Kedvelt műfaj a Tisztelt Házban az interpelláció. Az ellenzék bőszen ostorozza a kormányt, a kabinet, s pártjaik jelesei pedig egyfolytában a múlt sötét árnyaira emlékeztetnek, a jelen reménykeltő lépéseivel, és az egyre fényesebb távoli jövővel kecsegtetnek. Madárnyelven szólva szabad megítélés kérdése, hogy ki a varjú és ki a fülemüle. Egy viszont biztos: énekes madár mindkettő. A legutóbbi asszóikból szolidan és „stilizálva" tallózunk.

Tőzsdézünk, tőzsdézünk?

SZANYI TIBOR (MSZP): – A napokban vált nyilvánossá, hogy a kormány az állam nevében és pénzéből meg kívánja venni a nagy hagyományú, jelenleg tőzsdén szereplő járműipari vállalatot, a Rábát. Az eddig elhangzott hivatalos indoklások rengeteg általánosságot tartalmaznak, nagyjából olyanokat, amelyekre hivatkozva szinte bármikor és bármire szabadon költhető lenne az adófizetők pénze. Egy államtitkári nyilatkozat szerint nagy szükség van tűzoltóautókra is, és ezt a Rába képes gyártani. De kérdem én: minek ehhez egy komplett vállalatot venni, hiszen pár tucat tűzoltóautó simán megrendelhető, mondjuk, a Rábánál is. Ezen az alapon vehetne a kormány, mondjuk tejüzemet vagy kenyérgyárat, esetleg gumicsont-üzemet is.

– Államtitkár úr? A Rába megvásárlása jelenleg minden magyar állampolgár zsebéből – idézőjelben – „csak” egy ezrest húz ki, miközben a MOL alig negyedének megvásárlása már fejenként 50 ezer forintunkba került. Azt már fel sem vetem, hogy a maguk kezében mivé porladt az einstandolt magánnyugdíj-kassza. Higgyék el, ugyanolyan tanácstalan vagyok, mint a teljes gazdasági sajtó és a szakmai közvélemény, tehát várom a kormány lehetőleg nem ortodox válaszát.

• Hogyan értékeli a tisztelt kormány azt az apróságot, hogy a tavasszal vásárolt MOL-részvények ma már nem érnek sokkal többet, mint a vásárláskori értékük felét?
• Eltőzsdézték?
• Mit szeretne gyártani a kormány a Rábában?
• Mi az a csodatermék, amit a kormány máshol nem vagy csak drágábban tudna beszerezni, és vajon mitől lesz ez olcsóbb a Rábában?
• Vajon nem lenne-e célszerűbb már most minden piaci céget államosítani, hátha akkor minden jobban működne Magyarországon?

+

FÓNAGY JÁNOS, nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Kérem, jegyzeteljen, mert nem fogja tudni megjegyezni, és ismét megkérdezi. A kormány vagyonpolitikai céljai és prioritásai világosak. Az állami vagyonnal felelősen és a nemzetgazdasági szempontokat szem előtt tartva kell gazdálkodni. Hogy ezt a szemléletet képviselő úr nehezen tudja értelmezni, nem csodálom, hiszen az önök kormányzása ezzel szöges ellentétben álló politikát vallott és gyakorolt, - a vagyonfelélés politikáját! A jelenlegi kormány a gazdaságilag ésszerű és indokolható esetekben a korábban privatizált stratégiai vállalatokban hangsúlyosabb tulajdonosi szerepvállalásra törekszik. Azt talán képviselő úr is elismeri, hogy a járműipar nem csupán Magyarországon, hanem a teljes közép-európai régióban is vezető ágazat. Hatásai a gazdasági teljesítményben, a foglalkoztatásban, a beszállítókon keresztül a kis- és középvállalkozói szektorban is kimagaslóak. A mintegy százezer főnek munkát adó hazai járműipar 80-90 százalékban exportra termel, nagyban hozzájárul a külkereskedelmi mérleg kedvező alakulásához. A gyártás mellett jelentős az ágazat szerepe a magyarországi kutatás-fejlesztés színvonalának megőrzésében és fejlesztésében is. A Rába Holding tehát egy stratégiai szempontból meghatározó iparág fontos szereplője. Jelentős meglévő kapacitásokkal, kiterjedt hazai és nemzetközi kapcsolatrendszerrel, beszállítói hálózattal, versenyképes tudásháttérrel bír. A kormány célja, hogy továbbfejlessze és hatékonyan használja a Rába kedvező technológiai adottságait, erősebbé téve hazai és nemzetközi piaci pozícióinkat.

– Képviselő úr felvetette a MOL esetét is, ami azonban mind nagyságrendben, mind geopolitikai vonatkozásában nem vethető egybe a Rába ügyével. Ugyanakkor mindkét tulajdonszerzésben megmutatkozik az a közérdeket szolgáló közös szándék, hogy a kormány az állami vagyon növelését, a hosszú távú értékteremtést tekinti feladatának. Felhívom képviselő úr a figyelmét arra, hogy a részvényárfolyamok alakulását az utóbbi időben sokkal inkább a nemzetközi gazdasági fejlemények befolyásolták, semmint egy vállalat tényleges teljesítménye.

– Képviselő úr! Megértem, hogy önben nosztalgia támadt a közpénzekkel való tőzsdézés iránt, hiszen a nyugdíjvagyonnal is ezt tették, amikor annak kezelését a bankokra bízták. A Rába esetében azonban nem az árfolyamnyereséget vagy -veszteséget mérlegeljük, ez ugyanis nem szempont stratégiánkban. Hogy a tőzsdéről vásároljuk fel a Rába-részvényeket, annak egész egyszerűen az az oka, hogy a cég részvényei a tőzsdén vannak forgalomban. A megszerzendő tulajdonrészt pedig egyáltalán nem akarjuk értékesíteni. Tehát szó sincs tőzsdézésről! Képviselő úr állításával ellentétben ezek a tulajdonszerzések egy forintot sem vesznek ki az emberek zsebéből, éppen ellenkezőleg. A megszerzett társasági vagyon az ország boldogulását és versenyképességét növeli. Ez a vagyon nem tűnik el, ahogy az önök kormányzása idején például a privatizált Budapest Airportból befolyó bevételek. Ez a vagyon ugyanis nem a költségvetés kozmetikázását, hanem a közérdek érvényesítését szolgálja.

+

SZANYI TIBOR: – Államtitkár úr? Az elmúlt percekben hallottakat, az interneten ezt a semmitmondó blablát szokták fidiotizmusnak nevezni. Valójában azért kilóg a lóláb, mert itt a sok szóvirág mögött egy nemzeti mázba bújtatott magánseftelésről van szó! Ha valaki érti a bennfentes kereskedelem lényegét, az tudja: önök utolérhetetlenek ebben. A Rába üzleti értéke nem túl magas, de van egy nagyon fontos tényező, amit azért általában önök nem szoktak ilyenkor elmondani: a telkeinek az értéke viszont többszörösen magas…

(A képviselő nem, az Országgyűlés 254 igen szavazattal, 54 nem ellenében, 6 tartózkodás mellett az államtitkári választ elfogadta.)

Miért nem tett semmit a kormány a gyógyszerfüggőség visszaszorítása érdekében?

FARKAS GERGELY (Jobbik): – Olyan problémáról szeretnék szólni, ami tabunak számít hazánkban. Értem ez alatt azt, hogy bár rengeteg embert érint, sem a közbeszédben nem kezeljük a helyén, sem a kormányzati munkában nem vélem felfedezni nyomát annak, hogy a bármiféle lépést tett volna ezen súlyos kérdés megoldása érdekében. Ez a súlyos ügy pedig nem más, mint a gyógyszerfüggőség, ami hatalmas tömegeket érint hazánkban, a szenvedélybetegségek egyik legelhallgatottabb fajtája.

– Mit is takar a gyógyszerfüggőség? A jelenség jellemzően akkor alakul ki, ha valamilyen megoldhatatlannak tűnő probléma tartósan fennáll az egyén életében, és az ezzel járó feszültséget nem tudja elviselni. Ilyenkor fordul a tablettákhoz, amelyek a problémát ugyan nem oldják meg, de abban segítik az illetőt, hogy legalább egy időre szabaduljon a szorongástól. Aztán ha múlik a gyógyszer hatása, és a feszültség visszatér, beveszi a következő tablettát, és így alakul ki végül lépésről lépésre a függőség. Ez a fajta szenvedélybetegség annyiban más, mint például az alkoholizmus, hogy az érintettekről gyakran még a közvetlen környezetük sem tudja, hogy függők, hiszen titkolják, nem nyilvánosan szedik be a pirulákat.

– Államtitkár úr! A Tárki egy néhány évvel ezelőtti vizsgálata alapján a valamilyen gyógyszert rendszeresen szedő magyarok aránya jóval magasabb, mint az európai országokban tapasztalható átlag. 24 ország összehasonlításában Magyarország a harmadik helyet foglalja el a rendszeres gyógyszerszedés rangsorában. Pontosan nem tudjuk, hogy közülük hányan függők, mert sajnos statisztikai felméréseket nem lehet készíteni a probléma sajátossága miatt, de szakemberek mégis egybehangzóan állítják, hogy több tízezer emberről van szó, egyesek szerint a százezres szám sem túlzó.

– Államtitkár úr! A probléma tehát súlyos, ezért egyértelmű, hogy lépni kell az ügyben. Természetesen a fennálló helyzet nem az önök hibája, de egy felelősségteljes kormánynak nem lett volna szabad, hogy szó nélkül elmenjen a probléma mellett, hanem véleményem szerint legalább két dolgot kellett volna tenni ebben a helyzetben. Egyrészt a megelőzés érdekében elengedhetetlen lett volna egy felvilágosító kampány, amely a gyógyszerfüggőség veszélyeire hívja fel a figyelmet, ezáltal a közbeszéd részévé válik a probléma. Másrészt konkrét, az egészségügyet érintő intézkedésekben is meg kellett volna nyilvánulnia a probléma kezelésének. Mindkettő elmaradt, ezért úgy gondolom, jogos a kérdésem:

• Miért nem lépett semmit a kormány a gyógyszerfüggőség veszélyeire való felhívás ügyében és ezáltal annak csökkentése érdekében?

+

HALÁSZ JÁNOS, nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár: - Képviselő úr! Nem mentünk el szó nélkül a probléma mellett, és több lépést is tettünk a megoldás érdekében. A gyógyszerek nem orvosi rendelvényre történő fogyasztása és az ennek következtében kialakuló gyógyszerfüggőség nemcsak Magyarországon, hanem a fejlett ipari országok többségében is növekvő probléma. Míg az Egyesült Államokban az opiáttartalmú fájdalomcsillapítók használata jelent népegészségügyi méretűvé növekedett problémát, addig Európában a nyugtató, altató típusú készítmények visszaélésszerű használata a vezető probléma. Hazánkban elsősorban és kifejezetten a benzodiazepin típusú készítmények visszaélésszerű használata terjedt el. Az OEP 2008. évi gyógyszerforgalmi adatai alapján körülbelül 7 millió doboz ilyen tartalmú készítményt váltottak ki a hazai gyógyszertárakban. Összességében ez azt jelenti, hogy csaknem minden felnőtt magyar állampolgár átlagosan egy doboz ilyen tartalmú készítményt fogyasztott el az adott év során.

– A fiatalkorúak körében végzett vizsgálatok alapján kimondható, hogy a középiskolások körében viszonylag magas, 12,1 százalék azok aránya, akik úgy nyilatkoztak, hogy fogyasztottak már gyógyszert visszaélésszerű célzattal. A magyarországi adatok - különösen a lányok tekintetében - nemzetközi összehasonlításban magasnak mondhatóak. Érzékelhető tehát, hogy a visszaélésszerű altató-, nyugtatófogyasztás mind a fiatalok, mind az idősebbek körében elterjedt, a kormány összehangolt intézkedésekkel igyekszik érdemi javulást elérni ebben a kérdésben. Ezek közé az intézkedések közé tartozik többek között a háziorvosok és szakorvosok gyógyszerfelírási gyakorlatának monitorozása és a kiváltott gyógyszerek mennyiségének nyomon követése az OEP adatbázisainak segítségével. További cél az indokolatlan pszichoaktív szerek felírásának csökkentése, az egyszerre felírható dózis szabályozásával. Szükséges a problémássá váló betegek mielőbbi azonosítását célzó ismeretek és készségek átadása a háziorvosoknak és az ilyen betegekkel foglalkozó más szakorvosoknak, szervezett képzési programok által. További fontos elem, hogy azokat az állapotokat, amelyek esetlegesen nyugtató, altató visszaélésszerű használatához vezethetnek, idejében felismerjék az orvosok, és megfelelő ellátásban részesítsék a rászorulókat.

– A legnagyobb hangsúlyt a megelőzésre kell fektetni. Ezért a TÁMOP egészségre nevelő és szemléletformáló életmódprogramjainak keretében – ez egy európai uniós program – közel 3 milliárd forintra pályázhatnak költségvetési szervek és intézményeik, gazdasági társaságok és nonprofit szervezetek. A programok alapvető céljai közül kiemelendő a korai és elkerülhető halálozás életmódi tényezőinek javítása, az egyének egészségük iránti felelősségének, az öngondoskodás képességének erősítése, a helyi közösségek és társas támogatások erősítése, az egészséges életvitelhez, életmódhoz szükséges tudás és készségek elsajátításának a hatékony támogatása, célzott egészségfejlesztési és megelőzési programokkal az egészségkockázati tényezők befolyásolása. A kistérségi programok egyik fontos eleme a lelki eredetű megbetegedések korai észlelésének és hatékony ellátásba irányításának megjelenítése. Hasonló célt szolgál a pszichiátriai és addiktológiai járóbeteg-ellátás fejlesztése, a gondozóintézeti gondozás új finanszírozási rendszerének november 1-jén történt bevezetése, amely a betegellátókat a betegek kezelésben tartására és a gyógyszeres kezelések mellett a közösségben végzett gondozás megvalósítására is ösztönzi. Képviselő Úr! Remélem, meggyőztem, hogy a kormány valóban több lépést is tett a probléma megoldása érdekében.

+

FARKAS GERGELY: – Államtitkár úr! Nem engem kell meggyőznie, hanem azokat a szakembereket, akik azért hozták ide ezt a témát, mert úgy érzik, hogy nem történik semmilyen előrelépés. Az ellátórendszer hiányosságairól van szó, a jövő évi költségvetés szerint ugyanis önök 3 százalékkal kevesebbet fognak fordítani az egészségügyi kiadásokra. Amikor egy beteg elmegy az orvoshoz, kiderül: oly annyira leterhelt az ellátórendszer, hogy nincs arra lehetőség, hogy megfelelő módon kezeljék, pszichiáterhez küldjék és ott foglalkozzanak vele, hanem egyszerűbb megoldást választva elküldik, váltson ki gyógyszert – így alakul ki a függőség.

(A képviselő nem, az Országgyűlés 217 igen szavazattal, 93 nem ellenében, tartózkodás nélkül az államtitkári választ elfogadta.)

Számíthatunk-e a támogatási szerződés megkötésére?

TIBA ISTVÁN (Fidesz): – Államtitkár úr! A balmazújvárosi kistérség többcélú társulása lehetőséget kapott a hároméves kistérségi szociális felzárkóztató programban való részvételre. A társulási tanács jóváhagyta a megvalósítandó projektek listáját, amelyet az akkor illetékes Szociális és Munkaügyi Minisztérium is elfogadott. „Az idősek otthonának bővítése Balmazújvároson” elnevezésű projekt megvalósítására 2009-ben bruttó 42 millió forint összegű támogatásban részesült, 2010. évben pedig bruttó 38 millió 800 ezer forint összegű támogatás illeti meg az önkormányzatot az elfogadott szociális felzárkóztató program alapján. A projektre vonatkozóan az első támogatási ütemben megítélt összeggel kapcsolatban már tavaly aláírásra került a támogatási szerződés. A második ütem tekintetében azonban nem került sor támogatási szerződés megkötésére, tekintettel arra, hogy az illetékes minisztérium részéről nem történt semmilyen jelzés, hogy a források rendelkezésre állnának.

– Államtitkár úr! Az önkormányzat a projekt mindkét üteme építési munkálatainak megvalósítására közbeszerzési eljárást folytatott le, amelynek eredményeként a jelen helyzetben csak feltételes hatállyal tudtunk vállalkozási szerződést kötni a nyertes ajánlattevőjével. Az építési beruházás tehát nem indulhatott meg, és az első támogatási ütem elszámolhatósága is kétségessé vált. Többször is kértük az illetékes minisztériumokat, hogy 2011. december 31-éig szíveskedjenek kiadni egy nyilatkozatot arra vonatkozóan, hogy a támogatás rendelkezésre áll, és az önkormányzatunkkal támogatási szerződést kívánnak kötni. Mind ez ideig nem kaptunk megnyugtató választ. Kérdezem tehát:

• Számíthatunk-e a támogatási összeg rendelkezésre állásáról szóló nyilatkozat kiállítására?
• Számíthatunk-e a támogatási szerződés megkötésére?

+

HALÁSZ JÁNOS, nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Balmazújváros polgárai számíthatnak a támogatási szerződés teljesítésére és így a tervezett fejlesztés megvalósulására. 2008 decemberében a Szociális és Munkaügyi Minisztérium és a Hajdú-Bihar Megyei Területfejlesztési Tanács között született meg az a megállapodás, amely szerint a tanács és a minisztérium három év alatt 180-180 millió forinttal járul hozzá a kistérség szociális és gyermekjóléti szolgáltatásainak fejlesztéséhez. Ez mintegy 11 program támogatását jelenti, amelyek között egyebek mellett idősotthon-bővítés, közösségibusz-beszerzés, fogyatékosok nappali és bentlakásos intézményeinek korszerűsítése, átmeneti gondozóház kialakítása is szerepel.

– Ami az idősotthon-bővítését illeti: a Hajdú-Bihar Megyei Fejlesztési Tanács és a Szociális és Munkaügyi Minisztérium 2009 decemberében kötött támogatási szerződést a 2008-ban megkötött együttműködési megállapodás alapján. A fejlesztési tanács ez alapján továbbszerződött Balmazújváros önkormányzatával, tehát szerződéses jogviszonyban a Hajdú-Bihar Megyei Fejlesztési Tanács és Balmazújváros önkormányzata áll. A szerződésben az idősotthon bővítésének első ütemére 42 millió forint került meghatározásra, amit a Nemzeti Erőforrás Minisztérium jogelődje 2010 májusáig át is utalt a Hajdú-Bihar Megyei Fejlesztési Tanácsnak. A fejlesztés első ütemének részeként a város előkészítette a beruházást és el is számolt az erre eső összeggel. Az első ütem tartalmazta még az építkezés első részköltségét is.

– Képviselő úr! A Hajdú-Bihar Megyei Fejlesztési Tanács három alkalommal kérte a támogatási szerződés módosítását a teljesítés időbeli hatályának meghosszabbítása okán a minisztériumunktól. Ehhez a Nemzeti Erőforrás Minisztérium minden alkalommal hozzájárult. Az első szerződésmódosítás a megvalósítás határidejét 2010. december 31-re módosította, ezt követően a második módosítással 2011. augusztus 31-re, míg az utolsó, a harmadik módosítással most 2011. december 31-re változtatták a felek a teljesítés határidejét. Tájékoztatom a tisztelt képviselő urat arról is, hogy a feladatátadás okán a támogatási program felügyeletét immár ellátó Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériummal közösen a következő 38,8 millió forint folyósítását előkészítjük, a támogatási összeg rendelkezésre állásával kapcsolatos nyilatkozatot pedig meg fogja kapni a Hajdú-Bihar Megyei Fejlesztési Tanács. Egész pontosan azt kérdezte a tisztelt képviselő úr, hogy számíthatnak-e a támogatási összeg rendelkezésre állásáról szóló nyilatkozat kiállítására. Én tájékozódtam és intézkedtem: még 2011. december 31 előtt számíthatnak a támogatási szerződés megkötésére.

+

TIBA ISTVÁN: - Államtitkár Úr!  Köszönöm, természetesen elfogadom a válaszát.

Mikor nevezik ki a kisgyermekes szülők munkaerő-piaci helyzetének javításáért felelős miniszteri biztost, vagy valójában nem is cél a dolgozó anyák segítése és a további gyermekvállalás segítése?

ERTSEY KATALIN (LMP): – Államtitkár úr! Immár 11 hónapja várjuk, mikor nevezi ki azt a miniszteri biztost a nemzetgazdasági miniszter, akinek a kisgyermekes szülők munkaerő-piaci helyzetének javítása lenne a feladata. Erre a költségvetési törvény kötelezi önöket. Bár a kormányprogramban még cél volt a kisgyermekes nők foglalkoztatásának növelése, egyre inkább úgy tűnik, hogy önök ezt egyszerűen elszabotálják. A szakértők véleménye szerint az önök által meghozott intézkedések negatív vagy semleges hatásúak erre a célra. A nők aktivitási mutatója 56 százalékon stagnál, és még soha nem született ennyire kevés gyerek, 10 százalékkal kevesebb, mint egy éve.

– Államtitkár úr! Tanulmányok tucatjai mutatják ki, hogy ott születik meg a második, harmadik gyermek, ahol az első után nem ütközik embertelen akadályokba a kismama, ha vissza akar menni dolgozni. Ha a nőket segítjük olyan munkához jutni, ami mellett tudnak foglalkozni a gyerekkel, a családdal, akkor fognak új gyerekek megszületni. Harmincezer anyát lehetne így visszaküldeni, visszasegíteni a foglalkoztatásba, amely újabb gyermek vállalására ösztönözheti őket.

– Államtitkár úr! Önök megszegték az ígéretüket, nem bővítették a nappali gyermekellátás férőhelyeit, a családi napközik ügyében pedig egyre halogatnak. Kutatások kimutatták, hogy azok a kismamák, akikről önök azt hiszik, hogy fátyolos tekintettel tologatják a babakocsit egész nap, valójában megragadnak minden lehetőséget arra, hogy dolgozzanak, akár a szürkezónában is, mert szükség van a pénzre. Elsősorban a gyermekek elhelyezését kell megoldani, mert ha már ez nem akadálya a munkavállalásnak, akkor a kismama előbb vagy utóbb a formális vagy az informális gazdaságban, de dolgozni fog.

– Államtitkár úr! A kormány halogatása és kétkulacsos magatartása miatt zuhan a születésszám. Ha így haladunk, valóban nem lesz szükség se bölcsődére, se családi napközire, nem kell rá pénzt költeni. Nagyon remélem, hogy nem ez húzódik meg a halogatások mögött.

Ha az önök célja valóban az, hogy a foglalkoztatási és népesedési válságot megoldjuk, akkor ezt támogatni tudnánk. Ha más a céljuk, ahhoz nem tudunk hozzájárulni. Államtitkár úr, várom a válaszát:

• Mikor fogja végre kinevezni a miniszteri biztost a minisztere vagy beismerni azt, hogy valójában nem céljuk a női foglalkoztatás és a születésszám emelése?

+

CSÉFALVAY ZOLTÁN, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Tisztelt Képviselő asszony! Úgy gondolom, abban egyetérthetünk, hogy a magyar gazdaság egyik legnagyobb problémája az alacsony foglalkoztatási szint, abban is, hogy a nők foglalkoztatási szintje rendkívül alacsony, és abban is, hogy a részmunkaidős foglalkoztatásnak ebben nagyon nagy szerepe lehet. Éppen ezért a kormány a család és a munka összeegyeztethetősége érdekében legalább három területen tett jelentős lépéseket: az adórendszerben, a foglalkoztatás szabályozásában és a jóléti intézményi feltételek biztosításában.

– Képviselő asszony! A 16 százalékos egykulcsos arányos és családbarát személyi jövedelemadó bevezetése mellett tette le a voksát a kormány. Hadd utaljak arra is, hogy 2011-ben jelentősen nőtt a családok reáljövedelme 2010-hez képest, a kétgyermekes családok esetében 9,3 százalékkal, a három- vagy többgyermekes családok esetében pedig 17 százalékkal. A kormány továbbá 27 százalékról 20 százalékra csökkentette a társadalombiztosítási járulékot abban az esetben, ha egy gyermekgondozásról visszatérő nő és egy újonnan felvett munkavállaló egyszerre vállal részmunkaidősen állást.

– Képviselő asszony! Szeretném felhívni a figyelmét arra is, hogy az Országgyűlés elé benyújtott és éppen tárgyalás alatt lévő munka törvénykönyve, noha ellenzéki körökből gyakran halljuk, hogy rabszolgatartáshoz és kizsákmányoláshoz vezet, számos, a gyermekvállalást és a családok védelmét segítő intézkedést tartalmaz. Többek között a munkavállaló erre vonatkozó kérése esetén 4 órás foglalkoztatás keretében kötelezővé teszi a részmunkaidős foglalkoztatást a gyermek 3 éves koráig. Megmarad a kismamák védettsége: a munkaviszony felmondása nem szüntethető meg a várandósság, a szülési szabadság, továbbá a gyermek gondozása céljából az anya által igénybe vett fizetés nélküli szabadság időtartama alatt sem. A védett korral azonos védelem megilleti az anyákat a gyermek 3 éves koráig abban az esetben is, ha a fizetés nélküli szabadság igénybevételére nem kerül sor. Utalnék arra is, hogy egyszerűsödtek a családi napközik létrehozásának szabályai, és pályázati forrásból lehetővé válik a kisgyermek-ellátási szolgáltatások létrehozása.

– Képviselő asszony! Amint látja, a kormány az adórendszerben, a foglalkoztatás szabályozásában, mind pedig a jóléti intézményi feltételek biztosításában is elősegíti a munka és a család összeegyeztetését. Úgy gondolom: felesleges olyan fogalmakat használni, hogy fátyolos tekintettel tologatják a babakocsit naphosszat, hogy ilyen társadalomkép él bennünk a hölgyekről. Nem tudom, honnan veszik ezeket és sem tudom, miért jó az, ha a kormányt ilyen társadalomképpel próbálják körbeírni, - egyébként a férfiak is toltak már babakocsit fátyolos vagy kevésbé fátyolos tekintettel.

– Tisztelt Képviselő asszony! Végül engedje meg, hogy picit pontosítsam az adatait! A nők aktivitási aránya 2011 harmadik negyedévében nem 56 százalék, hanem 57,1 százalék. Ez 2010 első negyedévi adat, amelyet ön idézett. A különbség a kettő között közel 30 ezer, tehát 30 ezerrel növekedett a mostani negyedévre a foglalkoztatottak száma a nők körében. Ugyanakkor hadd tegyem hozzá: az újszülöttek száma pedig 2011 júniusa óta rendre folyamatosan növekszik. 2011 augusztusában 426 csecsemővel több született, mint a megelőző időszakban.  És végül még egy gondolat: a kormány a feladatok megoldására szövetkezett, és nem arra, hogy pozíciókat halmozzon.

+

ERTSEY KATALIN: – Államtitkár úr! Azt gondolom, hogy bizony jót tenne önöknek, ha kineveznék a kisgyermekes szülők munkaerő-piaci helyzetének javításáért felelős miniszteri biztost. Ö ugyanis esetleg elmagyarázhatná önöknek, hogy a részmunkaidő Magyarországon csapda. Kutatási összehasonlítások világosan kimutatják, hogy Nyugat-Európával szemben ez Kelet-Európában visszafogja a születésszámot. Ezért kell egy szakembert kinevezni.  Ha nem teszik, megszegik, tudatosan megszegik a költségvetési törvényt. Hozzáteszem: azt a 7 százalékos engedményt, amit ön ahhoz a konstrukcióhoz említett, amit ki se tud mondani, senki nem használja a munkáltatók közül. Önök nem veszik komolyan azt, az ígéretüket, hogy a nőket vissza akarják segíteni a munkaerőpiacra, és a születésszámot emelni akarják.

(A képviselő nem, az Országgyűlés 196 igen szavazattal, 83 nem ellenében, tartózkodás nélkül az államtitkári választ elfogadta.)

Egyházak és vallási közösségek a törvény csapdájában?

NYAKÓ ISTVÁN (MSZP): – Államtitkár úr! Az új egyházakról szóló törvény az egyházak nyilvántartásba vételével kapcsolatban csak 2012. január 1-jén lép hatályba. Így nehéz helyzetben van a jogalkalmazó, nevezetesen önök, hiszen újév napjáig azt sem tudhatják meg, hogy mely egyházak válnak vallási közösséggé.  Szeretném bemutatni a T. Háznak a problémát. A törvény 31. § (2) bekezdése szerint a kormány az egyházi törvény alapján egyháznak nem minősülő, tehát a státust elvesztő, de közfeladatot ellátó szervezetekkel a megállapodásokat legkésőbb 2011. december 31-ig megkötheti. Érthetetlen tehát, hogy kivel és hogyan tud a tárca az év végéig közfeladatok ellátásról megállapodást kötni, ha egyszer - mivel sarkalatos törvényről van szó - csak 2012. január 1-je után nyílik lehetőség arra, hogy a Tisztelt Ház döntsön az egyházak továbbműködéséről vagy a továbbműködés megtagadásáról.

– Államtitkár úr!  Egy még hétköznapibb példa: tegyük fel, hogy az ön minisztere, Navracsics úr szilveszteri partit szervez, ahova önt is meghívja. Igen ám, de a december 31-ei esti nemzeti szilveszteri partira csak 2012. január 1-jén lehet jelentkezni. Láthatja ön is, ebben az esetben a minisztere valószínűleg arra játszik, hogy ön semmiképpen ne tudjon elmenni az esti összejövetelre. Több tízezer ember sorsáról van szó. Ezek után kérdezem tisztelettel:

• Mi lesz azokkal az ellátottakkal, akik ma még egyházak által fenntartott szociális intézmények szolgáltatásait veszik igénybe?
• Mi van azokkal a diákokkal, akik ma még egyházak által üzemeltetett oktatási intézményekben tanulnak, és azokkal az alkalmazottakkal, akik ezen egyházak intézményeiben dolgoznak?
• Tényleg úgy látják, hogy ezzel a törvénnyel minden rendben van?
• Melyik egyháznak nem minősülő, közfeladatot ellátó szervezettel kíván 2011. december 31-ig a kormány megállapodást kötni?
• Melyikkel folytat most tárgyalásokat?
• Nem gondolja-e a tárcája, hogy a törvény módosítását kéne kezdeményeznie?

+

SZÁSZFALVI LÁSZLÓ, közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: – Nagyon meghatónak érzem, hogy képviselő úr ennyire félti az egyházakat. Ugyanakkor egy kicsit aggódom is, mert ha a szocialisták bármikor is egyházi ügyekbe avatkoztak, abból a valódi egyházak, a történelmi egyházaink számára sok jó nem jött ki, míg az egyházi köntösben működő biznisz-, üzleti egyházak, szervezetek igen jól jártak. Képviselő úrnak harcos antifasisztaként akkor is aggódnia kellett volna, amikor világossá vált, hogy neonáci szervezet, vagy távgyógyító, méhlepényt imádó, kuruzsló, állatmenhelyet működtető, de még nőket kézrátétellel gyógyító szervezetek is működhettek egyházi köntösben. Akkor, azokban az esetekben a tisztelt képviselő úr egyetlenegy szót sem szólt.

– Képviselő úr! Az új egyházi törvény mellékletét képezi az Országgyűlés által elismert egyházak jegyzéke, amelyen jelenleg 14 egyház szerepel. A lista nyitott. Az új törvényi kritériumok alapján az egyházi kapcsolatokért felelős miniszterhez lehet majd benyújtani a nyilvántartásba vételi kérelmeket. Amennyiben a kérelem a törvényi feltételeknek megfelel, azt az Országgyűlés elé fogjuk terjeszteni, és az Országgyűlés dönt majd az egyházi elismerésről. Ennek a jogi lehetősége valóban csak január 1-jét követően nyílik meg. Felhívom képviselő úr figyelmét azonban arra, hogy azok az egyházak, amelyek nem szerepelnek a jegyzéken jogosultak kezdeményezni a támogatási szerződések megkötését. Az új egyházi törvénytől függetlenül a szociális törvény július 1-jétől módosította az egyházi intézményfenntartó fogalmát azon egyházakra, amelyek a kormánnyal a szociális intézményi ellátásra is kiterjedő megállapodást kötöttek. A kormány ennek alapján kötött a szociális kiegészítő normatíva folyósítása érdekében megállapodást 12 olyan egyházzal, amelyek közül 8 nem szerepel a törvény mellékletét képező listán.

– Képviselő úr! A szerződéskötési lehetőség továbbra is fennáll, ugyanakkor azt is el kell mondanom, gondosan kell mérlegelni azt, hogy a közfeladatok ellátása érdekében a kormány mely szervezetekkel kössön ilyen jellegű megállapodást. Nem lehet cél ugyanis olyan szervezetekkel ezt megkötni, amelyek tényleges hitéleti tevékenység és elkötelezettség nélkül, kizárólag azért jegyeztették be magukat egyházként az 1990. évi IV. törvény nagyvonalú rendelkezéseit kihasználva, hogy megszerezzék az egyházi kiegészítő normatívát. Végül el kell mondanom: rendkívül elgondolkodtató, másrészt hiteltelen, hogy egy olyan párt képviselője aggódik az egyházak széles köréért, amely pártnak nemcsak a jogelődei jártak élen évtizedeken keresztül az egyházak üldözésében, de a párt maga is a korábbi kormányzati ciklusokban jogtalanul tartott vissza milliárdos nagyságrendű egyházi támogatásokat.

+

NYAKÓ ISTVÁN: – Ne legyenek kuruzslóegyházak, nem is erről beszéltünk, de akkor a kuruzslásnak a parlamentből és a kormányából is távoznia kéne. A kuruzslást matolcsyzmusnak hívják ma Magyarországon. Értsék meg, kérem: tényleg hiba történt ezzel a törvénnyel! Ma nem tudjuk megmondani, hogy mi nem egyházi közösség, ami régen az volt. Például a Dzsaj Bhím Közösség, Egyházi közösségként végzik a munkát, viszont 2011. december 31-éig el kellene dönteni, hogy mi lesz az ottani emberekkel. Igen ám, de jövőre döntünk majd arról, hogy egyébként megkaphatják-e az egyházi státust, vagy nem. Ha önök fenntartják azt, ami eddig ebben a törvényben volt, akkor önök semmit nem csinálnak, csak státusmegvonásról és jogfosztásról van szó.

(A képviselő nem, az Országgyűlés 199 igen szavazattal, 53 nem szavazat ellenében, 35 tartózkodás mellett az államtitkári választ elfogadta.)

Történtek-e intézkedések a MÁV-ot vizsgáló országgyűlési bizottság ajánlásai nyomán?

KORONDI MIKLÓS (Jobbik): – Államtitkár úr! Az Országgyűlés elfogadta a Magyar Államvasutak Zrt. jelenlegi gazdasági helyzetéhez vezető, 2002-2010 közötti, kiemelten a MÁV Zrt. szerkezetátalakítására és a leánytársaságok privatizációjára vonatkozó döntések vizsgálatára létrehozott országgyűlési vizsgálóbizottság vizsgálatának eredményeiről szóló előterjesztést. A bizottság szükségesnek tartotta a MÁV eddiginél mélyrehatóbb átvilágítását, természetesen megfelelő jogi eszközök biztosításával, hatóságok és egyéb szakértők bevonásával, illetve annak eredményeképpen esetlegesen a vizsgált időszakban a tulajdonosi jogokat gyakorló szerv, az illetékes minisztérium eljárásainak vizsgálatát is.

– A bizottság többek között javasolta mindazon szerződések felülvizsgálatát, ahol az adott szolgáltatás nyújtása körében a szerződött partner monopolhelyzetben van a MÁV-val szemben. Javasolta a MÁV kulturális támogatási gyakorlatának, az indokolatlanul eltúlzott összegű mecenatúra kivizsgálását. Javasolta a Debreceni Járműjavító értékesítése körülményeinek kivizsgálását, ideértve a MÁV érintett vezetői által hivatkozott értékesítési kényszert megalapozó érckocsi-tendert is. Javasolta, hogy a kormánybiztos vizsgálja felül, és szükség esetén kezdeményezze azon szerződések módosítását, illetve megszüntetését, amelyek a MÁV-ra nézve jelenleg hátrányosak, például a teljesség igénye nélkül: Multiszolg Kft., Resti Zrt., Papírtekercs Kft., illetve a takarítási tevékenység. A bizottság szükségesnek tartotta a büntetőfeljelentés megtételét a Pan-tel Rt., Carpathian Cargo, a MÁV Jegynyomda Kft. és az Eurometro Kft. értékesítése tárgyában. Kérdezem államtitkár urat,

• Történtek-e intézkedések a MÁV Zrt.-t vizsgáló országgyűlési bizottság ajánlásai nyomán?

+

FÓNAGY JÁNOS, nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! A MÁV Zrt. élére a tulajdonosi jogok gyakorolója 2010-ben új vezetőket nevezett ki, akik saját hatáskörben megkezdték a belső átvilágítást mind a tevékenység, a pénzügyek, mind a szervezet és a személyek tekintetében. Ezen túlmenően az Országgyűlés vizsgálóbizottságának jelentését kézhez véve megkezdődött a bizottsági ajánlások feldolgozása is.

– Képviselő úr! Az illetékes országgyűlési bizottság ajánlásait figyelembe véve már történtek a MÁV működésének és gazdálkodásának hatékonyságát elősegítő intézkedések, beleértve azt is, hogy az egy főre jutó havi átlagos működési költség 2009-ről 2011 első félévére több mint 11 százalékkal csökkent. A MÁV vezetése a monopolhelyzetű szerződéses partnerek esetében új pályázatok kiírásával, új szerződések megkötésével és a korábban kihelyezett tevékenységek visszaszervezéséről hozott döntések meghozatalával rendezi az egyenlőtlen piaci viszonyokból adódó helyzeteket. A kulturális és sporttámogatási rendszerek új alapokra helyezéséről meghozta a szükséges döntéseket. A Debreceni Járműjavító értékesítésének, valamint más, az országgyűlési bizottság ajánlásaiban megfogalmazott szerződések kivizsgálására felkérte a Kormányzati Ellenőrzési Hivatalt. A Multiszolg Kft.-vel kötött előnytelen szerződéseket megszüntette, a hitelesítési tevékenységért fizetett díjakat pedig racionalizálta. A Papírtekercs Kft.-vel kötött szerződés vizsgálata befejeződött, az eredmények tekintetében az ezt követő lépésekről a közeljövőben születik döntés. Az országgyűlési vizsgálóbizottság ajánlásai alapján a MÁV Zrt. vezetése 2011 júniusában és szeptemberében is készített összefoglalót az elvégzett munka eredményéről, amelyeket képviselő úr bármikor megtekinthet.

– Képviselő úr! Mindezen túl a kormányzat a Széll Kálmán-terv keretében a vasúti közlekedést újragondolja, amelynek értelmében a szervezeti rendszer, a finanszírozási szerkezet és az egész közösségi közlekedés alapjaiban újul meg. Módosult a közbeszerzésekről szóló törvény, amely az eljárások egyszerűsítését, kezelését teszi könnyebbé, valamint folyamatban van a kormány vagyonpolitikájának átalakítása, az állami vagyonról szóló törvény átdolgozása.

+

KORONDI MIKLÓS: – Államtitkár úr! Nagyon örvendek annak, hogy végre történik valami, hisz közel fél év telt el a vizsgálati jelentés megfogalmazása és ajánlásainak letétele óta. Magyarországon nagyon sokan várják, hogy a kormány végre betartja-e az ígéretét, és lesz-e végre felelősségre vonás a MÁV-nál, hisz itt is elvárható lenne, hogy a közvagyont elherdálók elszámoltatásra kerüljenek. Ezért tájékoztatom államtitkár urat, hogy a Debreceni Járműjavító magánkézbe történő átjátszása miatt a Jobbik elkészítette a büntetőfeljelentés tervezetét, amelynek során az esetleges fenyegetésektől sem riadunk vissza. Felhívom államtitkár úr szíves figyelmét, arra is, hogy az idő nagyon sürget bennünket, hiszen a románok már a spájzban vannak.

(A képviselő nem, az Országgyűlést: 199 igen szavazattal, 53 nem szavazat ellenében, 32 tartózkodás mellett az államtitkári választ elfogadta.)