagyon nagy pazarlást jelent a családoknak és a központi ellátórendszernek. Az ez év januárjában és márciusában életbe lépett gyógyszerrendelést és -kiadást érintő jogszabályok, jogszabály-módosítások megszüntetik az eddigi ellentmondásokat, és takarékos gyógyszerfelhasználást biztosítanak. Egy gazdasági világválság körülményei között kell nekünk úgy menedzselnünk a gyógyszerkasszát, hogy fenntartható legyen a támogatási rendszerünk, és a betegterhek ne növekedjenek. Ez egy nagyon kemény mérkőzés.

– Képviselő úr! Az orvos alapesetben legfeljebb 30 napi gyógyszeradagot írhat fel egy receptre. A gyógyszertárban legfeljebb 30 napi gyógyszeradagot adhatnak ki, és a tb-támogatást is legfeljebb 30 napi gyógyszeradag után számolhatják el egy vény után. Természetesen, ha az adott gyógyszerből csak 30 napot meghaladó kiszerelési egység áll rendelkezésre, akkor ennek felírására és kiadására lehetőség van. Megfelelő indokoltság esetén az orvos a jövőben is elrendelhet egy hónapnál nagyobb mennyiséget, ha az eddigi szabályozásnak megfelelően megjelöli az ellátási időszakot, a gyógyszerrendelés indokát, a vényre rávezeti a naplószámot, és hogy a rendelt gyógyszer mely időpontig, időtartamig elegendő. Az adott gyógyszer adagjának kiszámolásához az OEP gyógyszertörzset bocsátott a rendszergazdák rendelkezésére, amely az orvosi vényfelírást segítő, a gyógyszertári szoftverek számára az adagok pontos kiszámítását lehetővé teszi valamennyi gyógyszerforma esetében. Ez alapján elmondható, hogy az új szabályozás nem növeli az orvos-beteg találkozások számát, hiszen krónikus betegsége esetén továbbra is megvan az a lehetőség, hogy 3 havonta történik a konzultáció. A szabályozás lehetőséget ad arra, hogy a beteg egy vényen akár több havi gyógyszert kiválthasson.

– Képviselő úr! Az orvos-adminisztrációt az új szabályozás nem növeli, hiszen a vényíró szoftvereknek kötelezően alkalmaznia kell a felírási algoritmusokat, amelyekhez az alapadatokat az OEP biztosítja. Elkerülhető, hogy ha a betegterápiában egy hónap után változás szükséges, akkor ott maradjon a kiváltott gyógyszer, és az árverseny folytán a beteg akár havonta érezheti az árcsökkentés lehetőségét. Tehát ez egy bonyolult rendszer, de mindenképpen a gyógyszerkassza fenntarthatóságát szolgálja.

+

PUSKÁS TIVADAR: – Államtitkár úr! Ezek szerint a beteg számára adott esetben ez pénzbeli megtakarítást is jelenthet, ha éppen a három hónap alatt csökken a gyógyszerek ára, az orvosnak pedig plusz adminisztratív terhet azért nem jelent, hiszen az informatikai háttér adott hozzá, automatikusan megjelenik a lejárati idő a szoftveren, illetve a képernyőn. Köszönöm, elfogadom a válaszát.

Miért csak a személyi kifizetések példásak?

SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik): – Államtitkár úr! A közvélemény rendelkezésére bocsátott, az EU-s intézményrendszer szervezeteinek, vezetőinek bérezésére vonatkozó adatok között nem egy esetben a mai magyar valóságtól nagymértékben elrugaszkodott vezetői javadalmazásokat találunk. Hogy csak a kiemelkedő példákat említsem: nem tudjuk, mivel indokolható Barta-Eke Gyulának, a MAG Zrt. vezérigazgatójának prémiumokkal számított éves szinten 36 720 000 forintos bérezése. Avagy a Pro Regió Kft. élére kinevezett, az úgynevezett fülkeforradalom utána is hivatalban tartott Lukovich Tamás szintén prémiumokkal számított éves szintű 27 millió forintos javadalmazása, amelyhez egyéb juttatások, például közel egymillió forintos önkéntes nyugdíj-biztosítási hozzájárulás, 720 ezer forintos kafetéria is tartozik.

– Azt viszont nem gondoljuk, hogy a példátlanul magas javadalmazás mögött példátlanul jó teljesítmény is áll. A közelmúlt titokzatos eseményei, mint a fejlesztési ügyekért felelős helyettes államtitkár azonnali menesztése vagy a fejlesztési miniszter váratlan távozása nem utal éppen arra, hogy az új Széchenyi-terv elérte volna célját, bármiféle lökést adott volna a gazdaságnak. Kérdezem tehát tisztelt államtitkár urat:

• Mennyiben tartja vállalhatónak a kiemelkedő juttatásokat?
• Mikorra várható, hogy jogkörében eljárva a visszásságokat megszüntetik, és az arcátlan fizetéseket felülvizsgálja?
• Mikorra várható, hogy Magyarország sikeres előmenetelét az EU által biztosított források szakszerű felhasználásával biztosítja?

+

FÓNAGY JÁNOS, nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Az európai uniós szabályok értelmében valamennyi, igazoltan az európai uniós projekteken dolgozó alkalmazott bérjuttatása a hazai 15 százalékos önrésztől eltekintve teljes egészében elszámolható az Európai Bizottság felé. Ezek a kiadások tehát a hazai költségvetésnek többletterhet nem jelentenek. Az új Széchenyi-terv forrásainak kihelyezését lebonyolító közreműködő szervezetek finanszírozását az úgynevezett SLA-szerződéseken – ez a szolgáltatási szint megállapítására vonatkozó szerződés – keresztül a hatékonyság jegyében újítottuk meg. Ennek eredményeként most már valós költségelszámolás áll a teljesített kifizetések mögött. A közreműködő szervezetek és a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség vezetőinek bérköltségét a kormányváltás óta átlagosan 20 százalékkal csökkentettük.

A magyar gazdaságfejlesztési központ vezérigazgatójának bruttó bére - csak példaként említve - az elődje bérének mindössze 61,8 százaléka. A Pro Regió Kft. ügyvezetőjének a javadalmazásával kapcsolatban tájékoztatom tisztelt képviselőtársamat, hogy a társaság honlapján folyamatosan elérhetőek a 2004-2010 közötti időszak közhasznúsági jelentései, amelyekből az ügyvezető javadalmazásán túl az is kiolvasható, hogy a 2010-ben közel 1,1 milliárd forint árbevétellel rendelkező cég bevételeinek háromnegyed része már pontosan az említett közreműködői feladatellátással összefüggésben keletkezett, így az ügyvezető bére is ezen forrás terhére lett elszámolva.

– Hadd emlékeztessem képviselő urat: 2012 elején az összes időközi kifizetést tekintve Magyarország az 5. helyet foglalja el az Unió tagországai között, tehát igen előkelő helyen, az első öt között szerepelünk. A forrásfelhasználás gyorsítása érdekében már eddig is számos intézkedést hoztunk. Egységes eljárásrendet alkottunk, központosított rendszert vezettünk be, a közbeszerzéseknél átláthatóvá tettük az intézményrendszert, csökkentettük a közreműködő szervezetek számát, egyszerűsítettük a pályáztatás rendszerét, csökkentettük a kifizetések előírt határidejét, egyszerűsödtek a kiemelt projektek előkészítésére vonatkozó szabályok, bevezettük a kifizetési folyamatba iktatott elektronikus aláírást.

– Az elmúlt egy évben dinamikusan emelkedett a szerződött projektek száma. 2007 januárja és 2010 május vége között, tehát az előző kormány időszakában hetente átlagosan 103 támogatói szerződés megkötésére került sor. Ez az érték a kormányváltás óta eltelt időszakban közel kétszeresére, 201 darabra emelkedett. A kifizetések összege az MSZP-kormányzat teljesítményével összevetve a heti átlag 5,5 milliárd forintról több mint 20 milliárd forintra emelkedett. 2011 végére a fejlesztéspolitikai intézményrendszer bebizonyította, hogy megfelelő számlamennyiség beérkezése esetén akár heti 35 milliárdot is képesek vagyunk kifizetni. A javuló statisztikák mellett az Európai Bizottság is igen kedvezően minősítette az új Széchenyi-terv végrehajtásának előrehaladását, amelyet a jelenben és a jövőben is dinamikusan folytatni fogunk.

+

SZILÁGYI GYÖRGY: – Államtitkár úr! Sajnos, ön konkrétan pont arra nem válaszolt, amit kérdeztem. Gondolom, ön tudja, hogy a közérdekű adatokkal kapcsolatos tájékoztatási kötelezettség megsértése Magyarországon bűncselekmény. Ön említette a Pro Regio Kft.-t. A Pro Regio Kft. a mai napig sem tette közzé a jogszabályban rögzített értékhatárt meghaladó összegű szerződéseit. Nem tette közzé például a 3 hónappal ezelőtti, közel 12 millió forintos gépjárműbeszerzését, köztük egy Mazda 6-os Sport 2000, injektoros gépkocsiét. Követelményük volt az autóval kapcsolatban, hogy többek között legyen benne 6 lemezes CD-váltó, bőrbevonatú váltógomb és kézifékkar, kormányról vezérelhető audio, tolatóradar elöl-hátul, bőrkormány. Biztos azért kell ennyi bőr, nehogy feltörje a kezüket a luxusautó kormányzása.

– A közelmúltban hivatalban lépő miniszterként az ön miniszter asszonyának lenne módja rendet teremteni az intézményrendszer berkeiben. Elvárjuk, hogy éljen a munkáltatói jogával, és a szükséges személyi döntéseket haladéktalanul hozza meg.

 (A képviselő úr nem,  az Országgyűlés  197 igen szavazattal, 83 nem ellenében, 8 tartózkodás mellett az államtitkári választ  elfogadta.)

Lesz-e nyugdíjuk a magánnyugdíjpénztár-tagoknak?

KISS PÉTER (MSZP): – Államtitkár úr! Mindannyian emlékszünk arra, hogy a kormány milyen módon valósította meg a közel 3 millió magán-nyugdíjpénztári tag önkéntes átlépését az állami nyugdíjrendszerre. Először azt mondták, hogy 14 hónapra eltérítik a tagdíjakat, nem sokkal később kiderült, hogy nemcsak a több száz milliárdos tagdíjaikat veszítik így el, hanem a több ezer milliárdos befektetéseikből keletkezett vagyont is. Mint ismert, a parlament az önök javaslatára a múlt év végén úgy döntött, hogy a magánkasszákba egyáltalán nem érkezik többet-nyugdíjjárulék. Most kevesebb mint egy hónapja maradt a döntésre annak a nagyjából százezer embernek, akik a tavalyi nyugdíj-államosítás idején megtartották a magán-nyugdíjpénztári tagságukat, március 31-éig kell ugyanis elhatározniuk, hogy továbbra is a magánkasszák tagjai maradnak-e, vagy megtakarított pénzüket visszaviszik az állami nyugdíjba.

– Államtitkár úr! A legfontosabb bizonytalanság most az, hogy mekkora állami nyugdíj jár majd azoknak, akik kitartanak a kasszatagság mellett. A Nemzetgazdasági Minisztérium a média ezzel kapcsolatos kérdésére azt válaszolta: a jövőben, 2011. december 31-ét követő időszakra vonatkozóan a teljes állami nyugdíj jár az általános számítási szabályok szerint. Matolcsy miniszter úr a parlament költségvetési bizottságának januári meghallgatásán ezzel kapcsolatban - a szaktárca hivatalos álláspontjával ellentétesen nyilatkozva - azt mondta, hogy szerinte 75 százalékos állami nyugdíjat kapnak a magán-nyugdíjpénztári tagok, ha nem lépnek vissza az állami rendszerbe. Ez pedig fontos dolog, hiszen százezer embert érintő kérdésről van szó. Ezek fényében kérdezem:

• Tud-e egyértelmű választ adni arra, hogy aki továbbra is pénztártag kíván maradni, milyen arányú állami nyugdíjra számíthat?
• Milyen módon kívánják biztosítani a bennmaradók felhalmozott vagyonát?
• Vagy ezzel is az volna a szándék, mint a korábbiak vagyonával, hogy ráteszik a kezüket?
• Mire számíthatnak a még nem nyugdíjasok az önök leendő intézkedéseivel?

+

CSÉFALVAY ZOLTÁN, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! A kötelező magánnyugdíjpénztár Magyarországon egy teljesen tarthatatlan rendszert hozott létre. Ebben a rendszerben a befizetéseket egy magáncéghez irányították át, miközben az állami pillérben hiányoztak ezek a bevételek. Ön is nagyon jól tudja, hogy a kötelező magánnyugdíjpénztárak évente komoly lyukat ütöttek  a költségvetésen. Éppen ezért az Országgyűlés a nyugdíjpénztár-választási szabadságról szóló törvény elfogadásával megszüntette a kötelező magán-nyugdíjpénztári tagságot. Eszerint a teljes állami nyugdíj feltétele, hogy a magán-nyugdíjpénztári tag visszalépjen az állami nyugdíjrendszerbe.

– Képviselő úr! A tavaly év végén elfogadott szabályok alapján, a tagok egyéni nyugdíjjárulékukat a Nyugdíj-biztosítási Alapba fizetik be, így ismét szolgálati időt szereznek az állami nyugdíjrendszerben. Abban az esetben, ha a magán-nyugdíjpénztári tag továbbra is pénztári tag marad, a jelenlegi szabályok szerint akkor sem éri veszteség. Hiszen a magán-nyugdíjpénztári tagságának 2011. december 31-ét megelőző idejére az állami pillérből származó nyugdíja 75 százalékára jogosult, és mindezt még a magán-nyugdíjpénztári megtakarítások a pénztár gazdálkodásának függvényében kiegészítik. A jövőben azonban, és itt december 31-étől számolunk, kizárólag az állami nyugdíjpillérbe lehet befizetni az egyéni nyugdíjjárulékokat, és így az állami nyugdíjrendszerben szerez valamennyi biztosított nyugdíjvárományt, ennek megfelelően a 2011. december 31-ét követő időszakra vonatkozó teljes állami nyugdíj jár mindenkinek az általános számítási szabályok szerint.

– Képviselő úr! A magán-nyugdíjpénztári felhalmozás természetesen továbbra is gyarapítható, önkéntes befizetéssel. Megjegyzem, hogy az eltérő szabályozási környezet önmagában nem alapozza meg az ön által említett diszkriminációmentesség elvének megsértését. A magánnyugdíjpénztárak autonóm piaci szereplők, és mivel nem képezik a kötelező nyugdíjrendszer részét, így nem is kérdéses, hogy a pénztártagok vagyonának megőrzéséért, esetleges gyarapításáért a pénztárak viselnek teljes körű felelősséget. Úgy gondolom, hogy a rendszer viszonylag egyszerű és egyértelmű, tehát 2011. december 31-éig 75 százaléka, azoknak, akik nem lépnek át, az állami pillért jelenti, az addig lévő időszakra rárakódó rész az, amit a magánnyugdíjpénztárban meg tudtak teremteni, onnantól kezdve pedig mintha állami pillérben lenne, úgy működik tovább a rendszer.

– Képviselő Úr! Mindaz, amit említ, mint megszorítás, jogtiprás, ebben az esetben nem használhatók!

+

KISS PÉTER: – Államtitkár úr! Különösen az előzmények ismeretében nem lettem nyugodtabb, és sajnos a válasza ismeretében sem tudjuk megnyugtatni a válaszkeresőket. Az előzmények okán ugyanis az emberek mintegy 3000 milliárd forintot fizettek be a magán-nyugdíjpénztári rendszerbe, és bár ön ezt tarthatatlan állapotnak minősítette, mégis én magam is azokhoz tartozom, akik úgy gondolják, hogy a tarthatatlan az, hogy ebből a 3000 milliárdból immáron egy fillér sem maradt, mert ezt önök anélkül használták el, hogy döntöttek volna arról, hogy ez hogyan fogja szolgálni a magán-nyugdíjpénztári tagok jövőbeni nyugdíját, hogyan járul hozzá ahhoz a helyzethez, hogy 10, 20, 30 év múlva is biztos legyen a nyugdíjpénztári tagok nyugdíja.

– Államtitkár úr! Az hihet önöknek, aki hihet annak, hogy a magánpénztárak aktív dolgozói jelentős minimálbér-emelésben részesültek. Miközben 93 ezer forintra emelték a bruttót, 2010-es nettót vihetnek haza, 60-61 ezer forintot. Aki ennek hisz, az nyilvánvalóan hisz az újabb magán-nyugdíjpénztári változásoknak.

 (A képviselő úr nem, az Országgyűlés 204 igen szavazattal, 91 nem ellenében, tartózkodás nélkül az államtitkári választ elfogadta.)

Mikor tervezi a kormány átültetni a magyar jogrendbe a szülői szabadságról szóló 2010/18/EU tanácsi irányelvet?

ERTSEY KATALIN (LMP): – Államtitkár úr! A 2010. március 8-ai 2010/18/EU tanácsi irányelv átültetésének határideje 2012. március 8-a volt. Eddig a határidőig kellett volna átültetni a magyar jogrendbe az irányelvet. Az LMP álláspontja szerint a megfelelő szabályok különösebb gond nélkül kialakíthatók lennének, és segítenék a nők visszailleszkedését a munkába szülés után, és ezzel a demográfiai válság megoldását. Az irányelv célja ugyanis, hogy a nők és a férfiak közötti egyenlőbb tehermegosztást ösztönözze, a gyermek születése utáni időszakban legalább minimális mértékben mindkét szülő legyen otthon egy ideig. Azokban az országokban, ahol a szülői szabadság a család egészének jogosultsága, vagy mint Magyarországon, egyéni joga, ott a másik szülő általában nem veszi igénybe azt, vagyis egyikük nem vagy alig vesz részt a gyermek gondozásában. A kutatások viszont azt mutatják, hogy az apák korábban azért nem éltek a lehetőséggel, mert ezt a főnökük rossz szemmel nézte. Ha viszont szabályok védik az apákat, és meg kell osztani a szülői szabadságot, különben elvész a jogosultság, akkor boldogan élnek vele az apák. Dr. Kopp Mária kutatásaiból is tudjuk, milyen egészségvédő és demográfiai hatásai vannak annak, ha az apák is kötődést, érzelmi viszonyt alakítanak ki a gyermekeikkel, és ez nemcsak az anya privilégiuma marad. Azt is tudjuk, a mai fiatal szülők erről már így gondolkodnak. Az apák igénylik azt, hogy gyermekükkel legyenek, és annál jobban vágynak gyermekekre, minél inkább lehetőségük van részt venni a nevelésében, gondozásában.

– Államtitkár úr! A keretmegállapodás célkitűzése minimális. Lényegében csak az apai szülői szabadság intézményének bevezetését jelenti, egyetlenegy hónapnyi szabadságot ír elő Magyarország esetében a 36 hónapra nyúló szabadságból, amit csak az apa vehet igénybe. Ez elvileg számos módon biztosítható lenne. Ezek többsége azonban vagy a munkáltatónak, vagy a költségvetésnek jelentene jelentős többletterhet. A jelenlegi lehetőségekkel számot vetve javaslom a gyermek hároméves koráig igénybe vehető fizetés nélküli szabadság, illetve az ugyaneddig az időpontig járó gyermekgondozási segély egy hónapjának az apára való kötelezően átruházandóvá tételét.

• Mikor tervezi a kormány átültetni a magyar jogrendbe a szülői szabadságról szóló 18-as tanácsi irányelvet?

+

CZOMBA SÁNDOR, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő asszony! A 2011. évi CXCI. törvény megfelelően szabályozta a pótszabadságra vonatkozó rendelkezéseket. 2012. január 1-jétől eszerint mindkét szülőnek jár a 16 évesnél fiatalabb egy gyermeke után kettő, két gyermeke után négy, kettőnél több gyermeke után összesen hét munkanap pótszabadság. Ha ezek számát a gyermek nyolcéves koráig terjedő időszakban összeadjuk, és hozzászámítjuk az apának járó öt munkanap munkaidő-kedvezményt, a legalább egy hónap időtartamú szabadság biztosításának követelménye megvalósul, és teljesül továbbá az a feltétel is, hogy az igénybe vehető pótszabadság nem ruházható át. Az irányelvben megfogalmazott minimumkövetelményeket tehát a magyar jog megfelelően átülteti. Ebből következően nem fogadható el a képviselő asszony javaslata arra vonatkozóan, hogy a gyermek hároméves koráig igénybe vehető fizetés nélküli szabadság, illetve az ugyaneddig az időpontig járó gyermekgondozási segély egy hónapja az apa esetében kötelezően átruházható legyen. Az irányelv ugyanis nem azt írja elő, hogy az apa részére kötelezően át kell ruházni legalább egy hónap időtartamú szabadságot, hanem azt, hogy a szülői szabadságból legalább egy hónap nem ruházható át.

– Képviselő asszony! A hatályos szabályozás szerint a fizetés nélküli szabadságot a gyermek harmadik életéve betöltéséig a gyermek otthoni gondozása céljából az anya, illetve az apa is igénybe veheti. A szülők megállapodása alapján mindketten részt vállalhatnak a gyerek nevelésében, és ennek megfelelően a gyermekgondozási segélyre is jogosult lehet az anya, illetve az apa. Az új munka törvénykönyve – annak érdekében, hogy a gyermeknevelésben mindkét szülő egyformán szerephez jusson – biztosítja az irányelv céljával összhangban, hogy fizetés nélküli szabadságra a szülési szabadság lejártát követően mindkét szülő akár egyidejűleg is jogosult legyen.

+

ERTSEY KATALIN: – Államtitkár úr! Annak a pótszabadságnak, amiről ön beszél, semmi köze nincsen ahhoz, amiről beszéltem. Nagyon sajnálom, és tényleg őszinte szándékkal próbáltam elfogadni a választ, gondolván, hogy semmi akadálya nincsen annak, hogy a szülői szabadságról szóló 2010/18/EU tanácsi irányelvét  Magyarországon is bevezessék. Mindazonáltal nem adjuk fel a próbálkozást, és örömmel átadok önnek egy javaslatot, ami azt a problémát oldja meg, amire az én kérdésem irányult, ellenben az ön válaszával, amit nem tudok sajnos elfogadni.

 (Az Országgyűlés 224 igen szavazattal, 53 nem ellenében, tartózkodás nélkül az államtitkári választ elfogadta.)

A Tigáz háromszor veszi vissza az elmaradt hasznot?

PÓCS JÁNOS (Fidesz): – Államtitkár úr! Február 9-én a Szolnok megyei Új Néplap címlapon hozta a következő hírt: „Hajszárítóval melegítette a levest, mert a munkából hazaérve leszerelték a gázórát a Tigáz szakemberei. Havi 50 ezer forint gázszámlát fizetek. Ha manipulálnám a gázórát, nem ennyi lenne a gázszámlám” - mondta könnyes szemmel a fiatal édesanya.

– Államtitkár úr! Jász-Nagykun-Szolnok megyében, azon belül szűkebb hazámban, a Jászságban naponta tucatszám keresnek meg hasonló esetekkel a lakosok. A Tigáz szakemberei pénzbehajtók módjára csapnak le a lakosságra, és azzal vádolják az ártatlan fogyasztókat, hogy a gázórát mágnesezve manipulálják, és szerintük így lopják a gázt. Az esetek jelentős részében 400-500 ezer forint bírságot rónak ki, majd hozzáteszik: egyezzünk meg, mennyit tud fizetni legális bírságként. A jéghegy csúcsa, hogy amennyiben a fogyasztó elég bátor, és védi az ártatlanságát, a Tigáz egy általa megbízott szakértőt rendel ki. Többek között olyan határozat van a kezemben – (felmutatja) -, amely szerint a szakértő megállapította a fogyasztó ártatlanságát, és ennek ellenére 40 ezer forintos szakértői költséget számláztak ki a vétlen fogyasztónak.

– Államtitkár úr! A kiszolgáltatott lakosság joggal érzi úgy, hogy a monopolhelyzetben lévő szolgáltató a kormány által a fogyasztók érdekében hozott intézkedéseket többszörösen, sokszor kétséges eszközökkel veri le a fogyasztókon, az ártatlan embereken. Megyénkben 170 ezer háztartás van, ebből 4500 mérőhelyen már nincs szolgáltatás. Tudjuk, hogy a Tigáz jelentős bevételtől esik el, azonban nincs joga az általa megbízott ügyvédek és szakértők véleménye alapján jogtalan pénzbehajtást végezni a tisztességes fogyasztókkal szemben. Kérdezem:

• A fogyasztóvédelmi hatóság el tud-e, el fog-e járni a fogyasztók védelmében, hogy a továbbiakban a gázszolgáltatók a vétlen lakosságot ne büntessék, és ne titulálják tolvajnak az elmaradt extraprofit miatt?

+

FÓNAGY JÁNOS, nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Tökéletesen egyetértek önnel. Elfogadhatatlan, hogy a csalások felderítése, illetve a tartozások megfizettetése során a jóhiszemű fogyasztókat bármiféle - akár anyagi, akár erkölcsi - hátrány érje. Az egyes lakossági panaszok kapcsán világossá vált, hogy a szabályozás még mindig nem egyértelmű. A probléma megoldása érdekében a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium kezdeményezte a jogszabályok módosítását, ez jelenleg közigazgatási egyeztetés alatt áll.

– A hatályos szabályozás szerint a lakossági felhasználók méréssel, elszámolással, számlázással, kikapcsolással összefüggésben megtett panaszai esetében a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság, az ezeken túli egyéb panaszok esetében pedig a Magyar Energia Hivatal jogosult eljárni. A jogszabály módosítása egyértelművé teszi, hogy a szerződés nélküli vagy szabálytalan vételezéssel, illetve ezek jogkövetkezményeivel kapcsolatos panaszok a Magyar Energia Hivatal hatáskörébe tartoznak. Ez a jogszabálytervezet a panaszok kivizsgálását követően alkalmazható jogkövetkezményeket is pontosítja. A szabálytalan eljárások engedélyezési lefolytatásának szabályait a földgáztörvény és annak végrehajtási rendelete, illetve az üzletszabályzók részletesen tartalmazzák. Ezek alapján

a Magyar Energia Hivatal 2011-ben a Tigázzal szemben szerződésszegéssel, szabálytalan vételezéssel kapcsolatban indított fogyasztói panaszok több mint 50 százalékát, egészen pontosan 232 esetet talált megalapozottnak, ezért megtette a szükséges intézkedéseket a lakossági fogyasztók védelme érdekében.

– Képviselő úr! Biztos vagyok benne, hogy a kapcsolódó jogszabály-módosítás az eddigi gyakorlatnál hatékonyabban biztosítja majd, hogy a kiszolgáltatott helyzetben lévő, jóhiszemű fogyasztókat a szolgáltatók részéről semmilyen joghátrány ne érhesse.

+

PÓCS JÁNOS: – Az államtitkár úr válaszából egyértelműen kiderült, hogy az intézkedések és ellenőrzések központjában a továbbiakban is az emberek védelme áll. Válaszát köszönettel elfogadom.