Különös pillanatok kísérik a Tisztelt Házban az azonnali kérdések műfaját. Az elnök csenget, hosszasan csenget, rövid szünetet rendel el, mert vége az interpellációknak, vége a „kötelező szavazás" okozta frakciófegyelemnek, a képviselők zöme elindul a büfébe, a folyosóra vagy egyéb szükséges dolgait végezni. Pillanatok alatt harmadnyian maradnak. Így kezdődik. Mindig így kezdődik. Miután helyre áll a rend kőkemény ütközetek, szóváltások színesítik. Kontra, rekontra, szubkontra, mórkontra. Kártya nyelven így nevezhető. Az ellenzék szólásai majd mindig költőiek, már a címűkben hordozzák az elmarasztalást. Az MSZP például bőszen ostromol, s látványosan arra hivatkozik, hogy a nehézségek ellenére, mily nemes és eredményes volt a küzdelmük az elmúlt nyolc esztendőben, most pedig az új kormány áldatlan működésének köszönhetően romba dől az ország. A liberális köntösbe burkolódzó LMP, és a „mellényt öltő” Jobbik szerint pedig csak akkor lesz igazán szép a hazánk, ha majd – persze nem együtt- ők irányítják. A kormány sem rest. Hangzatos retorikával cáfol, a múlt sötét bugyraira emlékeztetve, valóságot javító, szebb jövő reményében tesz, s ígér bőségesen. A siker egyik oldalon sem kétséges: minden párt hálásan megtapsolja a szószóját! Legutóbbi szónoklataikból szolidan stilizálva tallózunk.

Miért szemléli tétlenül a kormány, hogy egy polgármester nyíltan tagadja a kommunizmus bűneit?

KULCSÁR GERGELY (Jobbik): – Államtitkár úr! 2010 őszén a Hajdú-Bihar megyei Sáránd két önkormányzati képviselőjének, a jobbikos Fehér Róbertnek és a független Gyönyörű Zsigmond képviselő úrnak a kezdeményezésére ’56-os kopjafát állítottak „A kommunizmus sárándi áldozatainak emlékére” felirattal a község főterére. Négy nappal az emlékmű leleplezése után a település MSZP-s polgármestere kezdeményezte, hogy a kopjafán található feliratot cseréljék le, és ne szerepeljen benne a kommunizmus szó. Polgármester asszony „Az ’50-es évek áldozatainak emlékére” feliratra szerette volna lecserélni a feliratot. Ezt a javaslatot a képviselő-testület sajnos megszavazta. A következő testületi ülésen Fehér Róbert megkérdezte a polgármester asszonyt, hogy szerinte voltak-e a kommunizmusnak áldozatai. Erre a kommunista politikus határozott nemmel felelt, később ezt a kijelentését többször megismételte.

– Két képviselő feljelentést tett az ügyészségen a polgármester ellen a kommunista rendszer bűnei nyilvános tagadásának megalapozott gyanúja miatt, a nyomozást azonban a Hajdú Bihar Megyei Rendőr-főkapitányság megszüntette. Az indoklás szerint a nyomozók nem találtak olyan adatot vagy tényt, ami alátámasztja, hogy Sárándon népirtás vagy más, emberiség elleni bűncselekményt követtek volna el. Időközben a képviselő-testület arra kötelezte az emlékművet felállító egyesületet, hogy változtassa meg a feliratot, ellenkező esetben el kell bontani az emlékművet. A polgármester február 15-éig adott határidőt, ami letelt, és bár a múlt héten demonstráció keretein belül megvédték a helyiek az emlékművet, de félő, hogy az MSZP-s településvezető, elődei barbár módszereihez hasonlóan ledózerolja az áldozatoknak emléket állító kopjafát. Államtitkár úr!

• A kormány miért nem emeli fel a szavát, hiszen az önök kormánya iktatta törvénybe a kommunizmus bűnei tagadásának szankcionálását, megszüntetve a kettős mércét e téren?
•  Ugye, nem hagyják, hogy meggyalázza egy kommunista őskövület az áldozatok emlékét?

+

RÉTVÁRI BENCE, közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Nem tudom, hogy milyen viszonyok uralkodnak ennek a településnek az önkormányzatában a képviselők és a polgármester között. Ettől függetlenül úgy gondolom: az ’50-es években semmilyen más népirtás nem történt itt, Magyarországon, semmilyen más ordas eszme nem szedte az áldozatait, csak a kommunizmus. Ezt ki kell mondanunk, és aki ezt nem tudja ma Magyarországon kimondani, és nem tud azzal azonosulni, hogy a kommunizmus igencsak nagy mértékben szedte áldozatait, legyen az halálbüntetés, börtönbüntetés, deportálás, internálás, kitelepítés, vagyonelkobzás, megkínzás vagy B-listázás, az nem alkalmas ma közéleti szerepre. Ezt mindenkinek el kell ismerni! Aki tehát azt állítja, hogy a kommunizmusnak nem voltak bűnei, akár szóban, akár tettben, akár írásban, akár egy emlékművön, immár nemcsak hogy történelmileg mond valótlant, de bűncselekményt is elkövet, hiszen nyilvánosan tagadja a kommunista rendszerek elkövetett bűneit, tényeit.

- A kormányzat tavaly decemberben terjesztette be, és ezen a héten fogjuk megvitatni azt az országgyűlési határozati javaslatot, amely minden települést hasonló emlékművek vagy akár a nemzeti összetartozásról, szolidaritásról szóló emlékművek állítására buzdít, és ezt lehetőségeihez képest támogatja is. Remélem, hogy ez a helyi tusakodás is véget ér, és sikerül méltó emléket állítani a kommunizmus minden áldozatának, így Sáránd áldozatainak is.

+

KULCSÁR GERGELY: – Köszönöm, hogy államtitkár úr, és a kormány, ha kényszer hatására is, véleményt alkotott ebben a súlyos ügyben. Még annyit hadd tegyek hozzá: a rendőrségi nyomozás megszüntetésének indoklása az volt, hogy népirtás, illetve emberiség elleni bűncselekmény nem történt Sárándon. Viszont egy ENSZ-határozat szerint áldozatnak nemcsak az minősül, akit kivégeznek, hanem az áldozat azokat a személyeket is jelenti, akik egyénileg vagy közösen sérelmet szenvedtek, beleértve a testi vagy szellemi sérülést, érzelmi szenvedést, gazdasági veszteséget vagy alapvető jogaik lényeges csorbítását olyan cselekmények vagy mulasztások által, amelyek sértik a tagállamokban érvényes büntető törvénykönyveket. Ennek alapján ki lehet mondani, hogy Sáránd polgármester asszonya bűncselekményt követett el, és hibáztak a hatóságok, amikor a feljelentés nyomán megszüntették a nyomozást!

+

RÉTVÁRI BENCE: – Képviselő úr! Én azért bízom benne, hogy a sárándiak büntetőeljárás nélkül is rátudják arra venni saját polgármesterüket, akit egyébként ők választottak meg, hogy egy ilyesfajta emlékmű állításánál ilyen szóvitának ne legyen túl hosszú következménye. Úgy gondolom, hogy a kommunizmusnak nemcsak azok az áldozatai, akik börtönbe kerültek vagy meghurcolták. Ez mindnyájunk terhe, ezt mindnyájan magunkkal kell hogy cipeljük, mindnyájan ismerjük vagy legalábbis látjuk, érezzük a saját környezetünkben a máig hatoló igazságtalanságait. Erről megemlékezni tehát, ennek emlékművet állítani egy olyan településen is ildomos és méltó lenne, ahol adott esetben, mondjuk, senkit sem börtönöztek be, vagy a plébánost nem helyezték át, vagy nem történt semmi ilyesfajta ítélet. Ott is akár a holokausztról, akár a kommunizmus bűneiről igenis lehet emlékművet állítani, mert ezek olyasfajta rémtettek voltak a XX. században, amelyek mindenképpen konkrét sérelem nélkül is elítélendők.

Ha nehéz megélni 47 ezer forintból, akkor hogyan lehet megélni 22 800 forintból?

IPKOVICH GYÖRGY (MSZP): – Nem olyan régen érdekfeszítő vita zajlott le abban a kérdésben, hogy 47 ezer forint megfelelő megélhetési alapot biztosít-e egy dolgozónak vagy pedig nem. Miniszter úr azt a kijelentést tette, hogy reményt keltő az a fejlődés, hiszen a korábban  28 500 forint ellátmányban részesülő ember ezután 47 ezer forintos illetményt vesz fel. Azóta tisztázódott, hogy ez nem emelkedés: a 47 ezer forintot a 60 236 forint csökkentése után kapja meg az érintett!

– Ezen vita közben a postás szorgalmasan leveleket hordozott szét az országban. Ezek a levelek viszonylag egyszerű kivitelűek voltak, nem voltak nagyon cirádásak, nem is a kormányfő írta alá, hanem teljesen mások, viszont azt tartalmazták, hogy egy önök által megszavazott törvény értelmében az eddigi 28 500 forint munkahelykeresési támogatás helyett január 1-jétől az érintettek 22 800 forintot fognak kapni. Ez került a 28 ezer forint helyébe, nem pedig a 47 ezer forint. Az a réteg, amelyik igénybe veszi ezt a támogatást, a tapasztalataink szerint elsődlegesen az 50 évet meghaladó volt pedagógus, köztisztviselő, közszolgálati dolgozó vagy egyszerű kétkezi munkás, aki életkorának függvényében viszonylag nehezen talál megfelelő elhelyezkedést. Ők kapták most ezt a csökkentést tartalmazó levelet, és ennek kapcsán kérdezném államtitkár urat:

• Mit üzen az embereknek, hogyan éljenek meg 22 800 forintból?
• Milyen további járulék-, illetve nyugdíjcsökkentést tervez a kormány, illetve mi az a legkisebb összeg amelyből önök szerint Magyarországon egy ember megélhet?

+

CZOMBA SÁNDOR, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Valóban fontos kérdés, hogy meg lehet-e élni, vagy hogyan lehet megélni 47 ezer forintból. Nehezen, de sokkal könnyebben, mint 28 500 forintból!

– Képviselő úr! 2009-ben 200 ezer ember volt hozzávetőleg, aki 28 500 forintból élt. Meg lehetett 28 500 forintból élni? Nem lehetett természetesen. És ez a rendszer mégis hogyan volt fönntartva? 140 milliárd forintba került az önök által elhíresült „Út a munkához” program finanszírozása. Óriási különbség! Az önök által idehagyott államadósság csökkentésével próbáljuk kihúzni a nyakunkat abból a hurokból, amit önök raktak ide, a nyakunkra. El kellett döntenünk, nekünk sem öröm, 47 ezer forintot felajánlani 8 órás munkáért.

– Képviselő úr! Bár lehetőségünk lenne arra, hogy ez a 47 ezer forint ne 47 ezer legyen, hanem 60 600, vagy ennél több is, de jelen pillanatban nem áll rendelkezésre a költségvetésben erre forrás.

+

IPKOVICH GYÖRGY: –  Államtitkár úr! Félre tetszett érteni: a 47 ezer forint leányálom, ahhoz a határozathoz képest, amit a kezemben tartok, és 22 800 forintról szól. Mit javasol ezeknek az embereknek, hogy éljenek meg 22 800 forintból? Mit mondanak ezeknek az embereknek? Milyen járulék- és nyugdíjcsökkentést tetszenek tervezni? Igaz-e a kósza hírek között, hogy a következő ilyen réteg az özvegyi nyugdíjas réteg lesz? Kívánnak-e még továbbmenni ezen az úton? És mi az a minimális összeg, amiből önök szerint ebben a hazában meg lehet élni? Arról beszéljen, hogy a 22 800 forinttal mit csináljon a dolgozó?

+

CZOMBA SÁNDOR, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Látható, hogy az elmúlt időszakban a nagy munkanélküliség mellett Magyarországon számos esetben alig lehet munkaerőt találni. Önök tehetnek arról, hogy a kétkezi munka becsülete az elmúlt időszakban elveszett. Szeretnénk azt a fajta lépcsőzetességet fönntartani, hogy segéllyel ne lehessen annyit keresni, mint közmunkával, és közmunkával ne lehessen annyit keresni, mint a versenyszférában. Egyetért talán ezzel? Az, hogy a lépcsők most rendkívül alacsonyak, tény és való. De, nem az a cél, hogy a versenyszférából elvegyük a forrásokat, és a közmunka, közfoglalkoztatás tekintetében a szociális ellátórendszer gondjait kezelve gyakorlatilag egy zsákutcába fussunk bele, amiből, ha a versenyszféra nem jut levegőhöz, képtelen lesz a magyar gazdaság kilábalni. Tehát türelmét kérem, nem önöknek, hanem azoknak a szerencsétlen sorsú embereknek, akiknek egyelőre csak ennyit tudunk felajánlani!

Hogyan kívánja a kormányzat szabályozni az e-cigarettát?

PÁLFFY ISTVÁN (KDNP): – Ez egy e-world, egy elektronikus világ, amelyben most már elektronikus cigaretta is létezik, olyannyira, hogy amióta valóban komolyak a hazai dohányzás szabályai, négyszeres forgalomnövekedés tapasztalható az e-cigaretta piacán. Van olyan cég, amelynek a hirtelen támadt kereslet nyomán a teljes árukészletét elkapkodták. Az importőrök is számítottak a forgalomnövekedésre, a nemdohányzók védelméről szóló jogszabály ugyanis nem vonatkozik a füst helyett vízpárát eregető e-cigarettára. Nyugodtan, rá lehet gyújtani nyilvános helyen az e-cigire.

– Teljesen szabályozatlan a piac és a használat módja. Megkerülhetetlen, hogy a parlament vagy az egészségügyi kormányzat külön vagy együtt rövidesen szabályozza ezt a kérdést. Elképzelhető volna például külföldi mintára, hogy gyógyászati segédeszközként kizárólag gyógyszertárakban lehessen kapni az e-cigarettát. Egészségvédelmi szempontból is fontos lenne pontosan meghatározni, szabályozni a nikotintartalmú patronok előállítását és kezelését. A nikotinos folyadékokra ugyanis nincsen megfelelő szabályozás, miközben a hazai piac nagyjából most 25 ezer fogyasztóból áll, négyszerese a tavalyinak, és rohamosan növekedik. Kérdezem:

• Mikor dől el, hogy milyen jogi szabályozás alá kerül a jelenleg exlex állapotban lévő e-cigaretta?
• Milyen lépések várhatók az egészségre szintén káros szenvedélybetegséget okozó e-nikotin piaci szabályozása terén?

+

SZÓCSKA MIKLÓS, nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Nagyon időszerű a kérdés, és mi magunk is látjuk, hogy tenni kell valamit. Igen, fogjuk szabályozni ezt a kérdést, ugyanakkor megfontoltságra ad okot, az, hogy nagyon sok honfitársunk próbálja letenni a cigarettát, és nekik valamiféle nikotinpótló eszközként vagy a rágyújtás mozdulatát pótló eszközként jelenleg az e-cigaretta segítséget ad. Tehát óvatosan, megfontoltan fogunk lépni ezen a területen, de lépnünk kell. Mégpedig azért kell lépnünk, mert a nikotin gyógyszerként engedélyezett hatóanyag, forgalmazni csak a gyógyszerhatóság által kiadott forgalombahozatali engedély birtokában lehet.

– Az e-cigarettapatronok 10-50 milligramm nikotint tartalmaznak. Egy nikotintartalmú rágógumi vagy a szopogató-tabletta 1 milligramm nikotint tartalmaz. Látjuk azt is, hogy az ezeket a patronokat használó elektronikus cigaretták sokszor aluljárói értékesítésből kerülnek az emberekhez. Ezt a rendkívül mérgező anyagot egy ellenőrizetlenül viszik be az emberek a szervezetükbe, tehát az egészség védelmében mindenképpen lépni kellene. A legveszélyesebb, hogy a népszerű e-cigaretta kapcsán a rászokás iskoláját kínáljuk a vanília vagy egyéb ízesítésű patronokkal. Jelenleg a forgalmazók a dohányterméket utánzó nikotintartalmú elektromos termékek gyógyszerként történő engedélyezését ez ideig nem kezdeményezték, tehát nagyon komoly probléma van, kihasználják ezt a joghézagot.

Tehát mindenképpen lépni fogunk, és megfontoltan. Vettem az ötletet, és nagyon gyorsan el fogunk gondolkodni a forgalmazás helyes irányba tereléséről.

+

PÁLFFY ISTVÁN: – Államtitkár úr! Egyetértek, igen, köszönöm, hogy tervezik, és köszönöm, hogy megfontolt lesz a lépéssorozat. Nem a tiltást szorgalmazzuk, egyáltalán nem, hanem a szabályozott piacot. Stílusosan, hogy úgy mondjam, a dohány-kiskereskedelem állami koncessziójával kapcsolatos törvényjavaslat egy füst alatt az e-cigarettakereskedelmet is a szakboltokba terelhetné.

Mire készül a kormány március 15-én?

SZABÓ TIMEA (LMP): – Államtitkár úr! A napokban a BRFK-nál bejelentettünk március 15-ére egy rendezvényt Budapest egyik nagyobb terén, abból a célból, hogy méltóképpen megemlékezhessünk az 1848-as forradalomról. Meglepődve értesültünk arról, hogy a BRFK ezt hatáskör hiányában elutasította, azért, mert a Fővárosi Önkormányzat már lefoglalta ezt a teret. Utánanéztem, és még inkább meglepődve tapasztaltam, hogy a KIM, illetve a Fővárosi Önkormányzat egy teljes hétre lefoglalt minden használható közteret Budapesten március 15-e környékén. Itt van előttem a térképe: Kossuth tér környéke, az Alkotmány utca teljes hosszában, Bajcsy-Zsilinszky út teljes hosszában, Erzsébet tér, Hősök tere, Andrássy út, Szabad sajtó útja, a Vár teljes környéke, tehát az egész belváros területe.

– Államtitkár úr! Azon túl, hogy a közterület-használat mértéke a korábbi állami ünnepségek időtartamára és volumenére tekintettel igencsak rosszhiszeműnek tűnik, hiszen semmi sem támasztja alá, hogy a KIM vagy más állami szervek, illetve a Fővárosi Önkormányzat korábbi évek gyakorlatától térben és időben érdemben eltérő ünnepségeket tartsanak. Úgy gondolom, tisztelt államtitkár úr, hogy a közterület ilyen mértékű kivonása a gyülekezési törvény hatálya alól a békés gyülekezéshez való alapvető jog gyakorlását erre az időszakra teljesen ellehetetleníti, így különösen sérül ez az alapvető jog. Felmerül tehát egyrészt a joggal való visszaélés kérdése, illetve a gyülekezési jog jogszerűtlen korlátozása. Kérdezem tehát:

• Mit tervez a kormány március 15-ére, illetve előtte, utána való néhány napon, ami indokol egy egyhetes ilyen mértékű területfoglalást?
• Egyetért-e azzal a felvetéssel, hogy itt valóban joggal való visszaélés történik, illetve a gyülekezési jog korlátozása, hogy az ellenzék, illetve a civil szervezetek még véletlenül se adhassanak hangot kormánnyal szembeni kritikájuknak?

+

RÉTVÁRI BENCE, közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: – Képviselő asszony! Az ön felszólalása nyomán nem a joggal való visszaélés, hanem egy régi latin regula jutott eszembe, hogy aki gyorsabb az időben, az erősebb a jogban – prior in tempore, potior iure. Valóban, eléggé hosszú rendezvénysorozat lesz március 15-én, átvonulással a Kossuth térről a Múzeumkertbe, a Múzeumkertből fel a Várba, ahol családi program és sok minden egyéb is várja azokat, akik együtt akarnak ünnepelni. De lesz az Egymillióan a sajtószabadságért Facebook-csoportnak is ünnepsége. Ezzel kapcsolatban február 17-én volt a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumban egyeztetés, pontosan azért, hogy mindenkinek a véleménynyilvánítása, a békés gyülekezési lehetősége meglegyen. Sikerült megállapodásra jutni, megnyugtatóan rendeződött, hogy ki hogyan tud békésen gyülekezni március 15-én, és megemlékezést tartani.

– Ha önök is jelezték volna, hogy március 15-én hol, miként szeretnének ünnepelni, akkor azt már a korábbi egyeztetéseknél is figyelembe tudtuk volna venni. Nyilvánvalóan arra fogunk törekedni, hogy március 15-én mindenkinek lehetősége legyen arra, hogy saját értelmezésében is azonosulhasson a nemzeti ünneppel.

+

SZABÓ TIMEA: – Tudok arról, hogy az Egymillióan a sajtószabadságért Facebook-csoport a KIM közvetítésével megegyezett a Főpolgármesteri Hivatallal, de az ilyen és az ehhez hasonló kádári különalkuk megkötése nem jelent megoldást az általam felvetett problémára. Államtitkár Úr! A gyülekezési jog nem alapvető jog többé, hanem a közterület tulajdonosa által biztosított kegy. Ebből mi, köszönjük szépen, nem kérünk! A bírósághoz fordultunk, alkotmányjogi panasszal fogunk élni, illetve Strasbourgig is elmegyünk!

+

RÉTVÁRI BENCE: Képviselő asszony! Engedje meg, hogy bár nem vagyok tagja az Egymillión a sajtószabadságért Facebook-csoport 92 ezer tagjának, de az ő nevükben is visszautasítsam, hogy ön őket kádári különalkuk megkötésével vádolja itt a parlamentben. Szerintem sok mindent lehet rájuk mondani, de hogy ők a jelenlegi hatalommal kádári különalkut szeretnének vagy akarnának kötni, szerintem ez abszolút nem állja meg a helyét.

Ha ránéz a térképre láthatja: Budapest utcáin és közterületein számtalan olyan hely van, ahol különböző '48-as emlékek találhatók, ahol megtarthatják az ünnepségüket. Az LMP szerintem, ha akar, talál ilyet. Mi, amiben lehet, segítünk. Nyilván, ha botrányt akar, akkor pedig pert indít, Strasbourgba megy.

Támogatja-e a kormány a Nokiától elbocsátottak Start-közmunkaprogramban történő foglalkoztatását?

MOLNÁR ATTILA (Fidesz): – Tisztelt Államtitkár úr! A legérintettebbként, a város polgármestereként is, próbálok szót emelni. Ebben az ügyben három alapvetést leszögezhetünk. Az egyik: tavaly ősz óta, amikor a kolozsvári gyár bezárása megtörtént, jelezte a cégcsoport, hogy komoly horderejű változásokat tervez az európai érdekeltségeit illetően. Onnantól kezdve nem az volt a kérdés, hogy hány fő fog majd dolgozni a Nokia komáromi gyárában, hanem az, hogy marad-e egyáltalán Magyarországon, és marad-e egyáltalán Komáromban a cég. Azt gondolom, hogy nagy sikere az országnak és így természetesen a kormánynak is az, hogy a Nokia cégcsoport itt marad Magyarországon. A második alapvetés: A Nokia a térség legnagyobb munkáltatója lesz így is, közel 2100 fő foglalkoztatásával. A harmadik, amit jó, ha nem feledünk: elsőként adta magát a cég ahhoz, hogy az átképzésekhez megfelelő segítséget szeretne adni mind a városnak, mind a magyar államnak és mindazoknak, akiknek segítségre van szüksége az átképzéssel kapcsolatosan.

– Mi is szeretnénk megoldani a problémát. Városunk szeretné, hogy az ipari park fejlesztésébe újabb befektetőket vonzzunk, és ezáltal tudjunk munkahelyeket biztosítani. Azt szeretném megkérdezni államtitkár úrtól:

• Reménykedhetünk-e a kormány támogatásában, hogy a Start-közmunkaprogram adta lehetőségeket kihasználjuk, hogy így is enyhítsük a helyzetet?

+

CZOMBA SÁNDOR, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Tisztelt Képviselő úr! Tisztelt Polgármester Úr! Valóban, ön gyakorlatilag a saját bőrén érzi azt, hogy mekkora problémát jelent a Nokia egy részének leépítése a térségben. Szeretném megnyugtatni: a magyar kormány ezután is mindent megtesz annak érdekében, hogy a lehető legkisebb feszültséggel sikerüljön ezt a problémát kezelni.

– A Nemzetgazdasági Minisztérium fölvette a kapcsolatot a cég menedzsmentjével, és megállapodtunk egy munkacsoport létrehozásában, ami azt jelenti gyakorlatilag, hogy napi szinten szeretnénk kommunikálni és tisztában lenni a jelenlegi helyzettel, és azzal, hogy milyen lépések mentén tudunk a lehető legtöbb embernek segíteni. Természetesen szeretnénk a Start-munkaprogram keretében is lehetőséget biztosítani, de arra szeretném fölhívni a figyelmet, hogy a magyar kormány számára az elsődleges és legfontosabb a versenyszférában való munkahelyteremtés. Addig, amíg a versenyszférában akár Komárom más ipari területein vagy vállalkozóin keresztüli felvételre van lehetőség, vagy bármilyen más eszközzel a versenyszférában, a termelőszférában tudunk segíteni embereknek, addig ezt az eszközrendszert fogjuk maximálisan kihasználni. Úgyhogy, maximális együttműködésünkről tudjuk biztosítani önt is kedves polgármester úr!