„Hazának füstje is kedvesebb, mint idegen országnak tüze. – Patriae fumus igni alieno luculentior. ”

Különös pillanatok kísérik a Tisztelt Házban a „mezítlábas kérdések” műfaját.  A tévé általában már nem közvetíti. Az újságírók is elmennek. Üresek a széksorok.  A képviselők zöme a büfében, a folyosón, vagy egyéb szükséges dolgukat végzik. Mégis fontos szereplésnek számít, midőn a teremben maradtak kérdéseket címeznek a kormány jeleseihez. Szólásaik majd mindig költőiek, már  a címűkben hordozzák az  elmarasztalást. A válaszok sem piskóták: félreérthetetlenül visszautasítják a vádaskodást, sötét múltról, szebb jelenről, s még szebb jövő reményével bíztatnak. Szolidan stilizálva – mellőzve a zajokat, közbekiabálásokat - tallóztuk legutóbbi szónoklataikat.

Biztosítja-e a kormány...?

PÁL BÉLA (MSZP): – Államtitkár úr! A beteg vagy fogyatékos gyermeket nevelő és emiatt elhelyezkedni nem tudó édesanyák érdekében fordulok önhöz. A jelenlegi szabályozás alapján sokuk soha nem fogja tudni igénybe venni a nők 40 éves jogosultsági idővel történő nyugdíjba vonulásának lehetőségét, bár helyzetük alapján nagyon nagy szükségük lenne rá. Így gyakorlatilag a születése óta beteg gyermeket nevelő édesanyák egy része ki van zárva a kedvezmény igénybevételéből, ugyanis nem tudják megszerezni a törvényben szabályozott biztosítási vagy ezzel egy tekintet alá első jogviszonnyal szerzett szolgálati időt. 1993-at megelőzően, mikor bevezették az ápolási díjat, ezek az édesanyák általában valamilyen segélyben részesültek. Ebből a segélyből azonban nem vontak nyugdíjjárulékot, a segély folyósításának időtartama tehát, ellentétben az ápolási díjéval, nem minősül a nyugdíj szempontjából szolgálati időnek, és ezt a nők kedvezményes öregségi nyugdíjánál sem tartalmazza a jogszabály.

– Államtitkár úr! Azok az édesanyák, akik a jogszabály-módosítást követő években szerzik meg a negyven év jogosultsági idejüket, nem tudnak megfelelni annak a feltételnek, hogy keresőtevékenységgel legalább harminc év biztosítási időt szerezzenek. Így a születése óta beteg gyermeket nevelő édesanya gyakorlatilag ki van zárva a kedvezmény igénybevételéből, és majd csak a felemelt öregségi korhatár elérésekor lesz jogosult öregségi nyugellátásra. Pedig ők azok, akik  a legjobban rászorulnának erre az ellátásra. Ezért kérdezem:

• Lát-e lehetőséget arra, hogy a keresőtevékenységgel járó biztosítási időbe beleszámítsák azt az időszakot is, amelyet az anya beteg vagy fogyatékos gyermekének ápolásával töltött az ápolási díj bevezetése előtt, annak érdekében, hogy ők is élhessenek a negyven év jogosultsági időhöz kötött nyugdíjba vonulás lehetőségével?

+

SOLTÉSZ MIKLÓS, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: – Képviselő úr! Az az élethelyzet, amit felvetett, valóban az egyik legnehezebb. Így - ahogy ön elmondta - mindazoknak, akik súlyos fogyatékossággal élő gyermeket nevelnek, gondoznak ápolási díjon, több szempontból sem megoldott az élethelyzete. Támogatást, ellátást kapnak, ezt kismértékben tudtuk emelni az elmúlt évben, de munkaviszonyuk nincs. Éppen ezért most dolgozunk azon, hogy bizonyos munkaviszonynak elismerjük a legsúlyosabb helyzetben lévő ápolási díjon lévő édesanyák élethelyzetét. Ez szerintem fontos lépés. Azért mondom, hogy bizonyos, mert nyilván nem lehet azt mondani, hogy nyolcórás munkanap és ötnapos munkahét, mert ez nem így van, hanem teljes hétről beszélünk, teljes napról. Azon gondolkodunk, de ígéretet nem tudok egyelőre tenni, hogy ők is a „nők 40” nyugdíjra jogosultak körébe bekerüljenek. Szeretnénk, de nagyon nehéz azt a be nem fizetett járandóságot amint ön is említett, a nyugdíjszerző időbe.

– Képviselő úr! Tudom az elkötelezettségét ebben a témában, de azt is, hogy a szocialista párti képviselők folyamatosan támadták a „nők 40” nyugdíjnak a bevezetését. 85 ezer édesanyának, asszonynak már segítettünk. Természetesen az ön által felvetett kérdésre is megpróbálunk választ találni, de ígéretet egyelőre nem tudok tenni.

A kormány asszisztálása mellett megszületett a kaposvári húsgyár ítélete: kivégezve!

MAGYAR ZOLTÁN (Jobbik): – Államtitkár úr! A nagy múltra visszatekintő kapuvári húsgyár a kormány segítségnyújtási ígéretei ellenére bezárt. Félő, hogy ezzel a Rábaköz örökre elveszíti ezt a tradicionális feldolgozóipari üzemet. A gyár életében nem ez az első válságos időszak, ám a kapuváriak arra végképp nem számítottak, hogy éppen a Fidesz kormánya idején kell elszenvedniük a legnagyobb pofont. Hiszen ellenzékben még nagy hévvel ígérték a gyár megvédését, sok húsgyári dolgozó éppen ezért szavaztak önökre.

– Államtitkár úr! Az ismét becsapott és magára hagyott Rábaköznek a gyár nem csak a munkahelyeket jelentette. A térséget meghatározó „márka” is volt a húsgyár és országosan ismert termékei. Néhány hónappal ezelőtt még olyan kormányzati ígéretek voltak, hogy az állam tulajdont vásárol az üzemben, de ebből sem lett semmi. A húsgyár cserbenhagyott dolgozói, a kapuváriak és minden, a magyar élelmiszer-feldolgozó ipar feltámasztásában bízó ember joggal van felháborodva.  De nem csak erről az üzemről van szó! Beszélhetnénk Gyuláról, Pápáról, Kaposvárról vagy éppen a 124 éves Zemplén Húsról is.

– Államtitkár úr! A Jobbik tehát joggal követeli, hogy a munkavállalók érdekeit és a magyar sertéságazat jövőjét szem előtt tartva a kormány azonnali és hathatós szerepvállalással biztosítsa a kapuvári húsgyár újraindításának lehetőségét. Ne hagyja, hogy a gépeket és a szakértelmet széthordva egy újabb magyar kudarc és szomorú emléke legyen csupán a nagy múltú üzem!

• Önök a vidék felemelését ígérték, ehelyett elveszik az utolsó lehetőséget is a dolgozni akaró magyar családoktól?

+

BUDAI GYULA, vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Az ön pejoratív kérdésfeltevése igen messze áll az igazságtól. Egyrészt azért, mert hiányzik belőle a valóság ismerete, másrészt pedig azért, mert jelentős tájékozatlanságot igazol. Kérdésfeltevéséből hiányzik a valóság, hogy ki a felelős azért, hogy a kapuvári húsüzem tönkrement, felszámolás alatt áll. Nem említi meg azt a Román Gyulát, aki milliárdokat vett fel az előző szocialista kormány alatt a Fejlesztési Bank garanciájával. Ezeknek a milliárdoknak a sorsa ma ismeretlen. Kérdésfeltevéséből hiányzik az a büntetőeljárás, amely áfacsalás miatt folyik az üzem előző menedzsmentje vonatkozásában. És hiányzik az a valós kérdésfeltevés is, hogy az az üzem, amiért most aggódik, az utolsó években nem a rábaközi sertéstartók által megtermelt sertést, hanem szlovák, lengyel, német sertést dolgozott fel, ezáltal jelentősen lerontotta azon kapuvári brand-terméknek a minőségét, amelyről ön beszélt.

– Képviselő úr! „Azért” három húsüzem helyzete megoldódott. Gyula megoldódott, Pápa megoldódott és a kaposvári Kométa megoldódott. Most ön egy olyan húsüzemnek a sorsát veti a kormány szemére, amelynek a tönkretételében az előző kormány jelentős szerepet játszott azzal a rossz hitelezési politikával, amely tekintetében milliárdokat adtak oda, és soha senki nem kérdezte meg a menedzsmenttől, hogy mire költik ezeket a milliárdokat.

– Képviselő úr! Folyik a büntetőeljárás, folyik a húsüzem felszámolása, és higgye el, hogy ennek a húsüzemnek is meg fog oldódni a sorsa.

Megindulhat-e a közeljövőben Tószeg település és térségének védelmét szolgáló végleges árvízvédelmi töltés építése?

BENE ILDIKÓ (Fidesz): – Államtitkár úr! Tószeg község önkormányzata több évtizedes nyugodt időszak után 1999-ben szembesült először egy olyan mértékű tiszai árhullámmal, mely komoly védekezést igényelt. Ekkor még a település körül nem volt olyan magasságú védvonal kiépítve, amely az akkori szintnek, a 975 centiméternek megfelelő védelmet biztosíthatta volna. Ezért az önkormányzat mintegy 5,5 kilométer hosszú ideiglenes gátat épített a település köré, amely az állami védvonal része. 2000-ben rekordszinttel tetőzött a Tisza, 1041 centiméteren, és emiatt a teljes ideiglenes védvonalat magasítani kellett. 2006-ban a Vásárhelyi-terv keretében az ideiglenes védvonal mintegy felén elkészült a végleges töltés, ám a teljes 5,5 kilométer hosszú szakaszból mintegy 2,5 kilométeren még mind a mai napig csak a 2000-ben felépített ideiglenes védvonal szolgál az árvíz elleni védekezésre. Ez az ideiglenes töltés azonban rendkívül gyenge, 1999-2000-ben az idő rövidsége miatt nem lehetett kialakítani a felépítmény megfelelő alapját, és a gátszakasz anyaga és tömörsége sem megfelelő a biztonságos védekezéshez.

– Minden egyes árvíz alkalmával jelentősen megrongálódik a töltés, s 2010 tavaszán ez a víz általi alámosás olyan mértékű károsodást okozott, hogy egy újabb árhullám esetén már kétséges, hogy kellő védelmet tud-e majd nyújtani ez a védvonal. A problémát fokozza, hogy az ideiglenes védvonalnak mintegy 500 méteres szakaszán, az úgynevezett rétparti részen a tulajdonosok, tulajdonosi jogaik korlátozására való hivatkozással, már több alkalommal is elbontották a gátat, így ott gyakorlatilag semmilyen védvonal nem védte a községet. A gátat ezen a helyen minden egyes árvízkor, 2000-ben, 2006-ban, 2010-ben is teljesen az elejéről kezdve kellett újjáépíteni. A tószegi polgárok nevében kérdezem:

• Jelenleg hol tart a védvonal megépítése, és mikor reménykedhetünk a végleges védvonal elkészítésében?

+

TÁLLAI ANDRÁS, belügyminisztériumi államtitkár: – Tisztelt Képviselő asszony! Valóban úgy van, ahogy ön elmondta: Tószeg község az 1999. évi árvízi védekezés során került lényegében nagyon komoly bajba. Ezt követően épült meg egy ideiglenes töltés, amit aztán 2000-ben, 2001-ben, majd 2006-ban is tovább kellett erősíteni. A végleges megoldást a Vásárhelyi-terv továbbfejlesztésének keretén belül kellett megtalálni, és itt hat ütemre osztotta a munkát ez a terv, amelyből négy ütem megvalósult, és megépült 2190 méter előírás szerinti fővédvonal. Az V., VI. ütem megvalósítása azonban, elmaradt.

– 2012 szeptemberében a Start-mintaprogramban indult fejlesztés a terület igényének biztosítása érdekében. A gátszakasz megépítése az érvényes vízjogi engedély birtokában lesz majd lehetséges. A Start-mintaprojekt I. ütemében a konkrét kivitelezési munka előkészítése megtörtént, a közfoglalkoztatottak az anyagnyerőhely nád- és cserjeirtási munkáit, valamint a töltés előterein tereprendezési munkákat végeztek, melynek költsége 62,6 millió forint volt.

– A minisztérium most is keresi annak a lehetőségét és persze az összeget, több mint 300-350 millió forint forrását, hogy 200 fő közfoglalkoztatott bevonásával 8 hónapon keresztül a Start-mintaprogram II. ütemében a következő 500 méteres szakasz kivitelezési munkái is elkészüljenek. Erre minden esély megvan, azonban a hátralévő munkálatokat az Európai Unió 2014-2020-as költségvetési ciklusának forrásából kell majd megvalósítani.

Hogyan aknázza ki a magyar diplomácia a Vámbéry-évfordulóban rejlő tudományos együttműködési lehetőségeket?

PÁLFFY ISTVÁN (KDNP): – Ha azt mondanám, hogy száz éve hunyt el Wamberger Hermann, akkor azt hiszem, kevesen tudnák, hogy kiről akarok megemlékezni, de a Vámbéry név már sokaknak ismerős. Vámbéry Árminról van szó, kevés olyan nemzetközi jelentőségű orientalistára lehetünk büszkék, mint Vámbéry volt. Ő szerkesztette az első német-török, török-német szótárat, 28 évesen már a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja lett, és az MTA támogatásával indult el, hogy felkutassa a magyarok őshazáját. Annak az expedíciónak a során elsőként jutott európai Ázsia távoli részére. Később az Akadémia - akárcsak Kőrösi Csoma Sándor esetében - nem lelkesedett a népünk török eredetét valló elvek iránt, ezért Vámbéry Londonba utazott ismertetni a tudományos eredményeit. Több tudományos társaság, többek között a Royal Geographical Society is tiszteletbeli tagjává választotta. Itthon részt vett a Magyar Földrajzi Társaság megalapításában.

– Államtitkár úr! Csak röviden összegzem: piaristák, Dunaszerdahely, Pozsony, Isztambul, Teherán, Szamarkand, London, Budapest - ez az életút, egy zsidó származású magyar állomáshelyei a nagyvilágban. Ennél aligha tudja valami plasztikusabban mutatni azt, hogy mit tud a hazai tudósság és tudományosság hozzátenni nemcsak az európai, hanem a globális értékhez, az egész világhoz. Kérdezem tehát:

• Miként tud a Külügyminisztérium segíteni abban, hogy ez a globális jelentőségű érték, tudományos érték erősítse a szóban forgó országok és Magyarország kapcsolatát?
• Mit tud a magyar diplomácia tenni, hogy ez a centenárium a kulturális és tudományos megállapodásokat továbbra is segítse?

+

NÉMETH ZSOLT, külügyminisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Az idei évben valóban kiemelt figyelmet fordítunk Vámbéry Ármin, Wamberger Hermann vagy ahogy ázsiai kortársai hívták, Rasid Effendi halála 100. évfordulóján történő megemlékezésre. Tudományos munkássága máig hatóan érezteti hatását, és ezt az örökséget a Külügyminisztérium a Vámbéry Centenáriumi Emlékbizottsággal együtt kívánja gondozni.

– A tudós életpályája és a bejárt országok is hangsúlyozzák annak felismerését, hogy a magyar nép és nyelv eredetének kutatása során már a XIX. században is fontos volt egymás kulturális örökségének megismerése, valamint a kultúrák és vallások közötti párbeszéd. Magyarország az Európai Unió Tanácsának 2011 első felében betöltött soros elnöksége idején kiemelt hangsúlyt fektetett a kulturális sokszínűség és a kultúrák közötti párbeszéd támogatására. Most a globális nyitást célzó politikai törekvésünk keretében is tervezzük ennek a folyamatnak a továbbvitelét. A Külügyminisztérium ez évi kulturális diplomáciai tervében kiemelten kezeli azt a törekvést, hogy az egykori magyar orientalisták tudományos örökségét hasznosítani lehessen napjaink tudományos és kulturális diplomáciai kapcsolataiban. A feladat sokrétű: szoros együttműködést igényel a tárcákkal, az ágazati szereplőkkel, cselekvési tervet dolgozunk ki ennek érdekében, amit a világ számos helyszínén lesz alkalmunk majd hasznosítani és bemutatni.

Miért a bűnözőket védik a tisztességes magyar emberek helyett?

LENHARDT BALÁZS (független): – Államtitkár úr! A nemrégiben napvilágot látott információk szerint ide-oda szállítgatják a különböző börtönök között Szita Bence bestiális gyilkosait. Az emberi mércével szinte mérhetetlen kegyetlenség kitervelőjét, Polcz Erikát most a szombathelyi luxusbörtönből Pécsre szállították át – talán hogy Bándi Kata gyilkosával, Péntek Lászlóval egyeztessen a következő tettről –, míg tettestársa, Balogh József szintén egy másik fogházba került. A gyilkossággal letartóztatott nő letartóztatása óta már több börtönt is megjárt, néha az ügyvédje se tudja, hogy pontosan hol tartózkodik. Az asszonyt és a társait egy-, legfeljebb kétszemélyes cellákban tartják fogva, mert a büntetés-végrehajtás így tudja a legjobban szavatolni a biztonságukat.

– Államtitkár úr! Az embernek nem, de állatnak sem nevezhető lények ezután a társadalom többsége szerint minimum halált érdemelnének az elkövetett tettre tekintettel, méghozzá legtöbbünk véleménye szerint kínhalált. Miközben az országban tombol a cigánybűnözés, végrehajtónak nevezett gengszterek terrorizálják a lakosságot, máshol egy részeg nyomozó támad alvó emberekre, a gödöllői bozótvágó késes, viperás rendőr pedig megússza felfüggesztett börtönbüntetéssel vagy szabadságvesztéssel kegyetlen támadását.

– Államtitkár úr! A hatóságokba vetett társadalmi bizalom rendkívül alacsony szinten van. Szeretném felhívni a figyelmet a kormány személyes felelősségére is, hogy miközben a valódi problémákat, gyilkosokat igyekeznek súlytalanná tenni, addig a tisztességes és jogkövető állampolgárokat nem védik meg megfelelően. Ezért is kérdezem:

• Konkrétan mennyibe kerül ezeknek a bestiális gyilkosoknak ez az országos turnéja az ő védelmükben? 

+

KONTRÁT KÁROLY, belügyminisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Mindjárt elöljáróban szeretném visszautasítani azt az állítását, hogy a magyar hatóságok a bűnözőket védenék a tisztességes emberekkel szemben. A magyar hatóságok, a magyar rendőrség a törvénytisztelő állampolgárokat védi, a törvénytisztelő állampolgároknak biztosítja a védelem jogát, és azon dolgozik, hogy lehetőleg senkit ne érjen bűncselekmény, ha pedig ez mégis előfordul, akkor arra törekszik, hogy az elkövetőket mihamarabb elfogják a hatóságok. Így történt ez az ön által említett gyilkosság, emberölés, a Szita Bence terhére elkövetett brutális bűncselekmény esetén is, hiszen az elkövetőket hamarosan elfogták a hatóságok, és az eljárás megindult velük szemben.

– Képviselő úr! Nincs arról szó, hogy ide-oda utaztatják a hatóságok az elkövetőket. A gyanúsítottak rendőrségi fogdában való elhelyezését többek között éppen a költségkímélés indokolja, hiszen a nyomozó hatóságoknak két hónapig van lehetőségük a gyanúsítottat rendőrségi fogdában elhelyezni. A rendőrségi fogdából való előállítás pedig nyilvánvalóan olcsóbb, mint ha az egy esetlegesen több tíz kilométerre fekvő büntetés-végrehajtási intézetből történne. Ezek a szállítási költségek a mai napig 231 980 forintba kerültek.

– Képviselő úr! Végezetül szeretném emlékeztetni: ugyan szenvedélyesen síkraszáll, de amikor képviselőként lehetősége lett volna arra, hogy szavazatával a büntető törvénykönyv szigorítását elérje, és ezáltal az ön által említett személyek ellen is a hatékonyabb hatósági fellépést és bírósági döntést erősítse, akkor ezzel a lehetőséggel nem élt.

Miért sújtják az önkormányzatokat kétszeresen a tranzakciós illetékkel?

TÓTH JÓZSEF (MSZP): – Államtitkár úr! A Nemzetgazdasági Minisztérium előírásai szerint minden az önkormányzat által választott számlavezetőnél önálló fizetési számlát kell nyitni. Korábban takarékossági okok, az egyszerűség miatt és a gyorsabb pénzmozgásokat lehetővé téve általánosan elterjedt gyakorlat volt, hogy az önkormányzati fenntartású költségvetési szervek a polgármesteri hivatali, önkormányzati bankszámla egy alszámlájával rendelkeztek. Most azonban az önálló fizetési számlák kötelezővé tétele miatt a tranzakciós illetéket kétszeresen fizetik meg az önkormányzatok. Először: amikor az önkormányzat a folyószámlájáról átutalják az irányító szervi támogatást a költségvetési szerv fizetési számlájára, másodszor, amikor az intézmény kifizeti a működéséhez vásárolt szolgáltatásokat, illetve árukat. Ez milliárdos pluszkiadást jelent egyébként. Mindezekre tekintettel kérdezem:

• Miért sújtják többletterhekkel az önkormányzati rendszert?
• Milyen intézkedést terveznek a kettős kifizetés megszüntetésére?

+

CSÉFALVAY ZOLTÁN, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Kérdésére válaszolva - mivel azt mondja, kétszeres terhet is ró a tranzakciós adó az önkormányzatokra, illetve az önkormányzatokhoz kapcsolódó intézményekre - felhívnám a figyelmét arra, hogy a pénzügyi tranzakciós illetékfizetési kötelezettség a pénzforgalmi szolgáltatót terheli. Ebből következően az önkormányzatok esetében illetékfizetési kötelezettség fel sem merülhet, hiszen azt az átutalásokra tekintettel a számlavezető hitelintézetnek kell teljesíteni. A pénzügyi tranzakciós illetékfizetési kötelezettség így nemhogy kétszeres, de egyszeres terhet sem jelenthet az önkormányzatok számára, és olyan intézkedésre pedig nincs szükség, amely az önkormányzatokat e nem létező többletteher alól mentesítené.

Közfoglalkoztatottak nyaralási pályázata, avagy pótcselekvés a valódi megoldások helyett?

SNEIDER TAMÁS (Jobbik): – Orbán Viktor a januári kihelyezett kormányülésen megismételte, hogy a tíz év alatt egymillió új munkahely megteremtéséről szóló tervet meg kell valósítani. Mindez már a meghirdetéskor is irreális volt, azóta pedig a foglalkoztatottsági mutatók javulásához láthatóan csak a közmunka járult hozzá. Ezzel az a legnagyobb probléma, hogy nem jelent állandó foglalkoztatottságot. Emellett a közmunkások a közfoglalkoztatásra költött bérnek körülbelül csak a harmadát kapják meg, a többit a járulékok, a foglalkoztatás megszervezése és az ahhoz szükséges eszközök emésztik fel. Vagyis: a közfoglalkoztatás sokba kerül, de egy szakképzetlen közmunkás csupán havi nettó 49 500 forintot keres, ami nyilván több mint a segély, de megélni nem lehet belőle.

– Államtitkár úr! Most a Belügyminisztérium 50 millió forintból pályázatot indított az állami közmunkaprogramok keretében foglalkoztatott munkavállalók, valamint a pályázóval közös háztartásban élő házastársak, valamint eltartott gyermekeik részére üdülési, pihenési célból. A pályázati kiírás szerint a támogatás elnyerése esetén a pályázó és közös háztartásban élő házastársa, valamint a pályázat benyújtásakor a 14. életévét már betöltött gyermeke ezer forint/fő önerő befizetésével, a 3-14 év közötti gyermeke ötszáz forint/fő önerő befizetésével veheti igénybe az üdülési szolgáltatást, emellett az útiköltséget is önmagának kell fizetnie. Kérdezem:

• Végig gondolták-e ezt?
• Tisztában vannak-e azzal, hogy a közmunkások jelentős részének a mindennapi megélhetés is kihívást jelent, és sokuknak arra sincs pénzük, hogy gyermeküknek ki tudják fizetni az iskolai kirándulás költségét?

• Készültek-e előzetes igényfelmérések, hogy a közfoglalkoztatottak miként vélekednek erről a pályázati kiírásról?
• Milyen előfeltevései vannak a minisztériumnak?
• Milyen érdeklődés várható erre?

+

RÉTVÁRI BENCE, közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Mindenekelőtt szeretném tájékoztatni, hogy az említett pályázatot a közfoglalkoztatottak számára nem a Belügyminisztérium írta ki, hanem a Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány, és az egyik alapítója, a Liga Szakszervezetek javaslatára tette ezt. Ebben az évben közel 3 milliárd forint értékben írt ki pályázatokat az alapítvány, ebből 50 millió forint keretösszegben a közfoglalkoztatottak számára, mindösszesen ezerforintos önerővel.

– Képviselő úr! A Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány lapító okiratának értelmében az alapítvány a tulajdonában álló vagyonból a kedvezményezettek számára egészségük, munkaerejük megőrzése, rekreációjuk és gyógykezelésük biztosítása érdekében üdülési ellátást nyújt, illetve azok igénybevételét kedvezmények útján elősegíti. Az alapítvány által nyújtott támogatás az üdülési szolgáltatást finanszírozza, az üdüléssel kapcsolatos egyéb felmerülő költségeket nem biztosítja, legyen az az utazás vagy a szálláshelyre jutás egyéb pluszköltsége. Az alapítvány által a közfoglalkoztatottak számára kiírt pályázatra a meghirdetést követő egy hónapon belül a rendelkezésre álló forrás 70 százalékára már benyújtották az igényt, ez meggyőzhet mindannyiunkat arról, hogy az alapítvány felelősségteljes döntést hozott.

– Képviselő úr! Bízom abban, hogy ön sem kérdőjelezi meg azt, hogy a közfoglalkoztatás keretében alkalmazott munkavállalók számára is jár a pihenés és a feltöltődés lehetősége ilyen kedvezményes feltételekkel. Igény is van erre a szolgáltatásra. Ne felejtsük el, hogy tavaly 100 ezer ember, köztük 30 ezer gyermek jutott kedvezményes pihenési lehetőséghez az Erzsébet-program keretében. Hosszú évek óta nem volt példa arra Magyarországon, hogy akár közfoglalkoztatásban élők, akár nehéz szociális körülmények között élők ilyen nagyságrendben jussanak üdülési lehetőséghez.