„Hazának füstje is kedvesebb, mint idegen országnak tüze. – Patriae fumus igni alieno luculentior.”

Kedvelt műfaj a Tisztelt Házban az interpelláció. Az ellenzék bőszen ostorozza a kormányt, a kabinet, s pártjaik jelesei pedig egyfolytában a múlt sötét árnyaira emlékeztetnek, a jelen reménykeltő lépéseivel, és az egyre fényesebb távoli jövővel kecsegtetnek. Madárnyelven szólva szabad megítélés kérdése, hogy ki a varjú és ki a fülemüle. Az viszont biztos: énekes madár mindkettő. Legutóbbi szónoklataikból szolidan stilizálva, – mellőzve a hangzavarokat, bekiabálásokat – tallózunk.

Még kér a nép!

NYAKÓ ISTVÁN (MSZP): – Az Orbán–kormány elnyomó politikájának következményeként mára négymillió ember él létminimum alatt, másfél millióan élnek a szegénységi küszöb alatt, és több százezer gyermek időről időre éhezik. Magyar gazdasági menekültek árasztják el Európa nagyvárosait, és a leszakadó Magyarország régióinak lakossága Budapesten és a Nyugat–Dunántúl területein keres boldogulást, de már ezek a mentőcsónakok is lassan megtelnek.

–Államtitkár Úr! Kritikusra fordult a vidéki Magyarország sorsa, és tudja ezt mindenki, kicsik és nagyok, nők és férfiak, képviselők és kormánytagok, hiszen a lesötétített kormányzati gépkocsik csak kívülről nem engednek betekintést a járókelőknek. Éppen ezért most válaszolnia kell négy kérdésre.

• Lesz–e igazságos közteherviselés, mikor vonják vissza az egykulcsos személyi jövedelemadó rendszerét?
• Felülvizsgálják–e a rabszolgamunka törvénykönyvét, visszaadják és szélesítik–e a szakszervezetek jogosítványait?
• Azonnali hatállyal felülvizsgálják–e az elmúlt két és fél év szociális tárgyú törvényeit, rokkantnyugdíj, korkedvezményes nyugdíj, munkanélküli–ellátás?
• S végül, de nem utolsósorban: teljesítik–e és mikor a Közmunkás Szakszervezet ötpontos követelését?

+

CZOMBA SÁNDOR, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Ha már a munka törvénykönyvével kapcsolatban felvetette a szakszervezetek elnyomatását és minden egyéb dolgot, engedje meg, hogy hadd mutassak egy megállapodást önnek, amely a munka törvénykönyvéről szól, és amelyet heten írtak alá mind a munkaadói, mind a munkavállalói oldalról. Mutasson nekem még egy ilyet, egész Európai Unióban van–e olyan, ahol ilyen konszenzus mentén sikerül egy ilyen fontos témáról, a munka törvénykönyvéről megemlékezni.

– Képviselő úr! Ön a Közmunkás Szakszervezet ötpontos követelését kéri rajtunk számon.! Ki is tulajdonképpen a Közmunkás Szakszervezet? Ha megnézik az általuk tartott sajtótájékoztatót: oda egy szegfűt nyugodtan ki lehetne rakni, mert mindenki, aki ebben az ügyben megszólal, vagy régi pártkatona, vagy mostani pártkatona, vagy urambocsá, ne adj’ Isten, esetleg lesz belőle pártkatona. Hát ezt aztán mindennek lehet nevezni, csak éppen közfoglalkoztatotti szakszervezetnek nem. És tudják, mi a legnagyobb probléma? Az, hogy önök hiteltelenségi válságban, méghozzá igen magas válságban szenvednek. Hát önök állnak annak a menetnek az élére, amikor a munkanélküliek számát önök duplázták meg? A magyar családokat, a magyar államot, a magyar önkormányzatokat nyakig eladósították, és most kiállnak a hős szerepében, és azt mondják, hogy ide mögénk, kedves emberek, életünk és vérünk adjuk, miután a szaunázást befejeztük! Hát hol tartunk?

– Képviselő úr! Tényleg nagy a baj. Nem két éve, nem három éve, hanem évtizedek óta. 500 ezer regisztrált álláskereső van Magyarországon hosszú–hosszú évek óta. Megtehették volna annak idején a nyolc év alatt, hogy azt mondják: van 300 ezer ember, akinek lehetőséget kell biztosítani. Kijött volna a számadat: 340–360 milliárd forint. Valószínűleg ekkor hőköltek hátra, és mondták azt, hogy itt álljunk meg, mert a költségvetés ezt nem bírja el, próbáljunk inkább néhány ezer embernek munkát adni. Mit választottak? Azt, hogy 100 ezer embernek adtak 60 ezer forintot, 200 ezer embernek pedig 28 500 forintot egész éven keresztül.

– Képviselő úr! Meg lehetett élni abból a 28 500 forintból? Ugye, ön is tudja, hogy nem. Miért nem szerveztek akkor maguk ellen éhségmenetet, amikor ez a probléma előjött? A magyar kormány segély helyett mindenkinek munkát kíván adni, aki erre képes, tud és akar, de türelmet kérünk mindenkitől.

+

NYAKÓ ISTVÁN: – Államtitkár úr! Ez a kormány már nem a nép kormánya, ez a miniszterelnök már nem a nép miniszterelnöke! 

A képviselő nem, az Országgyűlés viszont az államtitkári választ 207 igen szavazattal, 42 nem ellenében, 35 tartózkodás kíséretében elfogadta.

Egyesek vetnek, mások aratnak?

SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik):  – A kormány 2012. december 7. napján kelt határozatában döntött arról, hogy a Nemzeti Fejlesztési Ügynökségnek nem szán szerepet, miközben a 2014 és 2020 közötti európai uniós források felhasználásának intézményrendszerében, változatlan intenzitással jelennek meg a Közbeszerzési Értesítőben a kifutó szervezet hirdetményei. Az eltelt bő két hónap során ugyanis összesen 19 hirdetményt tett közzé az ügynökség, amelyek között számos hosszú távú kötelezettségvállalásra vonatkozó új ajánlati felhívás is szerepel. Olyan volumenű szerződéskötéseket látunk, amelyek a mai magyar valóságtól meglehetősen elrugaszkodottak, a költségvetés és a társadalom teherbíró képességét messze meghaladják.

Ennek a munkának az eredménye valójában jelenleg is másokat gazdagít, sosem arra fordul, hogy a dolgozó emberek életét jobbá tegye.

– Hogy konkrét példával éljek: nem tudjuk, mivel indokolható a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség 2,2 milliárd forintos kommunikációs tevékenységét támogató beszerzése, amelynek nyertesei a Magyar Hírlap, továbbá a Nézőpont Intézet leányvállalata, valamint az ING Média. Különös bájt kölcsönöz az ügynek, hogy az NFÜ január 4–én ugyancsak grafikai, tervezési, nyomdai és egyéb produkciós feladatok, valamint kreatív, PR– és kampányokhoz kapcsolódó online feladatainak ellátásához 682 millió forint értékben írt ki új beszerzést. Vannak olyanok, akik könnyűszerrel befutnak az NFÜ pályázatain, hiszen szolgáltatásaikat a részükre biztosított kizárólagos jogok alapján nyújtják. Ily módon nyert legutóbb több mint 60 millió forintot a Carnation Internet Tanácsadó Zártkörűen Működő Részvénytársaság is. Megjegyzem: megelőző szerződéseivel már eddig is több mint 140 millió forinthoz jutott az NFÜ–től. Kérdezem tehát:

• Mennyiben tartják vállalhatónak a véget nem érő beszerzési hullámot a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség gyakorlatában?
• Nem érzik–e úgy, hogy a csak a legutóbbi pár hónap során kommunikációs és PR–kampányokra fordított közel 3 milliárd forint nemcsak túlzó és arcátlan, de a kiválasztott cégek Fideszhez való kötődése okán egyúttal szemérmetlen is?

+

FÓNAGY JÁNOS, nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Néhány tényt és adatot tisztázzunk, hogy mind a ketten egy dologról beszéljünk. Az uniós költségvetési ciklus 2007–2013-ról szól, de gyakorlatilag a pénzügyi elszámolást 2015-ig kell megejteni. Ebből következően a folyamatoknak a jelenlegi formájában legalábbis a 2007–2013-as költségvetésből kiadott pályázatokra folyamatosan és zökkenőmentesen 2015 végéig kell folynia, éppen azért, hogy a magyar gazdaság, a magyar emberek a lehető legtöbb pénzt megkapják az uniós keretekből. Hogy mekkora összegről van szó, az a Ház előtt ismert, 8200 milliárd a tét. Ebből eddig 3200 milliárdot fizettünk ki: a pályázható összegeknek a 95 százalékát meghirdettük, 85 százaléka pedig már támogatói döntéssel is bír. Határozott célunk, hogy egyetlen forint uniós forrás se vesszen kárba.

– Képviselő úr!  Az önök esetenkénti állításával ellentétben, a kormányváltás óta teljesen átlátható, ellenőrzött és szabályos formában zajlik az uniós források felhasználása. Ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy ön is interpellációja során összegeket, tényeket, cégeket említett, tehát az adatok mindenki számára transzparensek és hozzáférhetők. Csökkent az elmúlt három évben a szabálytalanságok száma. Ezt folyamatosan ellenőrzik, nemcsak a magyar nemzeti szervek, hanem az Unió ellenőrző szervei is. Az ellenőrzött operatív programoknál mindenütt 2 százalék alatt volt a kifogásolt, többnyire eljárási okokból kifogásolt eljárások száma. Ez az átláthatóság természetesen az ön által említett kommunikációs tevékenység során is érvényesül.

– Képviselő úr! Az ön által említett összeg jelentősen túlzott, ha jól emlékszem, 2,2, majd 2,3 milliárdot említett? a felsorolt, egyébként kétéves keretszerződések 1 milliárd forint körül vannak. Ez nem kevés pénz, ugyanakkor a kétéves keretszerződés részeként lezajlott a Nemzeti Fejlesztési Ügynökségnek a téli kampánya, ennek során 3 televíziós csatornán, 19 rádióadón és mintegy 40 újságban vagy hírportálon találkoztak a fogyasztók az uniós fejlesztések eddigi eredményeivel. A decemberi köztéri kampányokkal a mérések szerint közel 3 millió embert sikerült elérni. Ezek a kampányok minden esetben növelték az Új Széchenyi–terv ismertségét, és elősegítették, hogy minél több magyar állampolgár igényelje és jusson hozzá az uniós pénzekhez.

+

SZILÁGYI GYÖRGY: – Államtitkár úr! Önök sokadszorra próbálják meg védeni a védhetetlent. Tudja ön is, mint itt mi mindannyian, hogy a kormány fejlesztéspolitikája totális kudarcot vallott, amint az egyre inkább látszik, a támogatások jelentős része Korall-, Marshall-, Seychelle-szigetek és off-shore tulajdonosok érdekeltségi körébe jut, ha nem éppen Gibraltárra.

– Ami az ING Médiát érinti, hadd emlékeztessem arra, hogy Novák Előd képviselőtársam nemrégen tett feljelentést annak okán, hogy az IMF-ellenes óriásplakátok elhelyezéséért a kormányzat éppen a piaci ár kétszeresét, háromszorosát fizette. A választás közeledtével a közel 3 milliárdos volumenű kommunikációs és PR-kampányok láttán kétség nem férhet ahhoz, hogy önök úgy vélik, hogy ezek a pénzeszközök a Fidesz sikereit hivatottak biztosítani. Ki kell, hogy ábrándítsam: gátlástalan mohóságuk és öncélúságuk mindenki számára nyilvánvaló, a kicsorbult becsületet helyreállítani nem lehet 3 milliárdos kampányokkal. Mindezek egyértelműen mutatják azt, hogy amit a magyar emberektől elvettek azt az önök rendszerében Simicska Lajoshoz köthető médiabirodalmak vagy éppen egzotikus helyeken jegyzett off-shore cégek kapják.

A képviselő nem, az Országgyűlés viszont az államtitkári választ 206 igen szavazattal, 43 nem ellenében, 2 tartózkodás kíséretében elfogadta.

Milyen intézkedéseket tesz a kormányzat a fogyasztóvédelem területén a leginkább kiszolgáltatott fogyasztók – a fiatalkorúak és az időskorúak – érdekeinek védelmében?

ZSIGÓ RÓBERT (Fidesz): – Államtitkár úr! Az elmúlt években a kormány sok területen ért el pozitív változást, ilyen volt a fogyasztóvédelem területe is. Napjainkban egyre fontosabb, hogy odafigyeljünk a fogyasztókat megillető alapvető jogok betartatására. A fogyasztóvédelmi tájékoztató kiadványok, tanácsadói telefonszám működtetése akár hétvégén is, személyes ügyfélszolgálat és még lehetne sorolni azokat a pozitív lépéseket, amelyeket a 2010–ben megalakult kormány vezetett be. Módosításra került a fogyasztóvédelmi törvény is, ami a korábbinál hatékonyabban képes megvédeni a fogyasztói érdekeket.  Nem szabad megfeledkezni arról sem hogy a kormány eddig példa nélküli intézkedést tett, amelyek következtében 2013. január 1–jétől átlagosan 10 százalékkal marad több pénz a családoknál a gáz– és villanyszámláik tekintetében. Erre nagyon nagy szükség volt, hiszen a havi munkabérek igen jelentős része megy el a számlák kifizetésére. Arról nem is beszélve, hogy Magyarország a csúcstartók között van az energiaárak tekintetében. A korábbi szocialista kormányok 2002–2010 között nemhogy az árakat csökkentették vagy szinten tartották volna, hanem drasztikusan emelték. A jelenlegi kormány kilátásba helyezte, hogy újabb rezsi–árcsökkentések következhetnek más közműágazatokban is.

– Különösen fontos, hogy megfelelően védjük–e a két legkiszolgáltatottabb társadalmi csoportot, az időseket és a fiatalokat. Ők azok, akiket a lehető legkönnyebben meg lehet téveszteni, hiszen fiatalos naivitásuknak vagy időskori túlzott bizalmuknak köszönhetően sokszor áldozattá válhatnak. Elég csupán megemlíteni a különböző termékbemutatókat, a félreérthető, apróbetűs részeket tartalmazó reklámkampányokat. Interpellációm előkészítését megelőzően több, az előzőekhez hasonló esettel is találkoztam, ahol idős vagy fiatal fogyasztókat csaptak be. Így merült fel bennem a kérdés:

• Milyen lépéseket tud tenni a kormány a két legkiszolgáltatottabb célcsoport hatékony és eredményes érdekvédelme érdekében?

+

SZATMÁRY KRISTÓF, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Tisztelt Képviselőtársam! Erős, tudatos Magyarországot szeretnénk építeni, ez a magabiztosság, ez az erő és ez a tudatosság a mindennapi fogyasztásban is meg kell hogy jelenjen. Ezért a kormányzat kiemelten kezelte ezt a területet, és kiemelten kezeli továbbra is, pontosan azért, hogy ne csak sodródó fogyasztóvá váljanak a magyar emberek, hanem tudatos, a jogaikkal tisztában lévő polgárokként viszonyuljanak a mindennapi életben eléjük tárt termékekkel és szolgáltatásokkal kapcsolatban. Ahogy ön is említette, valóban ennek a fogyasztóvédelmi politikának van két területe, amely különösen nagy hangsúlyt kell hogy kapjon: az egyik a fiatalok, a másik az idősek ez irányú védelme. A 2014–ig szóló középtávú fogyasztóvédelmi politika ezt egyébként deklarálja is, és kiemelt célként határozza meg. A fogyasztóvédelmi hatóságok 2013–ban is számos vizsgálatot indítottak ennek jegyében.  A dohánytermékek, az alkoholtartalmú italok 18 éven aluliaknak történő kiszolgálására vonatkozó tilalmat a hivatal munkatársai sokszor és látható módon viszonylagos eredménnyel tudták vizsgálni. További példaként említhetők a különösen kiszolgáltatott fogyasztókat megtévesztő kereskedelmi gyakorlatra fókuszáló témavizsgálatok. Ilyen például az árubemutatóval egybekötött termékértékesítési tevékenység fokozott ellenőrzése, amiről tudjuk, hogy elsősorban időskorúak látogatják.

– A szemléletváltozás megjelenik a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság kommunikációjában is, hiszen a tavalyi év végén elindult az Okoskosár nevű honlapja, amely játékos megközelítéssel próbálja a legkisebbek és szüleik figyelmét fölhívni a fogyasztóvédelmi kultúra, a fogyasztóvédelmi tudatosság lépéseire. Ugyancsak az idősekre fókuszálva próbálják az NFH munkatársai a nyugdíjasotthonokat, -klubokat látogatva is ezekre fokozottan felhívni az a figyelmet. 2013 januárjától egyébként már a kereskedelmi és a közszolgálati adókon is láthatók azok az állami támogatással készülő tévéspotok, amelyek az időskorúakat érintő fogyasztóvédelmi kérdésekre is felhívják a figyelmet.

– Valóban többször módosult a fogyasztóvédelmi törvény is a jogok és a lehetőségek megerősítése érdekében. Képviselőtársaim nagy segítségére voltak a kormányzatnak ahhoz, hogy a most hatályban lévő, reményeink szerint folyamatosan felülvizsgálatra kerülő, a lehető leghatékonyabb fogyasztóvédelmi törvény legyen mindenkor hatályban. Köszönöm az eddigi segítséget, a kormányzat továbbra is eltökélt ezen rétegek támogatásában és védelmében.

+

ZSIGÓ RÓBERT: – Államtitkár úr! Azt szokták mondani, hogy minél több információval rendelkezik egy ember, annál kevésbé kiszolgáltatott, illetve annál inkább ki tud állni az érdekei mellett. 2010 óta az állami fogyasztóvédelmi intézményrendszert úgy alakítottuk át, hogy sokkal többen juthatnak hasznos információhoz sokkal több csatornán keresztül. A Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság valóban rugalmas partnere az embereknek és a vállalkozásoknak. Olyan akciókat indított, amelyekkel megpróbálja a legkiszolgáltatottabb rétegeket is megvédeni, hogy ők is érezhessék, nincsenek magukra hagyva, nincsenek egyedül. Ebből is kiderül, hogy a jelenlegi kormány valóban a fogyasztók, a magyar emberek oldalára állt. A válaszát, tisztelettel elfogadom.

Az üléspont és az álláspont!

VADAI ÁGNES (független): – Államtitkár úr! A szociálliberális kormányok az önkormányzatok kötelező kistérségi társulásait akarták létrehozni a közoktatási feladatok ellátására. Önök akkor centralizációt emlegettek, azzal érvelve, hogy a közoktatásnak az önkormányzatoknál kell maradnia, mert iskola híján a település elsorvad. Most viszont 150 kistérségi társulás helyett egyetlen állami fenntartóra bízzák a közoktatás rendszerét. Ez nem centralizáció? Most már nem veszélyezteti a települések fennmaradását az iskola elvesztése?

– Önök a közoktatás összeomlását vizionálták, amikor 30 milliárd forintnyi támogatást kellett kivonni a közoktatásból a válság miatt. A Klebelsberg Központ ez évi kiadásait viszont alig 400 milliárdra tervezték, miközben a pedagógusbérek előreláthatólag elérik az 550 milliárd forintot, vagyis önök ötször akkora lyukat ütnek a közoktatás költségvetésén. Ettől nem fog összeomlani?

– Amikor a pedagógusok kötelező óraszámát kettővel megemeltük, önök tiltakoztak, féltve ettől a közoktatás minőségét, holott az óraszámok ezzel csak a korábbi, önök által megemelt szintre emelkedtek vissza. A most hiányzó 150 milliárdos összeg megtakarításához viszont a heti kötelező óraszámot öttel vagy hattal kell megemelni. Ez miért nem veszélyezteti a közoktatás minőségét?

– Államtitkár úr! Ellenzékből gyakran követelték az általunk bevezetett kedvezményes iskolai étkeztetés kiterjesztését is, főleg az iskolatej–programot. Korgó gyomrú gyerekekről hallottunk, akik az éhségtől kiszédültek az iskolapadból. Államtitkár asszony viszont a minap kijelentette: eddig hájas, lúdtalpas gyerekeket neveltek. Akkor tehát kiszédültek az éhező gyerekek az iskolapadból, vagy hájasak voltak? Ellenzékben nagyon hiányolták a pedagógus–életpályamodellt. Most már harmadik éve kormányoznak, de erre idén sem lesz pénz. Maguktól megoldódtak volna a pedagógusok gondjai, vagy az életpályamodell mégsem csodafegyver? Netán jobbnak látják csak a következő kormány kontójára bevezetni, mert azt nyilván már nem önök fogják irányítani?

– Államtitkár úr! Ott sikeres a közoktatás, ahol a legjobb teljesítményű középiskolásokat vonzzák a pedagóguspályára - mutatta ki egy kutatócsoport a második Gyurcsány–kormány megbízásából. Ajánlásukra a pedagógusbéreket úgy terveztük rendezni, hogy a pályakezdők illetménye nagyobb arányban emelkedjék. Ez ellen önök élesen tiltakoztak. És mit mond most Hoffmann Rózsa, államtitkár asszony? „A legfőbb cél az, amit a finnek elértek, vagyis hogy a diákok tanárok akarjanak lenni.” És hogy nyilatkozik a krétáról ugyanő? „Arra még nem volt szükség, hogy pedagógus saját maga vegyen krétát, de mondok valamit: ha adott esetben erre van szükség  ez is hozzátartozik a tanári hivatáshoz.” Kérdezem:

• Ugyan mitől vált a korábban elutasítandó ajánlás követendővé?
• Vagy, mivel remélik a diákokat a tanári pályára vonzani, ha nem anyagi ösztönzéssel?

+

HALÁSZ JÁNOS, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: – Tisztelt Képviselő asszony! Az ön állításaival szemben az az igazság, hogy a Gyurcsány és Bajnai–kormányok időszakában zártak be kisiskolákat. Mi viszont  kormányra kerülésünk után 300 millió forint értékben hirdettünk meg pályázatokat a kisiskolák újranyitásának támogatására.

– A szocialisták kormányzásának idején, 2002 és 2010 között – az összeolvadásokat nem tekintve – mintegy ezer óvodai és iskolai feladat–ellátási hely szűnt meg ténylegesen. Most a kormány az állam központi szakmai irányításával alakítja át a közoktatás rendszerét, és nem zár be intézményeket. Sőt – a korábbiakkal ellentétben – minimális igény megjelenése kötelezi az államot, hogy az oktatást, nevelést helyben megszervezze.

– Tisztelt Képviselő asszony! Nézzük tovább! Az ön állításaival szemben az az igazság, hogy a kormány ebben az évben másfél milliárd forinttal több pénzt utal erre a területre. Teszi annak ellenére, hogy ön és szocialista elvtársai a Gyurcsány– és Bajnai–kormányok idején brutális mértékben eladósították az országot: a Gyurcsány– és Bajnai–korszakban felvett hitelek törlesztőrészlete 2013–ban 4,8 milliárd euró, azaz közel 1370 milliárd forint. Ennyit kell a mi kormányunknak kifizetni az önök által felhalmozott adósságokra.

– Tisztelt Képviselő asszony! Az ön állításaival szemben az az igazság, hogy a kormány nem emeli a tanárok kötelező óraszámát. Az óraszámokat költségvetési okokból csak a Gyurcsány-, Bajnai-korszak alatt emelték. Jelenleg nem beszélhetünk óraszám–emelkedésről. A nemzeti köznevelési törvény a korábbi közoktatási törvény szerint adható 22–28 kötelező óra helyett 22–26 órában maximálja ezt a keretet. Az ön állításaival szemben az az igazság, hogy szeptemberben a pedagógus–életpályamodell bevezetésre kerül. Olyan pedagóguspolitikai reform születik meg, amelyre nem nyolc éve, hanem évtizedek óta vár a pedagógustársadalom.

– Tisztelt Képviselő asszony! Tehetséges fiatalokat kell pedagóguspályára vonzani. Nem találta fel a spanyolviaszt, ezzel a tanulsággal a magyar neveléstörténet, a kortárs nemzetközi gyakorlat éppúgy szolgál, mint ahogy a témában járatos valamennyi szakember is mindig egyetértett. A kérdés, hogy mivel vonzzuk oda őket. A mi elképzeléseink szerint egyetemi ösztöndíjakkal, amit be is fogunk vezetni, és azzal az egész életre szóló emelkedő életpályamodellel, amely hosszú távon biztosítja szakmai és anyagi előrehaladásukat.

– Tisztelt Képviselő asszony! Most, hogy egyenként végigvettük ezeket, egészen világossá vált, hogy ezek nem az ön csacsiságai, hanem – ahogy sokan mondanák – hatalmas szamárságok. A Gyurcsány- és Bajnai-korszak nem egy kormányzati és szocialista szereplője hosszú ideig ült vagy ül valamelyik 2002 és 2010 között elkövetett bűne miatt. Ez az üléspont pontosan árulkodik az önök álláspontjának igazságtartalmáról.

+

VADAI ÁGNES: – Képviselőtársaim! Halász „elmúltnyolcév” Jánostól nem is nagyon lehetett mást várni, mint ilyenfajta meglehetősen pimasz, lekezelő választ. De ez nem oldja meg azt a problémát, amivel egyébként a diákok, a tanárok és a szülők nap mint nap szembesülnek, hogy lényegében a magyar oktatási rendszer a közoktatástól a felsőoktatásig szétesett. És azért esett szét, mert önök szétrohasztották. Mert olyan elképzeléseik vannak, amelyek megvalósíthatatlanok. Lázálmokban él, államtitkár úr!

A képviselő nem, az Országgyűlés viszont az államtitkári választ 193 igen szavazattal, 70 nem ellenében, 1 tartózkodás kíséretében elfogadta.