Különös pillanatok kísérik a Tisztelt Házban az azonnali kérdések műfaját. Az elnök csenget, hosszasan csenget, rövid szünetet rendel el, mert vége az interpellációknak, vége a „kötelező szavazás” okozta frakciófegyelemnek, a képviselők zöme elindul a büfébe, a folyosóra vagy egyéb szükséges dolgait végezni.  Pillanatok alatt harmadnyian maradnak. Így kezdődik. Mindig így kezdődik. Miután helyre áll a rend kőkemény ütközetek, szóváltások színesítik. Kontra, rekontra, szubkontra, mórkontra. Kártya nyelven így nevezhető. Az ellenzék szólásai majd mindig költőiek, már a címűkben hordozzák az elmarasztalást. Az MSZP például bőszen ostromol, s látványosan arra hivatkozik, hogy a nehézségek ellenére, mily nemes és eredményes volt a küzdelmük az elmúlt nyolc esztendőben, most pedig az új kormány áldatlan működésének köszönhetően romba dől az ország. A kormány sem rest. Hangzatos retorikával cáfol, a múlt sötét bugyraira emlékeztetve, valóságot javító, szebb jövő reményében tesz, s ígér bőségesen. A siker egyik oldalon sem kétséges: minden párt hálásan megtapsolja a szószóját! Legutóbbi szónoklataikból szolidan stilizálva tallózunk.

Milyen további segítséget nyújt a kormányzat az autizmussal élők számára?

PÁLFFY ISTVÁN (KDNP): – Miniszter úr! Ma van az autisták világnapja. Százezer autista él ma Magyarországon., adjunk hangot a problémáiknak. Jelenleg országos szinten egyetlen olyan diagnosztikai centrum működik, amely vállalja felnőttek diagnosztikai vizsgálatát; ez nyilván szűkös kapacitás. A legégetőbb probléma az autizmussal élő fiatalok helyzete, mert miután kikerülnek az oktatási rendszerből, csak nagyon korlátozottan részesülhetnek specifikus ellátásban. A munkaerőpiacon a számuk elenyésző, a 18 éven felüliek kevesebb mint 10 százaléka dolgozik mindössze, alig tudnak elhelyezkedni.

– Miniszter úr! A szociális szolgáltatásokról kell még kérdeznem. Szülői kezdeményezésre létrejött ugyan néhány specifikus ellátást biztosító autista-lakóotthon, ám ezek folyamatos küzdelmet vívnak az életben maradásért. A napokban a mindszentpusztai otthon helyzetével külön is megismerkedtem, és elmondhatom, hogy általában a férőhelyek száma messze alulmúlja a szükségletet, az otthonukban élőknek pedig nappali ellátásra lenne szükségük. Kérdezem tehát:

• Milyen további segítséget tud adni a kormányzat az autisták diagnosztikai, foglalkoztatási, szociális vagy otthoni ellátása területén?

+

RÉTHELYI MIKLÓS, nemzeti erőforrás miniszter: – Képviselő úr! Mint azt ön is tudja, a kormány a megalakulásától számos pozitív lépést tett a fogyatékossággal élők érdekében, az autizmussal élők érdekében is. Így például önök előtt van a törvénymódosításunk, amelynek elfogadását követően a kromoszóma-rendellenességben szenvedő személyek is jogosultak lesznek fogyatékossági támogatásra. De már dolgozunk annak a tervnek a megvalósításán is, amely jobb körülményeket biztosít a jelenleg nagy létszámú bentlakásos intézményben lévő fogyatékos emberek számára.

– Ami a konkrét lépéseket illeti, tájékoztatom önt arról, hogy a kormány elfogadta az új országos fogyatékosságügyi program végrehajtásának 2012-13. évekre vonatkozó intézkedési tervét. Ezen terv több ponton külön is nevesíti az autizmussal élők számára nyújtandó segítség módozatait. Előírja az autista személyek komplex rehabilitációját, fejlesztések, képzések, valamint szakmai sztenderdek kidolgozását, továbbá az országos módszertani feladatok előkészítését, ellátását. Ezen túlmenően pályázati programot kell indítani az autizmusspecifikus fejlesztés és oktatás minőségi kritériumrendszerének bevezetéséhez és a pedagógusok felkészülését szolgáló képzésben való részvételhez szükséges feltételek biztosítására.

– A 2012-es költségvetésben úgy terveztünk, hogy az autizmussal élő személyek bentlakásos intézményeinek normatíváját 100 ezer forinttal emeltük. Ezenkívül a költségvetési soron külön elkülönítettünk 100 millió forintot, hogy akár a nappali gondozó, akár pedig a bentlakásos intézményeket támogatni tudjuk.

+

PÁLFFY ISTVÁN: – Miniszter úr! Készült egy autizmusspecifikus ellátási koncepció a szövetség részéről, azonban a finanszírozási háttér kidolgozásában és a hatástanulmány elkészítésében kormányzati segítségre szorulnak. Kérem, hogy ezt adják meg nekik.

– Miniszter úr! És ha már a költségvetési soron lévő többletforrást említette, az autisták és a szövetség annak nyilván nagyon örülnek, és a helyzetüket javítja ez az összeg, azonban az ehhez kapcsolódó pályázati kiírásra vár a szakma. Kérem, hogy a kiírást megelőzően fogadják a javaslataikat, amelyeket megküldenek önöknek. Azt is várják, hogy az otthonápolással kapcsolatban a jogszabályi bevezetés után is legyen lehetőség ilyen szolgáltatások indítására.

+

RÉTHELYI MIKLÓS: – A megtett lépések közül szeretném még kiemelni a TÁMOP-támogatást, a közszolgáltatások felkészítését az autizmussal élők ellátására az intézményfejlesztési koncepció alapján. Ennek keretében 800 millió forint áll rendelkezésre. Az alapvető cél a közszolgáltatások autista személyek számára való hozzáférhetőségének javítása országos szakmai tanácsadói hálózat kiépítésével. Remélem, az elmondottakból is kitűnik, hogy a kormány a nehéz gazdasági helyzet ellenére is kiemelt feladatának tekinti az autizmussal élők további segítését és támogatását.

Miért bünteti a Fidesz a ferencvárosiakat?

PÁL TIBOR (MSZP): – Miniszter úr! A ferencvárosiak méltán lehettek büszkék a több mint húsz évig töretlenül haladó szociális városrehabilitációra, amely építészeti megjelenésében, szolgáltatásaiban magas színvonalat adó, biztonságos, szerethető városrészt hozott létre. A Fidesz helyi képviselői az elmúlt év végén, érthetetlen indokok alapján, ezt a folyamatot azonban leállították, lemondtak hárommilliárdos európai uniós támogatásról. A budapestiek általában is értetlenül állnak a Fidesz főpolgármestere, kerületi polgármesterei és a kormány huzakodása előtt, amelynek mindig a lakosság issza meg a levét. A fővárossal kapcsolatos presztízsharcok nemcsak elodázzák a megoldásokat, de új problémákat is keletkeztetnek. Így van ez most szűkebb hazámban, Ferencvárosban is. A városrehabilitáció folytatása helyett nemrégiben kaptunk egy hajléktalanszállót, most pedig a kormány arra készül, hogy a főváros ezen részében kórházfejlesztés helyett börtönkórházat helyezzen a kerületbe.

– Miniszter úr! Megdöbbentő az a terv, amely szerint az egyesített István és László Kórház területére kívánnak telepíteni három, a büntetés-végrehajtást szolgáló kórházat. Úgy tudjuk, az áttelepíteni kívánt három intézmény korábbi telephelyét pedig börtönné kívánják alakítani.

– Miniszter úr! A kormányzati kommunikáció arról szól, hogy az egészségügyben felszabaduló ingatlanok értékesítéséből várható 9,5 milliárd forintos összeget kórházak korszerűsítésére, orvosok béremelésére fordítják. Felháborító, hogy ezzel szemben az ezer sebből vérző egészségügy fejlesztési céljait rendészeti célokra kívánják fordítani. Kérdezem a miniszter urat:

• A tervezett börtönkórház létrehozása előtt a kormány és annak illetékesei megkérdezik-e majd Ferencváros lakóit, hogy hogyan vélekednek erről a tervről?
• Ön rendjén valónak találja-e, hogy a kormány újabb börtönök kialakításához a megmentésre váró egészségügyi intézmények bezárásával teremti meg a forrásokat?

+

RÉTHELYI MIKLÓS, nemzeti erőforrás miniszter: – Képviselő úr! A budapesti, a tököli, valamint az algyő-nagyfai büntetés-végrehajtási egészségügyi intézmények működése a jelenlegi feltételek mellett hosszabb távon fenntarthatatlan. Szükségtelen és indokolhatatlan működési költségeket okoz a három intézmény elkülönült működése.

– Képviselő úr! Megnyugtatom a ferencvárosiakat, hogy a magyar büntetés-végrehajtás biztonsági helyzete magas szintű, egyáltalán nem veszélyezteti a büntetés-végrehajtási intézmény a környezetét. Sőt, a tapasztalatok szerint a működéssel összefüggő fokozottabb rendőri jelenlét általában javítja a környezet közbiztonságát. A kerületi lakosok tehát semmilyen veszélynek nem lesznek kitéve. A Szent László Kórház működése zavartalanul folyik tovább az új intézmény kialakítása után is. Az új épület a Szent László Kórház jelenleg beépítetlen területén, illetve a már korábban bontásra épült épülete helyén létesül. Az új épület kialakítása úgy történik, hogy a fogvatartottak szeparálása teljes mértékben megvalósuljon, a büntetés-végrehajtási egészségügyi intézmény nem fogja zavarni a környezetét.

– Képviselő úr! A kormány újabb börtönök kialakításához nem az egészségügyi intézmények bezárásával teremti meg a szükséges infrastrukturális feltételeket. Kórházakat csak önök, szocialisták zártak be a megelőző kormányzati ciklusban. Az önök által bezárt ingatlanok használat híján csak folyamatosan romlanak, célszerű tehát akár értékesítés útján is hasznukat venni. Az ebből származó bevétel természetesen az egészségügyi célok megvalósítását fogja szolgálni.

+

PÁL TIBOR: – Miniszter úr! Most, ahogyan hallgattam az ön válaszát, megerősítette azt az aggályomat, hogy a ferencvárosi város-rehabilitáció következő lépése egy börtönkórház lesz, amely az egyesített István Kórház és László Kórház területén kerül majd elhelyezésre. Ön bizonyára tudja, hogy ahol fogvatartottak vannak, ott mindig nagy a nyüzsgés, a családtagok, a rokonok azon a környéken megjelennek. Ez különösen igaz akkor, ha valaki éppen kórházban van, úgyhogy én nagyon ódzkodom attól, amit ön mondott, hogy ez nem fogja zavarni az ott élőket. Azt gondolom, az István Kórház környékén igenis nagy zavart fog okozni, amikor ez a kórház felépül, és elkezdi a működését.

– Miniszter úr! Azt kérem öntől, hogy mielőtt ezt tervet elindítják, a kérdezzék meg a ferencvárosiaktól mi az ő véleményük. Tényleg azt szeretnék-e, hogy egy húszéves városfelújítási folyamat vége az legyen, hogy egy börtönkórházat kapnak a mostani kormánytól. Azt gondolom, ezt nem szeretné a kerület.

+

RÉTHELYI MIKLÓS: – Képviselő úr! A modernizációra feltétlenül szükség van, mert például a Budapesten működő Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetet az ombudsman és nemzetközi szervek is hosszú idő óta támadták. Hangsúlyozom, hogy a három intézmény egy telephelyre integrálásával korszerű ellátást nyújtani képes, hatékonyan működő egészségügyi intézmény jönne létre, és azáltal, hogy a fővárosban helyezkedik el, a fenntarthatósága is könnyebben biztosított. A kerületi önkormányzattal tavaly novemberben tájékoztató, egyeztető megbeszélést folytattunk le. A polgárok teljes biztonsága garantált a Ferencvárosban is.

Mikorra várható a tanyafejlesztési program 2 meghirdetése?

BALOGH JÓZSEF (Fidesz): – A nemzeti együttműködés kormányának történelmi tette, hogy 2011-ben útjára indította a nemzeti tanyafejlesztési programot. A kizárólag nemzeti forrásból meghirdetett közel 1 milliárd forintos keretösszegű programból tavaly több száz pályázó – települési önkormányzatok, önkormányzati nonprofit vállalkozások, agrárkamarák, kistérségi társulások, tanyasi gazdálkodók – nyert állami támogatást. Rövidesen a széles nyilvánosság számára is szemmel láthatók lesznek a tavalyi tanyaprogram eredményei, hiszen a tanyás térségekben dűlőutak kerülnek felújításra, új feldolgozó- és értékesítő egységek épülnek, tanyagazdaságok hajthatnak végre a termelést ösztönző beruházásokat. Hamarosan eljut az egészséges tanyai élelmiszer a városi családok asztalára.

– Államtitkár úr! A magyarországi tanyákon élő több mint 300 ezer ember azonban izgalommal és vegyes reménykedéssel várja, hogy 2012-ben mikor folytatódik a nemzeti tanyafejlesztési program. A Magyarországi Tanyákon Élők Egyesülete elnökeként is az ő kérésüket tolmácsolom államtitkár úr felé. Kérdezem tehát:

• Mikorra várható a tanyafejlesztési program 2 meghirdetése?

+

BUDAI GYULA, vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Szeretném megnyugtatni önt és mindazokat, akik ebben a pályázatban érintettek voltak az elmúlt évben, hogy a Vidékfejlesztési Minisztérium elkészítette az erre az évre vonatkozó programot. Közigazgatási egyeztetése április második felében befejeződik, és előreláthatólag 2012 június-júliusában már pályázható lesz a különböző jogcímekre meghirdetett program. Arról is szeretném önt megnyugtatni, hogy a sikerességét látva ebben az évben a tavalyi egymilliárd helyett a kormány másfélmilliárd forintot kíván erre a programra elkülöníteni. Ez elősegíti a tanyai termékek piacra jutását, a tanyai dűlőutak felújítását, a tanyagazdaságok fejlesztését, a tanyagondnoki szolgálat megerősítését. Úgy gondolom: e program sikerességét az is bizonyítja, hogy a tavalyi miniszteri rendelet helyett az idén kormányrendeletben fogjuk meghatározni azokat a feltételeket, amelyek alapján pályázni lehet a program által meghatározott jogcímekre.

+

BALOGH JÓZSEF: – Államtitkár úr! Meggyőződésem, hogy a nemzeti tanyafejlesztési program hatékony és eredményes eszköz a magyarországi tanyás térségeken élők és gazdálkodók mindennapi gondjainak enyhítésére, a tanyasi gazdálkodás megerősítésére. A tanyaprogram ugyanakkor segítséget jelent a tanyás térségek helyi önkormányzatai számára is. A nemzeti tanyafejlesztési program folytatása bizakodással tölti el azokat, akik a tavalyi évben a sokszoros túljelentkezés miatt nem szerepeltek eredményesen a pályázaton, és minden bizonnyal új pályázókkal is bővül idén a tanyaprogramon indulók köre. A magyar tanyavilág köszönettel tartozik a kormánynak a tanyaprogram meghirdetéséért, elindításáért!

+

BUDAI GYULA: – Képviselő úr! Az elmúlt évben több száz pályázat érkezett be, a pályázati összegeket tekintve egyes pályázati jogcímekre tízszeres volt a túljegyzés. Úgy gondolom, ez a program sikeres, ezt a programot folytatni kell. Azért is növelte támogatását a kormány, hogy, akik már korábban pályáztak ebben a programban, a megkezdett beruházásokat is tovább folytathassák. Úgy gondolom, a kormány ehhez megfelelő támogatást és anyagi eszközöket biztosít.

Tényleg vágóhídra küldetnek évi 10 ezer liter tejet adó teheneket?

GŐGÖS ZOLTÁN (MSZP): – Államtitkár úr! Körülbelül egy év múlva lehet jogi útra lehet terelni a földügyeket, amint kiderül, hogy a földpályázatok nyertesei a lótetűn meg az éti csigán kívül semmit nem termelnek a földjeiken. Előtte azonban be fogják záratni például azt a nagyesztergári telepet, ami 40 éve tizenegynéhány családnak ad megélhetést.

– Államtitkár úr! Ugye, tudja, hogy Szent György-nap környékén szokták kihajtani az állatokat, és nem tudom, ki az a Spirk Milán, akinek olyan fontos volt odaadni ennek a  kft.-nek a legelőit. Úgyhogy, államtitkár úr, önöknek kell majd odamenni, fölvezetni az első olyan állatokat – amelyek napi 35 liter tejet adnak és több tíz családnak megélhetést – arra a teherautóra, ami vágóhídra fogja őket vinni. Ugyanis nem lesz más esélyük, mert majd egy év múlva derül ki, hogy ez a Spirk Milán meg a fóti strómanja, aki most költözött oda hozzá a saját lakásába, hogy lesz-e egy darab állat azon a területen, vagy majd Baranyából hoznak néhány birkát bemutatni az NFA képviselőinek.

• Önök szerint nem kellene felülbírálni a minisztériumnak az NFA döntését?
• Miért akarnak családokat tönkretenni?
• Miért akarnak nagyon komoly fejlesztésen átvitt teheneket vágóhídra küldeni?

+

BUDAI GYULA, vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Szeretném önt megnyugtatni, hogy sem én, sem a minisztérium nem akar egyetlen állattartó telepet sem bezárni, és nem szándékozik olyan intézkedéseket tenni, hogy a tenyészállat-állomány elvesszen. Én figyelmesen elolvastam az ön bizottsági jegyzőkönyvét, amikor a múlt héten az albizottság előtt ezeket a tényeket elmondta. Ezek az állítások egyetlen olyan konkrétumot nem tartalmaznak, amit most ön elmondott. Én azonban bátran biztatom önt, ha önnek információi vannak arra vonatkozóan, hogy itt strómanok nevére kerül földterület, és önnek konkrét tudomása van ezekről a dolgokról, akkor tegye meg azokat a lépéseket, amelyeket ilyen esetben meg kell tenni.

– Képviselő úr! Nagyon szép, hogy a parlamentben elmondja, hogy mit tegyünk vagy mit ne tegyünk, de önnek, mint országgyűlési képviselőnek, nemcsak joga, hanem kötelessége is egy ilyen esetben megfelelő lépéseket tenni. Ugyanakkor arra is szeretném felhívni a figyelmét, hogy valóban, a pályázatok során számos olyan új elem került a pályázatba, mint például az elő-haszonbérleti jog megszüntetése, amely alapján a bérlőnek nincs előjoga abban a kérdésben, hogy ő ugyanúgy továbbra bérli a területet, mint egy hitbizományt, és ezáltal a pályázaton elindulni szándékozókat kizárják. Én tudom, hogy önöknél az elmúlt nyolc évben ez volt a gyakorlat, hogy az elő-haszonbérleti joggal megakadályozták, hogy mások is a pályázatok során elinduljanak.

– Képviselőtársam, én arra biztatom önt, amennyiben úgy gondolja, hogy ebben a pályázatban valami visszaélés történt, tegye meg a megfelelő intézkedéseket. Én szeretném arról tájékoztatni, hogy miután elolvastam a bizottsági jegyzőkönyvét, ebben a konkrét ügyben is vizsgálatot rendeltünk el, és időben fogjuk az eredményéről tájékoztatni.

+

GŐGÖS ZOLTÁN: – Államtitkár úr! Szeretném jelezni, agyon rövid idejük van a vizsgálatra, ugyanis három hét múlva a teheneket legelőre kell hajtani. A tehén nem bír ki, államtitkár úr, ellátás nélkül, legelőterület meg takarmány nélkül egy évet, amire egy bírósági procedúra lezajlik. Ezt csak jogászként gondolhatja így, szakmabeliként biztos nem mondana ilyen marhaságot. Tehát most azonnal föl kell függeszteni ezt a pályázatot, meg kell engedni a cégnek, hogy kihajtson azokra a legelőkre, mert ha nem ezt teszik, akkor egyet tehetnek, hogy elkezdik levágatni a több mint húsz év alatt kialakult tejelő tehenészeti állományt. Ezt nem akarhatják, államtitkár úr! Tehát nem holnap, nem holnapután, még ma este intézkedni kell ebben az ügyben! Mindeközben a Felcsút környéki földekkel újabb 300 hektárt adnak Orbán Viktor barátjának. Nem gondolja, hogy ez eléggé cinikus?

+

BUDAI GYULA: – Ne haragudjon, képviselőtársam, ön föltett nekem egy kérdést, és a végén már megint Orbán Viktornál és a felcsúti földeknél tartunk. Én elmondtam önnek, hogy az ön által feltett kérdésben már elrendeltünk a. Nem tudom, hogy ennek a konkrét esetnek mi köze van felcsúti földekhez, meg egyéb más dolgokhoz. Képviselőtársam, azt is mondtam önnek, hogy amennyiben ön úgy gondolja, hogy ez a pályázat szabálytalan, vagy bármiféle visszaélés történt, ön mint képviselő, tegye meg a szükséges lépéseket.