„Wenn das Wörtlein "wenn" nicht wär',
Wär' mancher Bettler ein reicher Herr.!”

Kedvelt műfaj a Tisztelt Házban az interpelláció. Az ellenzék bőszen ostorozza a kormányt, a kabinet, s pártjaik jelesei pedig egyfolytában a múlt sötét árnyaira emlékeztetnek, a jelen reménykeltő lépéseivel, és az egyre fényesebb távoli jövővel kecsegtetnek. Madárnyelven szólva szabad megítélés kérdése, hogy ki a varjú és ki a fülemüle. Az viszont biztos: énekes madár mindkettő. A legutóbbi, a nyári szabadságot megelőző rendkívüli ülés asszóiból - zajoktól mentesen - szolidan és „stilizálva" tallózunk.

Úriszék a Kossuth téren?

STEINER PÁL (MSZP): – Államtitkár úr! A középkori úriszékhez hasonlóan jártak el az engedélyező hatóságok a több mint 10 milliárd forintba kerülő Kossuth téri beruházás során. A hatóságok egy nap alatt engedélyezték 78 fa és 448 négyzetméter cserje kivágását, ugyanakkor az emberek építési kérelmét sok esetben még 60 nap alatt sem intézik el.

– Mi is történt? Az Országgyűlés Hivatala 2012. február 23-án fakivágási engedélyezési kérelmet terjesztett elő a Belváros-Lipótváros Önkormányzata építési hatóságánál. Indokaként a Kossuth téren megvalósítandó régészeti feltárást jelölte meg. Ugyanezen a napon az Országgyűlés Hivatala - mint vagyonkezelő - a tulajdonosi hozzájárulását is megadta a fák és cserjék kivágására. Ugyanezen a napon a Közép-Duna-völgyi Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség is megállapította határozatában, hogy nem érintett az eljárásban, az ügyféli kört egyetlen ügyfél, az Országgyűlés Hivatala alkotja. Tehát a kérelmező egy személyben tulajdonos, fellebbezési joggal rendelkező ügyfél is, aki ezt követően, még, mindig ugyanazon napon, lemondott a fellebbezési jogáról.

– Államtitkár úr! Szabó Máté, az alapvető jogok biztosa jelentésében megállapítja: a vizsgált határozat több ponton aggályos és téves. Idézek a jelentésből: „A kivágás indokaként megjelölt régészeti feltárásra a mérlegeléskor nem volt engedély. Nem volt kertészeti helyreállítási terv, és nem vizsgálták a fák átültetésének lehetőségét, amely pedig feltétele az engedély kiadásának. A jegyzőnek az ügyféli kör megállapításával, illetve az értesítés mellőzésével kapcsolatos eljárása és döntése téves. Sérült az alaptörvényben deklarált nemzet közös örökségének megőrzésének, valamint a nemzeti vagyon kezelésének és védelmének kívánalma.” Kérdezem:

• Utasította-e az illetékes kormányhivatalt a megfelelő vizsgálatok lefolytatására?
• Elkezdődött-e a törvényben rögzített egyéb egyeztetési eljárás?
• Kik és milyen módon helyezték politikai nyomás alá a hatóságokat?
• A szoborlopás és fakivágás eltussolása helyett nem lenne-e célszerűbb megvizsgálni a közpénzek felhasználását, a keletkező megtakarítást pedig a mélyszegénységben élők támogatására fordítani?

+

RÉTVÁRI BENCE, közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Jól látjuk: ha a szocialisták lettek volna kormányon, akkor sem Millenáris, sem Nemzeti Színház, sem Művészetek Palotája, sem Mária Valéria híd nem épült volna, sőt, bő száz évvel ezelőtt, a Hősök terét sem építették volna meg Budapesten.  Miközben a képviselő úr ostorozza a Kossuth téri beruházást, ne felejtsük el, hogy önök voltak azok, akik 2005-ben közbeszerzést írtak ki a Kossuth tér felújítására. Volt benne csúnya vasrácsok lecserélése – hogy idézzem az önök államtitkárát az akkori Miniszterelnöki Hivatalból –, volt benne zászlórúdépítés, volt benne talapzatépítés, volt benne új utcabútor-beszerzés, és bár nem sikerült átépíteniük, mégis, tán ugyanaz volt a céljuk, mint nekünk most: szűnjön meg az ország egyik legnagyobb parkolójaként a város szívében üzemelni és helyette méltó főtere legyen Magyarországnak, a magyar alkotmányosságnak, a magyar közéletnek. Ehhez képest ön most mégis csak támadja ezt a beruházást.

– Képviselő úr! Ön is tudja, hogy van egy 2008-as kormányrendelet, amely a jegyző hatáskörébe helyezi a fás szárú növények kivágására vonatkozó engedélyeket, tehát teljesen törvényesen járt el a jegyző ebben az ügykörében. A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvény 107. § (2) bekezdése pedig a kormányhivatalhoz telepíti a fellebbezés elbírálását, így tehát eljáró hatóságként jogosult volt a kormányhivatal a fellebbezést elbírálni.

– Képviselő úr! A Magyar Országgyűlés Hivatalán kívül más ügyféli jogállású akár jogi személy, akár természetes személy, ahogy ön is mondta, nem volt ebben az eljárásban, ezért tudott ilyen gyorsan jogerősen befejeződni, nem pedig bármiféle nyomásgyakorlás miatt.

– Képviselő úr! Arról is szeretném röviden tájékoztatni, hogy a 2011. évi CXI. törvény 31. § (1) bekezdése alapján a Fővárosi Kormányhivatal az alapvető jogok biztosa véleményére reagálva, kiadott egy érdemi szakmai állásfoglalást, s e körlevelet megküldte a kormányhivatal ügyintézéssel foglalkozó munkatársai számára, tehát nem sérült a jogi eljárás ott sem.

– Képviselő úr! Lehet itt olcsó demagógiával elmondani, hogy a közemberek ügyeit is intézze ilyen gyorsan a kormányzat. Nos, azért hoztuk létre a kormányhivatalok rendszerét, azért hozzuk létre a járási rendszert, hogy pontosan az állampolgárok igényei is minél gyorsabb elbírálásra kerüljenek. Ön is itt volt a parlamentben pár héttel ezelőtt, amikor a  közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvény módosításával az ügyintézési határidejét 30 napról 21 napra lerövidítettük, bár, szolidan szólva, nem lelkesedtek érte. Úgy gondolom, hogy a szocialisták tekintetében igencsak vékony az a mezsgye, amin ilyesfajta beruházásokat bírálhatnak. Itt egy valódi igényről van szó, egy valódi beruházásról, amely meg is fog valósulni. Ehhez képest önök egy szükségtelen Kőröshegyi völgyhídra tudtak 43 milliárd forintot, egy soha nem látott, soha meg nem valósult, soha egyetlenegy kapavágást vagy téglarakást nem látott kormányzati negyedre pedig 9 milliárd forintot tudtak elkölteni.

+

STEINER PÁL: – Államtitkár úr! Ugyanolyan sunyi választ hallottunk, mint amilyen sunyi volt ez az eljárás! Önnek egy dolga lett volna: azt mondani, hogy bocsánatot kér, megnevezi a politikai felelősöket, és felkéri a belvárosi polgármestert, hogy menessze a törvénysértő jegyzőt. Ugyanis ha elolvasta volna - ha elolvasta volna! - az ombudsman jelentését, akkor pontosan tudná, hogy ez az eljárás törvénysértő volt, ezért kérte az illetékes kormányhivataltól, hogy intézkedjen. Mindhiába!

– Államtitkár úr! Ön itt ma hazudott az egész ország nyilvánossága előtt! Ezért követelem, hogy ezt a vizsgálatot indítsák meg! Követelem a kisemberek nevében is, akikkel féléveket szórakoznak, mert így önök a jogállamot szüntetik meg!

A képviselő nem, az Országgyűlés viszont az államtitkári választ 200 igen szavazattal, 30 nem ellenében, 27 tartózkodás mellett elfogadta. A Jobbik 1 nem (Balla Gergő), 1 igen (Murányi Levente) kivételével tartózkodott, az MSZP és az LMP és az elfüggetlenedett Gyurcsány-csapat pedig a várakozásnak megfelelően ellene voksolt. 

Vakságot fogadtak?

DÚRÓ DÓRA (Jobbik): – Államtitkár úr! A kormánytöbbség egyik intézkedése volt, hogy az iskoláztatási támogatás folyósítását 50 óra igazolatlan hiányzást követően felfüggesztik, azt várva ettől, hogy sikerül visszaszorítani a lógásokat. A statisztikák azt mutatják, hogy ezt elérték, hiszen míg 2009-ben több mint 44 ezer bejelentés érkezett a rendőrséghez, addig ugyanez az arány 2011-ben alig haladta meg a 8 ezret, aminek következtében fel kell függeszteni a támogatást. A Jobbik egyetért azzal a törekvéssel, hogy minél több gyereket az iskolai keretek közé kell terelni, hiszen a szegénységben, főként segélyből élő rétegek egyetlen felemelkedési lehetősége a tanulásban és a munkában rejlik, és sok esetben a családjukban sem azt látják, hogy a megélhetés forrása a munka lenne. A törekvés tehát támogatandó, azonban a végrehajtás és a statisztikák mögött rejlő valóság kevésbé tekinthető sikeresnek.

– Államtitkár úr! Akár a szocializmus kozmetikázott jelentéseihez is lehetne hasonlítani az adatokat, hiszen valójában sok helyen előfordul, hogy a pedagógusok a főként cigány családok fenyegetése miatt nem merik beírni a hiányzásokat. Több kelet-magyarországi pedagógus arra hívta fel a figyelmemet, hogy nem csak a lógásokat nem rögzítik, sok esetben buktatni sem mernek, és inkább paktumot kötnek a cigány gyerekekkel arról, hogy megadják nekik a kettest, ha nem zavarják a tanítást. A VIII. kerületi iskolalátogatásom alkalmával egy pedagógus pedig azt mondta, hogy náluk sem csökkent az igazolatlan hiányzások aránya, csak különféle kiskapukkal próbálkoznak, a helyi orvosok nyakára járnak a szülők, rokonok csoportosan, és igazolást követelnek a valójában egészséges gyereküknek, rosszabb esetben meg is fenyegetik az egészségügyi dolgozókat.

– Államtitkár úr! A Jobbik javaslata szerint a problémás, a normákat sorozatosan megsértő diákokat bentlakásos iskolában kellene nevelni, hiszen az ilyen intézményekben kevésbé tudnak élni ezzel a csalási lehetőséggel, és a család sem zaklatná a tanárokat, iskolaorvosokat. A köznevelési törvény a kollégiumi normatíva folyósításának idejét azonban a gyermek 10 éves korától teszi csak lehetővé a korábbi 3-mal szemben, így a jelenleg működő intézményeket is nehéz, szinte kilátástalan helyzetbe hozta. Kérdezem ezért:

• Hajlandók-e tudomást venni a valóságról, vagy csak a statisztikák által rózsaszínre festett világban élnek?
• Van-e bátorságuk a számok mögé nézni, vagy vakságot fogadtak?

+

HALÁSZ JÁNOS, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: – Tisztelt Képviselő asszony! Minden sikerrel kapcsolatban feltehető a kérdés, hogy miért nem nagyobb. Feltehető a kérdés, miért nem oldanak meg még több létező problémát. Miért nem fog a Nemzeti alaptanterv bevezetésétől másnap minden gyermek könyvet a kezébe, miért nem jelenik meg azonnal a tisztességes viselkedés az iskolákban az erkölcstanórák indulásakor? Nos, azért mert évtizedek pusztítását, csöndes és néha alig megfogható erózióját kell megállítanunk és visszafordítanunk.

– Képviselő asszony! Valóban, ma Magyarország egyik legnagyobb gondja a szegénységben élők, köztük a roma népesség helyzetének fokozatos romlása. A rendszerváltás óta most jött létre olyan összehangoltan és kifejezetten az emberi erőforrásokra koncentráló minisztérium, amelynek célja egységesen a szegénységellenes szakpolitikák stratégiai és programszintű működtetése. A megújult Emberi Erőforrások Minisztériumának kiemelt feladata a gyermekszegénység elleni küzdelem, a szegénység átörökítésével járó folyamatok megtörése.

– Képviselő asszony! A hátrányos és leghátrányosabb helyzetű gyermekek számára a kormány növelni fogja a tovább tanulási esélyeket, és megalapozza a munkaerő-piaci integrációjukat. Már csecsemőkorban „biztos kezdet gyermekházak” segítik a hátrányokkal induló kisgyermekeket és szüleiket. A kistérségek szakmai módszertani támogatásáról kiemelt program gondoskodik. A minél korábbi óvodáztatást segíti elő az integrált pedagógiai program, amely ösztönző támogatást nyújt a fenntartónak és a pedagógusnak. A hátrányos helyzetű tanulókat ebben ösztöndíj segíti. Megtörtént az Útravaló-ösztöndíjprogram felülvizsgálata, és a kizárólag szociális alapú támogatás helyett egy új, két pilléren álló programot indítottunk „Útravaló-MACIKA-ösztöndíjprogram” néven. A tavalyi évben indult iskolaháló-program olyan eredményes módszereket támogat, amelyeket azokban az iskolákban működtetnek sikerrel, ahol a leghátrányosabb csoportok aránya felülreprezentált. A roma fiatalok esélyeinek növelése érdekében a felsőoktatásban roma szakkollégiumi program indul, amelynek első lépése volt 2011-ben a négy helyszínen működését megkezdő keresztény-roma szakkollégiumok támogatása.

– Képviselő asszony! A nemzeti együttműködés kormánya a családok támogatásáról szóló törvényt valóban úgy módosította, hogy a 16. életévét betöltött, legalább 50 órát hiányzó tanulónál az iskoláztatási támogatás folyósítását a Kincstár nem felfüggeszti, hanem ténylegesen szünetelteti. Ha a 18. életévét be nem töltött, tanköteles gyermek legalább 10 kötelező tanórai foglalkozást mulaszt igazolatlanul, akkor a közoktatási intézmény igazgatójának jelzése alapján a gyámhatóság figyelmezteti a családot arra, hogy 50 kötelező tanórai foglalkozás elmulasztása esetén az iskoláztatási támogatás felfüggesztésére kerül sor. Köszönöm elismerő szavait, ezekkel az intézkedésekkel valóban sikerült az igazolatlan hiányzásokat visszaszorítani. Az iskola kétségtelenül az egyik legfontosabb felzárkóztatási terep, eszköz, lehetőség, és ezeknek az intézkedéseknek a hatása a vártnál is nagyobb és megkérdőjelezhetetlen.

– Képviselő asszony! Az önök által szorgalmazott „bentlakásos iskolák”,  a gyermekek intézetbe zárása nem oldaná meg, csupán áthatatlanná tenné a kívülállók számára a problémát, az érintett társadalmi csoportnak sem szolgálná a fejlődését. Tudományos kutatások támasztják alá, hogy az édesanyjuk által gondozott gyermekek egyenletesen fejlődnek, még akkor is, ha az anya egyébként feszült és kedvezőtlen élethelyzetben van. Az anya nélkül felnőtt gyerekek fejlődésükben elakadnak, súlyosan visszaesnek.

+

DÚRÓ DÓRA: - Államtitkár úr! Én egy konkrét intézkedésükről kérdeztem, illetve annak végrehajtásáról. A kormánynak az a dolga, hogy az intézkedéseket hatékonyan hajtsa végre. Önök állandóan a statisztikákra hivatkoznak, ha viszont mögé néznének, rájönnének, hogy nem hatékony a végrehajtás. Hiába hoztak egy pozitív és a Jobbik által is támogatott szabályozást, a végrehajtást nem tudják megoldani, hiszen a valóság egészen más, mint amit a statisztikák mutatnak.

– Államtitkár úr! Az iskolai hiányzás a Jobbik szerint sem szegénység kérdése. Nagyon sok tisztességes, szegény családnak van olyan gyermeke, ahol nem merül fel ez a probléma. Tehát a válaszának az a része, ami erre vonatkozott, nem ide tartozik. Úgy gondolom, nem szabad, hogy Magyarország továbbra is a kiskapuk országa maradjon. Az ön válasza azonban ezt vetíti előre!

A képviselő nem, az Országgyűlés viszont az államtitkári választ 205 igen szavazattal, 3 tartózkodás mellett elfogadta. Meglepetésre az LMP jelenlévői igennel voksoltak, a másik két ellenzéki párt, hűen a hagyományokhoz,  nem okozott csalódást: az államtitkári választ elutasították. 

Mire számíthatnak a közszféra munkavállalói, kiket és hogyan érint a kényszernyugdíjazás?

KARÁCSONY GERGELY (LMP): – Államtitkár úr! Matolcsy György a leszakadást fokozó jövő évi költségvetés sarokszámainak ismertetésekor beszámolt egy sokatmondó 20 milliárdos tételről. Ez a tétel abból származik, hogy 2013-ban a közszférában dolgozók közül azokat, akik elérték a 62 éves korhatárt, nemes egyszerűséggel elküldik a munkahelyükről. Ez a közszféra állományának további csökkentését jelenti, becslések szerint mintegy 30 ezres létszámban. Nem sokkal később a kormányszóvivőnek kellett megmagyaráznia a miniszter úr kijelentéseit, miszerint még hátravannak azok az egyeztetések, amelyek majd rögzítik, hogy a kényszernyugdíjazás a közszféra területeit hogyan érinti. Ezek után Szócska Miklós államtitkár sietve kijelentette, hogy az egészségügyben uralkodó krízishelyzet miatt eleve nem is alkalmazható a kényszernyugdíjazás, hiszen az ágazat így is a működésképtelenség szélén táncol a szakemberhiány miatt. A tapasztalt és felkészült orvosok, ápolók akár csak kisebb részének elbocsátása végképp padlóra küldené az egészségügyet.  Hoffmann Rózsa államtitkár asszony viszont sokkal homályosabban fogalmazott. Úgy nyilatkozott, hogy bár nem várható általános nyugdíjazás az oktatás területén, de azért nagyarányú nyugdíjba küldésre számítani kell. A tervek szerint az elbocsátott pedagógusok helyére nem is vesznek fel újakat, így a becslések szerint több ezer pedagógus hiányozhat majd a rendszerből, ami a pedagógus-szakszervezet szerint is érezhető gondokat okozhat a közoktatásban, a természettudományos területen már most is súlyos létszámhiány mutatkozik.

– Államtitkár úr! Az önkormányzatokban dolgozók eleve elbocsátásokra számíthatnak a közigazgatási reform miatt, és még erre jön rá a kényszernyugdíjazás. Leszögezhetjük: nem igaz az az állítás, miszerint demográfiai okok miatt indokolt a pedagógusok elbocsátása! Nem véletlen, hogy a felsőoktatás kapcsán már Hoffmann Rózsa is lefejezésről beszél, ha megvalósul Matolcsy György legújabb ötlete.

– Államtitkár úr! A Fidesz tehát, úgy látszik, megválaszolta a saját, nemzetinek nevezett álkonzultációjának egyik kérdését, hiába beszélt a katasztrofális foglalkoztatási helyzet javításának fontosságáról. Látható ugyanis: nem cél, hogy az idősebb dolgozók a munka világában maradjanak, ehelyett egyszerűen el akarják küldeni őket.  De, itt nemcsak a foglalkoztatási célokról van szó, hanem az értékteremtő munka ellehetetlenítéséről is. A kormányzati elvonásokkal a válságos helyzetben lévő közszférára újabb elbocsátási hullámot zúdítanak, ez pedig nem jelent mást, mint hogy a szolgáltatások minősége elkerülhetetlenül tovább romlik. Kérdéseim tehát:

• Mire számíthatnak a közszféra munkavállalói?
• Milyen egyéb területeket érhet még lefejezés?
• Adnak-e felkészülési időt az intézkedés előtt?
• Megkezdték-e már a tárgyalásokat, lehet-e már tudni, hogy miként vezénylik le a kényszernyugdíjazásokat?

+

RÉTVÁRI BENCE, közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Sosem szabad elfelejtenünk ilyen kérdéseknél, hogy mi, akik itt a kormányzatban dolgozunk, más emberek pénzét költjük. Nem arról döntünk, hogy a saját pénzünkből valakinek a státusát fenntartjuk-e vagy sem, hanem arról, hogy az emberek munkájából befizetett adóforintokból olyan emberek munkáját finanszírozzuk-e, akik mindenki számára hasznosak, vagy olyan emberekét, akik bár valóban lehet, hogy nehéz szociális helyzetben lennének e nélkül a munka nélkül, de az állam számára az a munka, amit ott és akkor végeznek, nem szükséges. Igen, az egyéni szociális helyzetükre is figyelemmel kell lenni, de ugyanakkor a takarékos állami gazdálkodásra is.

– Képviselő úr! Nyilvánvalóan az emberek szociális helyzetére is figyelemmel kell lenni, de ugyanakkor a takarékos állami gazdálkodásra is helyzetére is ekintettel kell lenni.  Nem véletlen tehát, hogy 55 év felettieket július 1-je óta, a munkatörvénykönny új változata alapján fokozott védelem illeti meg. Éppen ezért gondolkozunk ilyen reformokban. Ennek az egyik része a védett kor intézménye, illetőleg a nyugdíjak garantálása azok részére, akik már betöltötték az öregségi általános nyugdíjkorhatárt. A jogszabály ma is úgy fogalmaz, ezen nem is változtattunk semmit, hogy alapvetően mindenkit fel kell menteni, amikor eléri a 62 éves kort, de amennyiben kérik, és az intézmény érdeke is ezt kívánja, pár évre meghosszabbítható a szolgálati vagy közszolgálati viszony.

– Képviselő úr! Hosszadalmas döntéshozatalok előtt állunk. Amikről ön valamelyest már tényként beszélt, azok messze nem tények, hanem pusztán tervek, amelyeket mi a különböző ágazati szervezetekkel ismertettünk. Az Országos Közszolgálati Érdekegyeztető Tanács az a fórum, ahol magas szintű állami vezetők hozták a szakszervezeti vezetők és más ágazati képviselők tudomására, hogy milyen tervek vannak a 62 évet betöltött köztisztviselőkkel, kormánytisztviselőkkel, közalkalmazottakkal kapcsolatban. Nyilvánvalóan ez nem egy homogén terület, hiszen teljesen más a központi közigazgatásban, egy orvos, egy tanár helyzete, és mi sem akarunk abszurd helyzeteket teremteni. Nem veszélyeztethetjük sem az egészségügyi ellátás működőképességét, sem más területek működőképességét..

– Képviselő úr! Mi olyan ésszerű megoldást szeretnénk, amely specifikus, figyelemmel van az egyes részterületekre. Ezért is nem hamarkodtuk el a döntéshozatalt. Fontosnak tartjuk, hogy pontosan, jól informáltak legyenek a munkavállalók, és közösen tudjunk az egyes részterületekre is kiterjedő kivételekkel megtűzdelt döntéseket hozni. Általánosságban, azért le kell szögeznem: a 62 éves kort mint általános öregségi nyugdíjba vonulási időpontot - ugye, ez fokozatosan kitolódik 65-re - bevezető szabályozás sehol sem veszélyeztetheti a működőképességet, az ésszerű működést. De mint mondtam, az egyeztetési fázisban vagyunk, a döntés jóval későbbre várható.

+

KARÁCSONY GERGELY: – Államtitkár úr, ön a mellébeszélés nagy mestere, (Rétvári Bence: Köszönöm!).Ma igazán kiválóan teljesítette a feladatát, talán az egyéni csúcsát is megdöntötte. Végül is semmit nem sikerült válaszolni azokra a kérdésekre, amiket föltettem, és amik, sok százezer magyar közalkalmazottat mindenképpen érintenek. De hadd tegyek néhány javaslatot! Az egyik az, hogy ha takarékoskodni akarnak, akkor jobban nézzék meg, milyen vállalatokat bíznak meg közbeszerzésekkel, mert a Közgép-csoport tavalyi osztaléka nagyjából az az összeg, amit meg lehetne itt spórolni. A másik javaslatom pedig az, hogy ha már van kötelező nyugdíjazás, akkor kezdjék  a kormánytagokon! Itt van például Pintér Sándor belügyminiszter úr, azt gondolom, hogy ő mindannyiunk megelégedésére tölthetné a nyugdíjas éveit, vagy mondjuk, Naszvadi György, a költségvetésért felelős államtitkár szintén, jobb lenne, ha nyugdíjba vonulna. De azt sem feledjük: ha Matolcsy György miniszter, akinek egyébként, mint tudjuk, számos kiváló ötlete van az asztalfiókjában, ha bejelent valamit, akkor azért az súlyos fenyegetés.

A képviselő nem, az Országgyűlés viszont az államtitkári választ 205 igen szavazattal, 64 nem  ellenében, tartózkodás nélkül elfogadta. Az ellenzéki pártok összefogva egységesen ellene voksoltak.

Mit tesz a kormány a zsebszerződések felszámolása érdekében?

NAGY ISTVÁN (Fidesz): – Államtitkár úr! Az Európai Unióhoz 2004 után csatlakozott országok esetében a külföldi természetes és jogi személyek földvásárlási jogát mindaddig felfüggesztették, amíg az új tagállamok nem készültek fel a közös piac által támasztott körülményekhez. A derogáció több új tagállamban 2011-ben megszűnt, ám hazánknak és pár másik tagállamnak sikerült bizonyítania, hogy a moratórium feloldása rendszerszintű zavarokat okozhat a mezőgazdaságban, így külföldi állampolgárok egészen 2014. május 1-jéig nem vásárolhatnak hivatalosan magyar földterületet. Ennek, illetve ezzel párhuzamosan a földárak növekedésének hatására, a moratórium lejártának idejéhez közeledve jelentek meg hazánkban az úgynevezett zsebszerződések. A zsebszerződés azt jelenti, hogy a termőföld tulajdonjogához a háttérben egyfajta jövőbeni birtoklási levéllel olyan személyek jutnak, akiknek a szerzőképességük kizárt, vagy a szerzés meghaladja a területmértéket, illetve az aranykorona-értéket. Ugyanakkor hosszú ideig a zsebszerződés nem jelentett jogi kategóriát.

– Államtitkár úr! Mélységesen egyetértek azzal, hogy az elfogadott új büntető törvénykönyvben szerepel a termőföld jogellenes megszerzésének tényállása. A helyzet tisztázása érdekében elengedhetetlen a jogtalan szerződések kiszűrése és szankcionálása. A spekulatív tőke nemcsak az élelmiszer-, de a földpiacon is megjelent, Magyarországon pedig a földárak - bár az elmúlt időszakban emelkedtek -, még így is jócskán elmaradnak a nyugat-európaiaktól, ráadásul óriási termelési tartalékok is vannak még benne. Egyes vélemények szerint zsebszerződéseken keresztül a Dunántúlon mintegy egymillió hektár termőföld lehet külföldi, főleg osztrák gazdák birtokában, ugyanakkor az osztrákok szerint ez a szám nagyságrendekkel kisebb, csak 160 ezer hektár lehet.

– Államtitkár úr! Magyarország önbecsüléssel és önérzettel rendelkező jogállam, amely elvárja, hogy jogszabályait minden vele kapcsolatba kerülő hazai és külföldi személy, szervezet és más államok is tiszteletben tartsák. Ez különösen igaz az esetekben, amikor jövője, létezése függ e jogkövető magatartástól. Tudomásul kell vennünk, hogy stratégiai értékünk forog kockán. Az utolsó pillanatban vagyunk, az előttünk álló két év évtizedekre, sőt akár évszázadokra is meghatározhatja és eldöntheti a magyar vidék, és ezzel Magyarország sorsát. A földkérdés nemzeti ügy, ezért örömteli lenne, ha sikerülne konszenzust teremteni ebben a kérdésben. Kérdezem:

• Mit tesz a kormány a zsebszerződések felszámolása ügyében?
• Mennyire lesz hatékony az új szabályozás?
• Hányan ismerik el, hogy zsebszerződést kötöttek, valamint az osztrák vagy a magyar számítás áll-e a közelebb a valósághoz az illegális földhasználatot illetően?

+

BUDAI GYULA, vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Valóban 2014. május 1-je a moratórium lejártának határideje, és ez az az időpont, ameddig mindent meg kell tennünk, és meg is fogunk tenni annak érdekében, hogy külföldiek jogellenesen ne tudjanak termőföldet szerezni Magyarországon. Ennek az első nagyon fontos lépése az volt, hogy a kormány március végén felállított egy tárcaközi bizottságot, amelynek az a dolga, hogy megalkossa és a parlament elé terjessze azokat a jogszabályokat, amelyekkel ezt meg fogjuk tudni akadályozni. Ennek a munkának az egyik nagyon fontos lépése az új büntető törvénykönyv, amely önálló törvényi tényállásként rögzíti a zsebszerződésekkel kapcsolatos megítélést, és nagyon súlyos, egytől öt évig terjedő szabadságvesztéssel, börtönnel fenyegeti azokat a személyeket - eladó, vevő, közjegyző, ügyvéd -, akik ilyen jellegű szerződésekben részt vesznek. Nagyon fontos az új földtörvénynek az a rendelkezése is, amely az úgynevezett előzetes hatósági engedélyezés jogcímével igyekszik azokat az átruházásokat kiszűrni, amelyek az ilyen jellegű szerződésekre vonatkoznak, vagyis a tiltott átruházások hatósági hozzájárulások nélkül nem jöhetnek létre. Fontos szerepet szánunk ebben a küzdelemben az ügyészségnek. Szeretnénk, ha közérdekből az ügyészség keresetet indíthatna az ilyen jellegű szerződésekkel kapcsolatban.

– Képviselő úr! Megvannak azok az adminisztratív eszközök is, amelyekkel már felvettük a harcot a zsebszerződések ellen. Példaként említeném az Őrségi Nemzeti Parkban azt a kisajátítási döntésünket, amely alapján a kormány 450 millió forintot biztosított a nemzeti parknak, hogy a jogellenesen megszerzett védett területeket a nemzeti park ki tudja sajátítani. Ez közel 700 hektár területet érint. A kormány újabb döntése alapján ebben az évben további 600 millió forintot biztosít, hogy az ilyen kisajátításokat a nemzeti parkok területén tovább tudjuk folytatni. Nagyon fontos a tárcaközi bizottságnak az a döntése is  amely alapján négy megyei földhivatalban - Győr-Sopron megyében, Vas, Zala és Somogy megyében - átfogó vizsgálat indult, a  bejegyzett jelzálogjog, földhasználói jog és haszonélvezet tekintetében. Az összes ilyen szerződést át fogjuk tekinteni, a gyanús szerződéseket pedig a Legfőbb Ügyészségnek fogjuk átadni. Azt követően pedig miután ebben a négy megyében ezeket a szerződéseket áttekintettük, a vizsgálatokat ki fogjuk terjeszteni az ország további megyéire is.

– Képviselő úr! Ez az intézkedéscsomag, amelyet most önnek felvázoltam, mindenképpen azt biztosítja és azt garantálja, hogy 2014. május 1-jéig minden olyan jogellenes szerződéssel szemben fel fogunk lépni, amely azt eredményezné, hogy külföldiek Magyarországon jogellenesen szerezzék meg termőföld tulajdonjogát. És hogy mekkora terület van a külföldiek kezében? Folyik egy számháború ebben a kérdésben. Azt gondolom, hogy ha a földhivatalokban átnéztük a szerződéseket, akkor fogjuk tudni megmondani. Azt gondolom, hogy az 1 millió hektár eltúlzott. 500 ezer és 1 millió hektár közötti az a terület, amely ilyen módon kerülhetett át külföldiek tulajdonába.

+

NAGY ISTVÁN: – Államtitkár úr! A földkérdés valóban nemzeti ügy, és ezért tényleg örömteli lenne, ha sikerülne konszenzust teremteni ebben a kérdésben, már csak azért is, mert valóban a jövőnkről van szó. Örömteli hallani azt, hogy felállt ez a bizottság, hogy tényleg végzi a dolgát, és még örömtelibb az, hogy kellő összeg is áll rendelkezésre ahhoz, hogy a zsebszerződésekből ki lehessen szállni, tehát fel lehessen kínálni a gazdáknak.

– Államtitkár Úr! Engedje meg, hogy pont a konszenzusteremtés és a sok kérdés eloszlatása érdekében meghívjam Mosonmagyaróvárra a szaktárca képviselőit, az ellenzék képviselőit, a kormánypártiakat, a gazdákat Magyarországról és Ausztriából egyaránt, hogy megbeszéljük közösen, hogy mi vár azokra, akik nem akarják megszüntetni a zsebszerződéseket, és mi az a jövő, amellyel Magyarország az új földtörvénnyel és a zsebszerződésekkel kapcsolatos álláspontját jellemzi. Erre hívom és várom mindnyájuk megtisztelő jelenlétét! Köszönöm megtisztelő válaszát, elfogadom.