„Hazának füstje is kedvesebb mint idegen országnak tüze. – Patriae fumus igni alieno luculentior.”

Különös pillanatok kísérik a Tisztelt Házban az azonnali kérdések műfaját. Az elnök csenget, hosszasan csenget, rövid szünetet rendel el, mert vége az interpellációknak, vége a „kötelező szavazás" okozta frakciófegyelemnek, a képviselők zöme elindul a büfébe, a folyosóra vagy egyéb szükséges dolgait végezni.  Pillanatok alatt harmadnyian maradnak. Így kezdődik. Mindig így kezdődik. Mégis: a siker egyik oldalon sem kétséges: minden párt hálásan megtapsolja a szószóját! Legutóbbi szónoklataikból szolidan stilizálva - a zajokat mellőzve - tallózunk.

Mi a kormány javaslata a távfűtéses panellakásokban élők költségeinek arányosítására?

SEBESTYÉN LÁSZLÓ (Fidesz): – Államtitkár úr! A távfűtéses lakások távhődíjának elszámolásával kapcsolatban több reklamáló fogyasztó keresett meg Miskolcon, de a probléma országosnak tekinthető, ezért kérem a súlyának megfelelően kezelni. A panellakások felújítása a ház szigetelésén, a nyílászárók cseréjén kívül tartalmazta a fűtés korszerűsítését is, az úgynevezett költségmegosztók felszerelésével együtt. A panelprogram költségeit a lakók nagy nehezen kifizették, bízva a fűtésszámláik csökkenésében. A felújítási munkálatok végeztével azonban néhány helyen azt tapasztalták, hogy jelentős mértékben nőtt a távhőszámlák végösszege. Botrányos, hogy a távfűtéses lakásokban lakóknak esetenként irreálisan magas fűtésszámlák érkeznek, amelyeket be kell fizetniük, azután esetleg pereskedhetnek.

– Javasolom törvényileg vagy kormányrendeletben szabályozni egy adott légköbméterű lakás maximális távhődíját, vagy a hőszolgáltatók vizsgálják felül a lakóközösségek által megállapított költségmegosztási arányokat. Olyan rendszert kell kidolgoznunk, amely az igazságos, arányos hőmennyiséget számlázza, és kizár minden szubjektív elemet, amelyek a számlák végösszegét torzítanák. Az nem reális, hogy egy 36 négyzetméteres garzonlakás tulajdonosa, aki a ház szélén vagy a legalsó szinten, többet fizessen egy lényegesen nagyobb lakás tulajdonosánál, akinek a lakása a ház közepén van. A távfűtéses panellakásokban lakóknak védelmet kell nyújtani, és igazságos fizetési rendszert kell felállítani, főleg a mai helyzetben, amikor a családok bevételének egy része a rezsiköltségek kifizetésére megy el.

A kérdésem:

• Mivel tudjuk segíteni a lakók érdekeit és a távhőszolgáltató társaságok kintlévőségeinek csökkentését?

+

FÓNAGY JÁNOS, nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Az ön által felvetett probléma ismert: a társasházon belül az egyes lakások – az azonos komfortszint biztosításához – hőfogyasztása a lakás elhelyezkedésétől függően jelentősen eltérhet. Nyilvánvaló, hogy egy északi elhelyezkedésű, alul például egy fűtetlen garázst magáénak tudó szélső lakás távhőszámlája bizony jelentős mértékben meghaladja egy minden oldalról körüllakott, mondjuk, déli fekvésű lakás díját.

Ezért társadalmilag nem volt igazságos az az egyes társasházak által alkalmazott elszámolási rendszer, amely szerint számlázásra kizárólag a költségosztók alapján került sor. A kormány a helyzet kezelése érdekében kidolgozta és elfogadta a távhőszolgáltatásról szóló törvény végrehajtási jogszabályát módosító kormányrendeletet. Ennek értelmében fő szabály: ha a tulajdonosi közösség fűtési költségmegosztó alkalmazásáról döntött, akkor az elszámolási időszakban igénybe vett fűtési hőmennyiségének legalább 30, de legfeljebb 50 százalékát az épületrészek fűtött légtérfogata arányában, a fennmaradó részét fogyasztásarányosan, a fűtési költségmegosztók leolvasott adatainak alapulvételével és azoknak a rendelet mellékletében szereplő korrekciós tényezőkkel történő módosításával számított értékei arányában kell az épületrészek között felosztani.

+

SEBESTYÉN LÁSZLÓ: –  Államtitkár úr! A panelprogramban részt vett társasházak a felújítási munkákat megelőzően lakógyűlést hirdettek meg, amelyen a lakóknak csak egy része volt jelen. Döntöttek, ki milyen arányban vesz részt a távhőszámlák fizetésében, és  amennyiben nem került beépítésre az egyedi mérésre alkalmas hőfogyasztásmérő, költségmegosztási elv alapján történik az elszámolás. Ezeket a korrekciós szorzókat a lakók mára vagy igazságtalannak tartják, vagy pedig kezdettől fogva nem is értették, mik is a költségmegosztási arányok, korrekciós szorzók, hogyan is vannak ezek kiszámolva.

– A korrekciós szorzó mértéke függ a lakás elhelyezkedésétől, fekvésétől. A szorzó megállapítását a 104/2011. kormányrendelet a lakóközösségekre és a közös képviselőkre bízta, ezt a távhőszolgáltatók elfogadták. Igen ám, de az a probléma, hogy jelen pillanatban aki kevesebbet fizet, az nem fogja a lakószövetkezetben megszavazni a többet fizetők javára azt, hogy megfelelően átalakítsák ezeket a díjmegosztási arányokat. Illetve a fogyasztási mennyiségek megállapítására két lehetőség van: Az egyik: a hőközponti leolvasott mennyiséget a szolgáltató elküldi a közös képviselőnek, aki a díjmegosztási arányokat figyelembe véve kiszámolja a lakás fogyasztását. A másik, hogy egy külső cég leolvassa az adatokat, kiszámítja a díjmegosztási arányokat. Ezt a rendszert kell kialakítani a lakosság érdekében.

+

FÓNAGY JÁNOS: – Képviselő úr! A lényeg az, hogy továbbra is vannak korrekciós tényezők, amelyek a földszint, a legfelsőbb emelet, égtáj szerint, valamint egyebek alapján különböztetnek. Abban is tökéletesen igaza van a képviselő úrnak, hogy sok múlik a társaság közgyűlésének a döntésein, ugyanakkor ennek megvannak a maga szabályai, a megfelelő minoritásvédelem. 

Meddig védi még a védhetetlent, miniszter úr?

GŐGÖS ZOLTÁN (MSZP): – Miniszter úr! Ön a napokban is kijelentette: nem lát arra esélyt, hogy felbontsanak már megkötött földbérletpályázatokat. Én azért szeretném arra kérni, hogy fontolja meg ezt a kijelentését, többek között azért, mert nagyon sok olyan hely van, ahol nyilvánvaló, hogy februárig semmilyen állattartási tevékenység nem lesz. Ez Nagyesztergáron egyértelműen így van, Kaskantyún is egyértelműen így van. És mit szól ahhoz, hogy mondjuk, a kaskantyúi nyertes, aki az ottani juhász birkahodálya mellől vitte el a földet, meg sem jelent még azon a területen? Tehát az idén úgy veszi fel a területalapú támogatást, hogy azon érdemben semmilyen tevékenységet nem végez.

– Miniszter úr! Számtalan olyan eset van, ahol fiktív lakcímbejelentésre bukkantunk. Egy konkrét esetet hadd mutassak önnek. Ezen a fényképen (felmutatja.) a Csákvár, Rákóczi utca 38. szám van.  Ez egy irodaház.  Ide három, egymástól teljesen független személy került bejelentésre. Ez alapján a lakcímbejelentés alapján ők jelentős állami földterületeket nyertek el. Az egyik közülük igazolhatóan Budapest III. kerületében lakik élethivatás-szerűen. Szeretném megkérdezni:

• Egyetért azzal, hogy egy irodaházban nem lehet életvitelszerűen tartózkodni?
• És azzal egyetért, hogy ez egy fiktív lakcímbejelentés?
• Tervezi-e ezek alapján ennek a lakcímbejelentésnek a törlését?
• Mit fognak lépni ebben az ügyben, hiszen ez egy csalással megszerzett földbérletpályázat volt?

+

FAZEKAS SÁNDOR, vidékfejlesztési miniszter: – Képviselő úr! Igazán figyelemre méltó az a buzgalom, amellyel ön az állami földhaszonbérletek után kutakodik. Sajnálom, hogy amikor több éven keresztül államtitkár volt, akkor olyan konstrukciókat dolgoztak ki, amelyek keretében nemhogy helybeli gazda, hanem gazda sem tudott földhaszonbérlethez jutni. Több ezer hektáros területeket vittek el spekulánsok, ügyvédek, ki tudja, honnan érkezett emberek. Tehát gondolom, ezt a gondosságot önön én is joggal számon kérhetem, hiszen dolgozott ezen a területen.

– Képviselő úr! Utolsó adataim szerint a valóság a földhaszonbérleti pályázatoknál a következő: eddig 1048 szerződésből 1018-an száz hektárnál kisebb területet tudnak majd művelni. A pályázók 98 százaléka családi gazdálkodó, kis- és középbirtokos és semmiképpen nem oligarcha, nagybirtokos, nagytőkés vagy a településtől távol élő. Ezeknek a pályázati nyerteseknek 16 ezer hektár terület van haszonbérletükben. Ez az összes meghirdetett föld 83 százaléka. Szó sincs tehát arról, hogy nagyok vitték volna el a földet, vagy olyan emberek, akik nem a településen élnek.

– Képviselő úr! Számos ügyet jó néhányszor bekérettem és átvizsgáltattam. Ezt is , amit ön most sokadjára felvetet. Természetesen mindennap fel lehet ezeket a témákat hozni, de én arról szeretnék mindenkit megnyugtatni, hogy a földhaszonbérleti pályázatok elbírálása, a szerződéskötés a törvényeknek, jogszabályoknak megfelelően történik. Még sokkal több földet fogunk meghirdetni, és sokkal többet fogunk odaadni a gazdáknak, hogy helyben termeljenek, állatokat tartsanak, beruházzanak.

+

GŐGÖS ZOLTÁN: – Miniszter úr!  Csalódtam ebben a válaszban. Konkrét ügyre kérdeztem rá. Ha kiderül – márpedig kiderült –, hogy fiktív lakcímbejelentés alapján nyertek el állami földet, akkor is azt mondja, hogy nem akarják ezt a szerződést felbontani? Ugyanis ezek a személyek csalással, hamis beadvánnyal szerezték meg ezt az állami földterületet.

– Miniszter úr!  Én azt megértem, hogy bizonyos köröket védenek, de azért mindenkit nem kellene védeni! Legalább próbáljanak meg néhány esetben eljárni, néhány olyan esetben eljárni, ahol teljesen nyilvánvaló a csalás igazoltsága.

+

FAZEKAS SÁNDOR: – Képviselő úr! Be fogom kérni ennek a földpályázatnak a konkrét anyagát, és tájékozódom. Azért látom, hogy ön lelkes családfakutató, rokonok után nyomoz. További lelkes kutatást kívánok!

IMF-diktátum nélkül is megszorít a kormány?

VOLNER JÁNOS (Jobbik): – Államtitkár úr! Nemrég, egészen pontosan múlt hét kedden, az adófizetők 200 millió forintját arra használta föl a kormány, hogy fizetett újsághirdetésekben a saját kormánypropagandájával győzködje a jó népet, többek között azt állítva, hogy nem engedünk az IMF-nek. Mondja ezt magára a kormány. Aztán mit olvashatunk ehhez képest szombaton? Szó szerint az idézem: egy hitelmegállapodás kizárná annak a lehetőségét, hogy 2013-ban emeljék a tanári fizetéseket, mivel a Nemzetközi Valutaalap és az Európai Unió semmilyen béremeléshez nem járul hozzá Magyarországon - mondta Lázár János, aki, a miniszterelnök úr államtitkára.

– Államtitkár úr! Önök kedden még arról beszéltek, hogy nem engednek az IMF-nek, szombaton pedig már arról beszélnek, hogy azért nem kapnak azok a szerencsétlen tanárok törvény szerint járó béremelést, amit már oly sokszor megígértek nekik, mert hát az IMF keresztbetesz Magyarországnak. Más interjúkban pedig arra hivatkoznak, hogy az Európai Unió nem engedi az IMF-nek addig folyósítani a hitelt, amíg bizonyos megszorító lépéseket nem tesz Magyarország. És lám: mielőtt még megfogalmaznák ezeket a diktátumokat, önök már igyekeznek elébe menni: egy újabb 400 milliárd forintos megszorító csomaggal próbálják a lakosságot sújtani, miközben nem vesznek arról tudomást, hogy már ingre-gatyára van vetkőzve a lakosság. Látható: ha önöknek nincs jobb ötletük arra, hogy miként indítsák be a gazdaságot, hogyan élénkítsék a magyar cégek működését, hogyan teremtsenek új munkahelyeket, akkor kivetnek néhány új adót, újabb sarcokat. Ez az út uraim, nem vezet sehova, ez csak az emberek elszegényedését, lecsúszását eredményezi! Kérdezem tehát: .

• IMF-diktátum nélkül is megszorít a kormány?

+

CSÉFALVAY ZOLTÁN, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Mivel az IMF-fel és az EU-val való tárgyalások folyamatában vagyunk, ehhez nem tennék most hozzá semmi kiegészítést. Arra a megjegyzésére azonban, ami a 400 milliárdos egyenlegjavítást illeti, válaszolok. Hadd hívjam fel a figyelmét arra, hogy teljesen világos célokat szolgál: a gazdaság fehérítését szolgálja egy kisebb és hatékony állam megteremtését, és szolgálja azt a politikát, amit eddig is vitt a kormány, a tehermegosztást. A gazdaság fehérítését szolgálja például, hogy online kapcsolat lesz a pénztárgépek és a NAV között, miként a 0,3 százalékos pénzügyi tranzakciós illeték is. Egy kisebb és hatékonyabb állam megteremtéséhez pedig hozzátartozik az is, hogy hároméves létszámstop lesz a közszférában. A nyugdíjba vonulók helyett nem lépnek be újak. Igen, egy karcsúbb, kevesebb létszámmal és hatékonyan dolgozó államra van szükségünk, ez egyfajta közös érdekünk.  Nem hiszem, hogy az önök gondolatában az lenne helyes, hogy az adófizetők pénzéből minél nagyobb bürokráciát tartsunk fenn.

– Képviselő úr! A tehermegosztás része ennek a 400 milliárdos egyenlegjavításnak, hiszen ön is tudja nagyon jól, hogy a társadalombiztosítási járulékplafon eltörlése éppen a magas jövedelműeknél jelenti azt, hogy az ő hozzájárulásukkal az államháztartás egyenlege 51 milliárd forinttal növekszik.

+

VOLNER JÁNOS: – Államtitkár úr! Meg kell, hogy mondjam: ritkán hallani annyira szánalmas indoklást, hogy azért kell 400 milliárd forintot elvenni ezektől a szerencsétlen, megnyomorított adófizetőktől, hogy karcsúbb és olcsóbb legyen az állam. Elképesztő ez a teljesítmény! Meg kell mondanom őszintén, én azon is csodálkozom, hogy a békemenet, az önök által szervezett második békemenet még meg sem kezdte az útját, de már átverték ezeket az embereket, átverték a magyar népet, átverték a békemenet résztvevőit.

– Megjegyzem egyébként, hogy pont az önök által követett megszorító politika, pont a romló, folyamatosan romló közbiztonság miatt szerdán, 17 órakor a Jobbik Borsodban, Miskolcon, az Avas lakótelepen egy tiltakozó felvonulást szervez. A jobbikos úgymond békemenet a magyar élet menete lesz, pont ez ellen a megszorító, sehova nem vezető, semmit nem érő politika ellen kívánunk tiltakozni ilyen módon is.

+

CSÉFALVAY ZOLTÁN: – Képviselő úr! Elhangzott a szolgálati közlemény, hogyha ez volt a szólásának a lényege. De kérdezem: kitől vesz el az állam azzal, hogyha például a nyugdíjba vonulók helyett nem vesznek föl újakat? Nem vesz el senkitől sem végeredményben. Kitől vesz el az állam akkor, ha a nemzeti adóhivatal online összeköttetésben lesz a pénztárgépekkel, és akkor éppenséggel ilyen-olyan áfacsalásra nem kerül sor? Kitől vesz el? Mi ebben a megszorítás?

Rezsiszámlák vagy étel, ki foglalkozik az energiaszegénységgel?

VÁGÓ GÁBOR (LMP): – Miniszterelnök-helyettes úr! Nem tudom, tisztában van-e azzal, hogy ma egy átlag magyar háztartás a jövedelmének több mint egyharmadát költi lakásfenntartásra, de van 15 százaléknyi olyan magyar háztartás is, amely a rezsivel kapcsolatos költségekre több mint a harmadát költi a jövedelmének. Arról van szó, hogy egy 90 ezer forintos bevétel bíró átlagos családnál vagy egy átlagon aluli családnál, ott 30-40 ezer forintos gázszámlákat kellene kifizetni.

– Miniszterelnök-helyettes úr! Önök azt ígérték még a kormányprogramban, elméletileg még kőbe is van vésve, hogy a lakásállomány 10 százalékát évente felújítják. Ehhez képest filléreknek számít az az 1-2 milliárd forint, ami erre a programra fordítódik.

– Miniszterelnök-helyettes úr! Van alulról jövő megoldás is. Például az önkormányzati szervezésű, kimondottan energetikai célú közösségi erdőművelés vagy a mezőgazdasági és erdészeti hulladékból történő közösségi biobrikett-előállítás. Szolidan kérdezem tehát:

• Hogyan kívánja elkerülni a kormány azt, hogy idén télen ne legyen egyetlen olyan magyar állampolgár sem, aki megfagy a saját házában, azért, mert nem tudta kifizetni a számlákat?

+

NAVRACSICS TIBOR, miniszterelnök-helyettes, közigazgatási és igazságügyi miniszter: – Tisztelt Képviselőtársam! Meglep a nagylelkűsége, holott tudom, hogy reagálásában azt fogja mondani, hogy sajnos nem kapott tőlem érdemi választ. De, játsszuk el a szokásos színdarabot!

– Tisztelt Képviselőtársam! Ellentétben a korábbi kormányokkal, a mostani kezdettől fogva nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy lehetőség szerint a rezsiköltségek drágulását valahogyan megfékezze. Ennek következtében dolgoztuk ki az úgynevezett szociális közszolgáltatások rendszerét. A lényege az, hogy a nagy közszolgáltatókra való ráhatással elérje, hogy lehetőség szerint nemhogy extraprofit, de profit se nagyon legyen a közszolgáltatásokon. Ebből adódóan, az energetikai ágazati szabályozás felülvizsgálata során, hatósági áras szabályozást állapítottunk meg, illetve mindent megtettünk annak érdekében, hogy a szociálisan rászoruló fogyasztó csak abban az esetben legyen kikapcsolható az ellátásból, ha az előrefizetős mérő felszerelésébe nem egyezik bele, vagy annak felszerelését, üzembe helyezését akadályozza vagy meghiúsítja. Természetesen tudjuk: nemcsak az újonnan keletkező hátralékokról van szó, hanem azokról is, amelyeket ezek a családok görgetnek maguk előtt. Éppen ezért próbálunk a lakhatási kiadások rendszeres viseléséhez, valamint a hátralékok utólagos kiegyenlítéséhez is támogatást nyújtani.

+

VÁGÓ GÁBOR: – Miniszterelnök-helyettes úr! Volt érdemi mondanivalója is, tehát elfogadom ezen igyekezetét. Viszont szeretnék rámutatni: ha volnának energiahatékonysági beruházások, mint ahogyan nincsenek, akkor eredendően kevesebb volna a rezsiszámla, és nem kellene állandóan a szolgáltatókat szabályozgatni.

– Miniszterelnök-helyettes úr! Ön is bizonyára tudja, hogy az általam érintett problémakör leginkább súlyos helyzetben lévő csoportjai azok, akik vidéken egyedül élnek. Tavaly is ilyen emberek fagytak meg a saját házukban. Arról van szó, hogy valamilyen szinten kezelni kellene azt a helyzetet. Olyan lehetőséget kellene kialakítani, hogy ne kelljen tűzifát lopni, hanem közösségi gazdálkodással elő lehessen azt állítani, lehessen azért a tűzifáért akár meg is dolgozni.

– Miniszterelnök-helyettes úr! Vannak érdemi megoldások, miért nem ezekhez nyúlnak?

+

NAVRACSICS TIBOR: – Tisztelt Képviselőtársam! Kétségtelenül váratlanul adott félig elismerő válasza meglep, ugyanakkor optimizmusra sarkall: ezek szerint a barátságunknak mégis van jövője. Ennek jegyében mondom: szeptemberi adataink szerint több mint 420 ezer háztartás részesült a lakhatási kiadásai fedezését szolgáló szociális ellátásban.

– Tisztelt Képviselőtársam! Önnek teljesen igaza van: óriási az érdeklődés az energiahatékonysági pályázatok iránt, amit jól mutat az is, hogy amint kiírták, gyakorlatilag abban a pillanatban túljegyezték, azaz túl sokan adtak be pályázatot, és hamar kimerült a keret. Ebből adódóan, amint rendelkezésre áll szabad forrás, ami az uniós források tekintetében átcsoportosítható, a tárca szándéka szerint ezt át fogjuk csoportosítani további energiahatékonysági pályázatokra. Az alternatív energiaforrásos felhasználásra vonatkozó javaslatait pedig szívesen továbbítom a hatáskörrel rendelkező tárcának.

Mi lesz veled, 2013?

SZEKERES IMRE (MSZP): – Államtitkár úr! Kicsit rekedt a hangom, a kérdésem mégis nagyon egyszerű: mikor kerül a Magyar Országgyűlés elé a 2013-as költségvetés? Október közepe van, ebből az évből két és fél hónap van hátra. Önök bejelentették, hogy azt a költségvetés, amelyet itt Fideszes és KDNP-s képviselők tavasszal és nyáron megszavaztak, át kell dolgozni. Bejelentették, hogy 397 milliárd forinttal biztosan másként lesz. Bejelentették, hogy már idén is 133 milliárdról át kell alakítani a költségvetést, és több tétel bizonytalan. Természetesen az államtitkár úr pontosan tudja, szemben eddigi válaszaival, hogy ez a kiigazítás közvetlenül érint embereket, nem kapnak béremelést, sőt  megszűnik a munkahelyük. Azt szeretném elsősorban kérdezni:

• Ilyen körülmények között, számos bizonytalanság mellett, mikor kerül a Magyar Országgyűlés elé egy olyan biztató javaslat, amely meghatározhatja a következő évet, ami egyébként közös érdekünk lenne?

+

CSÉFALVAY ZOLTÁN, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Mindenekelőtt gyógyulást kívánnék, és javaslok hazai termelőtől hazai mézet, mert az jót tesz  a hangszálaknak. Ön is tudja: Varga Mihály tárca nélküli miniszter kérése volt, az éppen a zajló EU- és IMF-tárgyalások miatt, hogy a költségvetés tárgyalása későbbre halasztódjon. Tájékoztatnám: az Európai Unióhoz és a Bizottsághoz október 5-én eljuttatta a Nemzetgazdasági Minisztérium a túlzottdeficit-eljárással kapcsolatos riportot. Ebben benne van az a 400 milliárd, amiről az előbb is szó volt. Erre reagál majd a bizottság, de a reakció gyakorlatilag kiolvasható majd a november 7-én nyilvánosságra hozandó őszi gazdasági előrejelzésből, és akkor már - valószínűleg előbb is, legalábbis reméljük - lehet tudni, hogy mindazok a lépések, amelyek itt megfogalmazódnak, a költségvetési hiány 3 százalék alatti szorításában, milyen keretben foglalható össze. Megnézhetik: találnak-e benne esetleg olyan tételt, amely megalapozott vagy sem. Akkor már tisztábban lehet látni. De én úgy gondolom: az, ami ebben a 400 milliárdos egyenlegjavításban szerepel, vállalható és megvalósítható. November 7. tehát egy fontos visszajelzés lesz abban a tekintetben, hogy miként tudunk előrehaladni a költségvetéssel, amit nyilvánvalóan minél hamarabb meg kellene tárgyalnia a parlamentnek.

+

SZEKERES IMRE: – Államtitkár úr! Úgy látszik, jót tesz a rekedtségem, mert konkrét választ kaptam. Vélhetőleg november közepén kerül az Országgyűlés elé az új költségvetési tervezet. Ez egy világos és egyértelmű válasz volt. Nagyon nagy baj egyébként, hogy erre így kerül sor, és az is nagyon nagy baj, hogy külső tényezőktől függ az, hogy a magyar költségvetés tulajdonképpen milyen tételekből fog állni. Mert ezt a kormány már maga is meg tudná csinálni, például- csak hogy egy javaslatot tegyek önnek - ha nem csökkentik tovább 107 milliárd forinttal a magasabb jövedelműek adóját, a 397-ből ugyanis máris megtaláltak 107 milliárd forintot. De lehetne ezt a sort folytatni: egyszerűen csak önmagukkal kellene szembenézni, és akkor egy jó költségvetést tudnának ideterjeszteni. Izgalommal várom, hogy milyen lesz ez a költségvetés november 15-én.

+

CSÉFALVAY ZOLTÁN: – Csak annyit még röviden: a költségvetés kereteit, java részét a parlament többször átnézte és tárgyalta. Itt annyi változás van, hogy a növekedés lassabb, ebből következően a hiánycél is változik: 2,2 helyett GDP-arányosan 2,7 lesz.. Ez jelent elmozdulást néhány tételnél. Úgy gondolom, hogy amikor a költségvetés végleges tárgyalására sor kerül, akkor nem kell visszamennünk az alapokhoz, hanem a kiegészítő jellegű lépéseket kell még megvitatni, és akkor az országnak, reméljük, minél hamarabb lesz költségvetése a következő esztendőre.

Mikor emelnek vádat a 2006-os őszi rendőrterror felelősei ellen?

GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): – Legfőbb Ügyész úr! E ház falai között már többször követeltük azt, hogy legyen végre igazságtétel 2006 ősze ügyében. A 2006. őszi rendőrterror hatodik évfordulóját írjuk ezekben a napokban.  2006. október 23-án zajlottak azok az embervadászatok és megtorlások, amelyek keretében a rendőrség, az akkori politikai vezetés vélelmezhető tudtával és beleegyezésével, azonosító jelvények nélkül véresre vert embereket tömegoszlatások keretében. Gumilövedéket használtak, és könnygázgránátokkal, kegyetlen bántalmazásokkal próbálták elvenni az emberek kedvét az ellenállástól.

– Nagyon jól tudjuk, hogy mi történt: számos tényfeltáró jelentés készült és számosan feljelentést is tettek. Többek között Balsai István miniszterelnöki biztos jelentése alapján is feljelentésre került sor, amely határozottan terrorcselekménynek nyilvánította.  Ezt tíztől húsz évig terjedő, illetve akár életfogytig tartó szabadságvesztéssel rendeli a törvény büntetni.

– A rendőri műveletek mértéke, kivitelezési módja, megfélemlítő hatása arra utal, hogy ezeket a személyes szabadságot sértő cselekménysorozatokat a tüntetőkkel, megemlékezőkkel szemben célzatosan, a hatalom megtartása és az ellenállás letörése érdekében alkalmazták, szisztematikusan megszegve a rendőrség működésére, a tömegoszlatásra vonatkozó szabályokat. Nem rendszeresített vadászfegyverek, nem rendszeresített szíjbilincsek, honvédségtől átvett gránátvetők, könnygázgránátok, hajtóvadászatszerű üldözések, - erről mind bizonyítékok tömege áll rendelkezésükre.

– Legfőbb Ügyész úr! Megküldtük, megkapták a rendőrségtől is a felvételeket. Két év óta nyomoz az ügyészség, amelynek ön a vezetője, és mindeddig vádemelésre a meggyanúsított akkori rendőri vezetők, illetve Gyurcsány Ferenc terhére nem került sor, noha nagyon jól tudjuk, hogy 2006. szeptember 19-én az Országházban eligazítást tartott a rendőri vezetőknek. Úgy gondolom, hogy az ügyészség akkor teljesíti törvényes feladatát, ha végre nem maszatolgat, hanem a törvénynek érvényt szerezve vádat emel ezen elkövetőkkel szemben, akiknek felelniük kell a törvény előtt bűneikért. Kérdezem:

• Mikor emelnek vádat a 2006-os őszi rendőrterror felelősei ellen?

+

POLT PÉTER, legfőbb ügyész: – Képviselő úr! Az ön által említett eljárások a Központi Nyomozó Főügyészség Debreceni Regionális Osztályán vannak folyamatban. Három eljárásban vizsgálja az ügyészség az akkori cselekményeket, és eddig 13 gyanúsítottat vont az eljárásba. Ezek között a gyanúsítottak között magas rangú volt rendőri vezetők is szerepelnek, altábornagyi rangban, vezérőrnagyi rangban, ezredesek, alezredesek, tehát nem a végrehajtói szint az, amelynek a vizsgálata folyamatban van.

– Bonyolult ügyekről van szó, amelyeknek a bizonyítása nem egyszerű. Hozzáteszem: a minősítések sem egyszerűek és nem is magától értetődőek. Jelenleg, ebben a pillanatban elöljárói intézkedés elmulasztásának bűntette és más bűncselekmények miatt van az eljárás folyamatban. Az eljárás bonyolult, az ügyészség azonban folyamatosan végzi a felderítést. Ennek bizonyítéka, hogy a mai napon is történt újabb gyanúsítás. Az előzetes tervek szerint a nyomozás határideje 2012. november 12-én jár le, ekkortól nyílik meg – hogyha nem lesz a nyomozás meghosszabbítva – az a törvényi határidő, amely a vádemelésre lehetőséget nyújt.

+

GAUDI-NAGY TAMÁS: – Legfőbb Ügyész úr!  Szavai nem nyugtatnak meg. Számunkra az nem elegendő, hogyha minden évfordulóra sikerül, mondjuk, öt vagy hat rendőrt meggyanúsítani. Tavaly is ugyanez történt. Arról tájékoztatta az ország nyilvánosságát, hogy Bene László akkori rendőrfőkapitány urat meggyanúsították. Idén ismét sor került az évforduló kapcsán újabb gyanúsításra. Azt gondolom, az ügyészségnek most már tényleg érdemben koncentrálni kellene arra, hogy az áldozatok jogát súlyosan sérti az elkövetők büntetlensége. Ez ugyanúgy sérti az emberi jogi konvenciót, mint ahogy sérti azt az alapelvet is, hogy a bűn nem maradhat büntetlenül.

– És ne felejtsük el: ez hat éve történt. Egy második világháborúnyi hosszúságú idő telt már el, ám akkor ott gyorsan jött egy Nürnberg. Most 2006 Nürnbergje elmaradt. Ezért igenis a legfőbb ügyész úr óriási felelősséggel tartozik! Úgyhogy nagyon kérem, hogy most már villámgyorsan fejezzék be az eljárást, és emeljenek vádat Gyurcsány Ferenccel és társaival szemben az igazság érvényesítése érdekében.

+

POLT PÉTER: – Megnyugtatom a képviselő urat, hogy az ügyészség mindent megtesz azért – mint ahogy más ügyekben is, ebben az ügyben is –, hogy minél előbb végére járjon az eljárásnak, és hogyha a feltételek adottak, akkor vádat is emeljen. Említettem, hogy a mai napon is történt egy gyanúsítás, a holnapi napon újabb gyanúsításra kerül sor, nem az évforduló miatt, hanem azért, mert a bizonyítékok mostanra gyűltek ahhoz össze, hogy ezt az újabb gyanúsítást foganatosíthassuk. Említettem azt, hogy november 12-én lejár a nyomozási határidő, és hogyha valóban a bizonyítékok rendelkezésre állnak, akkor nem lesz akadálya annak, hogy a törvényes határidőn belül az ügyészség vádat emeljen. Törekszünk erre. A pontos időpontot nem tudom megmondani, de az egészen bizonyos, hogy az ügyészség mindent megtesz azért, hogy amit ön is mondott: bűn ne maradjon büntetlenül.

Miért teremti újra a kormány a hűbéresek és zsellérek újfeudális Magyarországát?

SZABÓ REBEKA (LMP): – Miniszter úr! A magyar vidék jövője a kormányváltáshoz fűződő kezdeti remények óta egyre aggasztóbb. A választási program, a vidékstratégia és a Darányi-terv közös nevezője a vidéki foglalkoztatást és a családi gazdaságok fejlesztését középpontba állító agrárszektor lett volna, ennek azonban gyökeresen ellentmond a nagybirtokokat és agrárnagyüzemeket kedvezményező, a földek osztogatásával a politikai hűséget és a Fidesznek tett szolgálatokat megháláló napi gyakorlat. Ami a szemünk előtt kialakul, az egyfelől a Horthy-korszakot idéző politikai hűbérbirtokrendszer, másrészt egy ennél is ijesztőbb jelenség: kézzelfoghatóvá vált a vidéki népesség elszegényedése, a földtulajdon nélküli rétegek leszakadása, a zselléresedés. Miközben szétszakad a vidéki társadalom, önök a nélkülözők megélhetésének biztosítása helyett látványpolitizálást folytatnak. Ennek keretében például az ország egyik leggazdagabb emberének, akinek cégcsoportja több vidékfejlesztési támogatást kap egy évben, mint amennyit a költségvetés a teljes tanyaprogramra szán, új, minimális foglalkoztatási hatású tehenészetének átadását maga a miniszterelnök úr celebrálja.

– Miniszter úr! Sajnos azt kell, hogy mondjuk, minden kormányzati intézkedés ebbe az irányba mutat: a helyi gazdák helyett az új földesurakat létrehozó földbérletpályázatok, az új zselléreket az új földesurak tábláira terelő, a kiszolgáltatottságot konzerváló vidéki közmunkaprogramok, a társadalom szétszakadását gyorsító, jelentős tömegeket cselédsorba kényszerítő szociális megszorítások vannak mindennap műsoron. Kérdezem tehát:

• Tényleg jó-e az országnak az a földbirtok-politika, amely a legfontosabb közösségi erőforrást, a földet a vidéki és a családi egzisztenciák megerősítése helyett a Fidesz és gazdasági holdudvara egyben tartására használja?
• Miért mélyíti a kormány a vidéki szegénységet ahelyett, hogy betartaná a vidék embereinek és a helyi gazdálkodóknak tett ígéretét?

+

FAZEKAS SÁNDOR, vidékfejlesztési miniszter: – Nagyon sok kérdést érintett a képviselő asszony ebben a hozzászólásban. Igazán alaposan sikerült elmondani azt, amit a kezébe adtak. Remélem, hogy legközelebb alaposan mögé néz annak, amit felolvas.

– Szeretném elmondani, hogy Magyarországon az agrártámogatások területalapú támogatások, területarányosak. A vidékfejlesztési támogatások konkrét feladathoz kötöttek, konkrét pályázatokhoz, például állattenyésztési feladatokhoz, génmegőrzési feladatokhoz és így tovább. Tehát itt is van azért egy logikai elv, ami nem jön át az ön által elmondottakból: ez az agrártámogatások kérdése, amelyek egyébként európai uniós forrásokból érkeznek hozzánk. Ezeket összemosni a belső forrásokkal legalábbis kérdéses.

– Ami a földpályázatokat illeti: a legutolsó adataim szerint eddig 1048 szerződésből 1018-ban a földhaszonbérleti pályázati rendszer keretében 100 hektárnál kisebb területet nyertek, kisebb területet tudnak majd művelni. Tehát a pályázók 98 százaléka biztosan nem hűbérúr vagy valami feudális uraság, nagytőkés vagy nagybirtokos, vagy oligarcha. Kis- és közepes családi gazdálkodók a földhaszonbérleti pályázatok nyertesei. Az összes meghirdetett területből, amely mintegy 18 ezer hektár, 16 ezer hektár területet bérelnek ezek a családok, a meghirdetett területek 83 százalékát, szó sincs tehát arról, hogy a nagyok vinnék el a földet.

– Tisztelt Képviselő asszony! Csak egy adatsort ismertetek még önnek: Csongrád megyében ma negyvenötször, Győr-Sopronban pedig hússzor annyi földhasználó van, mint 2012 előtt. Tehát messze nem igaz az, amit ön állít, hogy mi nem a helyi gazdálkodókat hozzuk helyzetbe. Igenis a helyi családi gazdálkodók a fölhaszonbérleti pályázatok nyertesei.

+

SZABÓ REBEKA: – Miniszter úr! Ami a vidékfejlesztési támogatásokat illeti, érdemes lenne megnézni, hogy mondjuk, az az agrár-nagyvállalkozó, aki egy évben 3,9 milliárd forintot kap támogatás gyanánt, vajon hány munkahelyet teremt, és mennyi munkahelyet teremthetnénk, ha hasonló összeggel a kis- és közepes családi gazdaságokat támogatnánk. De egyébként van egy olyan érzésem, hogy önöknek azért is érdeke az elszegényedett és a megélhetésért küszködő, egyfajta új zselléri rendszer vagy társadalmi réteg kialakítása, mert a nyakas és önállóságra törekvő földműves nem tűrné el ezeket a fajta antidemokratikus intézkedéseket, amiket önök hoznak. Hogy csak egy példát említsek: Alcsútdoboz-Göböljárás környékén él egy juhász, Váradi András, aki pályázott egy 42 hektáros állami földdarabra, több generáció óta ott él, és azért nem tud most legeltetni, mert az önök egyik kedvenc oligarchája, Mészáros Lőrinc kapta meg az ő területeit. Nagyon érdekelne, hogy miért?

+

FAZEKAS SÁNDOR: – Tisztelt Képviselő asszony! Szeretném már kérni öntől, határozza meg szabatosan, hogy mi az, hogy oligarcha, kit támad ezzel, mert legutóbb már a 20 hektáros agrárvállalkozás is oligarchaként emlegette. Szerintem vicces egy falusi polgármestert oligarchaként beállítani. Az viszont egyáltalán nem vicc, tisztelt képviselő asszony, hogy ön nemrégiben Csongrád megyében mindenféle jelzőkkel illetett olyan családi gazdálkodót, olyan családot, amelyet 1956 előtt sanyargattak, üldöztek gazdaszármazása miatt, ’56-ban külföldre kellett menekülnie, aztán hazajöttek Magyarországra, újrakezdték a gazdálkodást, ma több száz embernek adnak megélhetést, sertéstartással foglalkoznak, vágóhidat üzemeltetnek és húsüzemet. Én kikérem a magyar gazdatársadalom nevében azt, hogy az LMP és ön felelőtlenül oligarcházza, feudális-urasozza, és így tovább, ezeket a tisztességes gazdaembereket, függetlenül attól, hogy mit tettek le az asztalra, mert amit ők letettek, az igenis a vidéki foglalkoztatás. Ezek a komplett rendszert alkotó gazdaságok több tízezer családnak adnak ma Magyarországon megélhetést.