Kedvelt műfaj a Tisztelt Házban az interpelláció. Az ellenzék bőszen ostorozza a kormányt, a kabinet, s pártjaik jelesei pedig egyfolytában a múlt sötét árnyaira emlékeztetnek, a jelen reménykeltő lépéseivel, és az egyre fényesebb távoli jövővel kecsegtetnek. Madárnyelven szólva szabad megítélés kérdése, hogy ki a varjú és ki a fülemüle. Az viszont biztos: énekes madár mindkettő. A legutóbbi asszóikból -  zajoktól mentesen - szolidan és „stilizálva" tallózunk.

Elszállt a volt malévesek járandósága?

SIMON GÁBOR (MSZP): – Államtitkár úr! A Malév csődjével számtalan közvetlen összeköttetéstől esett el Budapest. A budapesti központ elosztó szerepét Bécs vette át. A Malév több mint másfél millió átszálló utasa immáron Bécsen és Prágán keresztül közlekedik. A repülőtér gazdasági és idegenforgalmi szerepét elvesztette, jelentős csapást mérve az amúgy is bajban levő gazdasági szférára.

– Államtitkár úr! A szakszervezetek megunták a további hitegetést. Demonstrációt kezdtek szervezni a 66 évet megélt nemzeti légitársaság felszámolása körüli botrány miatt. Több volt maléves dolgozó is megerősítette, hogy a mai napig nem kapták meg a felmondási időre járó bérüket, illetve a végkielégítésüket. A végkielégítés jogosságát ugyan a tulajdonos elismerte, de az elbocsátott dolgozók egyelőre semmilyen értesítést nem kaptak sem az összegről, sem a kifizetés időpontjáról. A volt malévesek attól tartanak, hogy erre valójában nincs is fedezet.

– Államtitkár úr! Több mint százmilliárd forintos bevételkiesést okozott már eddig is a Malév-leállás. A napokban megjelent az a hír is, hogy a Budapest Airport bezárja az 1-es terminált. A Malév összeomlása nyomán keletkezett forgalomveszteség, a vállalat adóterheinek további növekedése miatt a repülőtér üzemeltetője számára nem maradt más lehetőség, mint az üzemeltetési költségeit a két utasforgalmi terület összevonásával csökkenteni.

• Meddig tartható fenn ez az állapot?
• Mikor avatkozik be végre az állam, és csinál rendet, hogy a veszteségek ne nőjenek tovább?
• Mit tesz a kormány annak érdekében, hogy a most utcára kerülő munkavállalók megkapják az összes járandóságukat, és hogy a lehető leggyorsabban el tudjanak helyezkedni?

+

FÓNAGY JÁNOS, nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! A repülőteret nem mi adtuk el, hanem önök. Nem mi hagytuk magára a Malévet, hanem önök. Nem mi söpörtük be a szőnyeg alá azt a mintegy százmilliárd forintot, amit az Európai Unió most lever a magyar gazdaságon, hanem önök. Ennek következtében úgy gondolom, hogy az erkölcsi és a politikai felelősség ezért az egyébként nagyon sajnálatos történésért nem a miénk, hanem az önöké.

– Ami a Bérgarancia Alapot illeti: szabályait nem mi állapítottuk meg, hanem önök, ezért ne rajtunk kérjék számon, hanem szíveskedjenek a tükörbe nézni. 2012. január és február tekintetében teljes mértékben és rendben megkapták a Malév dolgozói a juttatásukat. Ami a tényeket illeti: a bérgarancia-támogatás iránti kérelmével kapcsolatos döntés, április 24-én megszületett, az igényelt teljes összeg átutalása április 26-án megtörtént, a márciusi járandóságok kifizetése április 27-én megkezdődött.

– Május 11-én a Malév felszámolója ismét benyújtotta kérelmét a 2012. május 5-ei bérfizetési napot figyelembe véve, az áprilisi és az időközben esedékessé vált felmondási időre vonatkozó átlagkereset végkielégítés és szabadság megváltására. A felszámoló tájékoztatása szerint hasonló időpontban várható a következő hónapokban is az átutalás a Bérgarancia Alap maximumának mértékéig. A bérgarancia összege személyenként maximálisan bruttó 1 millió 13 ezer forint. A felszámoló számítása szerint az áprilisban még esedékes bérek kifizetése után a munkaviszony megszüntetésével kapcsolatos járandóságok fedezetére a Bérgarancia Alapban mintegy 500 millió forint áll rendelkezésre.

– Képviselő úr! A Malév működésének beszüntetéséhez kapcsolódó csoportos létszámleépítések ügyét megkülönböztetetten kezeli a kormány, ezért a munkaügyi központban közvetlenül koordinálják az ezzel kapcsolatos intézkedéseket. Ezek szolgáltatásokat jelentenek, elhelyezkedést segítő intézkedéseket. A mielőbbi munkába helyezés érdekében pedig az összes pályázati lehetőség rendelkezésre áll.

+

SIMON GÁBOR: – Államtitkár úr! Válaszadásának az eleje nem volt méltó önhöz. Az a taps, itt, ebben a teremben biztosan sokat ér önnek, de ezen a termen kívül ezt a tapsot ön már nem fogja megkapni. Ami az egyenlegre vonatkozik, vegyünk hozzá néhány dolgot: idegenforgalmi és turisztikai veszteségek százmilliárd bevételkiesés, regionális szerep elvesztése a légi közlekedés terén, 2600 Malév-dolgozó elbocsátása, hitegetése a dolgozóknak, állás helyett, életvezetési tanácsadás. Tudja, a XVIII. kerületben szerveztek álláskeresési fórumot az elbocsátott dolgozóknak, és életvezetési tanácsokat adtak nekik.

– Államtitkár Úr! Két év múlva, a kormányváltást követően, segítség helyett bizonyára ön sem életvezetési tanácsokat szeretne kapni. Tessék megoldani ezt a kérdést! Tessék kifizetni a Malév-dolgozók pénzét!

A képviselő nem, az Országgyűlés 201 igen szavazattal, 79 nem ellenében, tartózkodás nélkül az államtitkári választ elfogadta.

Mikor kívánják az egészségügyi pályához kötött feladatok ellátóinak munkáját beárazni, hogy reálisan tükrözze
a képzettség megszerzésére tett erőfeszítéseiket, a munkájuk iránti keresletet, a munkájukkal járó felelősséget,
a fizikai és pszichikai megterhelést, hogy fedezze munkaerejük újrateremtésének költségeit?

GYENES GÉZA (Jobbik): – Államtitkár úr! Kormányuknak két évre és több ezer, többek között a magyar adófizetők pénzén kiképzett egészségügyi dolgozónak az elvesztésére, az egyes szakterületek aktív orvosi és szakdolgozói állományának és utánpótlásának megtizedelődésére volt szüksége ahhoz, hogy belássa: a romokban heverő egészségügy - az önök szóhasználatával élve - megmentése nem történhet meg az egészségügyben dolgozók egzisztenciális helyzetének javítása, az egészségügy bérviszonyainak rendezése nélkül.

Nem alábecsülve a bérnövelés érdekében kissé remegő lábbal tett első lépéseiket, nem fitymálva annak mértékét, nem téve újra szemrehányást az orvosok és szakdolgozók egy részének a bérrendezésből való kihagyása miatt, nem megkérdőjelezve a bérrendezés megnevezett forrásait, nem kritizálva az érdekképviseletekkel folytatott  egyeztetések módszertanát, csupán csak a következőket kívánom megkérdezni:

• Mikor és milyen körre kiterjedően tervezik megtenni a bérrendezés következő lépéseit?
• Tervezhetőséget biztosító életpályamodellben gondolkodnak netán?
• Vagy csak az önök bölcs belátásán múló eseti akciókkal kívánják meglepni az érdekelteket?

+

HALÁSZ JÁNOS, Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: – Képviselő úr! A nemzeti együttműködés kormánya kiemelten fontosnak tartja az egészségügyben dolgozók helyzetét. Méltányoljuk a pályán lévők és pályán maradók szakmai tudását és felelősségét. Figyelembe vesszük fizikai és pszichikai erőfeszítéseket, amelyeket az emberek egészségének megőrzéséért, megtartásáért és helyreállításáért mozgósítanak.

– A problémák, amelyekkel az egészségügy szembesül, amelyeket kénytelenek vagyunk kezelni, és amelyek megoldására célirányosan törekszünk, lépésenként építkező, szakmai konzultáción alapuló folyamat. Sajnos el kell azonban mondani azt, hogy milyen csőd közeli, lerobbant állapotban vettük át az egészségügyi rendszert. Hosszú várólisták, kiszámíthatatlan betegutak, óriási adósságállomány - ez csak néhány azokból a problémákból, amelyekkel szembesülnünk kellett. Emlékeztetnék, hogy a Gyurcsány-korszakkal szemben a nemzeti együttműködés kormánya tavaly év végén 27 milliárd forint támogatást juttatott a kórházaknak a lejárt szállítói tartozások csökkentésére. Az is tény, hogy a Gyurcsány-korszakkal szemben mi az elmúlt tíz év legnagyobb bérrendezését hajtjuk végre. Tudjuk, hogy orvosaink és szakdolgozóink pályán és itthon tartásának egyik legfontosabb tényezője az anyagi helyzetük javítása. Lehetőségeinkhez mérten a legtöbbet igyekszünk megtenni azért, hogy azt kedvezőbb irányba befolyásoljuk.

– A tavalyi év folyamán már számos intézkedést tettünk a bérhelyzet javítása, valamint a migráció megállítása érdekében. Így például biztosítottuk a rezidensképzésbe történő folyamatos belépést, a rezidensek költségtérítését; elindítottuk a különböző rezidens-ösztöndíjprogramokat; kidolgoztuk az orvosok és szakdolgozók kötelező továbbképzésének támogatását 2012-től. Tavaly év végén 3,4 milliárd forint értékben kapott 42 ezer, frontvonalban dolgozó egészségügyi alkalmazott többletpénzt. Egyszeri juttatásként bruttó 21 672, illetve 90 ezer forintot kaptak a tavaly befolyt népegészségügyi termékadóból.

– Képviselő úr! Idén a kormány az egészségügyi ágazat egyes foglalkoztatottjai 2012. évi bérfejlesztésének lehetséges irányairól szóló kormányhatározatában fogadta el a jelenleg rendelkezésre álló 30,5 milliárd forintos állami forrás felosztására vonatkozó javaslatát. A bérfejlesztés a betegellátásban dolgozó mintegy 17 ezer orvost, 71 500 egészségügyi szakdolgozót, továbbá körülbelül 14 500 egyéb felsőfokú végzettséggel rendelkezőt érint. Fontos hangsúlyozni, hogy ez a fizetésemelés beépül az egészségügyi ágazati bértáblába, garantálva ezáltal az emelt összegű illetményt. Emlékeztetnék, hogy még a felmondóleveleket letétbe helyező rezidenselnök, Papp Magor is az elmúlt évtized legjelentősebb kormányzati intézkedésének nevezte az egészségügyben a béremelést.

– Képviselő úr! Tárcánk mindent megtesz azért, hogy a kormány által támogatott Semmelweis-tervben szereplő humánerőforrás-megtartást és -fejlesztést szolgáló elképzelések megvalósuljanak. Tisztában vagyunk azonban azzal is, hogy a jelenlegi béremelés csak az első lépése az egészségügyi dolgozók méltó bérezését szolgáló ágazati célkitűzésnek. Tervezzük, hogy a béremelést a jövőben valamennyi egészségügyi dolgozóra kiterjesztjük, azonban az erre vonatkozó forrásteremtést megalapozó egyeztetések még folyamatban vannak. A jelenlegi pénzügyi lehetőségek között elsődlegesen azon dolgozók helyzetét kívántuk javítani, akik közvetlenül a betegellátásból veszik ki részüket, illetve akik a migráció szempontjából a leginkább érintettek. Bízom benne, hogy a bérrendezés megkezdése üzenetértékű az egészségügyi dolgozók részére. Remélem, hogy intézkedéseink hatása egyértelműen jelzi nekik, hogy a kormányzat megbecsüli és elismeri az orvosok és ápolók munkáját, és a továbbiakban is számít áldozatos tevékenységükre.

+

GYENES GÉZA: – Államtitkár úr! Az eddigi intézkedések, és ebben egyetértünk, valóban nem elegendőek, tovább kellene fejleszteni őket, és tovább kellene lépni. Úgy gondolom, állandóan arra hivatkozni, hogy az anyagi lehetőségek most, ebben a pillanatban mit nem engednek meg, túl kevés. Úgy gondolom, hogy olyan távlatos elképzeléseket és olyan ígéreteket – persze nem csak ígéreteket – kellene tenni, amiket végre is tudnak hajtani.

A válaszát csak abban az esetben tudtam volna elfogadni, ha azt válaszolja őszintén, hogy a kormányzat egyáltalán nem tervezi az egészségügyi dolgozók bérének javítását.

A képviselő nem, az Országgyűlés 198 igen szavazattal, 76 nem ellenében, tartózkodás nélkül az államtitkári választ elfogadta.

Mit kíván tenni a belügyminiszter úr, hogy ne lehessen rabszolga módon dolgoztatni
a Start-közmunkásokat a helyi Döbrögik kénye-kedvére?

SZÉL BERNADETT (LMP): – Államtitkár úr! Múlt héten Pusztaottlakán jártam. Hiteles forrásból megtudhattam, hogy miként dolgoztatják rabszolga módon, emberhez méltatlan módon a közmunkásokat. A helyiek elmondása szerint súlyosan beteg, egészségkárosodott és emiatt útkarbantartásra felvett közmunkások robotolnak a pusztaottlakai földeken. Krónikus magas vérnyomásban, gerincsérvben szenvedő emberek végeznek hajolással, fizikai megterheléssel járó munkákat a túlhevült fóliasátrakban. Ha nem bírják, jön a fenyegetés: aki kilép, segélyt sem fog kapni.

– Bár a kormány a szervezés diadalaként könyvelte el azt, hogy a közmunkások jellemzően nem mennek táppénzre, ez azért van, mert az üzemorvosok nemes egyszerűséggel nem írják ki az embereket táppénzre. Úgynevezett lábadozásra teszik őket, ami azt jelenti, hogy otthon maradhatnak, amíg jobban nem lesznek, de amint jobban vannak, visszamennek dolgozni, és amíg lejár a szerződés, ezeket a napokat ingyen és bérmentve ledolgoztatják velük.

– Államtitkár úr! Információim szerint, ha nagy a hideg, akkor nem tudnak melegedőbe menni, ha meg hőség van, nincs ivóvíz. Mintegy ötven-hatvan munkás használ egyetlen takarítatlan pottyantós budit. Kezet sem tudnak mosni, tiszta ivóvízzel való ellátás híján a vegyszerezéshez használt öntözőrendszerből fogyasztanak vizet a kitikkadt munkások. Hiányos a védőfelszerelésük is, ha van egyáltalán. A kézi trágyázáshoz, vagyis a tyúkürüléknek kézzel a palántákra történő szórásához sem kapnak védőkesztyűt. Ahogy az egyik munkás, a családja, a gyermeke érdekében mindenre hajlandó édesapa fogalmazott: „nyomorúságos helyzetben vagyunk, és ezt gyalázatos módon kihasználják”.

– Államtitkár úr! Nem hunyhatunk szemet afelett, hogy az önök kormányzása alatt a polgármesterek, akik sok esetben országgyűlési képviselők is, élet és halál urai lettek a kiskirályságukként kezelt településeken, helyi oligarchákká váltak. Ők dönthetik el, hogy kit vesznek fel a közmunkaprogramba, ők dönthetik el, hogy kit fognak elbocsátani  hatalmukban áll ezeket az embereket megfosztani mindentől.

• Erre a közmunkaprogramra büszkék önök?
• Mikor kívánnak intézkedni, hogy ez másképpen legyen?

+

TÁLLAI ANDRÁS, belügyminisztériumi államtitkár: – Képviselő asszony! Ön is tudja, hogy a Fidesz-KDNP-kormány új közfoglalkoztatási rendszert dolgozott ki, alakított ki, és megkezdte annak a végrehajtását, bevezetését. Ennek a rendszernek három célja és lényege van. Az egyik maga az értékteremtés, hiszen az eddigi közfoglalkoztatási munkában sajnos nem sok értéket hoztak létre a közfoglalkoztatottak. Ki kell használni az önkormányzatok egyedi adottságait, mezőgazdasági lehetőségeket, egyéb, más lehetőségeket, és valóban értéket létrehozni, amit lehetőleg a saját településükön fogyasztanak el az emberek. A másik, hogy ez egy átmeneti állapot legyen, maga a közfoglalkoztatottnak  is az a célja, hogy a később a munkaerőpiacon találjon magának munkát. A harmadik pedig az anyagi ösztönzés, hogy a közfoglalkoztatással több jövedelemhez jusson, mint a segély. Ehhez a 2012-es költségvetésben 132 milliárd forint áll rendelkezésre, 206 ezer embernek a közfoglalkoztatását fogja jelenteni.

– Képviselő asszony! Ön a pusztaottlakai közfoglalkoztatási programban részt vevők egészségügyi állapotáról szólt. Azt kell hogy mondjam, igaza van: sajnos a fizikai munka megterhelő, és ez adott esetben hajlongással jár. Ez igaz. És egyébként az is igaz, hogy sok esetben a fóliasátorban magasabb a hőmérséklet. De sajnos a munkának ez a lényege. Az, hogy valaki el tudja azt a munkát látni vagy nem, Pusztaottlakán mind a 325 ember estében az orvos mondta ki, hogy alkalmas az adott munka elvégzésére, mégpedig foglalkoztatás-egészségügyi vizsgálat következtében.

– Képviselő asszony! Az az állítása, hogy nem kapnak táppénzt, nem fedi a valóságot. A közfoglalkoztatotti jogviszony munkaviszonynak számít, tehát ugyanolyan táppénzre jogosult. De azt is figyelembe kell önnek venni, hogy adott esetben, ha egy közfoglalkoztatott azt mondja az orvosnak, hogy nem bírom ezt a munkát elvégezni, az nem fogja őt táppénzre jogosítani, és sok esetben Pusztaottlakán ez történik.

– Képviselő asszony! További kifogása az, hogy nincs védőital, védőfelszerelés és védőeszköz. Erre azt tudom mondani, hogy ez sem állja ki a valóság próbáját, hiszen a Békés megyei kormányhivatal munkaügyi központja többször tartott ennél a projektnél ellenőrzést, és megállapította, hogy biztosítják a dolgozók számára minden esetben a védőitalt is. De, valljuk be őszintén, hogy aki rendszeresen jár, végez mezőgazdasági munkát, az tudja, hogy ivóvizet általában az emberek maguk visznek ki, hiszen tudják, hogy egyébként nincs vízcsap, nincs vízvezeték a földeken.

– Képviselő asszony! Azt is kifogásolja, hogy nincs angolvécé a földeken. Ez már csak ilyen. A közfoglalkoztatottak, akik mezőgazdasági munkát végeznek, tisztában vannak vele, és érdekes módon, a sürgősen jött egészségügyi igényét mégis mindenki el tudja végezni.

– Képviselő asszony! Ha ön nem három emberrel beszél csak, akit odarendeltek panaszkodni önhöz a 325-ből, és hogyha a fotósával és a véletlenül odakeveredett médiával kiment volna a munkaterületre, akkor ezt az interpellációt nem mondta volna el, és nem járatta volna le ezzel saját pártját.

+

SZÉL BERNADETT: – Államtitkár úr! Válaszolni és érdemben válaszolni két különböző dolog. Sajátos módon ön rendszerint nem tud érdemben válaszolni. Számomra ezt most is így történt. Szeretném megkérni arra, hogy ne hamisítsa meg az interpellációm szövegét, nagyon fontos, hogy a jövőben kerülje el ezt a fajta gyakorlatot, mert ez a fajta hatásvadászat nem fog segíteni azon, hogy önök védhetetlenek azzal kapcsolatban, ahogy a közmunkaprogramok ebben az országban zajlanak. Az elmúlt hetekben sikerült erre ráirányítani a figyelmet, és nem fogjuk abbahagyni a küzdelmet, méltóságot és átláthatóságot kívánunk a közmunkaprogramokban biztosítani. Nagyon sajnálatosnak tartom, hogy a Belügyminisztérium asszisztál ahhoz a szomorú folyamathoz, hogy helyi oligarchák eltitkolják a valóságot az emberek elől. Az LMP részéről biztosítani tudjuk önöknek, hogy ez a folyamat nem fog ennyiben maradni.

A képviselő nem, az Országgyűlés az államtitkári választ 206 igen szavazattal, 78 nem ellenében, 2 tartózkodás mellett elfogadta.

Kiterjeszthető-e a 2014 után megnyíló európai uniós szőlőtelepítési támogatás
a 2012-13-ban telepített szőlőültetvényekre?

FONT SÁNDOR (Fidesz): – Államtitkár úr! Közismert tény, hogy Magyarország az Európai Unióba belépve 93 ezer hektár szőlőterülettel rendelkezett. Az utóbbi nyolc év megrázkódtatásai a szőlészetet sem hagyták érintetlenül, ennek következtében egy szőlőkivágási hullám indult el, így jelenleg mintegy 65 ezer hektár csak a jegyzett ültetvény nagysága. Megjegyzem: az utóbbi két évben olyan alacsony volt a szőlőtermés mennyisége és ezáltal az előállított bor mennyisége is, hogy folyamatosan importra szorul az ország, hiszen már régen nem tudjuk a 3,2-3,4 millió hektoliter bormennyiséget beszűrni évente. Két évvel ezelőtt csak 1,8 millió hektoliter volt a beszűrhető mennyiség. Ismert az is, hogy a szőlőtermesztés a magas kézimunkaerő-igénye miatt jelentős részt vállalhat a foglalkoztatásban. Az Európai Unió is érzékelte, hogy több országban idő előtt kimerült a támogatási keret, ezért néhány héttel ezelőtt a következő döntést hozta: minden tagországra rábízza, hogy hoz-e olyan jogszabályt, amelyik megengedi, hogy a 2014-ben megnyíló új támogatási keret terhére lehetővé teszi a 2012-2013-ban telepített szőlőültetvények támogatását.

– Államtitkár úr! Számunkra és a jövőbeni telepítők számára igen fontos üzenet lenne, ha Magyarország is meghozná az utólagos támogatási lehetőséget. Kérdezem ezért:

• Fontosnak tartja-e a szőlőterületek növelését, hogy ezzel is hozzájáruljon az ágazat a foglalkoztatáshoz.
• Tervezi-e az agrárvezetés és a kormány, hogy a 2014-es új szőlőültetvény-telepítési támogatások terhére engedélyezi a 2012-2013-ban telepített szőlőültetvények támogatását?

+

CZERVÁN GYÖRGY, vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! A 2012-re eredetileg tervezett 6 milliárd forint sajnos kevés volt arra, hogy a termelők valamennyi szőlőültetvény szerkezetátalakítási támogatási igényét kielégítse, a keret kimerült. Emiatt a Vidékfejlesztési Minisztérium a 2012-2013-as évek más szőlő-bor ágazatot érintő támogatási keretéből további 3,6 millió eurót csoportosított át erre a célra. Ez az átcsoportosítás lehetővé tette újabb 70 kérelem jóváhagyását, amely további 360 hektár ültetvénytelepítést tesz lehetővé.

– Képviselő úr! Teljes mértékben egyetértek azzal, hogy a szőlő-bor ágazat legfontosabb támogatási forrásának elérését folyamatossá kell tenni a korszerűsíteni szándékozó termelők számára. A szőlőültetvények szerkezetátalakítási támogatási lehetőségének ismételt megnyitásával nem kívánjuk megvárni az Európai Unió új pénzügyi keretének elérhetőségét 2014-ben. Terveink szerint már 2012 őszétől újra egyéni tervet tudnak majd a gazdálkodók benyújtani a szőlőültetvények szerkezetátalakítására. A támogatási igények utólag, a 2014-ben megnyíló új forrásokból kerülhetnek finanszírozásra az Európai Unió által megnyitott lehetőség révén, így tehát a ’12-ben, ’13-ban eltelepített ültetvények is kaphatnak majd támogatást. A nagyon jelentős támogatási igény azonban szükségessé teszi, hogy a jövőben a támogatás azonban alapjául szolgáló szakmai szempontrendszert hatékonysági és minőségi követelményeket szem előtt tartva áttekintsük. Az ésszerű forrásfelhasználás és a minőségi szőlőtermesztés irányába mutató szakmai szempontok érvényesítésének szükségességével a szakmai szervezetek alapvetően egyetértenek. Valószínűsíthető, hogy a megújított feltételeknek megfelelő támogatási kérelmek nem fogják a rendelkezésre álló támogatási kereteket kimeríteni, így az eddig megismert feltételeknek megfelelően telepített, de jelenleg forráshiány miatt elutasított ültetvények is támogatásban lesznek részesíthetőek.

– Képviselő úr! 2012-ben és 2013-ban összesen 48 millió euró jut szőlőültetvények szerkezetátalakítására. Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy ez a nagyságrendileg mintegy 13 milliárd forint milyen fontos szerepet tölt be a szőlő-bor ágazat termelőalapjainak fejlesztésében. Nem véletlen, hogy a szőlő és bor nemzeti támogatási program következő két évében a támogatások mintegy 80 százalékát fordítjuk erre a célra. Az elmúlt évek telepítési igénye a termelők részéről azt a szemléletet tükrözi, hogy az ágazatban jövőt látnak. A jelenleg nyilvántartott mintegy 65 ezer hektár szőlőterület bővítéséhez szükséges újratelepítési jog rendelkezésre áll. Mi magunk e lehetőségek és a támogatási források minél hatékonyabb kihasználásával a jövőben is azért fogunk dolgozni, hogy a szőlőtermelők és borászok egyaránt megtalálhassák számításaikat ebben a gyönyörű szakmában, a hazai fogyasztók asztalára pedig jó minőségű és magyar bor kerülhessen.

+

FONT SÁNDOR: – Államtitkár úr! Azok az összegek, amelyek itt elhangzottak, talán a kívülállók számára nagy összegeket jelentenek, de tegyük hozzá, hogy ez teljes egészében az Európai Unió közös forrásából érkezik, nem kell hozzá sem önerő, sem pedig az állam központi költségvetéséből az önerő. Tehát nem mindegy, hogy hogyan gazdálkodunk ezzel a pénzkerettel. Persze, a kívülállók feltehetnék azt a kérdést, hogy jó-jó, de hát akkor miért ültetik el a gazdálkodók a szőlőt, ha már úgyis elfogyott a támogatás. Ezt nem láthatják a kívülállók. Azért, mert törvényi kötelezettség van például arra, hogy aki az úgynevezett állami jogtartalékból vásárol telepítési támogatást, egy éven belül köteles az újratelepítést elvégezni. De köteles elvégezni az is a telepítést, aki szaporítóanyag-termesztőtől megrendelte ezt a mennyiséget, és megérkezett hozzá az idei év tavaszára vagy az idei év őszére ez a mennyiség, tehát kényszerhelyzetben van. Ezért lehet rendkívül nagy segítség az, amit az államtitkár úr jelzett, hogy megnyílhat a 2014-es keret terhére ez a támogatás. Köszönöm a válaszát, elfogadom.