„Hazának füstje is kedvesebb, mint idegen országnak tüze. – Patriae fumus igni alieno luculentior. ”

Kedvelt műfaj a Tisztelt Házban az interpelláció. Az ellenzék bőszen ostorozza a kormányt, a kabinet, s pártjaik jelesei pedig egyfolytában a múlt sötét árnyaira emlékeztetnek, a jelen reménykeltő lépéseivel, és az egyre fényesebb távoli jövővel kecsegtetnek. Madárnyelven szólva szabad megítélés kérdése, hogy ki a varjú és ki a fülemüle. Az viszont biztos: énekes madár mindkettő. Legutóbbi szónoklataikból szolidan stilizálva, – egy alkalommal a beszólásokat is udvariasan jelezve – tallózunk.

Milyen módon próbál megoldást találni a kormány a jelentős kárt szenvedett kistermelők, családi vállalkozások gondjaira a Hajdú-Bét-ügyben?

KÓSA LAJOS (Fidesz): – Tisztelt Ház! A Hajdú-Bét-cégcsoport az ország legnagyobb baromfi-feldolgozója volt. Még 1999-2000-ben az akkori Orbán-kormány is másfélmilliárdos támogatási programot szavazott meg neki, aminek keretében bizonyos feldolgozói láncokat, és az üzemi szennyvíztisztítót újították fel. Úgy tűnt, hogy a Hajdú-Bét olyan vállalkozás, amelyik minden piaci nehézség dacára a hazai baromfi-feldolgozás zászlóshajójaként megállja a piaci versenyben a helyét.

– Aztán jött '99-ben a Wallis-cégcsoport, amely az akkor már eladósodott Hajdú-Bétnek lett tulajdonosa. És tudjuk, 2000-től Bajnai Gordon a Wallis-cégcsoport vezetője. Onnantól kezdve a Wallis-cégcsoport olyan üzletpolitikát valósított meg a Hajdú-Bétben, amely odavezetett, hogy 2003-ra a Hajdú-Bét már alig fizette a beszállítóit: a libát elvitte, csak nem fizette ki a kistermelőknek a pénzt a libákért. Megjegyzem, ha a boltban valaki elviszi az árut, de nem fizeti ki, azt azonnal lefogja a rendőr, és úgy hívjuk, hogy tolvaj. Ugyanakkor a Wallis folyamatosan felkészült arra, hogy kiszivattyúzza a pénzt a Hajdú-Bétből.

– Csak az érdekesség kedvéért: 2003. december 8-án tartott a Hajdú-Bét közgyűlést, amelyben a részvényesek ellenszavazat nélkül megszavaztak a Wallisnak 180 millió forintos kölcsönt. A súlyosan eladósodott Hajdú-Bét a saját tulajdonosának – amely az ingatlanvállalkozásai nyereségéből fürdött a pénzben – adott kölcsön 180 millió forintot! Továbbá 300 millió forintos hitelkeretet is megszavaztak ugyanezen a közgyűlésen. (Soltész Miklós: Szégyen!) És döntöttek arról is, hogy az ingatlanvagyon egy részét eladják. Ugyancsak a vagyonátmentést szolgálhatta az a szerződés, amelyben a Hajdú-Bét egy közel 119 millió forintos követelést játszott át a Wallisnak. Tehát átadta azt a pénzt a Wallisnak, ami neki járt volna jogosan, miközben a beszállítókat már nem fizette. Ezeken a szerződéseken Bajnai Gordon neve szerepel aláíróként. (Közbeszólások a KDNP soraiból: Szégyen!) Tehát az a mondat, hogy Bajnai Gordon mit sem tudott a Hajdú-Bétben folyó dolgokról, szemenszedett hazugság! (Pálffy István: Szégyen!)

– Miniszter úr! Több száz család ment tönkre, több tucatnyian lettek öngyilkosok. Kisvállalkozók, tönkrement családok, tönkrement egzisztenciák – mindez a Wallis lelkén szárad. Kérdezem:

• Miért csak a rokonaik, haverjaik nyerhettek? Mit kíván a kormány tenni ezen családok érdekében? (Ujhelyi István: És a trafikosokat ki kártalanítja?)

+

FAZEKAS SÁNDOR, vidékfejlesztési miniszter: – Képviselő úr! Részletesen és tárgyszerűen felvázolta az agrárium rendszerváltást követő történetének legfelháborítóbb csalássorozatát. (Balla György: Úgy van!) Cinizmus a Hajdú-Bét tulajdonosainak az a szenvtelensége, az a gátlástalan haszonszerzése, ahogy kifosztották a kistermelőket és sorsukra hagyták őket. 2003-ban, amikor fizetésképtelenné vált a baromfi-feldolgozó és -termeltető Hajdú-Bét vállalkozás, a vele szerződéses kapcsolatban álló több száz kistermelő került rendkívül nehéz helyzetbe, hitegették őket, rábeszélték őket arra, hogy vegyenek fel hitelt, fizessék be az áfát, amit utána nem tudtak visszaigényelni, és így tovább. A több milliárd forintos kintlévőséget azóta sem térítette meg részükre senki, részleges enyhítésre is alig volt mód.

– Képviselő úr! A Hajdú-Bét csődjének egy évtized elmúltával is még mindig szomorú aktualitása van. Tönkrement családok, vállalkozások, öngyilkosságok lettek a következményei ennek az igazán erkölcstelen cselekedetnek. Látszik, hogy még egy csődben lévő cégből is lehetett kivenni pénzt, a gazdák pénzét egyébként, a termelők pénzét, akik megoldoztak, akik szállítottak, felnevelték a libákat, utána pedig várhatták a liba árát, várhatták a pénzt, amely sosem érkezett meg.

– Képviselő úr! A felelőtlenség, illetve az erkölcsi hozzáállás és empátia teljes hiányáról tanúskodik a 2004-2008 közötti időszak válságkezelési módja is. Az akkori kormány nagylelkűen felajánlotta a termelőknek, hogy vegyenek fel hitelt. Vegyenek fel hitelt azért, hogy túléljenek, és azóta is nyögik ennek a visszafizethetetlen hitelnek az átkát, hiszen a bevételük eltűnt, a mozgásterük leszűkült. Nem tudtak eleget tenni a bankok irányába a hitel-visszafizetési kötelezettségnek az azóta is rossz osztályba sorolt adósok, akik a maradék vagyonukkal felelnek.

– Képviselő úr! Látszik az, hogy ez a korábbi kormányzati intézkedés pusztán arról szólt, hogy a feladatot kipipálják, holott utána volt egy fordulat a magyar politikában: a Wallis korábbi vezetője, Bajnai Gordon 2009-ben miniszterelnök lett, így lett volna mód arra, hogy az állam orvosolja azt a problémát, ami felmerült, segítsen a termelőkön, és rendezze a sorsukat. Meggyőződésem, hogy ez erkölcsi kötelesség, kormányzati kötelesség is lett volna. Hozzátéve, csak zárójelben: Bajnai Gordon akár a magánvagyonából is rendezhette volna azokat a károkat, amelyeket okozott. Ha valaki a közéletben felelősséget vállal, tegye rendbe a saját dolgait is! (Vadai Ágnes közbeszól…)

– Tisztelt hölgyeim és uraim! Szeretném elmondani, hogy az agrártárca a rendelkezésére álló eszközökkel, áttekintve az agrártámogatások lehetőségeit, 200 millió forintos kárenyhítő juttatást fog adni az érintettek részére. (Taps a kormánypártok soraiban. – Gőgös Zoltán: És a kapuvári disznótartók, miniszter úr?) Ez a keletkezett kárnak egy része, de mindenképpen azt szolgálja, hogy a termelőkön segítsünk. Segítsünk, ha már Bajnai Gordon nem segített nekik. (Gőgös Zoltán: És Kapuváron mi lesz?)

+

KÓSA LAJOS: – Tisztelt Ház! Az jó hír, hogy a több száz tönkrement családot valamilyen módon kárenyhítjük. De azt tudni kell, hogy a gazemberség nem csak ebből állt. Abból is állt, hogy nemcsak hogy nem fizették ki a libákat, hanem egyébként a Hajdú-Bét által szállított tápot, egyéb anyagokat a felszámolási eljárás kapcsán, mint Hajdú-Bét-kintlévőséget ráterhelték ezeknek a vállalkozásoknak az ingatlanjára, családi vagyonára. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból: Pfuj! Pfuj!)

– És az sem igaz, hogy az ágazattal volt baj, mert tudjuk, hogy azóta is a Hajdú-Bét romjain létrejövő baromfi-feldolgozó vállalatok jól dolgoznak. Tehát lehet tudni, hogy igenis a tulajdonosnak van olyan felelőssége, ami oda vezetett hogy több száz családot kiraboltak, kiforgattak a vagyonukból. Az összes kár nem 200 millió, hanem 6 milliárd forint. (Közbeszólások az MSZP soraiból: No csak! No csak! Alaposan fölszoroztad! )

– Éppen ezért azt gondolom, hogy első lépésnek fogadható el ez a 200 millió forint  és az a válasz, amit miniszter úr mondott. (Gőgös Zoltán: És Kapuváron mi lesz?)

Rokkantak, kismamák, fiatalok háta mögé bújva is látszik a mutyi?

NEMÉNY ANDRÁS (MSZP): – Államtitkár úr! Az egész országban elhíresült fideszes trafikmutyi nem csupán erkölcstelen és gyalázatos, de egyben rengeteg magyar vállalkozót lehetetlen helyzetbe is hozott. Az önök által elfogadott törvény indokolása még alapvetően arról szólt, hogy azért csökkentik drasztikusan a dohányárut forgalmazó üzletek számát, mert így akarják megvédeni a fiatalkorúakat a dohányzás ártalmaitól, továbbá, hogy ezek az üzletek a tartós munkanélkülieknek, a megváltozott munkaképességűeknek, és a gyesről visszatérő édesanyáknak teremtenek majd munkalehetőséget. A célok persze nemesek, de ezeket anélkül is el lehetne érni, hogy több ezer magyar vállalkozót tönkretesznek, a törvény ugyanis eddig sem engedte meg, hogy a 18 év alattiaknak dohányárut adjanak el – talán inkább be kellett volna tartatni a jogszabályokat. De az is megoldás lehetett volna, hogy az érintettek bevonásával előíratnak egy üzleten belüli elkülönítést, és megszabnak bizonyos nagyságrendű koncessziós díjat azzal, hogy mindenki, aki a meghatározott feltételeket teljesíti, és megfizeti a díjat, megkapja a dohánytermékek árusításának jogát. Ezzel sok ezer vállalkozás megmenthető lett volna, és a megnevezett célok is elérhetőek lettek volna.

– Államtitkár úr! Mára tisztán látszik, hogy egyáltalán nem ez volt az igazi cél, hanem az, hogy a rokonaikat, a haverjaikat és főként saját magukat zsíros üzlethez juttassák. Ami pedig a munkanélkülieket, a megváltozott munkaképességűeket és a kismamákat illeti, nem látjuk, hogy nagy tömegben váltak volna trafiktulajdonossá, sőt! Önök szégyenletes módon az ő hátuk mögé bújva mutyiztak, most meg ki akarják zárni a nyilvánosságot abból, hogy betekinthessen a csalárd módon elbírált pályázatokba. Holott a szekszárdi fideszes képviselő világosan megmondta, hogy önök választották ki hol frakcióülésen, hol a választókerületi vezetésben, hogy ki nyerhet trafikpályázatot.

– Államtitkár úr! A nyertesek nevei minden településen önmagukért beszélnek. Mondhatnak önök akármit, mondhatnak bármit, az országban mindenhol tudják, hogy mit műveltek, mégpedig szervezetten, központilag irányítottan. Ezért is kérdezem:

• Miért gondolták, hogy nem a törvény betartatása a megoldás, hanem a meglévő vállalkozások ezreinek tönkretétele?
• Miért nem adtak lehetőséget minden kereskedőnek, hogy teljesítse a megfelelő körülményeket, követelményeket?
• Miért csak a rokonaik, haverjaik nyerhettek?
• Hány tartós munkanélküli, megváltozott munkaképességű és kisgyermekes édesanya lett trafiktulajdonos a pályázat után?
• Miért nem merik nyilvánossá tenni a pályázatokat?
• Hogyan kerültek a pályázók nevei illetéktelen kezekbe, majd milyen törvénytelen úton került vissza a Fidesz által támogatott későbbi nyertesek listája a Fejlesztési Minisztériumba?
• Most már egy kicsit szégyellik magukat?

+

FÓNAGY JÁNOS, nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! A Magyarországon 2013. július 1-jével induló új dohány-kiskereskedelmi rendszer célja – az európai irányelveknek megfelelően – a fiatalkorúak dohányzásának visszaszorítása és egészségük, gondolom, önök által is fontosnak tartott hatékony védelme. A kormány kiemelt feladatának tekinti, hogy a lakosság körében elősegítse a dohányzásról való leszokást, továbbá hogy preventív intézkedésekkel megfelelő jogszabályi és infrastrukturális környezetet teremtsen. A fiatalok dohányzásának visszaszorításáról és a dohánytermékek kiskereskedelméről szóló törvény e célok hatékony érvényesítését, mint alapelvet rögzíti. Eszerint a dohánytermékek értékesítése kizárólag ellenőrzött keretek között működő, más termékeket csak korlátozottan árusító szakboltokban történhet.

– Képviselő úr! – A pályázati kiírás nyitott volt, és mindenki számára azonos módon rendelkezésre állt.  Tehát az ön által kiemelten kezelt csoportok számára is megismerhető, törvényben foglalt feltételrendszer ismeretében történt. Az üzleti tervek közgazdaságilag megalapozott képet nyújtottak a pályázók jövőbeli tevékenységének várható teljesítőképességéről. Az eddig benyújtott koncessziós pályázatokban 430 esetben jelölték meg, hogy a pályázatot benyújtó személy tartósan munkanélküli vagy megváltozott munkaképességű volt. Eddig összesen 288 koncessziót nyert el olyan pályázó, aki megváltozott munkaképességű. Ebből 88 nyertes eddig is munkanélküli volt.

– Képviselő úr! Eddig is és most is mind a koncessziós törvénynek, mind az egyéb vonatkozó rendelkezéseknek megfelelő módon jártunk és járunk el. Ez vonatkozik a pályázatban szereplő adatok nyilvánosságra hozatalára is.

+

NEMÉNY ANDRÁS: – Államtitkár úr! 5500-ból 288, azaz 3 százalék – gratulálok önöknek! Ön két hete még azt mondta, hogy nyilvánosak lesznek a trafikpályázatok. Ma erről szó sincs. Nem csoda, hiszen az évtized talán leggátlástalanabb mutyiját még mindig rejtegetni akarják.

– Államtitkár úr! Ennek semmi értelme nincs. Minden településen látják, hogy az önök párttársai, rokonai, haverjai nyertek, a rokkantak, a munkanélküliek és az ezen a területen évek óta dolgozók helyett. Ők nyertek, mégpedig törvénytelen úton, felülről szervezett módon, pusztán politikai alapon. És hogy a kormánynak nincs hozzá köze? Nálunk Szombathelyen például az egyik kormánytag, Hende Csaba a választókerületi elnök, és érdekes módon az ő gimnáziumi osztálytársa, barátja nyert öt trafikot a feleségén keresztül.

– Államtitkár úr! Semmisítsék meg a pályázatokat! Írjanak ki újakat, hogy ne kelljen egy évig várniuk a veszteseknek, mert mi egy év múlva megtesszük ezt!

A képviselő nem, az Országgyűlés viszont az államtitkári választ 201 igen szavazattal, 86 nem ellenében, tartózkodók nélkül elfogadta.

+

Személyes érintettség címén szót kért, s kapott Hende Csaba honvédelmi miniszter is. Hangsúlyozta:   – Nemény András képviselőtársunk ma délután interpellációjában nevemet összefüggésbe hozta egy szombathelyi trafikpályázóval. Az igazság az általa elmondottakkal szemben viszont az, hogy a nyertes pályázó hölgy – régi kereskedő egyébként – annak a 2006-2010 közötti alpolgármesternek a húga, aki az MSZP-vel koalícióban vezette gyönyörű városunkat. Ebből pedig az következik, hogy Szombathelyen ezek szerint az MSZP szekértolóinak legközelebbi rokonai kaptak trafikkoncessziókat.

– Ami pedig engem illet, már számos sajtóorgánumban közzététettem helyreigazításként mindenütt, ahol az MSZP-sek megrágalmaztak, azt a nyilatkozatomat, amelyet itt is megismételek nagy tisztelettel az Országgyűlés és a közvélemény színe előtt: semmilyen trafikpályázat elbírálásában nem vettem részt, és arra semmilyen hatást sem gyakoroltam. Az engem rágalmazókkal és jó hírnevem megsértőivel szemben megteszem a szükséges jogi lépéseket most is és a jövőben is. Nemény András képviselőtársam pedig szégyellje magát méltatlan vádaskodása miatt, nagyon mélyre jutott a felszólalásában!

Továbbra is garantálva lesz-e a nyugdíjak értékállósága?

VARGA LÁSZLÓ (KDNP): – Államtitkár úr! Minden társadalom kiemelt feladata az idősek tisztelete, megbecsülése, biztonsága, így a mi társadalmunké is. Fontos feladat, hogy a nyugdíjak vásárlóértékét folyamatosan megőrizzük. A Gyurcsány-kormány idején az induló nyugdíjak 8 százalékkal csökkentek, míg Bajnai Gordon kormányprogramjának következtében több mint 6 százalékkal csökkent a nyugdíjak reálértéke.  A Gyurcsány- és Bajnai-kormányok átütemezték a nyugdíjkorrekciót, eltörölték a 13. havi nyugdíjat. a magyar emberek nyugdíjvagyonát kezelő állami nyugdíjkasszát kiürítették, a 2010-es kormányváltáskor már minden harmadik forint hiányzott. A Gyurcsány-korszakban a nagy közműcégek szabadjára engedett profithajhászása miatt a rezsiköltségek évről évre jelentősen emelkedtek, ami már elviselhetetlen terhet jelentett az idős emberek számára. A Bajnai-kormány 2010-ben 357 milliárd forintos hiánnyal adta át a nyugdíjkasszát. Ha rajtuk múlt volna, 2011 szeptemberében a postás már nem vitt volna nyugdíjat senkinek, mert egyszerűen hiányzott a pénz.

– A nemzeti ügyek kormánya csökkentette a közüzemi költségeket, amivel a nyugdíjasok pozíciója az elkövetkezendő időszakban javulhat. Lehetővé tettük mindenki számára a szabad választást, hogy visszatérjenek a biztonságot adó állami nyugdíjrendszerbe. Korábbi ígéretünknek megfelelően azok a hölgyek, akik negyven évet dolgoztak, nyugdíjba mehetnek. A jelenlegi kormány – szemben a korábbival – nagyon fontos társadalompolitikai célnak tekintette eddig a nyugellátások értékállandóságát, a stabil nyugdíjrendszer fenntartását.

– Államtitkár úr! Az általam elhangzottak tükrében kérdezem:

• A kormány továbbra is megtesz-e mindent annak érdekében, hogy a nyugdíjak megőrizzék értékállóságukat?
• Az Európai Unió felháborító és elítélendő kettős mércéje miatti kényszerű gazdasági intézkedések érintik-e a nyugdíjakat, a nyugdíjasokat?

+

SOLTÉSZ MIKLÓS, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: – Képviselő úr! Minden év januárjában a költségvetéséről szóló törvényben tervezett fogyasztói árnövekedéssel megegyező mértékű nyugdíjemelés jár a nyugdíjasoknak. A törvény azt is garantálja, hogy ha az évközi gazdasági adatok azt igazolják, hogy a tervezettnél magasabb mértékű lenne az évre tervezett infláció, a nyugdíjasoknak a különbözetet is meg kell állapítani. A különbség kiegyenlítésére – az eltérés mértékétől függően – két módszert tartalmaz a törvény: amennyiben a januári emeléshez képest és az egész évre - hangsúlyozni kell - a nyugdíjas fogyasztói kosár alapján számított várható infláció mértéke meghaladja az 1 százalékot, akkor novemberben nyugdíjemelés jár a nyugdíjasoknak, és az év első tíz hónapjára járó különböztet egy összegben kell kifizetni nekik. Amennyiben a különbözet az 1 százalékot nem éri el, a teljes évi különbséget november hónapban egy összegben ki kell fizetni, és a következő évi januári emelés előtt a különbözet egyhavi összege beépül a nyugdíj összegébe.

– A nyugdíjemelési szabályok módosítására 2011-ben került sor, a 2012. évi nyugdíjemelés már ennek megfelelően történt. Ezt a nyugdíjemelési szabályt nem kívánjuk módosítani sem az Európai Unió bármiféle nyomására, sem a baloldal kívánalmaira. E szabály biztosítja, hogy valamennyi nyugdíjas nyugdíjának értéke azonos módon kerüljön megállapításra és megőrzésre. A 2013. évről még csak azt lehet elmondani, hogy a nyugdíjemelés mértéke 5,2 százalék volt, ezzel szemben a Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint a nyugdíjas fogyasztói kosár alapján számított infláció mértéke 2 százalék volt.

– Képviselő úr! Ez nem volt mindig így, ezt érdemes mindig elismételni, mert. Való igaz az, hogy az előző szocialista kormány Gyurcsány Ferenc vezetésével a 2008-as nyugdíjba menőknek - vannak ilyenek talán közöttünk is - 6-8 százalékkal csökkentette a nyugdíjak induló értékét. A szocialisták Bajnai Gordonnal 2009-ben 6,4 százalékkal csökkentették az összes nyugdíjat, és való igaz az is, hogy 2010-ben több mint 350 milliárd mínusszal adták át a nyugdíjkasszát, ezzel veszélyeztetve sok millió nyugdíjas nyugdíját. Ezt persze elfelejtik, vagy el akarják felejtetni az idős emberekkel.

VARGA LÁSZLÓ: – Köszönöm a választ, és elfogadom.

Miért végeztek félmunkát?

APÁTI ISTVÁN (Jobbik): – Államtitkár úr! Az új büntető törvénykönyv elfogadása után a kormány azt a látszatot próbálja kelteni, hogy kellő hatékonysággal és keménységgel lép fel a bűnözőkkel szemben. Ehhez képest több tekintetben Magyarország most is a bűnözők paradicsoma, az emberek jelentős része továbbra is védtelennek érzi magát.

– Államtitkár úr! Az első súlyos hibát akkor követték el, amikor elmulasztották a halálbüntetés visszaállítását a súlyos, élet elleni bűncselekmények elkövetőivel szemben. Itt nem a társadalomnak, hanem az Európai Unió elvárásainak és nemzetközi egyezményeknek akartak megfelelni, holott nemzetközi, külföldi elvárások helyett ilyen fajsúlyú kérdésekben mindig a társadalom jogos igényeit, jogos elvárásait kellene figyelembe venni. Ha ezt a büntetési nemet bírói mérlegelés tárgyává tesszük, és nem kötelezően kiszabható büntetésként határozzuk meg, akkor komoly visszatartó ereje van, és nem indokolatlan, nem aránytalan és nem túlzottan súlyos azokkal szemben, akik mások életét elveszik, akik galád tettükkel reménytelenségbe taszították áldozataik hozzátartozóit.

– Államtitkár úr! A következő súlyos hiba az életfogytig tartó szabadságvesztés kérdése. Ugyanis sokszor azzal magyarázzák a halálbüntetés indokolatlanságát, hogy létezik a tényleges életfogytiglan Magyarországon. Igen ám, csak ha megnézzük a szabályozást, akkor azt is látjuk, hogy ezt csak abban az esetben lehet kiszabni, ha az elkövető a bűncselekmény elkövetésekor a 20. életévét betöltötte. Itt mindig a Mansfeld-ügyre hivatkoznak, holott az egy politikai jellegű ügy volt, ráadásul ott halálbüntetésről beszélhetünk, itt  viszont köztörvényes bűncselekményekről, és életfogytiglanról van szó. Emlékezzünk csak a tavalyi gödöllői gyilkosságra vagy a soproni lövészklubban elkövetett kettős gyilkosságra: az elkövetők 18 és 20 év közöttiek, és 20 év múlva már ismét élvezhetik a szabad élet minden örömét. Miért nem lehet őket végleg kizárni a társadalomból, miért kell megvárni egy újabb súlyos, életellenes bűncselekmény elkövetését?

– Államtitkár úr! A következő lényeges hiba a jogos védelem szabályozása. Nagyon veszélyes, hogy az emberek azt hiszik, hogy most már mindig, minden körülmények között őket védi a törvény, nem a bűnözőket. Önök időponthoz, helyszínhez, az elkövetők számához kötötték a jogos védelem újraszabályozását, holott ezt teljes körűen meg kellett volna tenni, úgy lett volna helyes és életszerű. Vegyék tudomásul a bűnözők, ha jogtalanul megtámadnak másokat, akármilyen időpontban, helyszínen és bárhányan követik azt el, akkor ők, ha megsérülnek, illetőleg otthagyják a fogukat, akkor a sértett, a védekező sértett fél nem vonható felelősségre! Ehelyett egy mezőcsáti eset kapcsán is azt látjuk, hogy most is a sértetteknek kell kimagyarázni magukat, hogy közeli hozzátartozójukat megvédik. A kérdéseim tehát:

• Miért végeztek félmunkát?
• Belátják-e végre, hogy a súlyos gyilkosságok esetén, a súlyos, életellenes bűnözőkkel szemben alkalmazni kell, kiszabhatóvá kell tenni a halálbüntetést?
• Belátják-e, hogy már a 18. életévtől kiszabhatóvá kell tenni akár a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztést, és azt is, hogy teljes körűen szabályozzák a jogos védelem kérdését?

+

RÉPÁSSY RÓBERT, közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Hadd hívjam fel a figyelmüket arra, hogy július 1-jén hatályba lép az új büntető törvénykönyv, amely számos területen jelentős szigorításokat eredményez majd a bűnözés elleni küzdelemben. Ami a konkrét kérdését illeti: a halálbüntetés tekintetében, szeretném felhívni a figyelmét, képviselő úr, arra, hogy az Alaptörvény szerint az emberi méltóság sérthetetlen, minden embernek joga van az élethez és az emberi méltósághoz. Továbbá azt is kimondja, hogy az  alapvető jog érvényesülése vagy valamely alkotmányos érték védelme érdekében csak a feltétlenül szükséges mértékben, az elérni kívánt céllal arányosan, az alapvető jog lényeges tartalmának tiszteletben tartásával korlátozható. Az Alaptörvény tehát az élet oldalán áll, az életet védi, szemben a halálbüntetéssel.

– Képviselő úr! Valóban tény, hogy Magyarországot számos nemzetközi szerződés köti. Az Európa Tanács 47 tagállamában nincsen halálbüntetés. Európában egyedül Fehéroroszország nem tagja az Európa Tanácsnak, ott létezik is halálbüntetés. Nem lenne szerencsés, ha Magyarország ebben az Európa tanácsi egyetértésben kilógna a sorból.

– Képviselő úr! A következő érvem a bírói tévedés lehetősége. Emlékeztetem önt arra, hogy az úgynevezett móri ügyben sajnos olyan visszafordíthatatlan és megmásíthatatlan döntést hozhatott volna a bíróság, amelyről később hiába derült volna ki, hogy tévedett a bíróság, mégsem állítható helyre annak az elkövetőnek az élete, akit ártatlanul végeznek ki. A tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés a legsúlyosabb büntetések egyike. Az új Btk. 40 évre emelte a feltételes szabadság legkorábbi időpontját, tehát ha nem ténylegesen életfogytig tart a szabadságvesztés, akkor legkorábban akár 40 évi szabadságvesztést is megállapíthat a bíróság.

– Képviselő úr! Kétségtelenül igaz, hogy a magyar büntetőjogban Mansfeld Péter esete óta a 18 éves elítéltekre nem alkalmazható a legsúlyosabb büntetés. Ezt a hagyományt nem kívánta megtörni a kormány és az Országgyűlés, amikor megállapította, hogy legkorábban 20 éves korban lehet valakit a legsúlyosabb büntetéssel sújtani. Hozzáteszem azonban: az új Btk. megemelte a határozott ideig tartó szabadságvesztés maximumát, és 25 évi szabadságvesztés is kiszabható ezekben az ügyekben.

– Képviselő úr! A jogos védelem tekintetében a kormány a legszélesebbre tágította a védekező lehetőségét: a legveszélyesebb támadások esetén mérlegelés nélkül védekezhet a megtámadott. Ezzel a sértett oldalára áll a törvény. Remélem, hogy meg tudtam önt győzni arról, hogy az új büntető törvénykönyv valóban jelentős előrelépést jelent a bűnözéssel szembeni küzdelemben.

+

APÁTI ISTVÁN: – Államtitkár úr! Nem tudott meggyőzni. A halálbüntetés visszaállítása előtt tornyosuló alaptörvényi akadályokat le lehet bontani az Alaptörvény következő módosításával. Nemcsak akkor kell alaptörvényt módosítgatni, mikor önök számára az hatalomtechnikai szempontokból kedvező és előnyös, hanem akkor is, amikor a társadalom legalább 70 százalékos többségi véleményének próbálunk helyt adni. Másrészt: élethez való joga Szita Bencének, Marian Cozmának, Horák Nórának – és még sorolhatnám hosszan az ártatlan áldozatokat – nincsen? Mondja el ezt az ő szüleiknek, a hozzátartozóiknak, az édesanyáknak, az édesapáknak!

– Államtitkár úr! A bűnözők Istent játszhatnak, ők ítélkezhetnek mások fölött, ők dönthetnek élet és halál sorsában, miközben az állam ezzel a híres erőszak-monopóliumával nem akar élni, mert elbújik nemzetközi meg európai uniós elvárások mögött. Mennyire független ez az ország, amikor akár állami beruházásokkal, akár halálbüntetéssel vagy akár tűzifaáfával kapcsolatban brüsszelita önkénynek, brüsszelita előírásoknak vagyunk kitéve? A jogos védelem szabályozása is nagyon rossz, nagyon veszélyes, és nagyon sok ártatlan ember, nagyon sok védekező fél fog emiatt börtönbe kerülni, azért, mert önök csak részlegesen oldották meg. Ez így semmi!

A képviselő nem, az Országgyűlés viszont az államtitkári választ 225  igen szavazattal, 35 nem ellenében, 1 tartózkodás kíséretében elfogadta.