Kedvelt műfaj a Tisztelt Házban az interpelláció. Az ellenzék bőszen ostorozza a kormányt, a kabinet, s pártjaik jelesei pedig egyfolytában a múlt sötét árnyaira emlékeztetnek, a jelen reménykeltő lépéseivel, és az egyre fényesebb távoli jövővel kecsegtetnek. Madárnyelven szólva szabad megítélés kérdése, hogy ki a varjú és ki a fülemüle. Egy viszont biztos: énekes madár mindkettő. A legutóbbi asszóikból szolidan és „stilizálva” tallózunk.

Mikor tűnnek el Magyarországon a diktatúra jegyeit viselő közterületi elnevezések?

STÁGEL BENCE (KDNP): – Szomorú tény, hogy több mint 20 évvel a diktatúrából történő szabadulásunk után az ország egyes településein járva különös időutazásnak lehetünk szemtanúi. A mai napig több száz utca, tér van elnevezve a kommunizmus tömeggyilkos rendszerének vezetőiről, kiszolgálóiról, eseményeiről és szimbólumairól, amelyek a XXI. századi Magyarország demokratikus értékeivel összeegyeztethetetlenek. Lenin, Marx, Ságvári Endre, Kun Béla, Szamuely Tibor, Mező Imre, Münnich Ferenc, November 7. vagy Népköztársaság – ma már csak a XX. századról szóló történelemkönyvek fekete lapjaira való nevek. 

– A XX. században két diktatúra elszenvedői is voltunk, megtapasztalhattuk, milyen az, amikor diktatórikus eszközökkel, a nemzeti identitás elnyomásával, erőszakos módon korlátozzák mindennapjainkat. A rendszerváltás után felnőtté vált nemzedék számára elfogadhatatlan, hogy Magyarország bármelyik településén, utcáin a hazánkat és a világ szerencsétlenebbik részét romlásba taszító, fejlődésünket évtizedekre visszavető kommunista diktatúra emlékét őrző nevekkel találkozhassunk. 2010-ben a választók minden eddiginél nagyobb felhatalmazást adtak a változásokra és a változtatásokra is. Eljött tehát az idő, hogy a kommunizmus emlékei mielőbb végleg eltűnjenek a magyar emberek hétköznapjaiból, és ilyen tekintetben is lezárjuk a rendszerváltást.

– Az új önkormányzati törvény kapcsán kormánypárti képviselőtársaimmal azt javasoltuk, hogy a jövőben immáron nem viselhesse közterület vagy közintézmény olyan személy nevét, aki a XX. század önkényuralmi politikai rendszereinek megalapozásában, kiépítésében vagy fenntartásában részt vett. Az indítvány kiterjedt az olyan kifejezésekre, szervezetek nevére is, amelyek a XX. század önkényuralmi rendszereire közvetlenül utalnak vagy azok emlékét idézik. Sajnos, ez az indítványunk nem került be az önkormányzati törvénybe, azzal az indokkal, hogy a problémát kormányrendeleti szinten még tavasszal orvosolni fogják. Kérdezem:

• Mikor tűnnek el Magyarországon a diktatúra jegyeit viselő közterületi elnevezések, mikor születik meg a problémát orvosló kormányrendelet?

+

TÁLLAI ANDRÁS, belügyminisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! A belügyminisztérium és a kormány is egyetért az ön felvetésével, azzal, hogy a közterületi elnevezések közül tűnjenek el a kommunista diktatúra nyomait, emlékeit őrző elnevezések, személyek. Az Alaptörvény, illetve a január 1-jétől hatályos önkormányzati törvény is lehetővé teszi az önkormányzatok számára a közterületi elnevezés megváltoztatását. Ezzel egyébként nagyon sok önkormányzat élt. A fővárosi önkormányzat, Tarlós István vezetésével megkezdte a névváltozásoknak a helyretételét, illetve egy példa a saját választókörzetemből: minap döntött éppen a bükkábrányi testület, hogy a Vörös Hadsereg utcát Mátyás király névre kereszteli át. Azonban egyetértünk azzal, hogy valamilyen szabályozás szükséges arra vonatkozóan, hogy milyen tiltott nevek kerüljenek be a szabályozásba. Megvizsgáltuk a 303/2007. kormányrendeletet, és az a szakmai álláspont született a Vidékfejlesztési Minisztériummal, hogy ezt a kérdést magasabb szinten szükséges szabályozni. Ezért azzal értünk egyet, hogy törvényben legyen ez kimondva, amelynek két útja van. Az egyik lehetőség, hogy egy önálló törvény foglalkozzon ezzel a kérdéssel, a másik lehetőség pedig, hogy egy meglévő, hatályban lévő törvényt módosítunk.

– Ebben a születendő szabályozásban rendezni kell az elmúlt rendszerekre, diktatórikus korszakokra utaló földrajzi elnevezésekre vonatkozó tilalmat. Erre vonatkozóan szakmai véleményt kell hogy alkosson az úgynevezett földrajzinév-bizottság, amelynek munkáját a Magyar Tudományos Akadémia Történelemtudományi Intézete segítené elő. Természetesen az önkormányzatoknak is felül kell vizsgálni a közterületi elnevezéseket, rendeletben kell  kimondaniuk a megváltoztatását. Az elnevezés megváltoztatásával kapcsolatosan a költségekkel is foglakozni kell: a lakosságot érintően a minimális költséggel, lehetőleg illetékmentesen szükséges, hogy ezek a változások megtörténjenek.

– Képviselő úr! Lehetőségként merül föl a 2012. január 1-jétől életbe lépett, emberiesség elleni bűncselekmények büntetendőségéről és elévülésének kizárásáról, valamint a kommunista diktatúrában elkövetett egyes bűncselekmények üldözéséről szóló 2011. évi CCX. törvény módosítása is. Azt kérem, dolgozzunk ezen közösen, várjuk képviselő úr javaslatát is. Bízom benne, hogy a közeljövőben mind a képviselő úr számára, mind a parlament, mind pedig a közvélemény számára ebben a kérdésben is megnyugtató szabályozás születik.

+

STÁGEL BENCE: – Államtitkár úr! Az új alaptörvény Nemzeti hitvallásában olvashatjuk: „Valljuk, hogy a XX. század erkölcsi megrendüléshez vezető évtizedei után múlhatatlanul szükségünk van a lelki és szellemi megújulásra.” Azt gondolom, itt a lehetőség arra, hogy ilyen szimbolikus kérdésben is, mint a közterületi névváltoztatások, megtaláljuk közösen azokat a jogi megoldásokat, amelyekkel véget vethetünk ennek a gyászos történetnek. Mert igenis szomorú az, hogy 20 évvel a rendszerváltozás után még ilyen közterületi elnevezésekkel találkozhatunk. Köszönöm a lehetőséget is, amellyel elmondta, hogy milyen jogi megoldások vezethetnek ehhez. Az együttműködés reményében ígérem:  én is dolgozni fogok, hogy minél előbb a parlament elé kerülhessen az a jogszabály, amellyel ezt a módosítást megléphetjük. Úgyhogy a válaszát ezzel a feltétellel elfogadom!

A felsőoktatási integrációról

HILLER ISTVÁN (MSZP): – Államtitkár asszony! A magyar felsőoktatásban, az egyetemeinken és főiskoláinkon erősen tartja magát az a vélemény, hogy az oktatási kormányzat a felsőoktatási intézmények gyors és különösebb egyeztetések nélküli integrációjára készül. Megítélésem szerint a magyar felsőoktatásban az integráció szolgálhat jó célokat, amelyek erősítik az intézményrendszer színvonalát, és végrehajtható úgy is, hogy az intézményrendszer egészében és az oktatás-kutatás területén minőségellenes és romboló hatású. Arra kérem, tájékoztasson engem, az Országgyűlést és a magyar nyilvánosságot:

• Igaz-e, hogy Budapesten összesen négy felsőoktatási intézményt kívánnak kialakítani?
• Az ELTE, a Semmelweis Egyetem, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem és a Közszolgálati Egyetem marad, és Budapesten az összes többit különböző formákban e négy intézménybe kívánják integrálni?
• Igaz-e, hogy jogutód nélkül megszüntetni kívánják a Budapesti Corvinus Egyetemet?
• Igaz-e, hogy a Corvinus Egyetem társadalomtudományi karait az Eötvös Loránd Tudományegyetembe, a gazdaságtudományi karait a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetembe kívánják beolvasztani?
• Igaz-e, hogy Budapesten kívül a Debreceni, a Szegedi, a Pécsi Tudományegyetemet és a Nyugat-Magyarországi Egyetemet kívánják megtartani, az összes többi vidéki felsőoktatási intézményt különböző formákban és módokon ezen intézményekhez vagy intézményekbe kívánják integrálni?
• Igaz-e, hogy a februárban közzétett 109 ezer hallgatói jelentkezéshez képest kisebb a végleges szám, vagyis még annál is kevesebben jelentkeztek egyetemeinkre, főiskoláinkra, mint amit februárban önök bejelentettek?

+

HOFFMANN RÓZSA, nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Köszönöm a korrekt és egyenes módon megfogalmazott kérdéseit, amelyek a felsőoktatás fejlesztésének, áttételesen Magyarország fejlődésének nagyon aktuális és sorsdöntő kérdéseit boncolgatták. Jó évvel ezelőtt az új nemzeti felsőoktatási törvény előkészítése során a felsőoktatásban érdekelt fontos szereplők egybehangzóan megfogalmaztak és elfogadtak egy problématérképet, amelyből szeretnék idézni most néhány mondatot, ez ugyanis a következő képet adta arról a felsőoktatásról, amelyet önök nyolc éven keresztül irányítottak. Idézem: „Az oktatás színvonala csökken, az oktatói és hallgatói teljesítmények színvonala egyenetlen. Nincs ágazati minőségpolitika. Az állam felsőoktatással kapcsolatos funkciói tisztázatlanok. Az alacsony hatékonysággal működő állami pénzelosztás, a fejkvótaalapú finanszírozás a torz állapotokat fenntartja. Az adott intézménytípusok céljainak, feladatainak meghatározása nem tisztázott. Az intézmények száma túlméretezett, besorolásuk nem reális, szakmai színvonaluk számos területen csökken.”

– Képviselő úr! Az új Országgyűlés és kormányunk első lépésben megalkotta a felsőoktatás orvoslására szolgáló új nemzeti felsőoktatási törvényt. Ez csak kereteket jelöl ki, további részletezése, kidolgozása, a végrehajtási rendeletek és a felsőoktatás szerkezeti átalakítása megkezdődött, mégpedig olyan módszerrel, amely lehet, hogy szokatlan és új a magyar felsőoktatásban, ugyanis elsősorban az intézményeket kérdezzük meg arról, hogy milyen terveket, milyen lehetőségeket látnak arra, hogy a megörökölt PPP- és egyéb adósságállományt, a rossz szerkezetet, a romló minőséget orvosolják.

Az intézményeknek június 30-ig kell kidolgozniuk a saját fejlesztési tervüket. Március elejétől kezdve az oktatási államtitkárság gazdasági tanácsadókkal, az intézmény gazdasági tanácsadóinak bevonásával konkrét tárgyalásokat folytat az intézmények rektoraival és szenátusaival a kiútkeresés ügyében. Ezért tehát azokra a kérdésekre, amelyeket ön föltett, most keressük közösen a válaszokat.

– Ami pedig a felsőoktatásba történő jelentkezéseket illeti: a mai adatok szerint a jelentkezők pontos száma 109 250, tehát nem kevesebb, hanem valamivel több, a korábbinál. A további részletes adatokat, ahogy ígértük, a jövő héten fogjuk nyilvánosságra hozni.

+

HILLER ISTVÁN: – Államtitkár asszony! Bár tudok ezekről a megbeszélésekről, tudok arról, hogy különböző felsőoktatási intézményekben az államtitkárság megbeszéléseket folytat, de olyan önvallomásról, hogy a Corvinus Egyetem azt javasolta volna, hogy legyenek kedvesek már jogutód nélkül megszüntetni, ilyet se a Corvinus Egyetemtől, se más egyetemtől nem hallottam.  Abban reménykedem, hogy majd időről időre föltéve ezeket a kérdéseket, talán egyre konkrétabb választ kapunk, és lesz kiút. Ez most nem az!

A képviselő nem, az Országgyűlés az államtitkári választ 213 igen szavazattal, 92 nem ellenében, 1 tartózkodás mellett elfogadta.

Dél-borsodi állami földek hasznosításáról

MENGYI ROLAND (Fidesz): – Államtitkár úr! Az utóbbi hetekben számos alkalommal foglalkozott már az Országgyűlés a termőföld védelmével, a kormány földbirtok-politikájával. Az ellenzék folyamatosan azt hangoztatja, és azt a látszatot próbálja kelteni, hogy a kormány az állami földeket elherdálja, felelőtlenül elosztogatja. Ezeket a kritikákat hallgatók megfeledkeznek arról, hogy az állam milyen erőfeszítéseket tesz az évtizedekkel korábban a jogi szabályozást semmibe véve kötött bérleti szerződések felszámolása érdekében.

– Borsod megyei képviselőként szeretném önök elé tárni,  figyelmébe ajánlani azt az ügyet, amely iskolapéldája a joggal való visszaélésnek, valamint a föld és a természet kizsákmányolásának. Az ügy egészen 1995-ig nyúlik vissza, amikor is egy olasz érdekeltségű cég úgy döntött, hogy Dél-Borsodban fog gazdálkodni. A Bükki Nemzeti Park Igazgatósággal sikerült is haszonbérleti szerződést kötnie 4-5 ezer hektár termőföld használatára, amely földterületeket korábban a Dél-Borsodi Állami Gazdaság hasznosított. Valami különös véletlen folytán az olasz cég tulajdonosának magyar felesége és annak testvére a nemzeti park igazgatóságával hasonló megállapodásokat kötött, olyan területekre is, amelyekre az előbb említett haszonbérleti szerződés is vonatkozott. Vélhetően erre azért volt szükség, mert a termőföldről szóló törvény legfeljebb 2500 hektárban maximalizálta a haszonbérelhető földrészletek nagyságát, így a szabályoknak való látszólagos megfelelés érdekében szükség volt ezen személyek ügyletbe való bevonására. Megjegyzem: a haszonbérleti szerződés a társaság számára rendkívül kedvező volt, hiszen a bérelt termőföldekért hektáronként 0-100 forint/év bérleti díjat kellett fizetnie, valamint a szerződés jogellenesen 20 évre szólt, miközben az akkori jogszabályok szerint legfeljebb 10 évre lett volna megköthető.

Az ügyhöz az is hozzátartozik, hogy ezek a földek természetvédelmi területen fekszenek, és erre tekintettel a haszonbérlő vállalta a természetvédelemmel összefüggő feltételek teljesítését. A társaság éveken keresztül részesült a természetvédelmi szempontból érzékeny területek megóvása érdekében az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap agrár-környezetgazdálkodási célprogramjából. Ez a támogatási összeg elérte a 100 millió forintos nagyságrendet.

– Államtitkár úr! Közel 10 év telt el, mire a hatóságok megállapították, hogy a cég semmit sem teljesített a vállalt kötelezettségeiből. Végre az állam is felismerte azt, hogy ez a helyzet számára kedvezőtlen, és bíróság elé vitte az ügyet. Azután eljött 2011. június 2-a, és a bíróság végre meghozta az ítéletét, amelyre már a környékbeli gazdák is nagyon vártak. A bíróság kimondta, hogy a haszonbérleti szerződés érvénytelen. Ez az ítélet lehetőséget biztosít több ezer hektár állami föld pályázat útján történő hasznosítására. Kérdezem:

• Mi lett a dél-borsodi állami területek sorsa?
• Milyen feltételek mellett döntöttek a termőföldek hasznosításáról?
• Valóban sikerült-e megvalósítani a kormányprogram által kitűzött célt, hogy a helyben lakó gazdák jussanak termőföldhöz?

+

BUDAI GYULA, vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Valóban, ahogyan ön említette, a Legfelsőbb Bíróság 2011. júniusi döntése alapján közel 3 ezer hektár terület került vissza a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság kezelésébe, a magyar állam tulajdonába, amely területre az NFA földhaszonbérleti szerződés keretében pályázatot írt ki, együttműködve a Bükki Nemzeti Park Igazgatósággal. Ez a terület valóban, ahogyan ön mondta, a rendszerváltást követően egy olasz tulajdonú céghez került, amely 0-100 forint/hektáros áron közel húszéves bérleti szerződést kötött, és bérelte ezt a területet.

A Legfelsőbb Bíróság döntése alapján a pályázatra kiírt területekre, 44 meghirdetett birtoktestre 41 pályázótól 149 pályázat érkezett, amely vonatkozásában a nemzeti park igazgatósága 25 pályázót nyilvánított nyertesnek. Én úgy gondolom, hogy a 2012. április 3-i időpont döntő, a rendszerváltozás óta ugyanis nem történt olyan, hogy egy külföldi tulajdonban lévő gazdasági társaságtól visszaperelt terület a helyben lakó, a helyben élő gazdák birtokába kerül, és ők hasznosíthatják. Azok a gazdák, azok a társulások szerezték meg ennek a földterületnek a haszonbérleti jogát, akik megfelelnek a birtokpolitikai elveknek, helyben lakók, 1200 hektárnál nagyobb terület nincs a tulajdonukban, a bérleményükben, és állattartást vállalnak. Így kötött a nemzeti park igazgatósága 25 nyertes pályázóval szerződést.

– Képviselő úr! Ugyanakkor szeretném önt tájékoztatni, hogy további 900 hektár terület vonatkozásában szintén peres eljárást folytat a nemzeti park. Az összes olyan nemzeti parkkal megkötött haszonbérleti szerződést, amely az elmúlt időszakban nem került felülvizsgálatra, felül fogjuk vizsgálni, és azoknak a helyben lakó gazdáknak fogjuk pályázat útján odajuttatni, akik a földbirtok-politikai irányelveknek megfelelnek. Úgy gondolom, hogy ez a pályázati rendszer, ez a pályáztatás, amely Dél-Borsodban létrejött és megszületett, ékes példája annak, hogy a magyar kormány olyan birtokpolitikát folytat, amelynek alapján a helyben lakó gazdálkodók, illetve kisebb családi gazdaságok, társas vállalkozások juthatnak állami földhöz.

+

MENGYI ROLAND: – Államtitkár úr! Örömmel értesültem arról, hogy a dél-borsodi földek tekintetében sikeres pályáztatáson vagyunk túl, amely mérföldkő a vidék életében, hogy sikeres és gyökeres fordulat következzék be. A földszerzési moratórium lejártának időpontja vészesen közeleg. Biztatom, hogy az ön által említett operatív bizottság tegyen javaslatokat a termőföld védelme érdekében a kormánynak, hogy a hatékony és eredményes fellépés mihamarabb megtörténhessen. Biztatom továbbá, hogy ne engedjen a célból, hogy a föld védelme érdekében születendő jogszabályok, a földtörvény véglegesen és megnyugtatóan rendezzék a magyar föld kérdését. Köszönöm a válaszát, elfogadom.

Természetkárosítás közpénzből finanszírozott, ésszerűtlen közmunkával?

SZÉL BERNADETT (LMP): – Államtitkár úr! A kormány folyamatosan azzal büszkélkedik, hogy nő a foglalkoztatás Magyarországon. KSH-adatokra hivatkoznak, amely szerint 2010 és 2011 negyedik negyedéve között 47 ezerrel nőtt volna a munkahelyek száma. Na most, tegyük hozzá, hogy ha éves átlagot nézünk, akkor máris csak 31 ezer új munkahelyet találunk. Az igazság azonban nem itt olvasható, hanem a Nemzeti Munkaügyi Hivatal jelentésében, amely rámutat arra, hogy a növekmény jelentős része a közfoglalkoztatás hatását tükrözi, miközben a nem támogatott munkahelyek száma majdnem 18 százalékkal csökkent az előző évhez képest.

– Államtitkár úr! A közmunkaprogramjuk sem egy kifejezett sikertörténet. 2011-ben átlagosan 60 ezer fő dolgozott közmunkában, szemben a 2010-es mintegy 100 ezer emberrel. Ráadásul a közfoglalkoztatottak száma sem a jelenlegi, sem az előző ciklus alatt nem mutatott összefüggést a foglalkoztatás alakulásával, ami komoly probléma, hiszen azt jelzi, hogy közmunkaprogramból nehéz visszatérni a valós munkaerőpiacra.

– Na most, a mennyiségi ismérvek után nézzük meg a minőségieket! Mint már többször elmondtuk, a BM által koordinált közmunkaprogramból a józan ész is hiányzik! Jellemző rá a szakmai előkészítés és a hozzáértés, a koncepciótlanság, a felülről diktált munkaszervezés és a több érintett ágazattal, szereplővel való párbeszéd teljes hiánya. Komoly problémát vet fel például a mindenáron a vízügyben elvégzendő közmunka kérdése. Az történt, hogy hirtelen a belügyhöz került a vízügyi igazgatóságok köre, és be kellett vállalniuk 1500-1800 fő foglalkoztatását, mindezt a vízügyben teljesen járatlan vezetők parancsára, anélkül, hogy ezeknek az embereknek a tervezésbe bármilyen beleszólásuk lett volna.

– Milyen körülmények között dolgoztak ezek az emberek? Munkaruha nélkül, jobb híján kéziszerszámokkal dolgoztak, és az volt a feladatuk, hogy a vízfolyások medrét kitisztítsák, ami a természetvédelemben való egyeztetést és komoly szakértelmet igényelne. Miért is? Ugyanis a vízfolyások partját cserjés, nádas területek kísérik, amelyeknek komoly szerepe van egyrészt a mezőgazdaság számára a biológiai kártevő-mentesítésben, másrészt a halgazdálkodásban, harmadrészt pedig – vadászati szempontból – a régóta gondokkal küszködő apróvad-gazdálkodás kaphat újabb sebet azáltal, hogy a közmunkások szakértő vezetés híján egész egyszerűen letarolják ezeket a folyópartokat, csermelypartokat. Sok helyütt találkoztunk azzal, hogy még le is betonozzák őket. Számunkra teljesen érthetetlen, hogy a medertisztítási munkálatokat szakértelem nélkül, szinte vandál módon végzik el, az érintett természetvédelmi intézmények, a civil szervezetek, a hozzáértő emberek bevonása nélkül. Mindezek miatt kérdezzük az államtitkár urat:

• Milyen intézkedéseket kíván tenni annak érdekében, hogy az értékteremtőnek beharangozott közmunkaprogramban ne kerülhessen sor az említett természetkárosításra?
• Meddig kell várnunk arra, hogy egy szakmailag megfelelően előkészített közmunkaprogram folyhasson ebben az országban?

+

TÁLLAI ANDRÁS, belügyminisztériumi államtitkár: – Tisztelt Képviselő asszony! Előbb talán meg kellene fejteni ezt az interpellációt, hogy miről is szól. Próbáljuk meg, jó? Tehát először azt mondja a képviselő asszony, hogy kevés a létszám az előző évhez képest, majd utána azt mondja, hogy ez a kevés létszám is nagyobb károkat okoz egyébként, mint az előző évben a több létszám. Aztán azt mondja, hogy hiányzik a józan ész, aztán azt is mondja, hogy hiányzik a munka- és védőruha, aztán arról is beszél, hogy járatlan vezetők irányítják ezeket az embereket, aztán arról is, hogy a természetkárosítás igen-igen nagy, aztán arról is, hogy medertisztítás is történik, de az miért kéziszerszámmal. Szóval, most mi is valójában a probléma? Az a probléma, hogy dolgoznak az emberek? Igen, az új közfoglalkoztatási programban 206 ezer ember fog dolgozni, a 2012. évi költségvetés 132,2 milliárd forintot tartalmaz arra, hogy például a vízügyben is több közfoglalkoztatott legyen, mint az azt megelőző évben; ebben az évben már közel 7700 munkás dolgozik a vízügyi ágazatban.

– Tisztelt Képviselő asszony! Az a mondat, hogy a józan ész hiányzik a közfoglalkoztatási programból, minden alapot nélkülöz. A közfoglalkoztatási programnak alapvető célkitűzése, hogy értékteremtő legyen, tehát ne az legyen rá jellemző, mint a szocialista kormányoknál, hogy kifizetik az irdatlan sok pénzt, de semmi értéket nem várnak el cserébe. Úgy gondoljuk, hogy ez az új rendszer ennek az elvárásnak maximálisan megfelel. Másrészt az a kritika, hogy járatlan vezetők irányítják a vízügyi ágazatban a közfoglalkoztatottakat, teljesen megalapozatlan, hiszen ugyanazok a vezetők irányítják, mint akik eddig az elmúlt években, és az elmúlt években is jellemző volt már, hogy a vízügyi ágazatban közfoglalkoztatottak végezték el az egyébként szakképesítés nélküli munkákat.

– Tisztelt Képviselő asszony! Szintén alaptalan az a megállapítás, hogy munkaruha és kéziszerszám nélkül, tehát védőeszközök nélkül végzik ezt a munkát, hiszen ezt minden közfoglalkoztatott megkapta. Még egyszer mondom: a természetkárosítási feltételezése minden alapot nélkülöz, hiszen a vízügyi ágazatban dolgozó vezetők felkészültek, és nyilvánvalóan ezeket a szempontokat is figyelembe veszik.

– Végezetül, ha esetleg nem fogadja el a válaszomat a képviselő asszony, akkor javaslom: kezdeményezzen ebben a nagyon fontos kérdésben népszavazást. A népszavazás címének a következőt javaslom: szükség van-e 206 ezer ember közfoglalkoztatására, még azon az áron is, hogy a patakok menti fűz- és nyárfák, cserjések száma számos olyan madárfajtának biztosít fészket, amely a mezőgazdaság számára fontos a biológiai kártevő-mentesítésben  a kisebb vízfolyások parti növényzetének kiirtása, ami a halak ivadékbölcsőjének  felszámolását is jelenti, vadászati szempontból pedig a régóta gondokkal küszködő apróvad-gazdálkodás kaphat újabb sebeket? Ezt javaslom a népszavazás címének, és higgye el, össze fog jönni a 200 ezer aláírás. Sok sikert kívánok hozzá!

+

SZÉL BERNADETT: – Államtitkár úr! A tapsot mindenképpen megérdemelte, mert egy ilyen népszavazási kezdeményezés a Fidesznek biztos, hogy díszére válna. Mi azonban azt gondoljuk: a közmunkaprogram kapcsán nagyon fontos az, hogy azok az emberek, akik bekerülnek a programba, és egyéb lehetőség híján ott dolgoznak, értelmes munkát végezzenek, és az értékteremtés valóban megvalósuljon. Megvalósuljon az, hogy ezeknek az embereknek az önbecsülése valóban meg tudjon maradni, és valóban egy olyan szakmai kontrollt kapjanak, amelynek a segítségével a közösség javára tudják a közmunkát végezni. Abban, amit elmondtam benne volt a mezőgazdaság érdeke, benne volt a természet érdeke, és benne volt a közösségek érdeke. Ön, miután így leszólta az interpellációmat, ezekről feledkezett meg.

A képviselő nem, az Országgyűlés az államtitkári választ 186 igen szavazattal, 91 nem ellenében, tartózkodás nélkül elfogadta. 

Így építkezik a FÖMI?

SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik): – A Földmérési és Távérzékelési Intézet neve a 2010. októberi 4,8 milliárd forintos ország-leltárprojekttel kapcsolatosan jelenik meg rossz emlékként a közvélemény előtt. Az önök közigazgatási államtitkárának, Farkas Imrének a Geodéziai és Térképészeti Zrt. korábbi vezérigazgató-helyettesének projektjeként vonult be a köztudatba, minthogy csak ez a társaság lehetett a befutó a közbeszerzési kiíráson. Úgy látszik, a FÖMI az egyéb beszerzéseinek bonyolítása során sem éppen a közpénzekkel való takarékos és átlátható működése miatt válik híressé.

– A Földmérési és Távérzékelési Intézet 2010 novemberében és decemberében a székházának ötödik emeleti szintjét teljeskörűen felújította. A megküldött közadatok szerint legelőször a HAUS BAU Kft.-vel szerződött generál-kivitelezésre. Hangsúlyozom: generál-kivitelezésre. Ez a kifejezés az általános szóhasználat szerint teljes körű kivitelezést, kulcsrakész teljesítést jelent. A szerződés ellenértéke 14 623 164 forint volt. Fontos kiemelni, hogy az akkor hatályos szabályok szerint az építésre vonatkozó közbeszerzési értékhatár 15 millió forint volt. A szerződés létrejöttét követően azonban - ugyancsak az ötödik emelet felújítása tárgyában -  további két szerződést kötött a FÖMI; egyrészről az Elektro Ingatlan Bau Kft.-vel elektromos szerelési tevékenységről, másrészt a B. D. Sign Kft.-vel padlóburkolatok és festés javítására, tapétázásra. Az előbbi szerződés ellenértéke 6 millió 625 ezer forint, míg az utóbbi 7 millió 900 ezer forint volt, a teljes ötödik emelet felújítása így közel 30 millió forintba került a magyar adófizetőknek. Érdekesség még, hogy a padlóburkolatok és festés javítására, tapétázásra szerződött cég tevékenységi körei a következők: italszolgáltatás mint fő tevékenység, éttermi és mozgó vendéglátás, rendezvényétkeztetés, egyéb vendéglátás, egyéb szórakoztatás, szabadidős tevékenység, divat- és formatervezés.

Kérdezem: 

• Nem tartja-e jogszabálysértőnek, hogy a nevezett beruházás során mellőzték a közbeszerzési eljárást.
• Ha a FÖMI generálkivitelezésre szerződött, mit takarnak a további beruházáshoz kapcsolódó szerződések?
• Vizsgálta-e, és amennyiben nem, tervezi-e vizsgálni a tárca az e szerződések közötti esetleges átfedéseket?

+

BUDAI GYULA, vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Szeretném megnyugtatni önt, hogy nekem ugyanolyan fontos az átláthatóság és a közpénzek felhasználása, mint önnek. Ugyanakkor szeretném felhívni az ön figyelmét, hogy amikor az NFA létrejött, akkor szükségessé vált, hogy ezt a szervezetet a minisztérium valahol elhelyezze. A minisztérium nem úgy döntött, hogy költségesen vásárol egy épületet, vagy felújíttat egy egész épületet, hanem úgy döntött, hogy a FÖMI ötödik emeleti szintjén fogja elhelyezni a Nemzeti Földalapot, ezzel jelentősen igyekezett takarékoskodni a költségvetési forrásokkal. Természetesen a szervezetnek egy olyan emeleti szintet kell elfoglalni, ahol a felújítási munkálatokat el kellett végezni.

– Valóban, az első felújítási munkálatokra a FÖMI a HAUS BAU Kft.-vel szerződött, amely elvégezte a nyílászárók, az ajtók cseréjét, válaszfalakat épített, és minden olyan építőipari munkát elvégzett, amely szükséges volt ahhoz, hogy a Földalapkezelő Szervezet elfoglalja ezt a szintet. Ezt követően került sor egy másik cég tevékenysége során az elektromos hálózat, illetve az energia felhasználásának a korszerűsítésére, és erre a FÖMI egy újabb szerződést kötött az Ingatlan Bau Kft.-vel, majd a működés során szükségessé vált a FÖMI-vel használt közös helyiségek felújítása. Erre egy harmadik vállalkozóval kötött szerződést a FÖMI, amely valóban az ön által meghatározott értékhatáron belül végezte el a munkálatokat.

– Összegezve: én úgy gondolom, hogy a három szerződés között, mint ahogyan ön állítja, nincs átfedés, mindösszesen annyi, hogy a három szerződést a FÖMI az ötödik emeleti munkálatok elvégzésére kötötte meg. Ugyanakkor szeretném önt tájékoztatni, képviselő úr, hogy a minisztérium a FÖMI részére semmilyen költségvetési támogatást, közpénzt nem adott. A FÖMI költségvetése állami támogatást nem tartalmaz, a FÖMI a kiadásait és a bevételeit a saját tevékenységéből, a saját bevételeiből állítja elő, hozza létre.

– Képviselő úr!  A Földalapkezelő Szervezetet nem egy új épületbe költöztettük, hanem egy meglévő épület ötödik emeleti szintjét alakítottuk át munkavégzésre,. Ez olyan takarékossági szempont volt, amely szerintem azokat a feltételezéseket, amelyeket ön állít a feltett kérdésekben, hogyha finoman fogalmazok, eltúlzónak tartom. Én úgy gondolom, ha önnek arra vonatkozóan vannak adatai, hogy itt a különböző szerződések során valamilyen olyan jellegű dolog történt, hogy a közbeszerzési eljárást megpróbálták kijátszani, akkor tegye meg a megfelelő lépéseket. Egyébként november 7-ig kormánybiztos vagyok, ha hozzám fordul, akkor én is ki fogom vizsgálni az ügyet!

+

SZILÁGYI GYÖRGY: – Államtitkár úr! Már két hete feljelentést tettünk az ügyben. De nem gondolja úgy, hogy önöknek is kellene tenniük valamit, hiszen közpénzekről van szó?

Ön azt mondja, hogy nincs átfedés. Tudja-e ön, hogy a generálkivitelezés: ez egy olyan kifejezés, amit ajánlok a figyelmébe. Nem lehetne még másik két szerződés, hiszen a három szerződés 30 millió forint a 15 millió forintos közbeszerzési értékhatárnál. Tudja-e ön, hogy egy bizonyos Balogh József úr egyaránt tulajdonosa a padlóburkolatok és festések javítására szerződött B. D. Sign Kft.-nek és a generálkivitelező HAUS BAU Kft.-nek is? Hogy a két társaság közötti összefüggés annyira nyilvánvaló, hogy az egyik cég székhelye a másiknak fióktelepe? Hogy a cégjegyző természetes személyek lakóhelye kivétel nélkül megegyezik? Súlyos következtetések vonhatók le abból, ha az önök számára ennyit jelent a közpénzekkel való felelős gazdálkodás. Ezek után milyen jogkövető magatartást várhat ma önöktől az agrárium? Mennyire lehetnek vajon tiszták az agrártámogatások? Mi lesz a sorsa a magyar termőföldnek? A válaszát természetesen nem tudom elfogadni.

A képviselő nem, az Országgyűlés az államtitkári választ 205 igen szavazattal, 91 nem ellenében, 1 tartózkodással elfogadta.